2000. évi XCIX. törvény
a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvény, valamint a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény módosításáról1
I. Rész
A szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvény módosítása
1. § (1) A szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvény (a továbbiakban: Btv.) 2. §-ának 1. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában)
„1. Házikerti szőlő: az az egy személy használatában lévő szőlőterület, amely az 1500 négyzetmétert nem haladja meg.”
(2) A Btv. 2. §-ának 5. pontja a következő mondattal egészül ki:
„A termőrefordítás ideje a negyedik, ha a termőrefordulást rendkívüli időjárás késlelteti, az ötödik vegetációs időszak vége.”
(3) A Btv. 2. § 7. b) pontja a következő mondattal egészül ki:
„A katasztert a megyei földművelésügyi hivatal vezeti.”
(4) A Btv. 2. § 9-11. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
(E törvény alkalmazásában)
„9. Szőlőfajták hasznosításuk szerint:
a) Borszőlő fajta: olyan szőlő, amelynek termését rendszerint borkészítésre használják.
b) Csemegeszőlő fajta: olyan szőlő, amelynek termését rendszerint közvetlen étkezésre használják.
c) Alanyszőlő fajta: olyan szőlő, amelyet vegetatív szaporítóanyag előállítás, illetve oltványkészítés céljából termesztenek.
10. a) Ajánlott fajta: borszőlő esetében a meghatározott termőhely szőlőtermelésének hasznosítási irányát meghatározó, különösen borainak sajátos jellegét megalapozó, minőségi bor készítésére alkalmas, államilag elismert fajta. Csemegeszőlő esetében olyan államilag elismert fajta, amely iránt jelentős piaci kereslet mutatkozik. Alanyszőlő esetében olyan államilag elismert vagy állami elismerésre bejelentett fajta, amely a termesztési tapasztalatok szerint értékei alapján megfelel a köztermesztés igényeinek.
b) Engedélyezett fajta: borszőlő esetében a meghatározott termőhely ökológiai adottságait jól hasznosító, de a termőhely jellegét nem meghatározó, az évjáratok többségében minőségi bor készítésére alkalmas, államilag elismert, illetve állami elismerésre bejelentett vagy kipróbálásra ajánlott fajta. Csemegeszőlő esetében olyan államilag elismert, illetve állami elismerésre bejelentett vagy kipróbálásra ajánlott fajta, amely iránt a piaci kereslet visszafogott, illetve termesztési értékei még nem kellően ismertek.
c) Ideiglenesen engedélyezett fajta: bor- és csemegeszőlő esetében már nem telepíthető, de meglévő ültetvényben még termeszthető fajta. Ideiglenesen engedélyezett fajta direkttermő szőlő nem lehet. Alanyszőlő esetében olyan fajta, amelynek termesztési értékei nem kielégítőek.
11. Szőlőfajta Használati Bizottság: a szőlőfajták termőhelyi vizsgálatáért, a vizsgálatok megszervezéséért és a bor készítésére szánt szőlőfajták esetében a megyei fajtahasználat meghatározásáért felelős testület. A Bizottság tagjait a miniszter nevezi ki, a tagok kétharmadát a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa jelöli.”
(5) A Btv. 2. §-a a következő 23-28. pontokkal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában)
„23. Tartósított must: az a must, amely megengedett fizikai vagy kémiai módszerrel erjedésmentesen tárolható.
24. Térfogatban számított tényleges alkoholtartalom: a termékben jelen lévő tiszta alkohol térfogatának aránya a termék teljes térfogatához viszonyítva, 20 °C hőmérsékleten.
25. Térfogatban számított potenciális alkoholtartalom: megmutatja, hogy 20 fokos hőmérsékleten hány egységnyi térfogatú tiszta alkohol keletkezhet 100 egységnyi térfogatú termékben található cukor teljes kierjedése által.
26. Térfogatban számított összes alkoholtartalom: a térfogatban számított tényleges és potenciális alkoholtartalom összege.
27. Térfogatban számított természetes alkoholtartalom: az alkoholtartalom-növelés előtt jellemző térfogatban számított összes alkoholtartalom.
28. Védett eredetű bor: az a meghatározott termőhelyről származó minőségi vagy különleges minőségű bor, amelyet a termőhelyre ajánlott szőlőfajtából, eredetvédett termőhely legfeljebb 60 hl/ha-os termésű ültetvényének legalább 17, illetve 19 tömegszázalékos (MM°) természetes eredetű cukrot tartalmazó terméséből készítettek, és a termőhelyre jellemző tulajdonságokkal rendelkezik. A védett eredetű bor termelésének szakmai szabályait - a hegyközség rendtartásában foglalt előírások alapján - a miniszter rendelettel adja ki.”
2. § (1) A Btv. 3. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A szőlőtermesztés termőhelyei:
a) szőlőalanyok esetében az ország ökológiai szempontból alkalmas összes területe;
b) csemegeszőlő esetében külön fajtahasználati előírások nélkül, borszőlő esetében meghatározott fajtahasználat mellett az egyes megyék ökológiai szempontból alkalmas területei;
c) a megyéken belül borvidékek (ezen belül körzetek és alkörzetek) és bortermőhelyek.”
(2) A Btv. 3. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Csemege- és borszőlő esetében ökológiailag alkalmas terület az a termőhely, amelyet a szőlő termőhelyi kataszter osztályba sorol.”
3. § A Btv. 4. §-ának (3)-(5) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(3) A szőlő termőhelyi kataszterének osztályozása szempontjából
a) I. osztály: szőlőtermesztésre kiválóan alkalmas;
b) II. osztály: szőlőtermesztésre alkalmas;
c) III. osztály: szőlőtermesztésre szakmai megkötések (fajta, művelésmód) mellett alkalmas.
(4) A szőlő termőhelyi kataszterét a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (a továbbiakban: minisztérium) adja ki. Kiegészítő vagy módosító termőhelyvizsgálatokat a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Szőlészeti és Borászati Kutató Intézetétől (a továbbiakban: SZBKI) kell kérni. A termőhelyi kataszter kiegészítéséről, módosításáról a hegyközség kezdeményezésére, az SZBKI véleményének kikérésével a minisztérium határozatban dönt.
(5) A hegyközség kezdeményezése alapján a borvidék ültetvényterületeiből eredetvédett termőhelyek határolhatók le, a termeszthető fajták a termesztési és borászati technológia egyidejű meghatározásával. A kérelem tárgyában a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter a hegyközségi tanács és a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa véleményének kikérésével dönt. A döntés során csak jóváhagyó vagy elutasító határozatot lehet hozni.”
4. § A Btv. 5. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Árutermő szőlőültetvény létesítésére és pótlására a termőhelyeken felhasználható szőlőfajtákat a külön jogszabályban meghatározott Nemzeti Fajtajegyzék tartalmazza. A Nemzeti Fajtajegyzék alapján az egyes megyék fajtahasználatát (ajánlott, engedélyezett és ideiglenesen engedélyezett fajták köre) a Szőlőfajta Használati Bizottság határozza meg. A megyei fajtalistában szereplő fajtákból a hegyközségi tanácsok állítják össze a borvidéki és bortermőhelyi fajtalistát, az illetékes hegyközségek javaslata alapján.”
5. § A Btv. 7. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A hegyközség a hegyközségi rendtartásban, nem hegyközségi településen az önkormányzat rendeletben az ingatlan határától meghatározott ültetési távolságot írhat elő.”
6. § A Btv. 12. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az engedélyes köteles a telepítést az ültetést követő, a kivágást annak megtörténte után 15 napon belül az engedélyező hatóságnak ellenőrzés, illetve nyilvántartás céljából bejelenteni. A telepítés, illetve a kivágás megtörténtéről az engedélyező hatóság nyilvántartást vezet, és az illetékes FM Hivatalnak folyamatosan részletes jelentést küld. Az FM Hivatal évente egy alkalommal, a tárgyévet követő év január 31-éig a Központi Statisztikai Hivatalnak összesítő jelentést küld.”
7. § A Btv. 14. §-a a következő (7)-(8) bekezdésekkel egészül ki:
„(7) Palackozott bor: az a bor, amelyet eredeti zárással, közfogyasztás céljára hoznak forgalomba, legfeljebb 2 literes egységben.
(8) Nem palackozott kiszerelésű bor: az a közfogyasztásra szánt bor, amelyet 2 liternél nagyobb, de legfeljebb 25 literes edénybe töltenek forgalomba hozatal céljából.”
8. § A Btv. 17. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„17. § E törvény a must és a bor előállítása és kezelése körében szabályozza: a kékderítés, a házasítás, a must és a bor cukortartalma kialakításának, savtartalma növelésének szabályait, továbbá az ízesített bor, az ízesített boralapú ital, az ízesített boralapú koktél, a likőrbor, továbbá a pezsgő, a habzóbor, a gyöngyözőbor és a széndioxiddal dúsított gyöngyözőbor előállításának szabályait.”
9. § (1) A Btv. 19. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Házasítás (vágás) két- vagy többféle földrajzi eredetű, szőlőfajtájú vagy évjáratú mustnak vagy bornak összekeverése.”
(2) A Btv. 19. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Tilos egymással házasítani természetes bort, ízesített bort, ízesített boralapú italt, ízesített boralapú koktélt, likőrbort, pezsgőt, habzóbort, gyöngyözőbort és széndioxiddal dúsított gyöngyözőbort; tilos továbbá a fehérbort rozé, siller és vörösborral házasítani.”
(3) A Btv. 19. §-a a következő bekezdéssel egészül ki:
„(6) Védett eredetű bor házasítása csak az adott bor elfogadott termékleírásában foglaltaknak megfelelően végezhető el.”
10. § A Btv. 21. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A bor cukortartalmának kialakítására - a (2)-(4) bekezdésben foglalt megkötésekkel - felhasználható a must, a tartósított must, a töményített must és a sűrített must.”
11. § A Btv. 22. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Olyan must vagy bor felhasználásával, amelynek savtartalmát növelték, különleges minőségű bor nem készíthető.”
12. § A Btv. 23. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„Ízesített bor, ízesített boralapú ital, ízesített boralapú koktél előállítása
23. § (1) Az ízesített bor szeszezett mustból, asztali borból, meghatározott termőhelyről származó minőségi borból, likőrborból, pezsgőből, habzóborból, gyöngyözőborból és széndioxiddal dúsított gyöngyözőborból alkohol hozzáadásával készül. Az ízesített bor készítése során szőlőmust és erjedő must felhasználható. Az ízesített bor édesíthető és karamellel színezhető. Az ízesítéshez természetes aromaanyagok, természetes aromakivonatok, fűszernövények, fűszerek és ízhordozó élelmiszerek használhatók. Az ízesített bor tényleges alkoholtartalma 14,5 térfogatszázalék és 22 térfogatszázalék között lehet. Összes alkoholtartalma legalább 17,5 térfogatszázalék, száraz megjelölés esetén legalább 16 térfogatszázalék, extra száraz megjelölés esetén legalább 15 térfogatszázalék. Az ízesített borban felhasznált bor vagy friss szőlőből származó szeszezett must részarányának legalább 75 százalékot el kell érnie.