60/1991. (X. 29.) OGY határozat

a társadalombiztosítási rendszer megújításának koncepciójáról és a rövid távú feladatokról1

Az Országgyűlés megvitatta a társadalombiztosítási rendszer megújításának koncepciójára kidolgozott javaslatot és a következő határozatot hozta:

1. Megállapítja, hogy a társadalombiztosítás jelenlegi rendszerét számos feszültség és ellentmondás jellemzi; a viszonylag magas járulékok ellenére sem képes értéktartó ellátásokat nyújtani. A Társadalombiztosítási Alap pénzügyi helyzete instabil, megfelelő tartalékalappal, saját vagyonnal nem rendelkezik, az ellátások biztosításmatematikai megalapozása nem történt meg, nem biztosítási jellegű ellátásokat is finanszíroz. Az egészségügyi szolgáltatások társadalombiztosítási finanszírozása is formális. A társadalombiztosítási rendszer korszerűsítése társadalompolitikai és gazdasági szempontból is halaszthatatlan.

2. Egyetért azzal, hogy a szociális biztonság legátfogóbb intézménye a jövőben is az állam által garantált, a lakosság lehető legszélesebb körére kiterjedő kötelező társadalombiztosítás legyen, amely az állami szociális gondoskodás egyéb ellátórendszereivel és a munkanélküli biztosítás intézményével együtt, azokkal összehangoltan valósítja meg a társadalom tagjainak szociális védelmét. A társadalombiztosítás intézményének irányítását, kapcsolatát a kormányzati szervekhez, illetőleg az általa finanszírozott költségvetési szervekhez, mielőbb törvényben kell rögzíteni.

3. A társadalombiztosítás megújítása során egyértelműen meg kell határozni a kötelező biztosítás rendszerébe tartozó feladatokat, ezekből a kockázatok sajátosságai alapján ki kell alakítani az önálló biztosítási ágakat, le kell választani és a társadalombiztosítási finanszírozástól el kell különíteni a szociális segélyeket, meg kell határozni az adott ág fedezeti rendszerét. A járulékfizetők számára is világossá kell tenni, hogy a járulékfizetési kötelezettségekért milyen jogosultságokat, szolgáltatásokat köteles a társadalombiztosítás nyújtani. Annak érdekében, hogy a biztosítási és a szolidaritási elv a jövőben egymással harmonizálva érvényesüljön, a társadalombiztosítási rendszeren belül egyértelművé kell tenni a szolidaritási elven alapuló elemeket, továbbá meg kell határozni a szociális biztonság rendszerében az állami költségvetés szerepét, feladatkörét, az alanyi és méltányossági jogon nyújtott ellátásait.

4. A társadalombiztosításon belül elkülönített biztosítási ágak finanszírozása a jövőben is döntően a folyó bevételeken alapuljon, amelyben a biztosítási áganként meghatározott járulék továbbra is a fő finanszírozási forrás marad. Szükségszerű, hogy az állami költségvetés részt vállaljon a finanszírozásban. Ennek formái a közvetlen (normatív) és közvetett költségvetési támogatás, a vagyonjuttatás, valamint az általános állami garancia. Az állami vagyon privatizálása keretében szükséges a kötelező társadalombiztosítás tartalékalapjainak - ingyenes vagyonjuttatás formájában történő - feltöltése. A költségvetési támogatás, illetve a vagyonjuttatás hozama nagyságától függően lehet esetleg a járulékok mértékét is csökkenteni.

5. A társadalombiztosítás hosszú távú stabilitásának elősegítése, valamint a népességnövekedés előmozdítása érdekében a gyermeket vállaló anyák szolgálati idejébe egy gyermek után 1, két gyermek után további 1, három gyermek után 6 év, a negyedik és ötödik gyermek után további 1-1 év, összesen 8 év számítson be.

6. A nyugdíjrendszer korszerűsítésénél a következő elvek érvényesüljenek:

Hosszabb távon - a szociális piacgazdasági viszonyok között -megvalósítandó cél az ún. háromelemes nyugdíjrendszer legyen.

Az időskorúak szociális biztonságának alapszintjét az egységes összegű nemzeti alapnyugdíj intézménye biztosítja.

A második nyugdíjelem az aktív életszakasz keresetéhez és a befizetett járulékokhoz igazodó nyugellátás. A biztosított és a munkáltatója között megosztott járulékfizetési kötelezettség jövedelemhatára felülről korlátozott, s a nyugellátás maximális összege is a biztosítási jövedelemhatárhoz igazodik. Ez a rendszer a járulékfizetés teljes időszakát felölelő egyéni nyilvántartás alapján működik, az egyes évek járulékalapjai valorizálásával. A nyugellátások évente az aktívak jövedelemnövekedésével arányosan emelkednek. A nyugdíjbiztosítás lehet központilag szervezett és egységes, vagy ágazatonként, szakmánként differenciált, decentralizált struktúrájú.

A harmadik nyugdíjelem az önkéntes kiegészítő biztosításban szerezhető ellátás.

Az átmeneti időszakban a kötelező biztosítási jövedelemhatárt - a már megállapított nyugdíjak finanszírozási kötelezettsége, az állami költségvetés teherbíró képessége miatt, valamint a nyugdíj előtt álló korosztályok védelme érdekében, és arra is tekintettel, hogy a kiegészítő biztosítás terjedésének jövedelmi feltételei korlátozzák - viszonylag magasan indokolt meghatározni. A kötelező nyugdíjbiztosításban a biztosítási elvet - a járulékalap és a szolgálati idő nagyságának szerepét - erősíteni kell.

A nemzeti alapnyugdíj csak a gazdasági fejlettség magas szintjén, a távolabbi jövőben vezethető be. Addig is azonban az időskorú személyek számára egy minimális - az évente meghatározandó nyugdíjminimum szintjével azonos - jövedelmi garanciát biztosítani kell. Ez azt jelenti, hogy azoknak a nyugdíjra jogosultságot szerzett személyeknek, akiknek a biztosítási ellátása ezt a minimumot nem éri el, nyugdíj-kiegészítést kell nyújtani. A kiegészítést a jövőben nyugdíjbavonulók számára az állami költségvetés, és nem a járulékbevételek terhére kell finanszírozni. A nyugdíjra jogot nem szerzett személyek - a szociális törvényben szabályozott feltételek szerint, költségvetési forrásból -alanyi jogon időskori támogatásban részesülnek.

A nyugdíjrendszer biztosítási elven alapuló második elemének kiépítése is fokozatosan történik. Ehhez az átmeneti időszakban a következő változtatások szükségesek:

- be kell vezetni a kötelező biztosítás felső jövedelemhatárát viszonylag magasabb szinten, s majd - a kötelező biztosítás terjedelmének szűkítése és az önkéntes biztosítások elősegítése érdekében - azt fokozatosan csökkenteni kell,

- fokozatosan meg kell hosszabbítani a nyugdíj-alapszámítási időszakot, a korábbi évek átlagkeresetének indexálásával,

- csökkenteni kell a járulékfizetés nélküli évek beszámítását, illetve meg kell teremteni a járulékfedezetet,

- lineáris nyugdíjskálát kell alkalmazni és a keresetek degresszív beszámítását fokozatosan meg kell szüntetni,

- a munkavégzésből adódó, az általános jogosultsági feltételeknél kedvezőbb, a jogosultságot, a nyugdíj összegét befolyásoló megoldásokra csak a biztosítási elveknek megfelelő feltételrendszer esetén kerüljön sor,

- a nyugdíjak értékmegőrzésénél alapelv, hogy a nyugdíj és az aktív lakosság nettó átlagkeresetének növekedése ne szakadjon el egymástól.

A már megállapított nyugdíjak a bevezetésre kerülő új megállapítási szabályok szerint nem kerülnek átszámításra. A gazdaság teljesítő képességének függvényében a nyugellátásoknál korábban bekövetkezett értékvesztés, illetve aránytorzulások miatt eseti, korrekciós intézkedések történjenek.

7. A nyugdíjrendszer pénzügyi biztonsága, az értékmegőrzés garantálása és a régebben nyugdíjazottaknál az eddigi reálértékcsökkenés fokozatos korrekciója érdekében elengedhetetlen a nyugdíjkorhatár emelése. 1993-ban el kell kezdeni a nők korhatárának fokozatos emelését, majd az ezredfordulót követően az általános és egységes korhatárt 62 évben kell meghatározni. A nyugdíjbavonulás tényleges időpontjának megválasztását rugalmas szabályozással kell befolyásolni. Ösztönzőket kell alkalmazni a továbbdolgozás érdekében, lehetővé kell tenni az emelt korhatárnál korábbi nyugdíjba vonulást a hosszú szolgálati idővel rendelkezők számára. A foglalkoztatási okokból adható korkedvezmény rendszerét felül kell vizsgálni.

A nyugdíjkorhatár emeléséig a járulék nem csökkenthető, s ezt követően is csak abban az esetben, ha a nyugdíjbiztosítási ág tartalékalapjának feltöltése - ingyenes vagyonjuttatással - mielőbb megkezdődik. A tartalékalap kötelező mértékét, illetve az éves nyugdíjkiadáshoz viszonyított arányát törvényben kell meghatározni.

8. 1991. január 1-jével javasolt intézkedések:

- Be kell vezetni a kötelező biztosításban az egyéni járulékfizetés felső határát.

- Egy évvel meg kell hosszabbítani a nyugdíjalap-számítás időszakát, a negyedik év valorizálása mellett.

- A nyugdíjrendszert is meghatározó főbb kérdéseket -járulékfizetési kötelezettség, ellátási feltételek és mértékek, értékmegőrzés módja - törvényi szinten kell szabályozni.

- Biztosítani kell 1992. január 1-jétől a nyugellátásoknak a nettó átlagkereset növekedésével azonos mértékű emelését.

9. 1992. első felében kidolgozandó feladatok, a nyugdíjrendszerben tervezett további változtatások megalapozásához szükséges teendők:

- Tételesen, korosztályokra vonatkoztatva meg kell hirdetni a korhatár nemek közötti egységesítését és a korhatár további emelését.

- Jól működő matematikai modell segítségével prognosztizálni kell minden lényeges nyugdíjfeltétel-változtatás várható hatását.

- Tisztázni kell az új nyugdíjbiztosítási rendszernek ingyenesen átadott állami vagyon funkcióját, hasznosításának, felhasználásának módját, a vagyon mértékét, fő vagyonnemenkénti összetételét.

- A nyugdíjkorhatár-változtatás foglalkoztatáspolitikai követelményeit át kell tekinteni és javaslatot kell kidolgozni a foglalkoztatáspolitikába begyűrűző hatások kezelésére.

- Az irányadó időszak további meghosszabbításának ütemére javaslatot kell kidolgozni.

- Meg kell teremteni az egyéni járulékfizetés társadalombiztosítási nyilvántartási rendszerének feltételeit.

- Az új nyugdíjrendszer kidolgozásakor a nyugdíjak megállapításának és folyósításának szabályait a személyi jövedelemadózás szabályaival - a járulékfizetés és az ellátások adózása szempontjából is - össze kell hangolni, ki kell dolgozni.

- Korrigálni kell az özvegyi és a rokkantsági ellátások ellentmondásos szabályait.

- Ki kell dolgozni a nyugdíjpénztárak működésének és felügyeletének szabályozási keretfeltételeit.

- Alapos vizsgálatot kíván a nyugdíjkorhatár emelése és a foglalkoztatási feszültségek közötti összefüggés. A foglalkoztatási alap és a nyugdíjalap egyensúlyának egyaránt érdeke e kérdés mélyreható, alapos vizsgálata, valamint foglalkoztatási programok kidolgozása és végrehajtása. Ezeknek a kutatásoknak és programoknak az ellenőrzésében a társadalombiztosítási önkormányzatnak jogosítványt kell kapnia.

10. A gyógyító-megelőző ellátás szolgáltatásait - törvényben meghatározott betegbiztosítási járulékfizetési kötelezettség mellett -biztosítási jogalapra kell helyezni.

A betegbiztosítási rendszer kiépítésénél a következő szempontokat kívánatos érvényesíteni.

a) Úgy kell meghatározni a kötelező betegbiztosításba tartozó szolgáltatások körét, hogy azok - néhány kivételes ellátástól eltekintve - tartalmazzák a jelenleg állampolgári jogon járó ellátásokat. Az ezeket meghaladó igények kielégítésére önkéntes kiegészítő betegbiztosítási konstrukciókat kell működtetni, s lehetőséget kell adni az egyéni költségtérítésre is.