20/2001. (III. 30.) OGY határozat

a munkavédelem országos programjáról1

1. Az Országgyűlés megtárgyalta és elfogadta az országgyűlési határozat mellékletét képező munkavédelem országos programját (a továbbiakban: Program).

2. A Kormány a Program alapján, annak teljes tartamára évenkénti bontásban, első ízben legkésőbb a nemzetgazdaság 2001. évi munkavédelmi helyzetéről szóló tájékoztató jelentés megtárgyalásakor - a munkavállalók és a munkáltatók érdek-képviseleti szerveivel együttműködve -, a központi költségvetés helyzetének lehetőségeire figyelemmel, a Program megvalósítására részletes intézkedési és ütemtervet dolgoz ki a feladatok, a felelősök és a szükséges eszközök, források meghatározásával.

3. A Kormány a Program teljesítéséről - időtartamának lejártát követően fél éven belül - az Országgyűlés részére tájékoztatót készít.

4. Az Országgyűlés e határozatával felkéri

a) a munkáltatókat és munkavállalókat, hogy tegyenek meg mindent a Programban megfogalmazott célok megvalósulásáért;

b) a tömegtájékoztató szervek vezetőit és munkatársait, hogy vállaljanak részt a Program megismertetésében és a munkavédelemre, egészségvédelemre, egészségfejlesztésre vonatkozó ismeretek terjesztésében;

c) a társadalmi és érdek-képviseleti szerveket és az állampolgárokat, hogy lehetőségeik szerint működjenek közre a Program céljainak megvalósításában.

5. Ez a határozat a közzététele napján lép hatályba.

Melléklet a 20/2001. (III. 30.) OGY határozathoz

A munkavédelem országos programja

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény az állam feladatává teszi, hogy - a munkavállalók és a munkáltatók érdek-képviseleti szerveivel egyeztetve - kialakítsa az egészség, a munkavégző képesség megóvására, a munkabiztonságra és a munkakörnyezetre vonatkozó országos programját, amelynek megvalósulását időszakonként felülvizsgálja. Ez a munkavédelem országos programja, amelynek - középtávú, öt évre szóló cselekvési rendszerként - célja a jelen munkavédelmi problémáinak megoldása és a jövő problémáinak megelőzése.

1. A munkavédelem tartalma

1.1. Az ipari fejlődés eredményezte az elmúlt században azt a felismerést, hogy a munkáltatónak fontos gazdasági érdeke fűződik a munkavállaló egészségének, biztonságának megóvásához. A műszaki és társadalmi fejlődéssel a dolgozót fenyegető kockázatok nem csökkentek, hanem éppenséggel sokasodtak, miközben a gazdaságilag fejlett országokban az ember egyre többre értékeli az egészségét, biztonságát, jó közérzetét.

A munkakörnyezet a legveszélyesebb emberi környezet, amelynek károsító kockázata 1-3 nagyságrenddel magasabb más környezetekénél. A kockázatok különféle formákban jelennek meg, a veszélyes gépektől kezdve a veszélyes anyagokon át egészen a munkakörnyezet lelki és szociális tényezőiig, ideértve a rossz munkaszervezést, a szociális és higiénés ellátás hiányosságait, a munkahely emberi tényezőit is.

1.2. Napjainkban az Európai Unió területén évente mintegy 10 millió munkabaleset következik be, a halálesetek száma pedig meghaladja a tízezret. (A halálos munkabalesetek 100 000 dolgozóra vetített gyakorisági mutatója északról délre haladva fokozatosan emelkedik 2-től 10-ig. A férfiak baleseti aránya háromszorosa a nőkének, halálozási arányuk pedig tízszerese.)

A foglalkozási megbetegedések okozta halálozásokról világszerte nincs megfelelő pontosságú statisztika (a világon évente 60-150 millió új foglalkozási megbetegedést regisztrálnak). Ennek oka - egyebek között -, hogy a betegségek egy része hosszú, esetenként több évtizedes lappangási idő után jelentkezik és nem derül ki annak foglalkozási eredete. Ezzel együtt a legmértéktartóbb becslések szerint a halálos kimenetelű daganatos betegségek 4%-a foglalkozási eredetű. Ez évente a világon több százezer, Magyarországon mintegy 1200-1400 munkavállaló halálát jelenti.

A foglalkozási betegségek csoportjain túl ismeretesek a foglalkozással összefüggő betegségek, amelyek számos előidéző tényezője közül egy a munkakörnyezet, vagyis a munkakörnyezet bizonyos elemei az érintetteknél növelik az adott megbetegedés kockázatát. E megbetegedések száma - mértékadó becslések szerint - a foglalkozási megbetegedésekénél két nagyságrenddel nagyobb.

A munkakiesés egy táppénzes napra vetített kára 100 ezer forint körül van. Ez is jelzi, hogy a hatékony munkavédelem a humánus szempontokon túlmenően mind az állam, mind a vállalkozások szempontjából hosszabb távon is hasznos befektetés.

1.3. A modern munkavédelem nem korlátozódik a munkahelyi balesetek és egészségkárosodások megelőzésére. Helye és szerepe van már a munkaeszközök és munkahelyek megtervezésénél, kialakításánál. Másfelől kiterjed általánosságban a dolgozó ember jó közérzetére: életünk jelentős részét munkahelyen töltjük, ezért a munkavégzéssel összefüggő testi és lelki közérzet alapvető jelentőségű.

A modern munkavédelem a munkakörnyezet humanizálását és az emberi tényezők messzemenő figyelembevételét igényli. Ez a felfogás összhangban van a munkáltató és az állam gazdasági érdekeivel, a munkavállaló és családja érdekeivel, végső soron az egész társadalom érdekeivel.

A modern munkavédelem szempontjából meghatározó jelentőségű az egészségügyi és környezetvédelmi miniszterek 1999. évi londoni konferenciája, amelynek ajánlásait Magyarország is elfogadta. Ezen áttekintették a környezet, a munkaegészségügy és a munkabiztonság területén alkalmazott gyakorlatot, és nemzeti szinten olyan mechanizmusok és feltételek kialakítását javasolták, amelyek képesek folyamatosan elősegíteni az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeinek megteremtését a nemzetgazdaság egyes szereplőinek aktív közreműködésével, felhasználva a multidiszciplinaritás, illetve a környezeti kóroki tényezők minimalizálásának elvét is.

A modern munkavédelem a következő területeket fogja át:

a) A munkahelyek kialakítása és állapota, ideértve a munkahelyi higiéné követelményeit is. A munkahely nemcsak a munkavégzés színtere, hanem élettér is, amelynek minősége egész életminőségünk meghatározó eleme.

b) Munkaeszközök. Gépek, szerszámok, műszaki berendezések, minden eszköz, amelyet a munkavégzés során használnak.

c) Veszélyes anyagok és készítmények. Több tízezerre tehető azoknak a vegyi anyagoknak a száma, amelyeket különféle technológiákban felhasználnak. Ezek az anyagok sokszor már egészen kicsiny mennyiségben is a legkülönfélébb veszélyekkel és ártalmakkal fenyegetnek, a maró vagy mérgező hatástól egészen az alattomos rákkeltő vagy magzatkárosító hatásokig.

d) A munkaszervezés és a munkaidő. A dolgozó a munkavégzés során sokféle testi és lelki igénybevételnek van kitéve. A munkaidő átgondolt szabályozása, a veszélyek és ártalmak között eltöltött idő megfelelő korlátozása a közvetlen terhelés csökkentésével fokozza a biztonságot, segíti az egészség megőrzését. A munkaszervezés általánosabb munkavédelmi szerepének jelentőségét az utóbbi évtizedekben ismerték fel. A pszichoszociális tényezők hatása, a rossz munkahelyi közérzet ugyanúgy egészségkárosodáshoz vezethet, mint a közvetlen veszélyek.

e) Kiemelt csoportok védelme. Munkát terhes és szoptató anyák, valamint fiatalkorúak is végeznek, sőt a munkáltatók egyre nagyobb számban alkalmaznak „megváltozott munkaképességűeket”. E csoportokat nem kirekeszteni kell a munka világából, hanem sajátos körülményeiket, toleranciájukat és képességeiket kell messzemenően figyelembe venni.

f) A munkavédelmi szervezet. A munkáltató érdeke, hogy megfelelő képesítéssel és ismeretekkel rendelkező munkavédelmi szakembereket foglalkoztasson. Ennél még fontosabb azonban, hogy a munkavédelem ne elkülönült feladatként jelentkezzék, hanem a biztonság és egészség védelme, a jó testi-lelki közérzet biztosítása szervesen beépüljön a munkáltató egész belső szervezési, irányítási rendszerébe.

2. A munkavédelem helyzete Magyarországon

2.1. A gazdasági és társadalmi közeg

a) Magyarországon az 1990-es politikai és gazdasági rendszerváltozás előtt 15-17 ezer, döntően állami munkáltató foglalkoztatott mintegy 4,5 millió munkavállalót. A végbement változások következtében 1998-ban közel 800 ezer volt a vállalkozások száma.

Közel egymillió munkáltató van hazánkban, de ebből csak mintegy hatezren foglalkoztatnak ötvennél több munkavállalót és 25 ezren 10 főnél többet. A munkáltatók száma tehát majdnem két nagyságrenddel növekedett, ezzel egy időben a munkahelyek mérete és létszáma meredeken csökkent.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a munkavédelmi jogi szabályozás Magyarországon a szervezett munkavégzés keretében foglalkoztatottakra vonatkozik, holott a nem szervezett munkavégzés keretében dolgozók munkahelyi egészségének és biztonságának védelme, egészségének és munkavégző képességének megőrzése ugyanilyen fontos. Ez a populáció (egyéni vállalkozók, családtagok) jelentős létszámot képvisel. E csoportban is kiemelendők - a tennivalók fontosságát és sürgősségét tekintve - a mezőgazdasági kistermelők, családi gazdaságok és őstermelők.

b) Az állami szerepvállalás megváltozott: a tulajdonosi funkció helyett a gazdasági szervező, illetve közhatalmi funkció került előtérbe. Többéves jogalkotási folyamat és érdekegyeztetés után a munkavédelem jogi szabályozását új alapokra helyezte a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény, és fokozatosan megvalósul a hazai jogszabályoknak, előírásoknak az Európai Unió követelményeivel való összehangolása.

A munkavédelmi szabályozás a munkabiztonsági és munka-egészségügyi szakmai területet egyaránt átfogja. A munkával kapcsolatos egészségügyi követelmények meghatározása, valamint az egészséget nem veszélyeztető munkavégzés és munkakörülmények biztosításában való közreműködés a munkaegészségügy hatáskörébe tartozik. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény szerint a munkaegészségügy a munkahigiéné és a foglalkozás-egészségügy két szakterületét foglalja magában.

A munkavédelemben a legátfogóbb jellegű szolgáltató tevékenységet a foglalkozás-egészségügyi szolgálat nyújtja, mivel a munkavédelmi törvény szerint a szolgáltatás biztosítása valamennyi szervezett munkavégzésben foglalkoztatott számára kötelező. 1998 végére a szervezett munkavégzésben dolgozók 94%-a részére volt biztosított a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás.

c) A munkáltatókra és a munkavállalókra ugyanakkor súlyos gazdasági terhek nehezednek a tőkehiány, a munkanélküliség fenyegetése, a kényszerűen magas társadalombiztosítási és adóterhek miatt. Vonzó a feketegazdaság, ahol a munkavédelmi garanciák még kevésbé érvényesülhetnek. Fennáll a veszély, hogy a munkavállalók nem egészséges és biztonságos munkakörülményeket, hanem elsősorban magasabb béreket akarnak; munkáltatók és munkavállalók között rossz érdekközösség alakulhat ki, amely a munkavédelmet a gazdaságosság kerékkötőjének tekinti.

2.2. A munkavégzés tárgyi tényezőinek állapota

2.2.1. A munkaeszközök biztonsági állapota

Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) 1996-ban reprezentatív, minden szektorra kiterjedő országos felmérésében több mint 280 ezer munkaeszköz biztonsági állapotát vizsgálta meg. A felmérés alapján a következőket lehetett megállapítani: