A nyilvánosság biztosítása kapcsán fontos cél annak a tájékoztatási és tudatosítási kommunikációs mechanizmusnak a kialakítása, amely alkalmas arra, hogy a Stratégia célkitűzéseinek végrehajtása során a kapcsolódó részcélok sajátosságainak megfelelő folyamatokról, valamint a megvalósuló intézkedések kézzelfogható eredményeiről átlátható tájékoztatást adjon a tervezésben, a végrehajtásban és az eredmények értékelésében résztvevők, valamint a megvalósításban érintett szervezetek számára. A gördülő tervezés során törekedni kell az érintett szervezetek közvetlen véleményalkotási lehetőségének biztosítására. Az ifjúsági korosztályok speciális helyzetére tekintettel a Stratégia kommunikációjának, egyeztetésének megtervezésekor kiemelt figyelemmel kell lenni a szervezethez nem kötődők elérésére, véleményalkotási lehetőségük biztosítására. Ennek megfelelően a legfontosabb feladat a célcsoportok figyelmének felhívása a feladatokra és lehetőségekre, az intézményi rendszer működésére, a célkitűzések végrehajtásának mikéntjére.

A nyilvánossággal kapcsolatos tevékenységet az értékelési folyamathoz igazodva, meghatározott rendszerességgel, de legalább négyévente egy alkalommal felül kell vizsgálni.

1.3. A Stratégia szerkezete

A dokumentum átfogó, horizontális és specifikus célokat, valamint ezekhez kapcsolódó részcélokat határoz meg. A részcélok megvalósításának módját, sorrendjét, felelőseit a Stratégiához kapcsolódó, Kormány által elfogadandó mindenkori rövid távú cselekvési programok kell, hogy tartalmazzák. A Stratégia végrehajtásában a kormányzati, önkormányzati és piaci aktorok mellett jelentős szerepet vállalhat a nonprofit szektor.

A Nemzeti Ifjúsági Stratégia ideológiamentességre törekszik, kerülve a pártok társadalompolitikai felfogásából adódó nézetkülönbségek megjelenítését. A dokumentum célokat fogalmaz meg, de a célokhoz vezető út kijelölését meghagyja az aktuális Kormány mozgásterének. Mindemellett a Stratégia nem értéksemleges, hiszen hangsúlyosan kezel olyan témákat (pl. család, prevenció, szociális biztonság), amelyek a gyerekek, serdülők, fiatalok élethelyzete, sikeressége szempontjából kiemelkedő jelentőségűek.

2. HELYZETELEMZÉS4

2.1. Az ifjúság élethelyzete

2.1.1. Demográfiai helyzet, család, társadalmi fenntarthatóság, hosszú távú hatások

A 0-14 és a 15-29 éves korcsoport nagysága és a teljes népességhez viszonyított aránya folyamatosan csökken. A gyermekkorúak valamivel több mint másfélmillióan, a 15-29 évesek pedig 2,1 millióan voltak 2006. január 1-jén. A két csoport együtt a magyarországi népesség 36,5 százalékát tette ki.

Magyarországon 1000 lakosra 9,9 élveszületés jut (2006). Hazánk az unió alacsony termékenységi rátájú országai közé tartozik 1,31-es értékével [a legalacsonyabb fertilitási ráta Lengyelországban (1,24), a legmagasabb Franciaországban (1,94) található]. A népesség szinten tartásához 2,1-es érték lenne szükséges. Az alacsony ráta elsődleges okai az életciklusok változásában keresendők: a későbbi házasságkötésben és gyermekvállalásban.

A házasságkötések számában és arányában 2001 óta lényegében stagnálás tapasztalható. A fiatalok egyre később kerülnek „felnőtt” státusba: egyre később házasodnak, vállalnak gyereket, fejezik be tanulmányaikat és lépnek ki a munkaerőpiacra. Az 1000 lakosra jutó házasságkötések száma 4,4 (EU25 átlaga 4,8), a válásoké 2,5 (EU25 átlaga 2,1). 2005-ben a 20 év alatti férfiak esetében 1000 megfelelő korú házasra 16,6 válás jutott. A nők esetében ez a szám 20,1 volt. A válások kismértékű csökkenést és stagnálást mutatnak az utóbbi évtizedben, ami azonban az alacsony házasodási kedvvel is összefügg.

A házasságon kívül született gyermekek részaránya eléri a 35%-ot. Ezen szülések 85%-a hajadonoktól, 14%-a elvált nőktől származik. A felbomlott házasságok 73%-ában van kiskorú gyermek. Az eltartott gyermekek mintegy 84%-át neveli édesanyja, s csupán a gyermekek 16%-a él édesapjával. Az első házasságkötés átlagos életkorának 2005. évi adatai férfiaknál 29,3 év, nőknél 26,9 év. A párkapcsolatban élők 15%-a élettársi kapcsolatban él.

A fentiek ellenére a fiatalok körében nincs házasságellenes hangulat. A 18-29 éves fiatalok túlnyomó többsége (76%) ideális életformának az együttélést követő házasságot tartja, az együttélés nélküli házasság, illetve a végleges élettársi kapcsolat híveinek aránya csupán 10-10% (2004).

A gyermeküket egyedül vállaló anyák aránya növekszik. Az első gyermek vállalásának átlagos életkora a nőknél 27 év. 2006-ban az összes 18-29 éves nő 73%-a gyermektelen volt, férfiak esetén ebben a korcsoportban a gyermektelenek aránya 79%-ra becsülhető. A felmérések szerint azok közül a 15-29 éves fiatalok közül, akiknek még nincs gyerekük, 84% kimondottan tervezi, hogy legyen. A párok 15%-a küzd meddőségi problémákkal.

A fiatalok 80%-a megfelelőnek tartja saját lakáskörülményeit. A fiatalok stabil párkapcsolatba lépve, vagy a szülőtől elköltözve igen kis arányban bérelnek önálló lakást. A lakáshoz jutást az államilag támogatott hitelrendszer keretében próbálják megoldani.

A fiatalok kétharmada szüleivel él, egyötödük él saját vagy házas-/élettársa lakásában, házában, a fennmaradó 14% bérelt lakásban, kollégiumban, ismerősöknél lakik az év legnagyobb részében.

A 15-29 éves fiatalok kétharmada (65%) él szüleivel. Sokan azok közül is szüleikkel élnek, akik amúgy már saját családot alapítottak (9%).

Az OECD2 alapján a szegénységi küszöb (az egy főre jutó medián jövedelem 60%-a) alatt él az egyszülős családok egyharmada (29%).

2.1.2. Oktatás, képzés, tehetséggondozás, társadalmi mobilitás

Az iskoláskorú korosztályok létszámának 2010-ig tartó népesség-előrejelzése azt mutatja, hogy az általános iskola felső tagozatának megfelelő évfolyamok esetében lesz a legnagyobb mértékű a csökkenés, ez a négy korosztály mintegy kilencvenezerrel lesz kisebb létszámú 2010-ben, mint 2004-ben. A 6-9 és 14-17 éves korcsoport létszáma ennek mintegy felével fog csökkenni az elkövetkező években.

A középfokú oktatásban résztvevők számának az elmúlt 15 évben tapasztalható növekedése mellett az érettségit nem adó szakiskolai képzésben résztvevők száma 2005/2006-ra az 1990/91-es létszám 59,9%-ára csökkent. A szakiskolákban kiemelkedően magas a lemorzsolódók aránya (20-25%).

Míg az 1980-as években az adott korosztály 10%-a, a 2007/2008. tanévben a 18-29 éves korosztálynak 24%-a (ha a 18-24 éves korosztályra számoljuk, 44%-a) jár felsőoktatási intézménybe.

Az OECD által végzett PISA-vizsgálat szerint a magyarországi 15 éves tanulók ötöde alapvető olvasási készségekkel sem rendelkezik. 57 ország eredményeit figyelembe véve a magyar diákok átlaga a szövegértés-szövegalkotás tekintetében a 23. és 30. pozíció közötti tartományban található.

Az innováció-vezérelt gazdasági növekedés humán feltételeinek megteremtéséhez szükséges műszaki és természettudományos képzettséggel rendelkező kvalifikált munkaerő kibocsátása jelentősen elmarad az EU átlagától (arányuk a végzettek körében Magyarországon 2002-ben 18%, az EU-átlag 26,1%).

A kiterjedt állami és civil tehetségsegítő programokban, 2006-ban, közel 70 ezer fő vett részt. A legkiválóbb fiatalok minden évben rangos nemzetközi versenyek (pl. diákolimpiák, EU Fiatal Tudósok Versenye, Intel ISEF verseny) és művészeti fesztiválok sorozatán érnek el kiemelkedő eredményeket.

A magyar fiataloknak csak 1/3-a beszél valamilyen szinten legalább egy idegen nyelvet. A legtöbben az angolt említik, a kettő vagy ennél több idegen nyelvet beszélők a fiatalok 10%-át teszik ki.

A jogalkotás eszközével, illetve az uniós és hazai forrásokra épülő fejlesztési programok nyújtotta lehetőségekkel elkezdődött és folyamatosan zajlik a közoktatás korszerűsítése. A fejlesztési programok olyan területeket érintettek, mint az információs és kommunikációs technológiák oktatási alkalmazása, az idegennyelv-tanulás fejlesztése, a társadalmi integrációt támogató beavatkozások, az egész életen át tartó tanulás megalapozását szolgáló kompetenciák fejlesztése az alap- és középfokú oktatásban, a középfokú szakképzés tartalmi és intézményi reformja.

A bolognai rendszer - amelynek eredményeként a duális képzési rendszert lineáris váltotta fel - bevezetésének tapasztalatai hiányosak, elemzésük még várat magára. A felsőoktatás egyéb tendenciái viszont kritikára szorulnak, reformjuk elengedhetetlen. A felsőoktatásban inkább a mennyiségi szemlélet és az ezzel járó finanszírozási szempontok a dominánsak a minőségi szemlélettel szemben. A felsőoktatásban meglévő minőségi kontroll további fejlesztése szükséges. A tanórákon kívüli tartalmas időtöltésre kevés megoldást kínálnak az intézmények.

A képzés és a munkaerő-piaci igények összhangja még sok esetben esetleges, egyes területeken túlképzés, máshol alulképzés van.

A jelentős létszámnövekedés szükségszerűen hozta magával az oktatói bázis hirtelen bővülését. Az egyetemeken kisebbségbe került a tudatos értelmiségképzési szemlélet és gyakorlat, melynek szemléleti hátránya már érezhető.

2.1.3. Foglalkoztatottság, munkaerő-piaci helyzet

Európai uniós összehasonlításban Magyarországon alacsony a fiatal korosztály munkaerő-piaci aktivitása. A 15-24 éves korosztály 26,8%-a aktív a munkaerőpiacon, szemben az EU-átlag 45,1%-ával. A fiatalok alacsony foglalkoztatottsága (Magyarország: 21,7%, EU25: 37,3%) mellett az ifjúsági munkanélküliség aránya 2005-ig nem volt magasabb az EU-átlagnál, mára azonban a magyar 15-24 évesek 19,1%-a munkanélküli, míg az uniós átlag 17,3%. A be nem jelentett munkavégzés nagyobb arányban jellemzi a korosztályt, mint a felnőtteket.

A munkaerőpiac struktúrája is átalakult: az aktív fiatalok körében nőtt a szellemi, míg csökkent a fizikai munkát végzők aránya, ezzel összhangban nőtt a foglalkoztatott fiatalok átlagos képzettségi szintje is.

Az EU átlagához képest nagyon alacsony az atipikusan foglalkoztatott (EU: 15,5%), valamint a vállalkozó fiatalok aránya Magyarországon. A vállalkozók a már munkát vállalt fiatalok mindössze 3%-át teszik ki.

A nők átlagos iskolai végzettsége magasabb, minek következtében nagyobb arányban foglalkoztatják őket a szellemi, felsőfokú végzettséget igénylő munkakörökben, mint a férfiakat. A férfiak körében magasabb a munkanélküliség, a nők viszont hátrányos helyzetben vannak a munkaerőpiacon, és hátrányaikat erősítheti egy esetleges gyermekvállalás.

Az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkező fiatalok elhelyezkedési esélyei sokkal rosszabbak, mint a diplomásoké, bár az utóbbiak elhelyezkedési esélyei is romlanak. Egyre többen képzettségük alatti munkakört töltenek be.

A legrosszabb helyzetben a legfeljebb 8 általánost végzett fiatalok vannak. A roma fiatalok elhelyezkedési esélyei lényegesen rosszabbak, mint a nem romáké.

A budapesti fiatalok 24%-a, a magyarországi fiatalok átlagosan 34%-a ismerkedett már meg kényszerűen a munkanélküli státusszal.

2000-hez képest megtriplázódott a pályakezdő diplomás munkanélküliek aránya, minden negyedik iskoláját befejező fiatal munkanélküliként „kezdi” pályafutását. Főleg a vidéki, elsőgenerációs értelmiségi fiatalok számára tűnik nehéznek az elhelyezkedés.

A pályakezdő fiatalok elhelyezkedését elsősorban a munkalehetőségek száma, a nem megfelelő szakmaválasztás, a szakmai tapasztalat hiánya és az iskolai végzettség befolyásolja. Az ifjúsági munkanélküliség strukturális munkanélküliség, vagyis a munkaerő-piaci kereslet és kínálat nem illeszkedik egymáshoz. A munkaerőpiac elvárásai ma már nemcsak a végzettségre és a szakképzettségre, hanem a különböző személyes kompetenciákra, szakmai és gyakorlati tudásra vonatkoznak. Ezeket a kompetenciákat a fiatalok családi és szociokulturális háttere jelentős mértékben meghatározza, amit az oktatási rendszer csak részben képes ellensúlyozni. A kedvezőbb helyzetből indulók könnyebben helyezkednek el, a nehezebb helyzetben lévők a munkaerő-piaci versenyben eleve hátrányokkal indulnak.