126/2008. (XII. 4.) OGY határozat

a Nemzeti Tehetség Program elfogadásáról, a Nemzeti Tehetség Program finanszírozásának elveiről, valamint a Nemzeti Tehetségügyi Koordinációs Fórum létrehozásának és működésének elveiről1

Az Országgyűlés, tekintettel arra, hogy a tehetségek folyamatos segítése a nemzet egészének kiemelten fontos érdeke és feladata, a következő határozatot hozza:

1. Az Országgyűlés elfogadja az e határozat 1. számú mellékletét képező Nemzeti Tehetség Programot.

2. Az Országgyűlés egyetért azzal, hogy a Kormány a Nemzeti Tehetség Program finanszírozását az e határozat 2. számú mellékletében meghatározott elvek alapján végezze.

3. Az Országgyűlés egyetért azzal, hogy a Kormány a Nemzeti Tehetségügyi Koordinációs Fórum létrehozását és működését az e határozat 3. számú mellékletében meghatározott elvek mentén végezze el.

4. A 78/2008. (VI. 13.) OGY határozatnak megfelelően az Országgyűlés felkéri a Kormányt, hogy a Nemzeti Tehetség Program végrehajtásáról, a Nemzeti Tehetség Program finanszírozására az oktatásért felelős minisztérium fejezeti kezelésű előirányzatai között létrehozandó Nemzeti Tehetség Alap előirányzat - továbbiakban Nemzeti Tehetség Alap - felhasználásáról és a Nemzeti Koordinációs Fórum működéséről kétévente tájékoztassa az Országgyűlést.

1. számú melléklet a 126/2008. (XII. 4.) OGY határozathoz

Nemzeti Tehetség Program

1. A PROGRAM INDOKOLTSÁGA - A TEHETSÉGEK SEGÍTÉSE NEMZETI ÜGY

Magyarország gazdasági kibontakozása a tudás- és képességigényes ágazatok fejlesztésével valósulhat meg. Ezen ágazatok fejlődése szempontjából kulcsfontosságú, hogy az adott tudás- és képességtartalomban kiemelkedő teljesítményre képes fiatalok, a tehetségek felszínre kerülnek-e, tehetségük kibontakozhat-e, hasznosulhat-e, a tehetségek pályájukon kellő és folyamatos segítséget kapnak-e és - mindezek következtében - képes lesz-e az ország megtartani a legkiválóbb tehetségeit.

A tehetségek megtalálása és folyamatos fejlesztése a tehetséges fiatal számára mással nem pótolható kitörési, érvényesülési esélyt jelent. A tehetségek ma már egy adott ország versenyképességét meghatározó kulcstényezővé léptek elő. Ebből is következően a tehetségek megtalálása nem csak a tehetségek és családjuk magánügye, hanem nemzeti ügy, hiszen a tehetség hasznosulása a közvetlen haszon mellett a legversenyképesebb termelés kifejlesztésével és idevonzásával is a teljes nemzetnek többletlehetőségeket teremt. Így a tehetségek segítésének nemzeti programja gazdasági, esélyjavító és társadalomépítési program is.

A tehetségsegítés komplex formái szervesen illeszkednek a köz- és felsőoktatás megújítását célzó törekvésekhez, a kompetencia alapú, az egyének tanulási sajátosságait is figyelembe vevő oktatás elterjesztéséhez. A tehetségek segítése és fejlesztése az életpálya helyes irányba terelését, az életpálya sikerességének segítését, az innováció és kreativitás ösztönzését és elterjedését, a gazdasági növekedést, a magasabb versenyképességet, az esélyegyenlőtlenségek csökkentését, a magasabb társadalmi mobilitást, a hátrányos helyzet leküzdését és a kistérségek, valamint az egész társadalom kohézióját egyaránt szolgálják. A Nemzeti Tehetség Programnak a foglalkoztatási stratégiában példa- és értékteremtő szerepe van, a magyar gazdaság fejlődésében pedig kitörési pont lehet.

A tehetségek segítése nem áll meg a határoknál. A határon túli magyarság tehetségsegítők hagyományainak megismerése, hasznosítása, a határon túli kezdeményezésekkel való folyamatos együttműködés a tehetségsegítést ilyen értelemben nemzeti üggyé is teszi.

A tehetségek segítésében eddig elért, és a Nemzeti Tehetség Program megvalósítása során várható további eredmények nemcsak Magyarország, hanem az Európai Unió egésze számára is kiemelkedően értékes, más országokban is adaptálható tapasztalatot jelenthetnek, amelynek terjesztése hozzájárul az ország nemzetközi elismertségének növekedéséhez.

2. ÁLTALÁNOS ALAPELVEK

2.1. Hosszú távú szemlélet

A tradicionálisan vett tehetségsegítés általában a kora gyermekkortól a munkába állás és a tehetség hasznosulásának kezdeti fázisai idejéig (35 éves korig) tart. Ebből következően a tehetségsegítés - még szűken értelmezett felfogásban is - egy egész emberöltőt felölelő feladat.

A tehetségek segítése sorsfordító események sorozata, és ebből fakadóan a tehetségeket segítők számára is óriási felelősséggel járó feladat. Nem lehet, nem szabad egy, a tehetségsegítő programba bekerült hatéves gyermeket egy vagy több választási ciklus után, 10 vagy 14 éves korában magára hagyni azzal, hogy: „Itt a program véget ért, innen kezdve boldogulj magad”. Így a Nemzeti Tehetség Program 20 éves időtávban gondolkodik, és a 4. pontban részletezett stratégiai és átfogó célkitűzéseit ilyen időskálán fogalmazza meg.

A Nemzeti Tehetség Program elfogadásával az Országgyűlés 2008. és 2028. között, 20 évre kiemelt lehetőséget ad a tehetségsegítés fejlesztésére, amely a tehetséggel megáldott fiatalok hosszú távú, folyamatos és biztonságos segítését teszi lehetővé.

A tehetségek segítése stratégiai és átfogó célkitűzéseinek állandósága mellett a tehetségsegítésnek a 4.3. pontban megfogalmazott célterületei, és az azokhoz kapcsolódó feladatok időről időre módosulhatnak. E változtatásokat - a tehetségsegítés kiemelt helyzetének és alapvető célrendszerének változatlanul hagyása mellett - az Országgyűlés a Nemzeti Tehetség Programnak a kétévenként sorra kerülő időszakos áttekintése során végzi el.

2.2. Az értékőrzés elve

A nevelési-oktatási intézmények, továbbá az állami, önkormányzati, egyházi és civil tehetségsegítő programok számos olyan kiváló hagyományt teremtettek, amelyek megőrzése rendkívül fontos társadalmi feladat. A sikeres tehetségsegítés egy tehetséges fiatal életében évtizedes távlatokat ölel át. A sikeres programokban megőrzött hagyományok elsorvadásának megengedése, vagy meggondolatlan átrendezése kibontakozóban lévő életpályák sokaságának fejlődését törheti meg.

2.3. A sokszínűség elve

A tehetségsegítésnek sehol sem született egyedüli, kizárólagos programja. A tehetség - a 2.1. pontban bemutatottak alapján is - rendkívül sokrétű, így fejlesztése változatos programokat igényel. További sokszínűség adódik a tehetséges fiatal életkorából, kulturális, társadalmi hátteréből, tehetségének, elkötelezettségének, motivációjának mértékéből. A tehetségsegítő programok sokszínűsége tehát nemcsak a programrendszernek a változó körülmények közötti túlélése szempontjából érték, hanem e nélkül a tehetséges fiatalok fogadása és fejlődési szakaszaiknak megfelelő változatos segítése el sem képzelhető. A tehetségsegítő programok esetén tehát az uniformizálás nemhogy nem növeli a hatékonyságot, hanem éppen ellenkezőleg: a programrendszer elértéktelenedéséhez vezet. Így, paradox módon, a tehetségek segítésében a hatékonyság csak a sokféle és ezért sok egyedi - emiatt magas fajlagos költségigényű - programra áldozott többletforrásokkal érhető el.

2.4. Az esélyteremtés elve

A tehetségsegítő programokhoz való hozzáférés esélyeinek egyenlőségét, a programokba való bekerülés kritériumainak nyilvánosságát, a bekerülés folyamatának ellenőrizhetőségét biztosítani kell. Kiemelten fontos a programok elérhetőségében a területi egyenlőség megteremtése. Különös figyelmet kell fordítani a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetűek, a roma tanulók, a fogyatékossággal élő és a hátrányos helyzetű kistérségekben élő tehetséges fiatalok bevonására a tehetségsegítő programokba.

2.5. A folyamatosság és átjárhatóság elve

A tehetségsegítés az életpálya jelentős részére kiterjedő hosszú folyamat. Eközben a tehetséges fiatal igényei (tehetsége kibontakozásával, életkorának növekedésével és életkörülményeinek más változásaival párhuzamosan) folyamatosan változnak, amelyek egy idő után sok esetben más jellegű tehetségsegítő programban való részvételét teszik indokolttá. Igen sok fiatal sok speciális tehetséget őriz magában egymással párhuzamosan. Annak az eldöntése, hogy mely tehetségfajta érdemes a leginkább a fejlesztésre, sokszor több programban való és optimálisan egymás utáni részvételt is feltételez. Különös figyelmet kell fordítani az egyik tehetségsegítő programból a másikba való átkerülésre az életszakasz-határokon (pl. óvoda-iskola, általános iskola-szakiskola-középiskola, középiskola-felsőoktatás, iskola-munkahely átmenetek), valamint a lakóhely változtatások során. Meg kell teremteni a különböző tehetségsegítő területek (pl. tudomány, mesterségek, művészetek, sport) az eddigieknél sokkal erőteljesebb koordinációját.

2.6. A kiválasztás-kiválasztódás és önfejlesztés elve

A tehetséges fiatalokra, különösen kora-gyermekkorban, a környezetük figyel fel, és tehetségük kibontakozásához többlet-lehetőségeket biztosít. Ugyanakkor az életkor előrehaladásával mind fontosabbá válik a tehetséges fiatal elkötelezettsége, motivációja a saját tehetségének kibontakoztatásában. A felnőttkorhoz közeledvén a tehetségsegítés egyre inkább a tehetségsegítő és a tehetséges fiatal szövetségévé válik, amelyben a tehetségsegítő annak arányában nyitja meg az új és új lehetőségeket, amennyire azt a tehetséges fiatal fejlődése igényli. Így a kezdeti kiválasztást egyre inkább a tehetséges fiatal által kivívott eredményekből következő kiválasztódás váltja fel.

2.7. A hatékonyság, fokozatosság elve

A tehetség különböző mértéke különböző tartalmú és intenzitású fejlesztést igényel. Ugyanakkor a folyamat kezdeti szakaszában sokszor nem ítélhető meg, hogy az adott fiatal csak valamivel az átlag feletti, kivételes, vagy egyenesen zseniális képességekkel rendelkezik. Emiatt egy jó tehetségsegítő programnak állandóan lehetőséget kell biztosítania az egyre intenzívebbé váló, egyre jobb képességűek számára igazán hatékony - és emiatt drágább - programfajtákba való bekerülésre, de - tartós alulteljesítés esetén - meg kell adnia az adott programból, illetve a program adott szintjéből való kimaradás a résztvevő addigi teljesítményét elismerő, őt nem megalázó formáit is.

2.8. Felelősség és társadalmi felelősségvállalás elve

A tehetség olyan adottság, adomány, amely hordozójának fokozott felelősségét igényli. A tehetséges fiatal felelőssége tetten érhető abban is, hogy élete alakulása nem csak a saját magánügye, hiszen fejlődésének elősegítéséhez a társadalom anyagi és emberi erőforrásainak az átlagosnál jóval nagyobb részét mozgósította. Az értékeinek kibontása során a tehetséges fiatal és a tehetségsegítő között megkötött egyezség, az önfejlesztés a tehetséges fiataltól sok erőfeszítést követel. A tehetséges fiatal felelősségének második lépcsőfoka a tehetségének kibontakozása után, a tehetségével kivívott siker esetén jön el. A társadalmi felelősségét felismerő tehetség a következő generáció tehetségeinek útját egyengető, őket kivételes képességeivel kivételes módon segítő ember.

A tehetség különleges mértékű, összetételű és irányú adottságokat jelent. Hasznosítása az addigi formák újragondolását, sok esetben vadonatúj formák megalkotását igényli. Közös felelősségünk és egyben esélyünk, hogy e tehetség-hasznosító formák kialakítására Magyarországon vagy a világ más tájain nyílik-e jobban esély. A tehetség különleges, ezért mobilitása is sokszor az átlagot meghaladó. Az új megoldásokat az eddigieknél sokkal jobban befogadó társadalmi környezetet kell teremtenünk ahhoz, hogy ne csak jelszó maradjon: „Magyarország hazahívja a tehetségeit!”