2000. évi LXXVIII. törvény
a tengerészek szociális biztonságáról szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1987. évi 74. ülésszakán elfogadott 165. számú Egyezmény kihirdetéséről1
1. § Az Országgyűlés a tengerészek szociális biztonságáról szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1987. évi 74. ülésszakán elfogadott Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. (A Magyar Köztársaság megerősítő okiratának letétbe helyezése a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójánál 1989. december hó 13. napján megtörtént. Magyarországra nézve az Egyezmény 1990. december hó 13. napján hatályba lépett.)
2. § Az Egyezmény hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:
„165. számú Egyezmény a tengerészek szociális biztonságáról (módosított)
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája,
amelyet a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgató Tanácsa hívott össze Genfben, és amely 1987. szeptember 24-én hetvennegyedik ülésszakára ült össze, és
miután úgy határozott, hogy különböző javaslatokat fogad el a saját hazájuktól eltérő ország felségjelzése alatt hajózó tengerészek szociális biztonságáról, amely kérdés az ülésszak napirendjének harmadik pontjaként szerepelt, és
miután úgy döntött, hogy ezeket a javaslatokat Nemzetközi Egyezmény formájában adja közre, amely módosítja a Betegbiztosításról szóló 1936-os, és a Tengerészek Szociális Biztonságáról szóló 1946-os Egyezményt a mai napon, 1987. október 9-én, elfogadja az alábbi Egyezményt, amely „a szociális biztonságról (tengerészek) szóló 1987. évi Egyezmény” néven idézhető:
I. Rész
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1. Cikk
Az Egyezmény szempontjából
(a) a „tagállam” a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek azt a tagállamát jelenti, amelyre az Egyezmény kötelező;
(b) a „jogszabály” magába foglalja a szociális biztonsági előírásokat és a jogalkotást
(c) a „tengerészek” azokat a személyeket jelentik, akiket a tagállam területén lajstromozott olyan tengeri hajón bármilyen minőségben foglalkoztatnak, amely kereskedelmi célú áru-, illetve személyszállítást végez, vagy bármely más kereskedelmi célra használják, illetve tengeri vontatóhajó, azon személyek kivételével, akiket
(i) kishajókon, beleértve az alapvetően vitorlával hajtott hajókat, függetlenül attól, hogy fel vannak-e szerelve segédmotorokkal vagy sem,
(ii) úszó fúrótornyokon és szigeteken, amikor azok nem hajóznak, foglalkoztatnak; minden tagállam illetékes hatósága dönti el a hajótulajdonosok és tengerészek legreprezentatívabb szervezeteivel folytatott konzultáció után, hogy mely hajók és berendezések tartoznak az (i) és (ii) pontok hatálya alá;
(d) az „eltartott” szó jelentését a nemzeti jogszabályok határozzák meg;
(e) a „túlélő” kifejezés azokat a személyeket jelenti, akiket a segélyeket megállapító jogszabályok annak határoznak meg, vagy ismernek el, ahol az ilyen személyeket a vonatkozó jogszabályok csak azzal a feltétellel tekintenek, vagy ismernek el eltartó nélkül maradt személynek, hogy az elhunyttal közös háztartásban éltek, ez a feltétel teljesítettnek tekintendő, ha ezen személyek eltartásáról túlnyomórészt az elhunyt gondoskodott;
(f) az „illetékes tagállam” azt a tagállamot jelenti, amelytől a jogszabályai szerint az illető személy a segélyt kérheti;
(g) a „lakóhely” és „lakó” kifejezések a szokásos tartózkodásra vonatkoznak;
(h) az „ideiglenes lakóhely” az ideiglenes tartózkodási helyre vonatkozik;
(i) a „repatriálás” az arra a helyre való szállítást jelenti, ahova a tengerészek a nemzeti jogszabályok vagy a rájuk vonatkozó kollektív szerződések szerint visszatérni jogosultak;
(j) a „nem hozzájárulásokon alapuló” kifejezés azokra a segélyekre vonatkozik, amelyeknek a juttatása nem függ a biztosított személyek, vagy munkáltatójuk közvetlen pénzügyi részvételétől, illetve a keresőtevékenység meghatározott időszakától;
(k) a „menekült” jelentése az, amit a menekültek jogállásáról szóló 1951. július 28-i Egyezmény 1. Cikke és a menekültek jogállásáról szóló 1967. január 31-i Jegyzőkönyv 1. Cikkének 2. bekezdése meghatároz;
(l) a „hontalan személy” jelentése az, amit a hontalan személyek jogállásáról szóló 1954. szeptember 28-i Egyezmény 1. Cikke meghatároz.
2. Cikk
1. Az Egyezmény valamennyi tengerészre és lehetőség szerint azok eltartottjaira, illetve a tengerész halála esetén a túlélő személyekre is vonatkozik.
2. A halászhajó-tulajdonosok és a halászok érdek-képviseleti szervezeteivel folytatott konzultációt követően az illetékes hatóság köteles az Egyezmény rendelkezéseinek alkalmazását a gyakorlatban megvalósítható mértékben kiterjeszteni a kereskedelmi tengeri halászatra.
3. Cikk
A tagállamok kötelesek megtartani a 9. vagy a 11. Cikk rendelkezéseit az alábbi társadalombiztosítási ellátások közül legalább három vonatkozásában:
(a) orvosi ellátás;
(b) betegség esetére járó juttatás;
(c) munkanélküli juttatás;
(d) öregség esetén járó juttatás;
(e) üzemi baleset esetén járó juttatás;
(f) családi juttatás;
(g) anyaság esetén járó juttatás;
(h) rokkantság esetén járó juttatás;
(i) juttatás az eltartó halála esetére, beleértve a (c), (d), (e), (h) és (i) albekezdésben megnevezett fajták közül legalább egyet.
4. Cikk
Minden tagállam a ratifikálás időpontjában közli, hogy a 3. Cikkben megnevezett ellátási fajták közül melyek vonatkozásában vállalja a 9. vagy 11. Cikkben foglalt kötelezettségeket, és mindegyik megnevezett ellátási fajta vonatkozásában külön-külön adja meg, hogy vállalja-e a 9. Cikk minimális normáinak vagy a 11. Cikk magasabb normáinak az alkalmazását erre az ellátási fajtára. 2
5. Cikk
Az Egyezményt ratifikáló mindegyik tagállam a későbbiek során értesítheti a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatóját arról, hogy az értesítés időpontjától kezdve vállalja az Egyezményben foglalt kötelezettségeket a 3. Cikkben megnevezett ellátási fajták közül egy vagy több vonatkozásában, amelyeket a ratifikáláskor még nem tüntetett fel, külön-külön megadva ezen ellátási fajtát mindegyike vonatkozásában, hogy vállalja-e a 9. Cikk minimális normáinak vagy a 11. Cikk magasabb normáinak alkalmazását erre az ellátási fajtára.
6. Cikk
A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójának a későbbiek során küldött értesítésben bármely tagállam felcserélheti a 9. Cikk rendelkezéseinek alkalmazását a 11. Cikk rendelkezéseinek alkalmazására, amely az értesítés időpontjától lép hatályba, bármely vállalt fajta vonatkozásában.
II. Rész
BIZTOSÍTOTT VÉDELEM, ÁLTALÁNOS SZINTEK
7. Cikk
Minden tagállam a jogszabályai hatálya alá tartozó tengerészeknek legalább olyan szociális biztonságot nyújt, mint amilyenben a szárazföldön foglalkoztatott munkavállalók részesülnek, a 3. Cikkben megjelölt azon ellátási fajták tekintetében, amelyekre vonatkozóan hatályos jogszabályokkal rendelkezik.
8. Cikk
Intézkedéseket kell foganatosítani azon személyek jogszerzése folytonosságának érdekében, akik megszűntek a tagállam tengerészekre kötelező szociális biztonságának alanyai lenni, és eközben alanyaivá váltak a tagállam szárazföldön foglalkoztatott munkavállalóira vonatkozó egyenértékű szociális biztonság rendszerének, vagy fordítva.
Minimális szint
9. Cikk
Ha a tagállam vállalta jelen cikk rendelkezéseinek alkalmazását a szociális biztonsági ellátási fajtákra, a tengerészeket és lehetőleg azok eltartottjait és a túlélő személyeket, akiket ezen tagállam jogszabályai védenek, fel kell jogosítani olyan szociális biztonsági juttatások igénybevételére, amelyek legalább olyan kedvezőek a biztosítási ellátási fajták, a rendelkezésre bocsátás, a mérték és az időtartam feltételeinek vonatkozásában, mint a szociális biztonságról (minimális normák) szóló 1952. évi Egyezményben foglaltak, a kérdéses ellátási fajta vonatkozásában:
(a) orvosi kezelésre a 8., 10. (1), (2) és (3), 11. és 12. (1) Cikkben;
(b) betegség esetén járó juttatásra a 14., 16. Cikkben (összefüggésben a 65., vagy 66., vagy 67. Cikkekben foglaltakkal), a 17. és 18. (1) Cikkben;
(c) munkanélküli juttatásra a 20., 22. Cikkben (összefüggésben a 65., vagy 66., vagy 67. Cikkekkel), a 23. és 24. Cikkben;
(d) öregség esetén járó juttatásra a 26., 28. Cikkben (összefüggésben a 65., 66. vagy 67. Cikkekkel), a 29. és 30. Cikkben;
(e) üzemi baleset esetén járó juttatásra a 32., 34. (1), (2) és (4), a 35. és 36. Cikkekben (összefüggésben a 65. vagy a 66. Cikkekkel) és 38. Cikkben;
(f) családi juttatásra a 40., 42., 44. Cikkekben (összefüggésben a 66. Cikkellyel, ha lehetséges) és a 45. Cikkben;
(g) anyaság esetén járó juttatásra a 47., 49. (1), (2) és (3), az 50. Cikkben (összefüggésben a 65. vagy 66. Cikkekkel), az 51. és 52. Cikkekben;
(h) rokkantság esetén járó juttatásra az 54., 56. Cikkekben (összefüggésben a 65., 66. vagy 67. Cikkekkel), 57. és 58. Cikkekben;
(i) az eltartó halála esetére járó juttatásra a 60, 62. Cikkekben (összefüggésben a 65., vagy 66., vagy 67. Cikkekkel), a 63. és 64. Cikkekben.
10. Cikk
A 9. Cikk (a), (b), (c), (d) és (g) (az orvosi ellátást illetően), a (h) vagy (i) albekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazása érdekében a tagállam figyelembe veheti az olyan biztosítás által nyújtott védelmet akkor is, ha ez a biztosítás a nemzeti jogszabályok szerint nem kötelező biztosítás ugyan, de
(a) azt a hatóság ellenőrzi, vagy az előírt normák szerint a hajótulajdonosok és tengerészek közösen irányítják;
(b) az kiterjed azon tengerészek jelentős részére, akiknek keresete nem haladja meg egy szakképzett munkavállaló keresetét; és
(c) az egyéb biztosítási formákkal összefüggésben lehetőleg megfelel a társadalombiztosításról (minimális normák) szóló 1952. évi Egyezményben foglalt idevágó rendelkezéseknek.
Emelt szint
11. Cikk
Ha a tagállam vállalta jelen cikk rendelkezéseinek alkalmazását a szociális biztonsági ellátási fajtákra, a tengerészeket és lehetőleg azok eltartottjait és a túlélő személyeket, akiket ezen tagállam jogszabályai védenek, fel kell jogosítani olyan szociális biztonsági juttatások igénybevételére, amelyek legalább olyan kedvezőek a biztosítási ellátási fajták, a rendelkezésre bocsátás, a mérték és az időtartam feltételeinek vonatkozásában, mint az alábbiakban meghatározottak:
(a) orvosi kezelésnél az orvosi kezelésről és betegségi segélyről szóló 1969. évi Egyezmény 7. (a), 8., 9., 13., 15., 16. és 17. Cikkei;
(b) betegség esetére járó juttatásnál az orvosi kezelésről és betegségi segélyről szóló 1969. évi Egyezmény 7. (b), 18., 21. Cikkei (összefüggésben a 22. vagy 23., vagy 24. Cikkekkel), a 25. és 26. (1) és (3) Cikkei;
(c) öregség esetén járó juttatásnál a rokkantsági, az öregségi és az eltartó halála esetére járó segélyről szóló 1967. évi Egyezmény 15., 17. Cikkei (összefüggésben a 26., 27. vagy a 28. Cikkekkel), a 18., 19. és 29. (1) Cikkei;
(d) az üzemi baleset esetén járó juttatásnál az üzemi baleseti segélyekről szóló 1964. évi Egyezmény 6., 9. (2) és (3) bevezető mondat, 10., 13. Cikkei (összefüggésben a 19. vagy 20. Cikkekkel), 14. Cikke (összefüggésben a 19. vagy 20. Cikkekkel), a 15. (1), 16., 17., 18. (1) és (2) (összefüggésben a 19. vagy 20. Cikkekkel) és a 21. (1) Cikke;