2000. évi LXXV. törvény
a munkavállalók biztonságáról, egészségéről és a munkakörnyezetről szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1981. évi 67. ülésszakán elfogadott 155. számú Egyezmény kihirdetéséről1
1. § Az Országgyűlés a munkavállalók biztonságáról, egészségéről és a munkakörnyezetről szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1981. évi 67. ülésszakán elfogadott Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. (A Magyar Köztársaság megerősítő okiratának letétbe helyezése a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójánál 1994. január hó 4. napján megtörtént. Magyarországra nézve az Egyezmény 1995. január hó 4. napján hatályba lépett.)
2. § Az Egyezmény hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:
„155. számú Egyezmény a munkavállalók biztonságáról, egészségéről és a munkakörnyezetről
Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája,
amelyet a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgató Tanácsa hívott össze Genfben, és amely 1981. június 3-án hatvanhetedik ülésszakára ült össze, és
miután úgy határozott, hogy különböző javaslatokat fogad el a munkavállalók biztonságáról, egészségéről és a munkakörnyezetről, amely kérdés az ülésszak napirendjének hatodik pontjaként szerepelt, és
miután úgy döntött, hogy ezeket a javaslatokat Nemzetközi Egyezmény formájában adja közre, a mai napon, 1981. június 22-én, elfogadja az alábbi Egyezményt, amely „a munkabiztonságról és munkaegészségügyről szóló 1981. évi Egyezmény” néven idézhető:
I. Rész
HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK
1. Cikk
1. Az Egyezmény a gazdasági tevékenység valamennyi ágazatára vonatkozik.
2. Az Egyezményt ratifikáló tagállamok a munkaadói és a munkavállalói képviseleti szervezetekkel a lehető legkorábbi szakaszban lefolytatott konzultáció után az Egyezmény alkalmazásából részben vagy egészben kizárhatja a gazdasági tevékenység bizonyos ágazatait, mint pl. a tengerhajózást vagy a halászatot, amelyek tekintetében az Egyezmény alkalmazását illetően érdemi jellegű, speciális problémák merülnek fel.
3. Az Egyezményt ratifikáló minden tagállam az Egyezmény alkalmazásáról a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Alapokmányának 22. Cikke alapján előterjesztendő első jelentésében tartozik megjelölni mindazokat az ágazatokat, amelyek e cikk 2. bekezdése alapján ki lettek zárva, köteles továbbá közölni e kizárások indokait, valamint azokat az intézkedéseket, amelyek a kizárásra került ágazatokban munkavállalók kielégítő védelme érdekében foganatosított, későbbi jelentéseiben pedig rá kell mutatni arra, hogy milyen előrehaladást ért el az Egyezmény szélesebb körű alkalmazása területén.
2. Cikk
1. A jelen Egyezmény mindazokra a munkavállalókra alkalmazandó, akik a gazdasági tevékenységnek azokban az ágazataiban dolgoznak, amelyekre az Egyezmény kiterjed.
2. Az Egyezményt ratifikáló tagállam, a munkaadói és a munkavállalói képviseleti szervezetekkel a lehető legkorábbi szakaszban lefolytatott konzultáció után, részben vagy egészben kizárhatja az Egyezmény alkalmazásából a munkavállalók bizonyos kategóriáit, akiknél sajátos problémák merülnek fel.
3. Az Egyezményt ratifikáló tagállam az Egyezmény alkalmazásáról a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Alapokmányának 22. Cikke értelmében előterjesztendő első jelentésében tartozik megjelölni a munkavállalók ama korlátozott kategóriáit, amelyeket jelen cikk 2. bekezdése alapján ki lettek zárva, köteles továbbá közölni az ilyen kizárás indokait, későbbi jelentéseiben pedig rá kell mutatnia arra, hogy milyen előrelépést ért el az Egyezmény szélesebb körű alkalmazása területén.
3. Cikk
Jelen Egyezmény szempontjából:
(a) a „gazdasági tevékenység ágazata” kifejezés felöleli mindazokat az ágazatokat, amelyekben munkavállalókat alkalmaznak, beleértve a közhivatalokat is,
(b) a „munkavállaló” kifejezés felöleli a foglalkoztatott személyek teljes körét, beleértve a közszolgálatban foglalkoztatottakat is,
(c) a „munkahely” kifejezés felöleli mindazokat a helyeket, ahol a munkavállalóknak munkájuk miatt tartózkodniuk kell, vagy amelyeket fel kell, hogy keressenek és amelyek a munkaadók közvetlen vagy közvetett ellenőrzése alatt állnak,
(d) az „előírás” kifejezés minden olyan rendelkezést felölel, amelyet az illetékes hatóság vagy hatóságok törvényerővel ruháznak fel,
(e) az „egészség” kifejezés a munkával összefüggésben nemcsak azt jelenti, hogy a munkavállaló nem beteg vagy gyenge, hanem magában foglalja az olyan fizikai és szellemi elemeket is, amelyek befolyásolják az egészséget, ami közvetlenül érinti a munkavállalók biztonságát és egészségét.
II. Rész
A NEMZETI POLITIKA ELVEI
4. Cikk
1. Minden tagállam köteles az országos körülmények és gyakorlat tükrében, valamint a munkaadói és a munkavállalói legreprezentatívabb érdek-képviseleti szervezetekkel lefolytatott konzultáció után kialakítani, megvalósítani és időközönként felülvizsgálni a munkavállalók biztonságára, egészségére és a munkakörnyezetre vonatkozó nemzeti politikáját.
2. Ennek a politikának az a célja, hogy megelőzze azokat a baleseteket és egészségi ártalmakat, amelyek a munkából erednek, a munkához kapcsolódnak, vagy a munka során következnek be azáltal, hogy minimumra csökkenti a munkakörnyezetből eredő kockázatok okait abban a mértékben, amelyben ez a gyakorlatban ésszerűen megvalósítható.
5. Cikk
A jelen Egyezmény 4. Cikkében jelzett politikának tekintettel kell lennie az alábbi fő tevékenységi körökre, amennyiben azok kihatnak a munkavállalók biztonságára, egészségére és a munkakörnyezetre:
(a) a munka anyagi összetevőinek (munkahely, munkakörnyezet, szerszámok, gépek és felszerelések, vegyi, fizikai és biológiai anyagok és reagensek, munkafolyamatok) tervezése, kikísérletezése, kiválasztása, pótlása, felszerelése, berendezése, használata és karbantartása,
(b) azok a kapcsolatok, amelyek a munka anyagi összetevői és ama személyek között állnak fenn, akik a munkát végzik vagy ellenőrzik, valamint a gépek, az anyagok, a munkaidő, a munkaszervezés és a munkafolyamatok hozzáigazítása a munkavállalók fizikai és szellemi képességeihez,
(c) azoknak a személyeknek a képzése (ideértve a továbbképzést), képzettsége, motivációja, akik különböző minőségben be vannak vonva a munkavállalók megfelelő biztonsági és egészségi színvonala érdekében folytatott munkába,
(d) a kommunikáció és együttműködés a munkacsoport és az üzem szintjén és minden más megfelelő felső szinten, beleértve az országos szintet is,
(e) a munkavállalók és képviselőik védelme minden olyan fegyelmi intézkedéssel szemben, ami azoknak a cselekményeknek a következménye, amelyeket az ezen Egyezmény 4. Cikkében foglalt politikával összhangban jogosan fejtettek ki.
6. Cikk
A fenti 4. Cikkben említett politikának a meghatározása során pontosan meg kell jelölni a hatóságok, a munkaadók, a munkavállalók és más érintett személyek funkcióit és felelősségét a munkavállalók biztonsága, egészsége és munkakörnyezete vonatkozásában, figyelembe véve a felelősségük kiegészítő jellegét, valamint az országos körülményeket és gyakorlatot.
7. Cikk
A munkavállalók biztonságának, egészségének és a munkakörnyezetnek a helyzete megfelelő időközökben átfogó vizsgálat tárgyát kell hogy képezze, valamennyi szektorra vagy egyes szektorokra kiterjedően, hogy feltárják a nagyobb problémákat, kifejlesszék megoldásuk hatékony eszközeit és a foganatosítandó intézkedések sorrendjét, és értékeljék az elért eredményeket.
III. Rész
ORSZÁGOS SZINTEN FOGANATOSÍTANDÓ INTÉZKEDÉSEK
8. Cikk
Minden tagállam törvények és rendelkezések útján vagy az ország körülményeinek és gyakorlatának megfelelő bármely más módon és a munkaadók és munkavállalók szervezeteivel való konzultáció után tartozik olyan intézkedéseket foganatosítani, amelyek szükségesek lehetnek arra, hogy érvényt szerezzenek a jelen Egyezmény 4. Cikkében foglaltaknak.
9. Cikk
1. Megfelelő és alkalmas felügyeleti rendszerrel biztosítani kell a munkavállalók biztonságára, egészségére és munkakörnyezetére vonatkozó törvények és rendeletek végrehajtását.
2. A felügyeleti rendszernek megfelelő büntetéseket kell előirányoznia a törvények és előírások megsértésének esetére.
10. Cikk
Intézkedéseket kell foganatosítani, hogy tanácsokkal segítsék a munkaadókat és a munkavállalókat, hogy eleget tudjanak tenni törvényes kötelezettségeiknek.
11. Cikk
A jelen Egyezmény 4. Cikkében jelzett politika érvényre juttatása érdekében az illetékes hatóságnak vagy hatóságoknak biztosítaniuk kell a következő tevékenységek fokozatos kifejtését:
(a) ahol azt a kockázatok jellege és foka megkívánja, azoknak a feltételeknek a meghatározása, amelyek érvényesek az üzemek tervezésére, építésére és berendezésére, üzembe helyezésére, lényeges átalakítására vagy az eredeti rendeltetésüket érintő jelentős változtatásokra, valamint a munka során alkalmazott műszaki berendezés biztonságára és az illetékes hatóságok által meghatározott eljárások alkalmazására;
(b) azoknak a munkafolyamatoknak, anyagoknak és reagenseknek a meghatározása, amelyeknek a használatát meg kell tiltani, korlátozni kell, vagy az illetékes hatóság vagy hatóságok engedélyezése vagy ellenőrzése alá kell rendelni több anyag vagy reagens egyidejű hatása által előidézett kockázatokat figyelembe kell venni;
(c) olyan eljárások megállapítása és alkalmazása, amelyek előírják a balesetek és foglalkozási betegségek bejelentését a munkaadók által, és ha ez indokolt, a biztosítási intézetek és más közvetlenül érintett szervek és személyek által, és a balesetekre és foglalkozási betegségekre vonatkozó évi statisztikák szolgáltatása;
(d) vizsgálatok eszközlése, ha egy üzemi baleset, foglalkozási betegség, vagy egyéb egészségi ártalom, amely a munka során keletkezett vagy azzal összefüggésben van, arra mutat, hogy súlyos veszélyhelyzet áll fenn;
(e) éves információk publikálása a 4. Cikkben jelzett politika érdekében foganatosított intézkedésekről, valamint az üzemi balesetekről, foglalkozási betegségekről és egyéb egészségügyi ártalmakról, amelyek a munka során vagy azzal kapcsolatban keletkeztek;
(f) kutatási módszerek bevezetése és fejlesztése a vegyi, fizikai és biológiai reagensek vizsgálatára a munkavállalók egészségére gyakorolt ártalmas hatásuk szempontjából, az országos körülmények és lehetőségek figyelembevételével.
12. Cikk
Összhangban a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlattal, intézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy azok a személyek, akik gépeket, felszereléseket vagy anyagokat terveznek, gyártanak, importálnak, forgalomba hoznak vagy egyéb módon átengednek:
(a) ésszerű és gyakorlatilag megvalósítható mértékben győződjenek meg arról, hogy a szóban forgó gépek, felszerelések és anyagok nem jelentenek veszélyt azon személyek biztonságára és egészségére, akik azokat szabályszerűen használják;
(b) nyújtsanak információkat a gépek és berendezések szabályos felszereléséről és használatáról, valamint az anyagok szabályszerű felhasználásáról, valamint arról a kockázatról, amit a gépek és berendezések jelentenek, és a vegyi anyagok, valamint a fizikai és biológiai termékek veszélyes sajátosságairól, végül arról, hogyan lehet a kockázatokat elkerülni;