9. Cikk

1. Minden olyan hajón, amelyre az Egyezmény vonatkozik, és nincs rajtuk orvos, a személyzet tagjaként utazzék egy vagy több olyan meghatározott személy, akinek rendes feladatai egy részét az orvosi ellátás és a gyógyszerek kezelése képezi.

2. A hajón az orvosi ellátás feladataival megbízott, orvosi képesítés nélküli személyek kötelesek megfelelő módon elvégezni egy, az illetékes hatóságok által jóváhagyott elméleti és gyakorlati orvosi ismeretekből álló tanfolyamot. Ez a tanfolyam foglalja magában az alábbiakat:

(a) az 1600 bruttó tonnánál kisebb hajók vonatkozásában, amelyek rendes körülmények között nyolc órán belül képesek szakszerű orvosi ellátáshoz és egészségügyi létesítményekhez jutni, olyan alapképzést, amely lehetővé teszi, hogy az ilyen személyek hatékony, az elsősegély színvonalát meghaladó orvosi kezelést nyújtsanak, és fel tudják használni a rádión vagy műholdon keresztül kapott orvosi tanácsokat a hajón gyakran előforduló balesetek vagy betegségek esetén;

(b) az összes többi hajó vonatkozásában bővített egészségügyi képzést, lehetőség szerint beleértve egy kórház baleseti sebészeti osztályán kapott gyakorlati képzést, valamint az olyan életmentő technikákkal kapcsolatosan kapott képzést, mint az intravénás terápia, amely lehetővé teszi, hogy az érintett személyek hathatósan részt vegyenek a tengeri hajók számára nyújtott orvosi segítségnyújtással kapcsolatos koordinált rendszerekben, és megfelelő orvosi ellátásban részesítsék a betegeket vagy sérülteket az alatt az időszak alatt, amíg azok várhatóan a hajón tartózkodnak. Ha lehetséges, a képzést olyan orvos felügyeletével kell elvégezni, aki alaposan ismeri és érti a tengerészfoglalkozással kapcsolatos orvosi problémákat és körülményeket, ideértve a rádión vagy műholdon keresztül történő orvosi ellátás területéhez szükséges szakismereteket.

3. A jelen cikkelyben megnevezett tanfolyamok alapjául a Hajóknak szóló Nemzetközi Orvosi Kézikönyv, az Orvosi elsősegély kézikönyv a veszélyes árukkal kapcsolatos baleseteknél történő használatra, az Irányelvek okirata - A nemzetközi tengerészeti képzés kézikönyve, amelyeket a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet jelentetett meg, valamint a Nemzetközi Kódjelzések, és hasonló nemzeti kézikönyvek legújabb kiadása szolgáljanak.

4. A jelen cikkely 2. bekezdésében megjelölt személyek és az illetékes hatóság által meghatározott tengerészek ötévenként továbbképző tanfolyamokon kell, hogy részt vegyenek, hogy tudásukat szinten tudják tartani, illetve szakismereteiket növelni tudják, továbbá lépést tudjanak tartani az új fejlődési irányzatokkal.

5. Minden tengerésznek szakmai képzése során elsősegélynyújtó ismereteket kell elsajátítani, melyre a hajón baleset vagy más sürgős orvosi ellátás esetében szükséges lehet.

6. A hajón azon személyeken túl, akik orvosi ellátást kell, hogy ellássanak, a személyzet egy meghatározott tagja, vagy tagjai olyan alapképzést kell, hogy kapjanak, mely a hajón bekövetkező baleset, betegség esetén azonnali hathatós segítség nyújtására teszi őket képessé.

10. Cikk

Az Egyezmény hatálya alá tartozó minden hajó köteles más hajók kérésére, a gyakorlatban kivitelezhető esetekben, minden orvosi segítséget megadni.

11. Cikk

1. Azon a hajón, amely 500 vagy több bruttó tonna, és amelynek személyzete tizenöt fő tengerész, vagy annál több, és három napnál hosszabb ideig tartó utat tesz meg, külön betegszobáról kell gondoskodni. Az illetékes hatóság a part menti hajókat mentesítheti e rendelkezés alól.

2. A 200 és 500 bruttó tonna közötti hajók és vontatmányok esetében a jelen cikkelyt olyan mértékben kell alkalmazni, amennyiben ez ésszerű és gyakorlatilag megvalósítható.

3. Vitorláshajókra a jelen cikkely nem vonatkozik.

4. A betegszoba megfelelő helyen, könnyen megközelíthető legyen, és a betegeket kényelmesen helyezzék el úgy, hogy mindenféle időjárási viszonyok között azokat kellően ápolni lehessen.

5. A betegszobát úgy kell megtervezni, hogy megkönnyítse a vizsgálatot és az orvosi elsősegélynyújtást.

6. A bejárat, az ágyak, a világítás, a szellőzés, a fűtés és a vízellátás olyan elrendezésű legyen, hogy biztosítsák a kényelmet és megkönnyítsék a betegek kezelését.

7. A betegszoba ágyainak szükséges számát az illetékes hatóságnak kell meghatároznia.

8. A betegek kizárólagos használatára WC-ről kell gondoskodni, a betegszoba részeként vagy annak közvetlen közelében.

9. A betegszoba csak orvosi célra vehető igénybe.

12. Cikk

1. Az illetékes hatóság köteles a tengerészek számára szabványosított egészségügyi jelentésről nyomtatványt elfogadnia, amelyet a hajóorvosok, a parancsnokok, a hajón az egészségügyi ellátásért felelős személyek, míg a parton kórházak vagy orvosok használnak fel.

2. A nyomtatvány formája kifejezetten olyan legyen, hogy megkönnyítse az egyes tengerészekre vonatkozó egészségügyi és azzal kapcsolatos információcserét a hajó és a part között, betegség vagy sérülés esetén.

3. Az egészségügyi jelentés-nyomtatványokba foglalt információkat bizalmasan kell kezelni, és csak a tengerészek kezelését megkönnyítő célra lehet felhasználni.

13. Cikk

1. Azok a tagállamok, amelyekre az Egyezmény vonatkozik, folytassanak egymással együttműködést a tengerészek egészségvédelme és a hajón részükre nyújtott orvosi ellátás javításában.

2. Az együttműködés az alábbiakra terjedjen ki:

(a) a felkutatási és mentési kísérletek kialakítására és összehangolására, valamint az azonnali orvosi segítség és evakuálás megszervezésére a tengeren, a hajón lévő komoly betegek vagy sérültek számára, olyan módon például, mint a rendszeres hajó-helyzetjelentő rendszerek, mentés-összehangoló központok, és veszélyhelyzeti helikopterszolgálatok, a Tengeri felkutatásról és mentésről szóló 1979. évi nemzetközi Egyezmény, valamint a Kereskedelmi hajók felkutatási és mentési kézikönyve és az IMO Felkutatási és mentési kézikönyve előírásai szerint, amelyeket a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet dolgozott ki;

(b) az orvossal utazó halászhajók és a tengeri állóhajók optimális igénybevételére, amelyek kórházi és mentési lehetőségeket biztosítanak;

(c) a világszerte rendelkezésre álló orvosokra és egészséggondozó létesítményekre vonatkozó nemzetközi kimutatás összeállítására és vezetésére a tengerészek sürgős orvosi kezelése céljából;

(d) tengerészek szárazföldre juttatására sürgős kezelés végett;

(e) külföldön kórházban fekvő tengerészek mielőbbi hazaszállítására a beteget kezelő orvosnak a tengerész kívánságait és szükségleteit figyelembe vevő véleménye meghallgatásával;

(f) a hazaszállítás alatt személyes segítség biztosítására, összhangban a beteget kezelő orvosnak a tengerész kívánságait és szükségleteit figyelembe vevő egészségügyi tanácsával;

(g) a tengerészek számára szolgáló egészségügyi központ létrehozására abból a célból, hogy

(i) kutatásokat folytassanak a tengerészek egészségügyi állapotáról orvosi kezeléséről és megelőző egészségügyi kezeléséről,

(ii) az orvosi és egészségügyi személyzetet a tengerészeti orvosi ismeretekre oktassák;

(h) a tengerészek üzemi baleseteire, megbetegedéseire és halálos baleseteire vonatkozó statisztikai adatok összegyűjtése és kiértékelése, és azok beépítése és összhangba hozatala a más kategóriákba tartozó munkavállalókkal kapcsolatos munkahelyi balesetekre, megbetegedésekre és halálos balesetekre vonatkozó, meglévő nemzeti statisztikai rendszerrel;

(i) szakmai információk, tananyag és oktatószemélyzet nemzetközi cseréjének, valamint nemzetközi oktatási tanfolyamok, szemináriumok és munkacsoportok megszervezése;

(j) a tengerészek számára megfelelő megelőző egészségügyi és orvosi szolgáltatások biztosítása, a kikötőben általános egészségügyi és rehabilitációs központok biztosítása;

(k) az elhunyt tengerészek holttestének vagy hamvainak a legközelebbi hozzátartozó kívánsága szerinti, lehető leghamarabb történő hazaszállításának megszervezése.

3. A tengerészek egészségvédelme és orvosi ellátása terén a nemzetközi együttműködés alapját a tagállamok között két- vagy többoldalú megállapodások vagy konzultációk képezzék.

14. Cikk

A jelen Egyezmény hivatalos ratifikációit a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójával kell közölni nyilvántartásba vétel céljából.

15. Cikk

1. A jelen Egyezmény a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet tagállamai közül csak azokra nézve kötelező, amelyeknek ratifikációit a főigazgató nyilvántartásba vette.

2. Az Egyezmény azon időponttól számított tizenkét hónap múlva lép hatályba, amikor két tagállam részéről történt ratifikációt a főigazgató nyilvántartásba vette.

3. A továbbiakban a jelen Egyezmény minden további tagállamra nézve tizenkét hónappal azután lép hatályba, hogy a tagállam ratifikációját nyilvántartásba vették.

16. Cikk

1. A jelen Egyezményt ratifikáló tagállam a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójával egy nyilvántartásba vétel céljából közölt nyilatkozat útján mondhatja fel az Egyezményt első hatálybalépésének időpontjától számított tíz év elteltével. Az ilyen felmondás a nyilvántartásba vételét követő egy év elteltével válik hatályossá.

2. Az a tagállam, amely a jelen Egyezményt ratifikálta, és amely az előző bekezdésben említett tízéves időszak lejárta utáni egy éven belül nem él a jelen cikkelyben biztosított felmondási jogával, újabb tízéves időszakra kötelezettségben marad. Ezt követően minden tíz év elteltével mondhatja fel a jelen Egyezményt a jelen cikkelyben előírt feltételek szerint.

17. Cikk

1. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatója a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet valamennyi tagállamát köteles értesíteni a Szervezet tagállamai által vele közölt valamennyi ratifikálás, illetve felmondás nyilvántartásba vételéről.

2. A főigazgató a második ratifikáció nyilvántartásba vételéről küldött értesítésével egyidejűleg felhívja a Szervezet tagállamainak a figyelmét az Egyezmény hatálybalépésének időpontjára is.

18. Cikk

A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatója az előző cikkelyek rendelkezéseivel összhangban nyilvántartásba vett ratifikációkat és felmondásokat az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 102. Cikkelye értelmében valamennyi részletükben nyilvántartásba vétel céljából megküldi az Egyesült Nemzetek főtitkárának.

19. Cikk

A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgató Tanácsa az általa szükségesnek ítélt időpontokban jelentést terjeszt az Általános Konferencia elé a jelen Egyezmény helyzetéről, és megvizsgálja, kívánatos-e a Konferencia napirendjére tűzni az Egyezmény részleges vagy teljes módosításának kérdését.

20. Cikk

1. Ha a Konferencia a jelen Egyezményt részben vagy egészében módosító új Egyezményt fogad el, akkor az új Egyezmény eltérő rendelkezése hiányában

(a) az új módosító Egyezmény valamely tagállam által történő ratifikálása, tekintet nélkül a fenti 16. Cikkely rendelkezéseire, ipso jure magában foglalja a jelen Egyezmény azonnali felmondását, amennyiben és amikor az új módosító Egyezmény hatályba lép;

(b) az új módosító Egyezmény hatálybalépésekor lezárul a jelen Egyezmény ratifikálásának lehetősége a tagállamok előtt.