Jelenleg nem fordíthatók uniós források a versenysport támogatására, azonban az EU támogat olyan kiemelt társadalmi célokat, mint az esélyegyenlőség, a társadalmi kohézió, az egészségmegőrzés, melyek eléréséhez a sport, mint eszköz felhasználható. Az Európai Unió népegészségügyi cselekvési programjai például fontos szerepet szánnak a lakosság testedzése gyakorlattá válásának, elterjesztésének. Ezek a célok egyre inkább megjelennek a sportpolitika tervezése során, elsősorban magától értetődő jelentőségük miatt.
E célok érdekében az állami sportigazgatás részt vesz a hazai egyeztetésben (az EKTB szakértői csoportjaiban, illetve az NFT téma szerint illetékes munkacsoportjaiban), valamint a Bizottsággal és a többi tagállammal folytatott megbeszélésekben. Ez a folyamat vezet oda, hogy megszülessenek azok a közösségi jogszabályok, amelyek az európai sport számára valós megoldásokat hoznak, s amelyek alapján pályázati források nyílnak meg a közösségi dimenziót felmutató sportprojektek előtt.
A sportfinanszírozás - különösen a versenysport finanszírozása - tagállami hatáskörbe tartozik. Kiemelten kezelt terület viszont az elmaradott térségek felzárkóztatása, a foglalkoztatottság és a termelékenység növelése, valamint a határokon átnyúló együttműködés, ezekhez a sportpolitikának és a sportigazgatásnak is kapcsolódnia kell. A sport kapcsolódási pontjain keresztül - oktatás, ifjúság, egészségmegőrzés, munkahelyteremtés, turizmus - az európai uniós forrásokból közvetetten a sportfejlesztés céljai is támogatáshoz juthatnak. Ehhez fejleszteni kell a hazai sportszféra forrásfelszívási (abszorpciós) képességét, amiben az állami sportigazgatásnak katalizátor szerepet kell betöltenie.
Emellett a versenyképesség fenntartása érdekében szükség lehet a korábbinál hatékonyabb állami forrásbevonásra.
2. Európa Tanács
Az ET 46 tagországot magába tömörítő kormányközi szervezet, amely az EU-tól független és elsősorban kulturális, emberi jogi és egyéb szociális témákban ösztönzi a tagállamok együttműködését. Az ET legmagasabb szintű döntéshozó szerve a Miniszterek Bizottsága, amelynek munkáját a sport területén három szakmai bizottság segíti. Ezek munkájában az állami sportigazgatás aktívan részt vesz. A három bizottság:
- A 2007-ben létrejövő Sport Részegyezmény koordinációs szervezete (volt CDD, Sportfejlesztési Bizottság), amely alapvetően sportpolitikai kérdésekkel foglalkozik.
- Két kormányközi szakértői bizottság, kapcsolódva ahhoz a két sport tárgyú nemzetközi konvencióhoz, amelyeket 1990-ben Magyarország is aláírt:
= 1987: Európai Egyezmény a sporteseményeken, különösen a labdarúgó-mérkőzéseken megnyilvánuló nézői erőszakról és nem megfelelő viselkedésről,
= 1989: Európai Egyezmény a mesterséges teljesítményfokozó szerek használata ellen.
Az EU bővítése után az Európa Tanács tagországainak még mindig csak alig több mint a fele EU-tag, a jövőben tehát továbbra is az ET marad a sportegyüttműködés egyik fő fóruma.
3. UNESCO, WADA
Az UNESCO nemzetközi doppingellenes egyezményét az UNESCO Közgyűlése 33. ülésén, 2005. október 19-én elfogadta, és az 2007. február 1-jén hatályba lépett. Hazánk a csatlakozást követően hivatalos résztvevője lesz az UNESCO főigazgatója által összehívott Részes Államok Konferenciájának, és ezáltal is figyelemmel kíséri a nemzetközi doppingellenes szabályozás tagállami folyamatait, valamint folyamatosan kinyilvánítja a magyar kormány elkötelezettségét a doppingellenes harcban.
A WADA 1999-ben alakult meg Lausanne-ban, a NOB kezdeményezésére. Célja, hogy egy egységes szabálykönyv (Kódex) kidolgozásával harmonizálják és szabványossá tegyék a tagországok doppingellenes politikáját, ellenőrző rendszerét, jogszabályait, nevelő és informatikai bázisát, szankcióit.
Magyarország teljesíti befizetési kötelezettségeit és aktívan részt vesz a WADA nagy nemzetközi konferenciáin, a magyar doppingellenőrző szervezet - a WADA értékelése alapján - a világ legjobbjai közé tartozik.
4. ESK, regionális kapcsolatok, tudományos konferenciák
A fenti kiemelt relációkon túli nemzetközi fórumokon (Európai Sportkonferencia, tudományos konferenciák stb.) Magyarország szintén részt vesz. Ennek célja elsősorban a szakmai kapcsolatteremtés, a számunkra hasznos tapasztalatok megszerzésének elősegítése. A regionális együttműködésekben (pl.: Duna Kupa, Olimpiai Reménységek Versenye, Alpok-Adria Ifjúsági Játékok) az állami sportigazgatás koordináló és támogató szerepet tölt be.
5. Kétoldalú kapcsolatok
A kétoldalú kapcsolatok fenntartásában és fejlesztésében az állami és civil sportigazgatás szakmai érdekei jelentik az alapvető szempontot az erőforrások hatékonyabb kihasználása érdekében. Az állami sportigazgatás tehát törekszik arra, hogy az adott, aktuálisan fontos szakmai témához keressen sikeres, itthon is hasznosítható külföldi megoldásokat. Ebből következik, hogy a kapcsolatok írásbeli megállapodásokban való rögzítése csökkenő tendenciát követ, míg előtérbe kerülnek a rugalmasan, de nagyon pontosan meghatározott témában történő szakmai tanulmányutak, illetve a külföldi szakértők hasonló alapokon nyugvó fogadása.
A külföldi partnerszervezetek, sportminisztériumok, illetve sporthivatalok figyelemreméltó projektjeiről, sikeres pályázatairól, fontos fejlesztéseiről az állami sportigazgatás szakemberei a szakirodalomban, interneten, továbbá nemzetközi fórumokon értesülhetnek. Kiemelt téma lehet például egy-egy újszerű, hasznos projekt, sportra vonatkozó új jogszabály, rendelet vagy irányelv, jelentős nemzetközi sporteseményre benyújtott pályázat, illetve annak előkészítése, egy-egy tárcaközi együttműködés az egészségügyi prevenció terén vagy a sporttal kapcsolatos más területen.
A kétoldalú kapcsolatok további fontos eleme a közjogi méltóságok, miniszterek (köztársasági elnök, miniszterelnök, külügyminiszter stb.) tájékoztatása a fontosabb kérdésekről különféle nemzetközi találkozóik alkalmából, ezzel is segítve a magyar sport érdekeit.
A kétoldalú kapcsolatok terén jelentős súlyt képvisel a soros EU-elnökséget betöltő országokkal történő kapcsolattartás, amelynek célja a hazai érdekek megfelelő érvényesítése, továbbá a 2011-es magyar elnökség fokozatos előkészítése.
6. Szövetségekkel kapcsolatos feladatok
Az állami sportigazgatás felhasználja meglévő két- és többoldalú kapcsolatait, hogy lehetőségei szerint segítse a magyar sportszövetségeket abban, hogy érdekeiket érvényesítsék, például nagy nemzetközi versenyek rendezési jogával, fontos nemzetközi sportdiplomáciai tisztségek megszerzésével kapcsolatban.
A kormányzat a szövetségek számára tájékoztatást nyújt nemzetközi kérdésekben, például pályázati lehetőségekről (pl. Visegrádi Alap, EU-információk).
II. HELYZETÉRTÉKELÉS
II.1. A SPORT EGYES TERÜLETEINEK HELYZETE
A sport általános megítélése a magyar társadalomban pozitív, a társadalom véleménye szerint a sport minden területe kiemelkedő fontosságú, így az iskolai testnevelés - beleértve a diáksportot -, a szabadidősport, valamint a versenysport.
1. Iskolai testnevelés és diáksport
A gyermekkori sportolás bizonyítottan pozitív hatással van a felnőttkori sportolási hajlandóságra. Az iskolai testnevelés és diáksport jelentősége tehát a korosztály fogékonyságában rejlik. A közel másfél millió diák többsége kizárólag iskolai keretek között, a testnevelésórán, illetve a tanórán kívüli sportfoglalkozásokon végez rendszeres testmozgást, pedig itt kellene tudatosítani a sportos, egészséges életmód fontosságát.
A testnevelésóra elsődleges célja a gyermekek mozgáskultúrájának fejlesztése, megfelelő fizikai kondíciójának megteremtése, miközben a diáksport-foglalkozások szabadidős célokat szolgálnak, élvezetes sportolási lehetőséget biztosítanak. Sajnálatos tény azonban, hogy a gyermekek 75%-a kizárólag a testnevelésóra keretében végez rendszeres testmozgást, mely nem alkalmas minden, a korosztály szempontjából jelentős feladat ellátására. Ennek elsődleges okai között találjuk a testnevelő tanárok motivációjának hiányát, és a pénzügyi, adminisztrációs nehézségeket. A tanórán kívüli sportfoglalkozások rendszere nem egységes szemléletű, és ebben az esetben ez egyértelműen a minőség javulását és a célok elérését akadályozza.
A diákolimpia versenyrendszerében a diákok 19%-a vesz részt. Sportegyesületi keretek között a szövetségi versenyrendszerben 90 ezer 18 éven aluli versenyengedéllyel rendelkező versenyző sportol, vagyis a diákok csupán 6%-a. A két rendszerben résztvevők között van átfedés, de a nagyobb számú igazolt versenyző csak a diákolimpiai országos döntőkön jelentkezik (35-40%). Problémát jelent az igazolt és nem igazolt versenyzők közös versenyeztetése.
A diákolimpia tömegeket megmozgató volta ellenére nem kényszeríti eléggé a diákokat a rendszeres testmozgásra.
Az életkor emelkedésével csökken a sportolási intenzitás. A magyar serdülők nemzetközi viszonylatban is nagyon keveset mozognak, melynek következtében állóképességük is romló tendenciát mutat. Ez elsősorban a XX. század végén megjelenő szociokulturális okokra vezethető vissza. Míg korábban a sport „konkurenciája” csupán a továbbtanulás volt, mára a számtalan szabadidő-eltöltési lehetőség miatt kevesebbet mozognak a diákok (mozi, számítógép, televízió, pláza stb.).
Az igazolt sportoló fiatalok, fizikai állapota is romlott az elmúlt években. Ezt a szakemberek a korai sportági specializálódásnak és a környezeti hatásoknak tulajdonítják.
2. Szabadidősport
A szervezett szabadidő-eltöltésnek jelentős hagyományai és szervezeti előzményei vannak Magyarországon (például Magyar Természetbarát Szövetség, Magyar Egyetemi-Főiskolai Sportszövetség és annak jogelődje), de negatív tendenciaként megállapítható, hogy szabadidő-eltöltési kultúránkban jelentős változások, sőt torzulások következtek be.
A szabadidő eltöltésekor a sportolás nem élvez prioritást, szemben például az otthoni tv-nézéssel, amelyre a felnőtt lakosság 144 percet fordít naponta. Az emberek alacsony sportolási hajlandóságukat elsődlegesen a szabadidő hiányával magyarázzák. A felnőtt népesség csupán 16%-a végez sporttevékenységet, ha azonban szűkebb értelemben vesszük a sportolást (min. heti 2 alkalom és min. fél óra alkalmanként), akkor a felnőtt népesség mindössze 9%-a sportol. Egyes kutatási eredmények ennél alacsonyabb részvételi hányadot is mutatnak.
A jelenleg nem sportolók 38%-a szeretne valamilyen formában sportolni. Ez egy minimum 900 ezer fős mozgósítható, megerősítésre és lehetőségre váró potenciális réteget jelent.
A szabadidős sporttevékenységet végzők (szabadidő-sportolók) nagy része nem szervezeti keretek között végez testedzést. Az ő elérésük a sportpolitika által eddig esetleges volt. Jelenleg még a népesség kis hányada képes megfizetni az utóbbi években fejlődésnek indult, a specializálódott szolgáltatók által nyújtott sportolási lehetőségeket (pl. fitness terem, squashpálya). A valóban aktívak számára a sportolás vásárolt szolgáltatás lett.
Szintén probléma, hogy a munkaadók jelenleg nem kellő mértékben ismerik fel azt, hogy a munkavállalók egészségének megőrzése közös érdek, amelynek fontos eszköze lehet a szabadidős sporttevékenység.
3. Versenysport, utánpótlás-nevelés
Jelenleg Magyarországon a versenysportot az olimpiacentrikusság jellemzi. Magyarország az olimpia eddigi történetében összesen 452 érmet szerzett, valamint 430 helyezést ért el. Az érmek számát az országok méretéhez és gazdasági helyzetéhez viszonyítva ezzel a legjobb hat között szerepelünk.