27/1993. (IV. 23.) OGY határozat

a Magyar Köztársaság honvédelmének alapelveiről1

Az Országgyűlés

- annak tudatában, hogy a Magyar Köztársaság függetlenségének, szuverenitásának és területi épségének védelme az állam Alkotmányban előírt kötelezettsége;

- tekintettel arra, hogy Magyarország függetlenségének teljes visszanyerése elengedhetetlenné teszi az ország védelmének önálló, nemzeti alapokon történő megszervezését;

- értékelve az ország biztonságának helyzetét:

1. A Magyar Köztársaság honvédelmének alapelveit a határozat mellékletében foglaltak szerint határozza meg.

2. A Kormány a fegyveres erők működésének irányítása során az alapelvek következetes megtartásával köteles eljárni és az Alkotmányban, valamint a törvényben meghatározott feladatainak végrehajtásával hazánk honvédelmét erősíteni.

3. Felkéri a Kormányt, hogy a honvédelmi politika megvalósításáról, a magyar fegyveres erők felkészítéséről, állapotáról és fejlesztéséről legalább évente egy alkalommal számoljon be az Országgyűlésnek.

Ez a határozat a kihirdetése napján lép hatályba.

A Magyar Köztársaság honvédelmének alapelvei

„A Magyar Köztársaság honvédelmének alapelvei” a széles értelemben vett biztonságpolitika keretein belül, annak elveivel és célkitűzéseivel összhangban, meghatározza az ország védelmét szolgáló honvédelmi politika alapelveit és céljait. A megváltozott nemzetközi körülményekhez, az országot fenyegethető jövőbeli veszélyekhez igazodva körvonalazza az önálló nemzeti alapokra épülő honvédelmi politika stratégiáját, a katonai és nem katonai védelmi szervezeteket magában foglaló honvédelmi rendszert, a fegyveres erőkre vonatkozó követelményeket, a haderő alkalmazásával, fejlesztésével, felkészítésével és ellátásával összefüggő legfontosabb feladatokat.

I.

A honvédelmi politika alapelvei és céljai

1. A honvédelmi politika kifejezi az ország védelmére irányuló közakaratot és meghatározza az állam ezirányú tevékenységét. A védelmi rendszer létrehozása és működtetése révén a maga sajátos eszközeivel hozzájárul az országot és a lakosságot fenyegető fegyveres támadások, konfliktusok és egyéb veszélyek megelőzéséhez és elhárításához.

2. Magyarország azzal számol, hogy az európai kontinensen csak hosszabb idő múlva alakulhat ki az államok és népek közötti bizalom és együttműködés olyan új rendje, amely szilárdan garantálja minden ország biztonságát. Ebben a helyzetben egyetlen állam, így Magyarország sem mondhat le az ENSZ Alapokmányával összhangban lévő fegyveres védelem lehetőségéről. A fegyveres erőket az országvédelem legvégső eszközének tekinti.

3. Honvédelmi politikánk védelmi jellegű, egyetlen országot sem tekintünk ellenségnek és nincs kialakított ellenségképünk. A Magyar Köztársaságnak függetlensége, szuverenitása és területi sérthetetlensége megvédésén, valamint az ENSZ Alapokmánya értelmében vállalt kötelezettségeken kívül nincsenek egyéb, katonai erővel elérendő céljai.

4. Magyarország figyelembe veszi szomszédainak jogos biztonsági érdekeit. Nem kíván olyan katonai vagy egyéb lépést tenni, amely bárkit fenyegetne. Minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy területéről és légteréből, illetve azon át ne indulhasson agresszió más országok ellen.

5. Az ország fegyveres erői nem rendelkeznek és a jövőben sem rendelkezhetnek tömegpusztító fegyverekkel. Idegen hatalom nem telepíthet és nem szállíthat ilyen eszközöket az ország területén, illetve légterében.

6. Megfelelő védelmi képességének fenntartásában Magyarország alapvetően saját erejére, saját véderejének képességére és elszántságára, az állampolgárok támogatására és áldozatkészségére épít. Mindazonáltal az ország biztonságának szilárd garanciáját hosszabb távon csakis a sokoldalú együttműködés intézményes keretei között, illetve a hasonló célokat követő államokkal való erős politikai, gazdasági és katonai szövetségtől remélhetjük.

7. A Magyar Köztársaság a honvédelmet pártérdekek felett álló nemzeti ügynek tekinti.

II.

A Magyar Köztársaság biztonságát veszélyeztető
tényezők

8. Kontinensünkön az államok közötti totális háború valószínűsége csökkent, de nem szűnt meg. Ugyanakkor térségünkben a gazdasági és társadalmi instabilitásból, a demokráciába való átmenet nehézségeiből és ellentmondásaiból, az újonnan felszínre került, területi vitákkal párosuló etnikai-nemzeti-nemzetiségi ellentétekből adódóan megnőtt a nehezen prognosztizálható konfliktusok valószínűsége, amelyek megelőzésére, illetve elhárítására fel kell készülni.

9. Katonai természetű veszélyt jelenthetnek a környezetünkben kirobbanó belső konfliktusok, polgárháborús események, amelyek következtében fegyveres csoportok üldözés, menekülés, átcsoportosítás miatt Magyarország területére kerülhetnek, vagy provokációt követhetnek el az ország ellen, repülőeszközök megsérthetik az ország légterét. Számolni kell a háborús küszöb alatti, nem állami szintű erőszak alkalmazásának különféle formáival. Félkatonai szervezetek, fegyveres terrorista csoportok tranzit- vagy célországnak szemelhetik ki Magyarországot.

10. Harcoló fél megkísérelheti az ország területét és légterét harmadik fél elleni harci tevékenység céljából felhasználni és ezzel együtt településeinket, objektumainkat erőszakos cselekmények érhetik.

11. Kockázati tényezőt jelenthet, ha térségünkben olyan politikai erők jutnának hatalomra, amelyek országunkkal való ellentéteiket a politikai és diplomáciai út helyett nyomásgyakorlással, létfontosságú gazdasági érdekeink veszélyeztetésével, fenyegetéssel vagy katonai akcióval próbálnak megoldani.

12. Közvetett veszélyt jelenthetnek azok az Európában vagy másutt kirobbant fegyveres konfliktusok, amelyek kezelése, rendezése a magyar fegyveres erőknek az ENSZ keretei között történő közreműködését is igényelheti.

13. A honvédelmi politikának és intézményrendszerének úgy kell működnie, hogy legyen képes folyamatosan és megbízhatóan értékelni az ország biztonságát veszélyeztető tényezőket és kockázatokat s ennek alapján időben meghozni a veszélyhelyzetek megelőzéséhez, illetve elhárításához szükséges - arányos - intézkedéseket.

III.

A honvédelmi politika stratégiája

14. Magyarország geostratégiai helyzete, adottságai, anyagi és emberi erőforrásai a térség hasonló védelmi potenciállal rendelkező államai haderejével arányos fegyveres erők fenntartását teszik indokolttá, az elégséges védelem elve alapján.

15. Az európai biztonsági és együttműködési rendszer születőben lévő, egymást erősítő intézményei és struktúrái alapot teremtenek hazánk biztonsága számára is. Az ország biztonságát és stabilitását erősítik a térség országaival való katonai együttműködés különféle formái. Az európai fegyverzetellenőrzési és leszerelési folyamat korábban ismeretlen multilaterális érdekegyeztető fórumok megteremtésével járt, s újabb leszerelési egyezmények és megbízható információs és ellenőrzési mechanizmusok létrehozását ígéri. Ezért az országnak elsőrendű érdeke, hogy a jövőben is kezdeményezően hozzájáruljon az európai biztonság kooperatív alapokon történő megerősítéséhez, újabb biztonság- és bizalomerősítő intézkedésekhez, a fegyveres erők további csökkentéséhez a valamennyi államnak még biztonságot nyújtó legalacsonyabb szintig.

16. A Magyar Köztársaság célja a már létező nemzetközi biztonsági szervezetekhez, így a NATO-hoz és a WEU-hoz való teljes jogú csatlakozás. A NATO tagországaival meglévő együttműködés a biztonságpolitikai konzultációk, a védelemszervezés, a tisztképzés, a hadiipari és emberi konverzió, a tudomány és a környezetvédelem különféle területein értékes támogatást jelent a magyar haderő szükségleteinek és lehetőségeink szerint történő átalakításához, a NATO-hoz való csatlakozás gyakorlati követelményeinek megteremtéséhez.

17. A Magyar Honvédség rendelkezzen olyan erőkkel, hogy bekapcsolódhasson az ENSZ és más nemzetközi válságkezelő szervezetek békefenntartó, béketeremtő tevékenységébe.

18. A magyar honvédelmi politika gyakorlati megvalósítása az együttműködés, a visszatartás és a védelem egységén és egymásra épülésén alapul.

Az együttműködés elve kifejezi, hogy a Magyar Köztársaság biztonságának garanciáit elsősorban a kétoldalú és regionális kapcsolatok fejlesztésével, az európai biztonsági és együttműködési intézményrendszer erősítésével kívánja elérni.

A visszatartás és a védelem elve kifejezi a Magyar Köztársaság akaratát a nemzetközi egyezményekkel összhangban álló védelmi képességének fenntartására.

A visszatartás elve azt jelenti, hogy a magyar fegyveres erőket olyan szinten és készültségi fokon kell tartani, hogy az tegye kockázatossá az ország ellen irányuló fegyveres agressziót, számottevő veszteséggel, a kudarc veszélyével fenyegesse az ország területére betörni szándékozó ellenséges erőket, és ezáltal járuljon hozzá a fegyveres konfliktus elkerüléséhez.

A védelem elve azt fejezi ki, hogy eltökélt szándékunk az országot ért fegyveres támadás esetén a fegyveres ellenállás és önvédelem, az ország lakosságának, területének és légterének védelmére irányuló harci tevékenységek végrehajtása.

A fegyveres konfliktussal fenyegető időszakban az eltökélt katonai fellépés szándékának demonstrálása mellett, támadás esetén pedig a katonai védekezéssel párhuzamosan erősíteni kell a politikai és diplomáciai mechanizmusokat, hogy az európai és nemzetközi intézmények biztosítsák Magyarország számára a konfliktus-elhárításban érdekelt államok szolidaritását, ideértve - végső esetben - a katonai támogatást is.

IV.

A honvédelem rendszere

19. A Magyar Köztársaság honvédelmi rendszere az ország függetlenségét, területi épségét, lakosságát és alkotmányos rendjét fenyegető veszélyek elhárítására létrehozott garanciarendszer. Átfogja és szükség szerint aktivizálja az ország védelmi potenciálját: a fegyveres erőket és rendvédelmi szerveket, a gazdaságot, a lakosságot, az államvezetést és a közigazgatást.

A honvédelem rendszere az ország védelmi igényeit tudatosan elfogadó társadalomra, a fegyveres erők és a lakosság anyagi szükségleteit kielégíteni képes gazdaságra, a védelemre felkészült és működőképes államszervezetre, a lakosság és az anyagi javak védelmét szolgáló polgári védelmi szervezetekre, valamint a katonai védelmet ellátni képes fegyveres erőkre épül.

A honvédelmi kötelezettségekre vonatkozó szabályokat és gyakorlatot békeidőben úgy kell alakítani, hogy a honvédelmi felkészültség szükséges szintje a lehető legkisebb társadalmi ráfordítással legyen elérhető és ne vezessen az állampolgárok és a gazdálkodó szervezetek aránytalan megterheléséhez.

20. A társadalom honvédelemre való felkészítése, az ország védelmi szükségleteiből fakadó feladatok végrehajtása az állampolgárok belátásán és társadalmi lojalitásán alapul. Ehhez elengedhetetlen a megfelelő tudati, érzelmi és lélektani attitűdök kialakítása, fejlesztése.