2000. évi LXXVII. törvény

a tengerészek egészségvédelméről és orvosi ellátásáról szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1987. évi 74. ülésszakán elfogadott 164. számú Egyezmény kihirdetéséről1

1. § Az Országgyűlés a tengerészek egészségvédelméről és orvosi ellátásáról szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1987. évi 74. ülésszakán elfogadott Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. (A Magyar Népköztársaság megerősítő okiratának letétbe helyezése a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójánál 1989. évi március hó 14. napján megtörtént. Magyarországra nézve az Egyezmény az 1990. évi március hó 14. napján hatályba lépett.)

2. § Az Egyezmény hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:

„164. számú Egyezmény a tengerészek egészségvédelméről és orvosi ellátásáról

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája,

amelyet a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgató Tanácsa hívott össze Genfben, és amely 1987. szeptember 24-én hetvennegyedik ülésszakára ült össze, és

hivatkozva a tengerészek orvosi vizsgálatáról szóló 1946. évi Egyezmény, a legénység elhelyezéséről szóló 1949. évi (módosított) Egyezmény, a tengerészek lakótereiről szóló kiegészítő rendelkezéseket tartalmazó 1970. évi Egyezmény, a hajók gyógyszerszekrényéről szóló 1958. évi Ajánlás, a tengeren való egészségügyi tanácsadásról szóló 1958. évi Ajánlás, a baleset-elhárításáról (tengerészek) szóló 1970. évi Egyezmény és Ajánlás rendelkezéseire, és

hivatkozva a tengerészek képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálatáról szóló 1978. évi nemzetközi Egyezmény rendelkezéseire, amelyek a hajókon szükségessé váló orvosi segítséggel kapcsolatos képzésre vonatkoznak, és

hivatkozva, hogy a tengerészek egészségvédelme és orvosi ellátása területén hozott kezdeményezések sikere szempontjából fontos, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet és az Egészségügyi Világszervezet a saját területein szoros együttműködést folytasson, és

hivatkozva arra, hogy ennek következtében az alábbi normákat a Nemzetközi Tengerészeti Szervezettel és az Egészségügyi Világszervezettel együttműködve dolgozták ki, és mivel megvan a szándék, hogy az együttműködés ezen szervezetek között a normák alkalmazásánál folytatódjék, és

miután úgy határozott, hogy különböző javaslatokat fogad el a tengerészek egészségvédelméről és orvosi ellátásáról, amely kérdés az ülésszak napirendjének negyedik pontjaként szerepelt, és

miután úgy döntött, hogy ezeket a javaslatokat nemzetközi Egyezmény formájában adja közre,

a mai napon, 1987. október 8-án, elfogadja az alábbi Egyezményt, amely „az egészségvédelemről és orvosi ellátásról (tengerészek) szóló 1987. évi Egyezmény” néven idézhető:

1. Cikk

1. Az Egyezmény minden állami és magántulajdonban lévő, olyan tagállam területén lajstromozott hajóra vonatkozik, mely állam tekintetében az Egyezmény hatályban van, és a hajót rendes körülmények között tengeri kereskedelmi hajózásban használják.

2. A halászhajó tulajdonosok és halászok képviseleti szervezeteivel folytatott konzultáció után az Egyezmény rendelkezéseit az illetékes hatóság a kereskedelmi tengeri halászatban is alkalmazza, az általa megvalósíthatónak tartott mértékig.

3. Ha kétség merül fel, hogy a hajókat úgy kell-e tekinteni, mint amelyeket az Egyezmény értelmében a tengeri kereskedelmi hajózásban, vagy a tengeri kereskedelmi halászatban foglalkoztatnak, a kérdést az illetékes hatóságnak kell eldönteni a hajótulajdonosok, a tengerészek, illetve a tengeri halászok illetékes szervezeteivel történő egyeztetést követően.

4. Az Egyezmény alkalmazása során a „tengerész” azt a személyt jelenti, akit bármilyen minőségben olyan tengerjáró hajón foglalkoztatnak, amelyre az Egyezmény vonatkozik.

2. Cikk

Az Egyezményt nemzeti jogalkotással, kollektív szerződésekkel, munkaügyi előírásokkal, választott bírósági határozatokkal, bírósági döntésekkel, vagy a nemzeti viszonyoknak megfelelő egyéb eszközökkel kell hatályba léptetni.

3. Cikk

A tagállamoknak a nemzeti törvények, illetve szabályok útján biztosítaniuk kell, hogy a hajótulajdonosok hajóikat megfelelő egészségügyi és higiéniai állapotban tartsák.

4. Cikk

Minden tagállamnak gondoskodnia kell arról, hogy a hajón a tengerészek egészségvédelmével és orvosi ellátásával kapcsolatban olyan intézkedéseket foganatosítson, amelyek:

(a) biztosítják a tengerész foglalkozás vonatkozásában a foglalkozás-egészségügyre és orvosi ellátásra vonatkozó általános, valamint a hajón végzett munkára vonatkozó különleges rendelkezések tengerészekre történő alkalmazását;

(b) arra irányulnak, hogy lehetőleg olyan színvonalú egészségvédelem és orvosi ellátás álljon a tengerészek rendelkezésére, mint amilyenben általában a parton foglalkoztatott munkavállalók részesülnek;

(c) biztosítják a tengerészeknek azt a jogot, hogy ahol erre lehetőség van, a kikötőkben késedelem nélkül orvoshoz fordulhassanak;

(d) gondoskodnak arról, hogy a nemzeti jogalkotással összhangban, a munkaviszonyban álló tengerészek ingyenes orvosi ellátásban és egészségvédelemben részesüljenek;

(e) nem korlátozódnak a beteg vagy sérült tengerészek kezelésére, hanem magukba foglalják a megelőző jellegű intézkedéseket is, és külön figyelmet szentelnek az egészségügy fejlesztésére, valamint az egészségügyi oktatási programok fejlesztésére annak érdekében, hogy maguk a tengerészek is aktív szerepet játszanak a megbetegedések számának csökkentésében saját soraikban.

5. Cikk

1. Minden hajó, amelyre az Egyezmény vonatkozik, köteles gyógyszerszekrényt tartani.

2. A gyógyszerszekrény tartalmát és a hajón levő egészségügyi felszerelést az illetékes hatóságnak kell előírnia, figyelembe véve a hajó típusát, a hajón tartózkodó személyek számát és a hajó útjának természetét, rendeltetését és időtartamát.

3. A gyógyszerszekrény és az egészségügyi felszerelés tartalmára vonatkozó nemzeti követelmények megállapításánál és felülvizsgálatánál az illetékes hatóságnak figyelembe kell venni az ezen a területen érvényes nemzetközi Ajánlásokat, mint például az Egészségügyi Világszervezet által kiadott Hajóknak szóló nemzetközi orvosi kézikönyv és az Alapvető gyógyszerek jegyzéke legújabb kiadását, valamint az orvosi ismeretek és a bevált kezelési eljárások fejlett változatait.

4. A gyógyszerszekrényt és annak tartalmát, valamint a hajón lévő egészségügyi felszerelést megfelelő állapotban kell tartani, és az illetékes hatóság által kijelölt személyek azokat tizenkét hónapot meg nem haladó időközönként rendszeresen ellenőrizni kötelesek, akik biztosítják, hogy a gyógyszerek tárolásának feltételei és lejáratuk ideje ellenőrzésre kerüljenek.

5. Az illetékes hatóságnak gondoskodnia kell arról, hogy a gyógyszerszekrény tartalmát vegyék jegyzékbe és lássák el feliratokkal, melyek a márkaneveken kívül gyógyszerkönyvi neveket is megadják, a lejárati időt, a tárolási feltételeket, és feleljenek meg a nemzetileg használt orvosi kézikönyvnek.

6. Az illetékes hatóság gondoskodjék róla, hogy ahol a veszélyes osztályozású árú nincs felvéve. Az orvosi elsősegély-kézikönyv a veszélyes árukkal kapcsolatos baleseteknél történő használatra című, a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet által közzétett kiadványban, az anyagok természetéről, az azokkal kapcsolatos kockázatokról, a szükséges személyi védőeszközökről, a megfelelő orvosi eljárásokról és sajátos ellenszerekről szóló szükséges tájékoztatót a hajóparancsnokok, a tengerészek és az egyéb érintett személyek rendelkezésére bocsássák. Veszélyes áruk szállításánál az ilyen sajátos ellenszereket és személyi védőeszközöket állandóan a hajón kell tartani.

7. Sürgős esetekben, és ha egy képesített egészségügyi személy által a tengerésznek felírt gyógyszer nincs meg a gyógyszerszekrényben, a hajótulajdonos tegye meg a szükséges lépéseket a gyógyszer mielőbbi megszerzésére.

6. Cikk

1. Minden hajó, amelyre az Egyezmény vonatkozik, köteles egy, az illetékes hatóság által elfogadott hajó-egészségügyi kézikönyvet tartani.

2. Az egészségügyi kézikönyvben legyen magyarázat a gyógyszerszekrény tartalmának használatáról, és arról, hogy az orvosi képesítés nélküli személyek milyen módon tudják a betegeket vagy sérülteket a hajón, rádión vagy műholdon küldött orvosi tanácsadással vagy anélkül, ellátni.

3. Az adott országban használt egészségügyi kézikönyv elfogadásakor vagy felülvizsgálatakor az illetékes hatóság vegye figyelembe az idevágó nemzetközi ajánlásokat, úgy mint a Hajóknak szóló Nemzetközi Orvosi Kézikönyv és az Orvosi elsősegély-kézikönyv a veszélyes árukkal kapcsolatos baleseteknél történő használatra című könyv legújabb kiadását.

7. Cikk

1. Az illetékes hatóságnak egy előre létrehozott rendszerrel biztosítania kell, hogy a tengeren tartózkodó hajóknak rádión vagy műholdon továbbított orvosi tanácsadás, beleértve a szaktanácsadást, éjjel-nappal bármely időpontban rendelkezésre álljon.

2. Az orvosi tanácsadás, beleértve a hajó és a parton tartózkodó tanácsadók közötti orvosi üzenetek továbbítását rádión vagy műholdon, díjmentesen álljon mind a nemzeti, mind az idegen lobogót viselő hajók rendelkezésére, függetlenül attól, hogy a hajót hol lajstromozták.

3. A rádió vagy műhold igénybevételével történő orvosi tanácsadás céljaira szolgáló létesítmények optimális felhasználásának biztosítása céljából

(a) az összes hajó, amelyre az Egyezmény vonatkozik, és rádióberendezéssel van felszerelve, köteles a hajón tartani ama rádióállomások teljes jegyzékét, amelyektől orvosi tanácsok szerezhetők be;

(b) az összes hajó, amelyre az Egyezmény vonatkozik és műholdas távközlési rendszerrel van felszerelve, köteles a hajón tartani azon parti állomások teljes jegyzékét, amelyektől orvosi tanácsok szerezhetők be;

(c) a jegyzéket naprakész állapotban kell tartani, és azok legyenek a hajó távközlési feladataiért felelős személyeknek a birtokában.

4. A rádión vagy műholdon orvosi tanácsot kérő tengerészeket ki kell oktatni a hajó egészségügyi kézikönyvének és a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet által megjelentetett Nemzetközi kódjelzések legújabb kiadása egészségügyi részének használatáról annak érdekében, hogy a tanácsadó orvos részére szükséges tájékoztatást, valamint a kapott tanácsokat megértsék.

5. Az illetékes hatóságnak biztosítania kell, hogy az orvos, aki jelen cikkely rendelkezéseivel összhangban tanácsokat ad, megfelelő képzést kapjon, és ismerje a hajón lévő viszonyokat.

8. Cikk

1. Minden hajón, amelyre az Egyezmény vonatkozik, és amelyeken száz, vagy annál több tengerész van, és rendes körülmények között három napnál hosszabb időtartamú nemzetközi utakat bonyolítanak le, a személyzet tagjaként, az orvosi ellátás biztosításáért felelős orvosnak kell utaznia.

2. A nemzeti jogalkotásban, egyebek között figyelembe véve olyan tényezőket, mint a hajó útjának időtartama, jellege és körülményei, valamint a hajón lévő tengerészek száma, kell meghatározni azokat az egyéb hajókat, amelyeken a személyzet tagjaként orvosnak kell utaznia.