107/1995. (XI. 4.) OGY határozat

a felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről1

Az Országgyűlés abból a felismerésből kiindulva, hogy a felsőoktatás a magyar polgárosodásnak és gazdasági modernizációs folyamatoknak az egyik legfőbb tényezője, a felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről a következő határozatot hozza:

1. Az Országgyűlés elfogadja az e határozat mellékletében megfogalmazott, a felsőoktatás fejlesztésére vonatkozó fő célkitűzéseket.

2. Az irányelvekben megfogalmazott célokat a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 1996. április 30-ig történő módosításával, valamint a kapcsolódó egyéb törvények és más jogszabályok módosításával, illetőleg megalkotásával kell elérni.

3. A fejlesztési célok ütemezett megvalósításához az 1993. évi LXXX. törvény 9. §-ának (1) bekezdésében megjelölt pénzügyi eszközök, a felsőoktatási rendszer hatékonyságának növeléséből származó megtakarítások, valamint egyéb hazai és külföldi támogatások szolgálnak forrásul.

4. Az Országgyűlés felhívja a Kormányt, hogy az irányelvekben megfogalmazottakat kormányzati munkája során tartsa szem előtt, és érvényesítse; a fejlesztési célkitűzések megvalósítása érdekében a határozat kihirdetésétől számított 60 napon belül dolgozza ki a rövid és hosszú távú feladatokra vonatkozó cselekvési tervét és jogalkotási programját.

5. Az Országgyűlés felkéri a Kormányt, hogy az irányelvekben foglaltak megvalósulásáról kétévenként, első ízben 1997. december 31-ig számoljon be.

Melléklet a 107/1995. (XI. 4.) OGY határozathoz

A felsőoktatás fejlesztésének irányelvei

I.

A felsőoktatás fejlesztésének szüksége a fejlett országok azon általános tapasztalatából ered, hogy a felsőoktatásban folyó képzés, kutatás és fejlesztés magas színvonala és hatékonysága elengedhetetlen a gazdaság stabilitása és a gazdasági növekedés biztosítása, a piacgazdaság egészséges működése, az európai integrációban való részvétel és a nemzetközi gazdasági verseny kihívásaira adandó válaszok megfogalmazása érdekében.

A felsőoktatás az a társadalmi szervezetrendszer, amely egyszerre képes a nemzeti és egyetemes műveltség hagyományait megőrizni, átörökíteni és gazdagítani, a legkorszerűbb nemzetközi követelményeknek megfelelni s ugyanakkor azokat a társadalom és a gazdaság számára közvetíteni. A képzettség szintjének és minőségének kiemelt a szerepe a felnövekvő generációk munkaerőpiaci esélyeinek növelésében. Ugyancsak meghatározó az egyetemek és főiskolák szerepe, szellemiségük kisugárzó hatása az ország, a regionális és a helyi társadalmak szerveződésében, kulturális életében, értékvilágának alakulásában, valamint az ország nemzetközi tekintélyének formálásában, gazdasági, kulturális és diplomáciai kapcsolataiban. A felsőoktatás hagyományosan az egyik legfőbb letéteményese a tudomány művelésének, amelyben hazánk nemzetközi viszonylatban számottevő sikereket ért el eddig is.

Az Országgyűlés elengedhetetlennek tartja, hogy a felsőoktatás fejlesztésében meghatározóak legyenek a társadalmi értékek és igények, a nemzeti célok, a szakmai értékek, összhangban az ország anyagi lehetőségeivel és a központi költségvetés lehetséges tehervállalási képességével a felsőoktatás fejlesztésének kitüntetett értékei a következők:

minőség - mind a képzési rend és a működési modellek átalakítása, mind az intézmények szervezetének fejlesztése, mind pedig a finanszírozás módjának megváltoztatása a felsőoktatásban folyó oktatás, művészeti képzés és tudományos tevékenység színvonalának megőrzését, lehetőség szerinti emelését szolgálja;

nyitottság - a képzés nyílttá válik, a továbbtanulni vágyó polgárok számára esélyt adva a tudásszerzésre, a pályára való felkészülésre, a továbbképzésre és a pályamódosításra;

szabad választás - egy rugalmas szerkezetű, átjárható és a tudás folyamatos bővítését lehetővé tevő képzési rendszer keretében a felsőoktatási intézmények oktatási kínálata megteremti a feltételeit annak, hogy a hallgatók saját igényeik szerint tervezzék és alakítsák tanulmányaikat;

az esélyek kiegyenlítődése - a felsőoktatás nyitottá válása a szociális helyzetük miatt hátrányban lévő fiatalok számára is lehetővé teszi a felsőfokú képzésben való részvételt, ha a hallgatói juttatások és a tandíjkedvezmények igazságosan és célzottan elosztva támogatják őket;

méltányos tehermegosztás - a döntően a polgárok adóiból finanszírozott képzési költségekhez a felsőoktatás hallgatói is hozzájárulnak a tandíj-kötelezettség keretében;

elszámoltathatóság és hatékonyság - a felsőoktatás átláthatóvá, alakíthatóvá és ellenőrizhetővé válik a hallgatók, az adófizetők és a munkaadók számára egyaránt, a rendelkezésre álló feltételek ésszerű hasznosításával növelhető a hatékonyság;

a társadalmi-gazdasági szféra és a felsőoktatás kapcsolatának erősítése - a felhasználók igényei megfogalmazhatóvá, megjeleníthetővé válnak, kölcsönös előnyökön nyugvó kapcsolatrendszer alakul ki, a társadalom és a gazdaság képviselői mind országos, mind intézményi szinten részt vesznek a minőségbiztosításban és a finanszírozási döntéshozatali folyamatokban;

autonómia - a tudományművelés és a művészi tevékenység sajátossága a szakmai munka autonómiája, ami egyszerre hatja át az oktatás, a kutatás folyamatát, valamint az ennek keretet adó intézmények szerveződését;

versenysemlegesség - a tulajdonosi jogból fakadó kötelezettségeken túl a költségvetési és pályázati források elnyerésének lehetőségében a fenntartó személyétől függetlenül a minőség szempontjai érvényesülnek.

Az Országgyűlés jelen határozatával, törvényhozói munkájával és a Kormány felsőoktatással kapcsolatos tevékenységének fokozott ellenőrzésével kifejezi elkötelezettségét a felsőoktatás fejlesztése, a szellemi és anyagi erőforrások összpontosítása, rendszerének minőségelvű átalakítása és az ifjúság szakmai és társadalmi felemelkedése és érvényesülése mellett.

II.

Az 1993-ban elfogadott a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Ftv.) megteremtette a magyar felsőoktatás átalakulásának legfontosabb feltételeit. Létrehozta az autonóm felsőoktatás alapvető testületeit, az Országos Akkreditációs Bizottságot és a Felsőoktatási és Tudományos Tanácsot. Megszüntette a felsőoktatásnak szaktárcák szerinti széttagoltságát, és egy tárca felelősségévé tette az állami feladatok ellátását. Megőrizte azonban a katonai és rendészeti felsőoktatási intézmények tekintetében azok sajátosságait. A doktori és mesterképzés törvényi és anyagi feltételeinek megteremtésével lehetővé vált a tudományos és a művészi tevékenység kereteinek kibővítése, s a nemzetközi folyamatokba való kapcsolódás újabb formái alakultak ki.

Az Ftv. hatálybalépése ugyanakkor nem oldott föl több, a korábbi kedvezőtlen folyamatok továbbéléséből származó ellentmondást.

Az elmúlt évek pozitív változásai ellenére még mindig viszonylag alacsonyak a hallgatói létszámok: a megfelelő korosztálynak mindössze 17%-a vesz részt felsőoktatási képzésben, szemben az európai 30%-os átlaggal. 1994-ben 50 873 jelentkező nem jutott be a felsőoktatásba, és - határozott azonnali intézkedés hiányában - hasonló helyzet várható 1995-ben is. Ezek az arányok oktatáspolitikailag akkor sem vállalhatók, ha az adatok nem választhatók el egy demográfiai csúcstól, és ha az alacsony lemorzsolódási százalék miatt a diplomások és az egy évben kiadott diplomák számának a munkaképes lakosság létszámához viszonyított aránya még közel áll az európai átlagokhoz. Szükséges tehát a képzés folyamán a minőségi szelekció erősítése, biztosítva összességében a diploma-kibocsátás szinten tartását. A felsőfokú szakképzésben továbbtanulók száma a piaci szférában folyamatosan emelkedik. Azonban e képzések - jogi és tartalmi szempontból - esetlegesen kapcsolódnak a felsőoktatási intézményekhez, s a hallgatók jogállása is sok esetben rendezetlen.

Továbbra is megmaradt az intézményrendszer széttagoltsága, ami alacsony hatékonyságú és gazdaságtalan működést, felesleges párhuzamos kapacitásokat, túlszakosodást, szegényes oktatási kínálatot eredményez, és szűkíti az átjárhatóságot. Az oktatók és az egyéb dolgozók aránya a hallgatólétszámhoz képest több területen magas - erre utalnak az Állami Számvevőszék, az OECD, a Világbank és más intézmények, testületek jelentései. Érintetlen maradt a bázisfinanszírozás, és a merev központi pénzügyi szabályozás. Nem alakult ki széles körben hatékony intézményi menedzsment. A fejlesztés során a szakterületi sajátosságokat szem előtt kell tartani, különös tekintettel a katonai és rendészeti felsőoktatási intézményekre.

III.

1. A fejlesztés egyik fő célja a hallgatói létszám jelentős, de szakterületenként és képzési szintenként eltérő mértékű növelése. A felsőoktatásba bejutók országos arányának el kell érnie a fejlett demokratikus társadalmakban elért szintet, mely általában nem alacsonyabb a korosztály 30%-ánál. Jelentős létszámnövelést különösen a rövidebb idejű képzési formákban és részben az általános alapozást nyújtó egyetemi képzésekben indokolt elérni. A szakterületenként differenciált aktuális létszámnövekedést, illetve -csökkenést munkaerőpiaci prognózisok alapján célszerű meghatározni. Biztosítani kell a közoktatásból a felsőoktatásba való átkerülés egyszerűsítésével a felsőoktatás és a közoktatás harmóniáját, a felvételi vizsgák szerepének visszaszorítását, figyelemmel a szakterületi sajátosságokra.

A pályakezdő munkanélküliség mérséklésének egyik leghatékonyabb módja az oktatás, mely egyúttal a benne résztvevők munkaerőpiaci esélyeit is növeli. Bármely képzési szinten, illetve képzési formában részt vevő hallgatóknak hallgatói jogviszonyt kell biztosítani.

2. Cél az átjárható, rugalmas képzési szintek kialakítása. A felsőoktatás befogadóképességének növelését szolgálja a többszintű képzési szerkezet kialakítása, mely lehetővé teszi, hogy az alsóbb képzési szinteken jelentkező magas hallgatói létszám minőségi szelekciója révén csak a legrátermettebbek jussanak a magasabb képzési szintekre. Az Ftv. módosításával meg kell határozni az egymáshoz illesztett képzési szintek rendszerét, mely a főiskolai és az egyetemi képzés eltérő jellegének megtartásával tartalmazza az egyszintű főiskolai és a többszintű egyetemi alapképzést, az egyetemi és főiskolai posztgraduális továbbképzéseket, valamint a doktori (PhD) képzést.

3. A korszerű felsőoktatási rendszerekben a nappali képzési formák mellett, azokat kiegészítve az esti, levelező (a továbbiakban: részidős) és távoktatási formák szerepe folyamatosan növekszik, takarékosabbá téve a képzést, növelve a hallgatólétszámot és szabadabbá téve a tanulás és továbbképzés folyamatát. A felsőoktatás fejlesztésének egyik célja e folyamat erősítése. Ennek érdekében ki kell alakítani a nappalitól eltérő oktatási formák módszertani egységesítését és minőségbiztosítását. A délutáni, a vakációs és a hétvégi idő kitöltésével a részidős és a távoktatási formák komoly lehetőséget nyújtanak a személyi és tárgyi feltételek gazdaságosabb felhasználására. Az új képzési formák keretében kialakulhat a programkihelyezés rendszere, mely lehetővé teszi a kisebb intézmények számára is a gyors és olcsó kínálatnövelést.