2000. évi XCVIII. törvény
a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény módosításáról1
Az Országgyűlés a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló, többször módosított 1995. évi XCVI. törvény (a továbbiakban: Bit.) módosítására - az európai közösségi jogszabályokkal való részleges összeegyeztethetőség érdekében is - a következő törvényt alkotja:
1. § A Bit. 1. §-ának (1) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki, ezzel egyidejűleg a jelenlegi d) és e) pont jelölése e) és f) pontra változik:
[E törvény hatálya - a 2. §-ban foglaltak kivételével kiterjed:]
„d) kizárólag a kiszervezett tevékenységre annál a szervezetnél, amely az ügymenet kiszervezése esetén ennek elvégzésére megbízást kapott,”
2. § A Bit. 2. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Nem terjed ki e törvény hatálya a közúti gépjármű balesete vagy üzemzavara esetén a biztosítónak nem minősülő szervezet belföldön teljesített segítségnyújtási tevékenységére, ha az a következő szolgáltatásokra korlátozódik:
a) helyszíni üzemzavar-elhárítás, amennyiben a segítségnyújtási tevékenységet folytató vállalkozás elsősorban a saját felszerelését és személyzetét használja,
b) a meghibásodott gépjármű átszállítása a szükséges javítás végrehajtására alkalmas legközelebbi helyre,
c) a jármű vezetőjének és utasainak elszállítása a legközelebb fekvő helységbe, ahonnan utazásukat más közlekedési eszközzel folytathatják, vagy
d) a meghibásodott gépjármű, vezetője, utasa elszállítása a gépjármű üzembentartója, vezetője, utasa belföldi lakóhelyére (székhelyére), az utazás kiindulási helyére vagy célállomására.
(4) Nem terjed ki e törvény hatálya a (3) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott tevékenységre abban az esetben sem, ha a közúti gépjármű balesete, üzemzavara külföldön következik be, feltéve, hogy a szolgáltatás igénybevevője tagja segítségnyújtási tevékenységet folytató szervezetnek és a segítségnyújtásra
a) kölcsönösségi megállapodás alapján,
b) pótlólagos díjfizetés nélkül,
c) kizárólag a tagsági igazolvány felmutatására, és
d) a baleset vagy üzemzavar bekövetkezésének helye szerinti ország hasonló segítségnyújtási tevékenységet folytató szervezete által
történik.”
3. § A Bit. 3. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„3. § E törvény alkalmazásában
1. alárendelt kölcsöntőke: minden, a ténylegesen a biztosító rendelkezésére bocsátott kölcsön, ha a kölcsönszerződés tartalmazza, hogy a kölcsön a biztosító adósságának rendezésébe bevonható; a kölcsönt nyújtó követelése a törlesztések sorrendjében a tulajdonosok előtti legutolsó helyen áll, valamint a kölcsön eredeti futamideje az öt évet meghaladja. Hitel esetében a tőketörlesztés az eredeti lejárat vagy a szerződésben kikötött felmondási idő előtt nem lehetséges;
2. befolyásoló részesedés:
a) az olyan közvetlen vagy közvetett tulajdon egy vállalkozásban, amely összességében a szavazati jogok legalább tíz százalékát biztosítja, vagy
b) olyan helyzet, mely a vállalkozásban jelentős befolyást tesz lehetővé, különösen, ha a vállalkozás döntéshozó, ügyvezető és felügyelő szervei és testülete tagjainak többségét a tulajdonos kinevezheti, vagy elmozdíthatja, vagy szerződés alapján döntő üzleti befolyást gyakorolhat arra a vállalkozásra, amelynek részvényese vagy tagja. A befolyásoló részesedés nagyságának megállapításakor a közvetlen és a közvetett tulajdont (összeadással) egybe kell számítani;
3. belföldi, külföldi: akit/amit a devizajogszabályok devizabelföldinek, illetve devizakülföldinek minősítenek;
4. biztosítási ág: a biztosítások kockázati ismérvek alapján elhatárolt két fő csoportja: a nem-élet- (1. számú melléklet) vagy az élettípusú (2. számú melléklet) biztosítási ágak;
5. biztosítási ágazat: a biztosítások biztosítási ágon belüli azonos, illetve egymáshoz hasonló kockázatok alapján elhatárolt alcsoportja;
6. biztosítási termék: meghatározott biztosítási kockázatokra vagy kockázatcsoportokra kidolgozott feltétel- és teljesítési rendszer;
7. biztosítottak érdekének védelme: a biztosítási szolgáltatások anyagi biztonságának védelme, valamint a biztosítottak jogi biztonságának megóvása;
8. együttbiztosítás: díj ellenében szerződésben előre meghatározott biztosítási kockázatokkal összefüggő kár bekövetkezése vagy megadott feltétel elérése esetére több biztosító által közösen, írásban előre rögzített arányok mellett teljesítendő szolgáltatások nyújtása és a kötelezettségvállalás mértékének megfelelő tartalékok biztosítónként elkülönített képzése és kezelése;
9. értékkövetés: a biztosítás díjának és a biztosítási összegnek - a kárgyakoriságtól függetlenül - az árszínvonal változásához évente egy alkalommal történő hozzáigazítása;
10. feltőkésítési szerződés: amelyben az előre meghatározott egyszeri vagy rendszeres befizetések ellenében a kötelezett olyan kötelezettségeket vállal, amelyek időbeli tartama és összege egyértelműen meghatározott;
11. induló tőke:
a) a törvény hatálybalépése után alakuló biztosító egyesületek induló tőkéje a tagok által belépéskor befizetett - az alapszabályban rögzített mértékű - egyszeri hozzájárulások összege, amelyből a tagok csak az egyesület feloszlatásakor, illetve megszűnésekor részesedhetnek, az alapszabály szerinti mértékben,
b) a törvény hatálybalépése előtt alakult, biztosítási tevékenységet folytató egyesületek 1996. január 1-jei induló tőkéje,
ba) ha az egyesület éves beszámolóját a lakásszövetkezetek, a társasházak, a társadalmi szervezetek és az általuk alapított intézmények, az alapítványok, az ügyvédi irodák, a víziközmű-társulások, valamint a Munkavállalói Résztulajdonosi Program keretében létrejött szervezetek éves beszámoló készítésének és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 157/1992. (XII. 4.) Korm. rendelet alapján készítette el, akkor az 1995. december 31-i mérlegében szereplő induló tőke,
bb) ha az egyesület éves beszámolóját a biztosítók éves beszámoló készítési kötelezettségének sajátosságairól szóló 182/1991. (XII. 30.) Korm. rendelet alapján készítette el, akkor az 1995. december 31-i mérlegében szereplő jegyzett tőke összege;
12. jegyzett tőke, saját tőke: a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Szmt.) 26. §-ának (1)-(3) bekezdésében foglalt meghatározás szerint;
13. kézbesítési megbízott: belföldön bejegyzett ügyvéd, ügyvédi iroda vagy a kérelmező magyarországi tulajdonú biztosítója vagy biztosítási alkuszcége;
14. kötvénykölcsön: az életbiztosítási jogviszony alapján a biztosító által a visszavásárlási összeg erejéig kamatozó kölcsön formájában nyújtható - pénzügyi szolgáltatásnak nem minősülő - szolgáltatás, amelyet a felek legkésőbb a biztosítási esemény bekövetkeztekor vagy a szerződés megszűntekor számolnak el;
15. közvetett tulajdon: egy vállalkozás (a továbbiakban: eredeti vállalkozás) tulajdoni hányadainak, illetve szavazatainak a vállalkozásban tulajdoni részesedéssel, illetve szavazatokkal rendelkező más vállalkozás (a továbbiakban: köztes vállalkozás) tulajdoni hányadain, illetve szavazatain keresztül történő - a 8. számú melléklet szerint figyelembe vett - birtoklása vagy gyakorlása;
16. maradékjogok: az életbiztosítási szerződés feltételeiben meghatározott azon jogok, amelyek a díjfizetés elmaradása, illetőleg a szerződésnek a biztosítási összeg kifizetése nélküli megszűnése esetében fennmaradnak;
17. minimális biztonsági tőke: a tevékenység megkezdésekor és folytatásakor felvállalt kockázatokból adódó kötelezettségek teljesítésére szolgáló tőkerész;
18. mintafeltétel: a biztosítók szakmai érdekképviselete által kidolgozott biztosítási szerződési feltétel;
19. termékterv: meghatározott veszélyközösségre kialakított, a biztosító által terjeszteni kívánt szolgáltatási rendszer alkalmazhatóságáról kidolgozott terv, amely tartalmi követelményeit a 3. számú melléklet tartalmazza;
20. organizációs tőke: a működéshez szükséges személyi és tárgyi feltételek biztosítására szolgáló tőkerész;
21. segítségnyújtási tevékenység: olyan személyek javára történő segítségnyújtás, akik bajba kerülnek, illetőleg segítségre szorulnak. Tartalma a biztosítási díj előzetes megfizetése fejében segítség azonnali hozzáférhetővé tétele a szerződésben meghatározott személy számára a szerződésben meghatározott esetekben és feltételekkel, amennyiben e személy egy véletlenszerű eseményt követően bajba kerül, segítségre szorul. A segítségnyújtás pénzbeli vagy természetbeni teljesítésből állhat. A természetbeni szolgáltatások teljesítése történhet a szolgáltató saját személyzetének vagy felszerelésének igénybevételével is. A segítségnyújtási tevékenységbe nem tartozik bele különösen a szerviz- vagy karbantartó szolgáltatás, a vevőszolgálati tevékenység;
22. szakmai alkalmasság és üzleti megbízhatóság: a biztosító meghatározott vezetőinek és tulajdonosainak a biztosító irányítására, illetve tulajdonlására való alkalmasságot igazoló feltételek összessége;
23. szavatoló tőke: a biztosító saját tőkéjének azon része, amely arra szolgál, hogy a biztosító akkor is teljesíteni tudja kötelezettségeit, ha erre a beszedett díjak, illetve a biztosítástechnikai tartalékok nem nyújtanak fedezetet;
24. technikai kamatláb: az a kamatláb, amellyel a biztosító az élet- és betegségbiztosítási díj és díjtartalék, illetve a járadéktartalék megállapításakor kalkulál;
25. többlethozam: a matematikai tartalékok befektetése hozamának és a technikai kamatláb felhasználásával számított hozamnak a különbsége;
26. vagyoni biztosíték: pénzintézetnél lekötött és elkülönítetten kezelt pénzösszeg (pénzbeli letét, illetve az állam vagy a pénzintézet által kibocsátott vagy garantált, a letétbe helyezéstől számított hat hónapnál hosszabb lejáratú, azonnal beváltható vagy értékesíthető, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírletét) vagy bankgarancia;
27. veszélyközösség: az azonos vagy hasonló kockázatnak kitett személyek csoportja;
28. viszontbiztosítási tevékenység: a biztosítási tevékenységet folytató által vállalt kockázat egy részének vagy egészének szerződésben előre meghatározott feltételek alapján, díjfizetés ellenében más biztosító által történő átvállalása;
29. kártalanítási számla: azon számla, amelyre a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással foglalkozó biztosítók kötelesek befizetést teljesíteni abból a célból, hogy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással nem rendelkező üzembentartó, valamint - a jogszabályokban meghatározott esetekben - az ismeretlen üzembentartók által okozott károk megtérülhessenek;