Erősíteni kell a nemzethez való tartozás tudatát, a haza és a demokratikus jogrend védelmére irányuló akaratot és elszántságot. El kell fogadtatni a társadalom legszélesebb köreivel a honvédelmi és a polgári védelmi kötelezettségeket. A tudati felkészítésnek ki kell terjednie a közélet minden területére. Ennek kialakításakor elengedhetetlen a fegyveres erők nyitottságának, társadalmi kapcsolatainak és társadalmi ellenőrzésének erősítése, a fegyveres erők sajátosságaival összhangban álló demokratikus és humánus viszonyok fejlesztése.

A fegyveres erők polgári ellenőrzöttségét és különösen az országgyűlés általi ellenőrzöttségét megfelelő jogintézmények és jogi eszközök révén, illetve a törvényhozó és a végrehajtó hatalom képviselőinek együttműködésével tovább kell erősíteni.

21. A gazdasági felkészítés a veszélyeztetettség különböző fokozatainak bekövetkezése esetén is biztosítsa a nemzetgazdaság működését, a lakosságnak a létfontosságú javakkal történő ellátását és a védelemhez szükséges anyagi erőforrásokat.

22. A békeidőben végrehajtott honvédelmi felkészítés foglalja magába az ország mozgósítási rendszerének, a közigazgatásnak és a lakosságnak a védelem követelményeihez igazodó felkészítését. Az ország irányítási, közigazgatási struktúráját képessé kell tenni a nemzet erőfeszítéseinek összpontosítására, a harcoló haderő szükségleteinek folyamatos kielégítésére, az állam működőképességének fenntartására.

23. A polgári védelem békeidőszakban működjön közre az elemi csapás, ipari vagy egyéb szerencsétlenségek (katasztrófák) következményeinek, hatásainak csökkentésében, valamint a katasztrófák másodlagos hatásaiból adódó veszélyhelyzetek elhárításában. Az országot ért fegyveres támadás esetén a polgári védelem feladata a polgári lakosság és objektumok ellen irányuló csapások, rombolások okozta károk következményeinek felszámolása, a lakosság életének és anyagi javainak megóvása. A polgári védelem jogi, szervezeti keretei és műszaki-technikai háttere is folyamatos korszerűsítést igényel.

V.

A fegyveres erők

24. A Magyar Köztársaság fegyveres erőinek olyan hiteles visszatartó erőt kell képezniük, amely elősegíti a fegyveres konfliktusok elkerülését és a kockázatok csökkentését. A fegyveres erők legyenek képesek az ország védelmére, az Alkotmányban és a törvényekben meghatározott feladatok ellátására. A fegyveres erők irányítására és alkalmazására vonatkozó rendelkezések egyaránt biztosítsák a fegyveres erők feladatának zavarmentes teljesítését és az irányító szervek alkotmányos jogkörének maradéktalan érvényesülését.

25. A fegyveres erők összetétele, létszáma, technikai eszközrendszere, felkészítése és alkalmazása feleljen meg a hazai területen hagyományos eszközökkel megvívandó aktív védelmi haditevékenység követelményeinek, a hadtudomány korszerű elveinek és a gazdaság teherbíró képességének.

26. A fegyveres erők békeidőben készüljenek fel az ország védelmére, folyamatosan tartsák fenn a hadrafoghatóságot, az ország fenyegetettségével arányos harckészültséget, mozgósítási készséget, a csapatok harci szellemét. Legyenek képesek az ország határainak és légterének megbízható védelmére, a bármely irányból támadó ellenséggel szemben aktív védelmi harctevékenységek folytatására, a támadó félnek jelentős veszteség okozására, az agresszió visszaverésére, illetve a konfliktus politikai rendezéséhez szükséges feltételek biztosítására.

27. A Magyar Honvédség szárazföldi valamint légvédelmi és repülő haderőnemekre tagozódik.

A szárazföldi csapatok a kiképzést szolgáló alakulatokon kívül rendelkezzenek az ország területén bárhol alkalmazható fő erőkkel, gyors reagálású, közte légimozgékonyságú szervezetekkel, valamint meghatározott körzetek védelmére felkészített, békeidőben jórészt keretjellegű területvédelmi csapatokkal.

A légvédelmi és repülőcsapatok rendelkezzenek az ország légterének ellenőrzéséhez és védelméhez, az ország legfontosabb objektumai és a szárazföldi csapatok megbízható oltalmazásához, valamint a védelmi haditevékenységek légi támogatásához szükséges erőkkel és eszközökkel.

28. A Magyar Honvédséget hagyományos fegyverekkel megvívandó korszerű védelmi hadviselésre kell felkészíteni, amely foglalja magába az ellencsapásmérés és a tömegpusztító fegyverek elleni védelem képességét is.

29. A csapatok diszlokációja és készültségi foka békében és háborúban egyaránt tegye lehetővé a fenyegetettséggel arányos erők gyors szétbontakoztatását, a védelmi csoportosítás felvételét, a csapatok időbeni alkalmazását bármely irányban, bármely országhatár mentén, valamint a légtér védelmét.

30. Békeidőben a fegyveres erők személyi állományán belül növelni kell a nagyértékű fegyverrendszerek kezelését végző hivatásos, továbbszolgáló és szerződéses állományú katonák részarányát. Továbbra is fenn kell tartani az általános hadkötelezettséget. A sor- és tartalékos katonák szolgálati idejének meghatározása, a kiképzés és a tartalékosok behívási rendszere tegye lehetővé a személyi állomány hatékony felkészítését és továbbképzését. A kiképzett tartalékos állomány mozgósítása a területi hadkiegészítési elv alapján a közigazgatási szervek és az önkormányzati tisztségviselők közreműködésével történjen.

31. Háború esetére a haderő biztosító-ellátó intézményeit polgári erőkkel és eszközökkel kell kiegészíteni, melyeket a feladatra már békében fel kell készíteni. A fegyveres erők háborús hadrendjét a tartalékos hadkötelesekkel, valamint a nemzetgazdaságban üzemelő technikai eszközökkel kell kiegészíteni. A polgári javakat az Alkotmányban előírt kártalanítási kötelezettség mellett, a szükséges mértékben úgy kell igénybe venni, hogy a közigazgatás, illetve a gazdaság továbbra is működőképes maradjon és biztosítva legyen a lakosság ellátása is.

32. A fegyveres erők működésében jusson érvényre a szervezettség, a katonai fegyelem és rend, valamint a parancsnok osztatlan felelőssége a katonák felkészítésében és hazafias elkötelezettségének ébrentartásában. Maradéktalanul érvényesüljenek a jogállamiság követelményei. A katonát mint egyenruhás állampolgárt megilletik mindazok az alapvető jogok, amelyek az Alkotmány és az európai normák alapján más állampolgárokat megilletnek. E jogok korlátozása csak a lehető legkisebb mértékben, a szolgálat sajátosságai által feltétlenül megkövetelt körben lehetséges. A katonák számára lehetővé kell tenni a hatékony jog- és érdekvédelmet. A hivatásos, továbbszolgáló és szerződéses katonákat a fokozott igénybevétellel és áldozatvállalással arányos anyagi megbecsülésben kell részesíteni.

VI.

A haderőfejlesztés

33. A fegyveres erők harcképességének megőrzése mellett, végre kell hajtani azokat a szerkezeti, vezetési és működési átalakításokat - ezen belül a központi szervek ésszerűsítését -, amelyek biztosítják az erők és eszközök leghatékonyabb vezetését és alkalmazását s megteremtik a haderőfejlesztés és haditechnikai korszerűsítés alapjait.

34. A fegyveres erők fenntartása és megfelelő haditechnikával való ellátása érdekében összhangra kell törekedni a védelmi szükségletek és a gazdasági lehetőségek között. Törekedni kell a hazai ipari és fejlesztési kapacitások nagyobb arányú kihasználására, a beszerzési források szélesítésére és az egyoldalú függőség fokozatos felszámolására.

35. A Honvédség haditechnikai fejlesztése arra irányuljon, hogy kielégítse a korszerű védelem olyan követelményeit, mint a megbízható felderítés, a légimozgékonyság és légi támogatás, a rádióelektronikai hadviselés, a műszaki akadályok létesítésére való képesség, a páncélelhárítás, a mobil légvédelem és a korszerű vezetés. A haditechnikai fejlesztési programok mindenekelőtt a légierő, valamint a gyors reagálású és a légimozgékonyságú csapatok létrehozását, a felderítés, a páncélelhárítás és a légvédelem hatékonyságát növeljék.

A technikai korszerűsítéssel párhuzamosan gondoskodni kell az állandó, a tartalékos és a sorállomány modern hadviselésre való felkészítéséről.