a) A munkaeszközök életkora 1996-ban átlagosan 12,1 év volt, és a tapasztalatok szerint ez az adat azóta sem változott lényegesen. A tőkeszegény vállalkozások a volt szocialista nagyipar gépeit használják tovább, de nagy számban megtalálhatók külföldről behozott használt gépek is, amelyek életkora meghaladja az országos átlagot.

b) A munkaeszközök 48%-a hazai gyártású. Ezek életkora 3,5 évvel haladta meg az importból származókét.

c) A munkaeszközök 30%-a minősült jogszabály vagy más előírás alapján veszélyesnek. A munkáltatók körében nagyfokú tájékozatlanság volt tapasztalható a munkaeszközök, technológiák veszélyességi besorolásával kapcsolatosan.

d) Az időszakos biztonságtechnikai vizsgálatra kötelezett munkaeszközök 25%-ánál nem végeztették el az ellenőrzést. Az elvégzett vizsgálatok jelentős része formális volt. A karbantartásnál a fő cél a termelőképesség megőrzése, a biztonság nem elsődleges szempont.

e) A munkaeszközök biztonsági állapota 14%-ban nem volt megfelelő, és 8%-ukat találta a vizsgálat kifejezetten veszélyesnek a biztonsági berendezés hiánya, meghibásodása, kiiktatása vagy egyéb ok miatt.

Megjegyzendő eltérő tapasztalatként, hogy a bányafelügyelet ellenőrzései a szilárd ásványbányászat területén visszajelzik ugyan a munkaeszközök nagy részének korszerűtlenségét, ám műszaki, biztonsági állapotuk és munkavédelmi megfelelőségük a rendszeresen végzett karbantartás mellett még kielégíti a vonatkozó követelményeket. A kőolaj- és földgázbányászat, illetve távvezetéki szállítás, valamint a gázelosztás területén korszerű munkaeszközöket alkalmaznak.

2.2.2. A munkavállalók megoszlása foglalkozás-egészségi osztályok alapján

A munkavégzésből eredő megterheléssel és a munkakörnyezetben jelen lévő kóroki tényezőkkel összefüggő kockázatok alapján a különböző ágazatok, illetve tevékenységek helyzete eltérő. (A legkedvezőtlenebb az „A” osztályba tartozók helyzete, idetartozik pl. a bányászat és a kohászat.)

A munkavállalók megoszlása a foglalkozás-egészségi osztályba történő besorolásuk szerint 1998 végén (hasonlóan az előző évhez) a következő volt:

2.3. Személyi tényezők

a) A magyar lakosság egészségi állapota közismerten válságos. A 45-65 életév közötti férfi lakosság halálozási aránya Európában az első helyen álló FÁK országokat követi. A daganatos halálozás esetében a WHO felé jelentő 40 ország közül Magyarország halálozási mutatója a legrosszabb a világon, beleértve a harmadik világ megbízható statisztikai adatokkal rendelkező országait is. A 30 éves életkorban még várható élettartam mindössze 36,7 év. A dolgozó emberre egyrészt a munkavégzésből eredő fizikai, pszichés és mentális megterhelések, másrészt a munkakörnyezetből származó különböző kóroki (kockázati) tényezők (fizikai, kémiai, biológiai, ergonómiai, pszichoszociális) hatnak.

A munkáltatók és a munkavállalók értékrendjében az egészség és biztonság sokszor háttérbe szorul. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1991-1992-ben Magyarországon járt szakértő bizottsága ezt a mai napig is lényegében érvényesnek tekinthető módon fogalmazta meg a jelentésében: „az általános biztonságtudat az országban nem eléggé fejlett. A nyugat-európai lakossággal összehasonlítva, a biztonság... a munka világában... nem szerepel előkelő helyen... A nyugat-európai országokban a dolgozók biztonsággal és egészséggel kapcsolatos tájékozottsága és érdeklődése folyamatosan fejlődött és ma előkelő helyen áll, a magyar dolgozók között viszont az ilyen fejlődésnek a csíráit sem sikerült felfedezni. Ma Nyugat-Európában... senkinek, még a munkáltatónak sem jut eszébe, hogy nyíltan megkérdőjelezze az átfogó munkavédelmi intézkedések szükségességét. A jelenlegi magyarországi helyzetben viszont a munkáltatótól egyelőre igen távol áll az ilyen attitűd.”

b) A fentieket lehet elmondani a munkavállalók jelentős részéről is. A dolgozó napjainkban nem a lehető legegészségesebb és legbiztonságosabb munkakörülményekért küzd, hanem a lehető legmagasabb bérért. Magyarországon nem került még sor olyan munkavállalói megmozdulásra, amely kifejezetten az egészségtelen vagy veszélyes munkakörülmények felszámolását követelte volna.

c) Emellett mind a munkáltatók, mind a munkavállalók munkavédelmi ismeretei hiányosak. A munkavédelem mint szempont lényegében még nem épült be szervesen sem a gazdálkodó szervezetek irányításába, sem az oktatásba.

2.4. A munkabalesetek alakulása

a) A munkabaleseti adatok alakulása az elmúlt évtizedben látszólag kedvező volt. Az 1980-as évek közepétől a bejelentett munkabalesetek abszolút száma évről évre egyenletesen csökkent. Míg 1989-ben több mint 80 ezer dolgozó szenvedett balesetet, 1998-ban csak 28 688. A csökkenésben közrejátszott a veszélyes nehézipari ágazatokban folyó tevékenység visszaszorulása, a munkanélküliség megjelenése, tehát a foglalkoztatottak és a munkahelyek számának csökkenése, valamint sok munkahelyen a termelés intenzitásának visszaesése. Az utóbbi évek adatai (az OMMF által felügyelt munkáltatóknál) a következők:

Ugyanakkor az ellenőrzések tapasztalata szerint a munkahelyek biztonsági állapota romlott. Az 1998. évben először megállt a munkabalesetek számának több mint egy évtizede tartó egyenletes csökkenése. Ez jelzi, hogy a gazdaság élénkülésével a munkahelyi veszélyek és ártalmak fenyegetése fokozottan fog jelentkezni. Az 1000 főre jutó munkabalesetek száma kevéssé változott.

b) A halálos munkabalesetek száma másként alakult: miközben az abszolút szám csökkent, kivéve az 1998. évet, a 100 ezer foglalkoztatottra vetített számadat 1991 óta nagyjából állandó.

c) A balesetek számadatait csak fenntartásokkal tekinthetjük a munkavédelmi helyzet értékmérőjének. 1995-ben az OMMF országos célellenőrzés során vizsgálta meg, hogy a munkáltatók bejelentik-e a munkabaleseteket. Azóta is igaz az akkori megállapítás, hogy a balesetek legalább 25%-át nem jelentik be, tehát a munkabalesetek számának látszólagos csökkenése összefügg a bejelentési fegyelem lazulásával is. Az eltitkolás egyik oka a nagy súllyal jelen levő feketegazdaság, az ott bekövetkező balesetekről azonban - egy-egy halálos vagy súlyos balesetet kivéve - még becsült adatok sem állnak rendelkezésre. A munkavállalót nem foglalkoztató egyszemélyes vállalkozásokra jelenleg nem terjed ki a munkavédelmi szabályok hatálya, ezért az őket érő munkabalesetekről egyáltalán nincs információ. A bányafelügyelet ellenőrizte területre nem jellemző a munkabalesetek eltitkolása vagy a bejelentési kötelezettség elmulasztása.

2.5. A foglalkozási megbetegedések és a fokozott expozíciós esetek alakulása

A foglalkozási megbetegedések és a fokozott expozíciós esetek alakulása a munkahelyek egészségkárosító hatásának egyik jellemzője lehet.

A bejelentett, 10 000 alkalmazottra jutó foglalkozási betegségek számának alakulása a következő:

A 10 000 alkalmazottra jutó bejelentett megbetegedések megoszlása a legfontosabb ipari ágazatok szerint:

Ezek a számok az Európai Unió tagországaiban regisztrált gyakoriságokhoz nem hasonlíthatóak, ugyanis azokban - az 1996 óta hasonló foglalkozásibetegség-lista ellenére is - más a betegségek definíciója, más a bejelentések kivizsgálásának és elfogadásának rendje, és eltérőek a társadalombiztosítási következmények (kártalanítás) is.

A nálunk gyakran bejelentett foglalkozási betegségek közül az EU tagországokban is első helyen áll a zaj okozta halláskárosodás, ezt követik a foglalkozási fertőző, majd a bőrbetegségek; hazánkban viszont ritka a foglalkozási asztma és az ergonómiai tényezőkre visszavezethető mozgásszervi megbetegedések bejelentése. Ennek valószínű oka az, hogy Magyarországon egyik betegség(csoport) sem kártalanítandó.

A foglalkozási megbetegedések egy részének hatékony megelőzési lehetősége a fokozott expozíció vizsgálata. A fokozott expozíció még nem betegség, csak annak lehetőségét jelzi. Amennyiben ebben a szakaszban munkáltatói intézkedés történik, foglalkozási megbetegedés nem alakulhat ki. A fokozott expozíciós esetek bejelentési kötelezettségét 1981-ben a világon először Magyarországon írta elő jogszabály.

A bejelentett, 10 000 alkalmazottra jutó fokozott expozíciós esetek számának alakulása a következő:

Ez az adatsor az Európai Unió tagországaiban lévő helyzethez nem viszonyítható, ugyanis hasonló bejelentési rendszert a 98/24/EU irányelv csak 2002-re irányoz elő.

2.6. A munkavédelem szabályrendszere

a) A munkavédelem szabály- és intézményrendszerét alapvetően a Magyar Köztársaság Alkotmánya és a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény határozza meg. Emellett kiemelt jelentősége van az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvénynek, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló 1991. évi XI. törvénynek és a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvénynek. Az állam szerepénél és feladatainál fogva meghatározó jelentőségű. Az állami irányítás kettős: egyrészt a nemzetgazdaság egészére kiterjedő funkcionális, másrészt meghatározott körben egy-egy ágazatra vagy tevékenységre vonatkozó ágazati irányítás.