2000. évi CXXVII. törvény

egyes közlekedési törvények módosításáról1

A közúti közlekedésről szóló, többször módosított 1988. évi I. törvény és a légi közlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény módosításáról az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:

I. Fejezet

A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény módosítása

1. § A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 2. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) A törvénynek az utakra vonatkozó rendelkezéseit az út műtárgyaira és tartozékaira, a közutakra vonatkozó rendelkezéseit - a 8. § (1) bekezdésének h) pontja, a 11. § (2) bekezdése, a 30. § és a 43. § kivételével - a közforgalom elől el nem zárt magánutakra is alkalmazni kell.”

2. § A Kkt. 9/B. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az állam a kizárólagos tulajdonát képező, az országos közúthálózatba tartozó autópályák, autóutak - illetőleg azok egyes szakaszai - és a műtárgyaik létesítése, fejlesztése, felújítása, karbantartása és üzemeltetése (a továbbiakban együtt: működtetés) céljából költségvetési szervet, vagy saját többségi részesedésével e célra gazdálkodó szervezetet alapíthat, vagy a működtetést koncesszióba adhatja.

(2) Az önkormányzat a törzsvagyonának részét képező közutak és műtárgyaik működtetése céljából önkormányzati intézményt, vagy saját többségi részesedésével e célra gazdálkodó szervezetet alapíthat, vagy a működtetést koncesszióba adhatja.”

3. § (1) A Kkt. 18. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

„A tanfolyami képzést, továbbképzést és utánképzést a közlekedési hatóság ellenőrzi, illetőleg ellátja annak szakfelügyeletét.”

(2) A Kkt. 18. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A külön jogszabályban meghatározott tevékenységet végző járművezető és közúti közlekedési szakember időszakos szakirányú továbbképzésen köteles részt venni.”

4. § A Kkt. 20. §-ának (1) bekezdése, (4) bekezdésének első mondata és (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(1) Az e törvény és más jogszabály által engedélykötelesnek minősített közúti közlekedési szolgáltatási tevékenységre vonatkozó rendelkezések megsértői bírságot kötelesek fizetni. A bírságolással kapcsolatos eljárás lefolytatására a közlekedési hatóság jogosult.”

„(4) A beszedett bírság összege a közlekedési hatóságot illeti meg.”

„(6) A határvámhivatal a közúti járművek határátlépése során köteles meggyőződni arról, hogy a nemzetközi forgalomban részt vevő közúti járművek rendelkeznek-e - a nemzetközi közúti árufuvarozási és személyszállítási egyezmények szerint - az egyezményekben meghatározott engedéllyel, ideértve a nemzetközi árufuvarozói, illetőleg árufuvarozási engedélyt, illetve a jármű műszaki alkalmasságát igazoló okmányt, továbbá a személyszállításhoz kapcsolódó okmányokat is. Amennyiben az országba belépő, illetve onnan kilépő közúti jármű az előírt engedéllyel nem rendelkezik, a határvámhivatal köteles a közúti járműnek, személyzetének, továbbá a járművön lévő árunak a határátlépését megtagadni és a Központi Közlekedési Felügyeletet haladéktalanul értesíteni.”

5. § A Kkt. 22. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„22. § (1) Belföldi üzemben tartás céljából csak olyan típusú jármű gyártható vagy hozható be külföldről, amelyre a közlekedési hatóság - típusjóváhagyás keretében típusvizsgálat alapján, illetőleg a külföldön kiadott típusjóváhagyó okmány honosításával - típusbizonyítványt adott ki. Egyedi jármű vagy járműsorozat behozatala esetén a közlekedési hatóság a típusvizsgálattól és a típusbizonyítvány kiadásától eltekinthet.

(2) A típusvizsgálat során azt kell ellenőrizni, hogy a járműtípus megfelel-e a jogszabályban meghatározott műszaki, közlekedésbiztonsági, környezetvédelmi és munkavédelmi követelményeknek.

(3) Jármű egyedi előállításához (összeépítéséhez), átalakításához, forgalomba helyezéséhez a közlekedési hatóság előzetes engedélye szükséges.

(4) A közlekedési hatóság az engedélyezett járműtípusok, valamint a jóváhagyott alkatrészek, tartozékok és önálló műszaki egységek típus-meghatározó műszaki adatairól nyilvántartást vezet.”

6. § A Kkt. 23. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A közlekedési hatóság típusbizonyítvány alapján forgalmazott új jármű forgalomba helyezés előtti vizsgálatától eltekinthet. A forgalmazónak a forgalomba helyezéshez kapcsolódó tevékenységét a közlekedési hatóság ellenőrzi.”

7. § A Kkt. 24. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az időszakos vizsgálatot a közlekedési hatóság által névjegyzékbe vett vizsgabiztos a közlekedési hatóság megbízása alapján annak vizsgálóállomásán, illetőleg a közlekedési hatóság által kijelölt vizsgálóállomáson végzi. Az időszakos vizsgálati tevékenységet, valamint a vizsgálóállomáson biztosított személyi és tárgyi feltételeket a közlekedési hatóság ellenőrzi.”

8. § A Kkt. 28. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„28. § (1) A járművek környezetszennyezését a közlekedési hatóság az időszakos vizsgálaton (24. §) túl, rendszeres környezetvédelmi felülvizsgálat keretében, valamint közúton és a jármű telephelyén végzett mérésekkel ellenőrzi.

(2) Rendszeres környezetvédelmi felülvizsgálatot a közlekedési és vízügyi miniszter, a belügyminiszter és a környezetvédelmi miniszter együttes rendeletében meghatározott személyi és tárgyi feltételekkel rendelkező, a közlekedési hatóság által kijelölt költségvetési szerv, társadalmi szervezet, gazdálkodó szervezet (a továbbiakban együtt: kijelölt szervezet) végezhet. A kijelölt szervezet jogosult az általa végzett felülvizsgálatot bizonyító, hatósági engedélynek minősülő igazolólap kiállítására is.

(3) A gépjárművek tüzelőanyag-fogyasztásának és üvegházhatást okozó gázkibocsátásának széles körű ismertetése, az új személygépkocsik vásárlóinak környezetvédelmi szempontból kedvező irányú befolyásolása érdekében a közlekedési hatóságnak a típusbizonyítvány (22. §) alapján, vagy járműsorozatban történő behozatal keretében megvalósuló forgalomba helyezés előtt meg kell állapítania a személygépkocsik külön jogszabályok szerint mért tüzelőanyag fogyasztását és szén-dioxid kibocsátását.

(4) A közlekedési hatóság évente legalább egyszer kiadvány formájában közzéteszi a forgalmazott új személygépkocsik hivatalos tüzelőanyag fogyasztási és szén-dioxid kibocsátási adatait, illetve ezeket - az időközben megjelenő gépjárműtípusok esetében - térítés ellenében rendelkezésre bocsátja.”

9. § A Kkt. 29. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Azt, aki az (1) bekezdésben foglaltakat megszegi, vagy az engedélyben foglaltaktól eltér, a közlekedési hatóság megbírságolja és az eredeti állapot helyreállítására, vagy - amennyiben az út a külön jogszabályban foglalt feltételeknek megfelel, vagy megfelelővé alakítható át - a fennmaradáshoz szükséges intézkedések megtételére kötelezi.”

10. § A Kkt. 32. §-a (1) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„Magánútnak kell tekinteni az állam vagy az önkormányzat tulajdonában álló területen levő, közforgalom elől elzárt utat, továbbá az állam tulajdonában és a vízügyi igazgatóságok kezelésében levő elsőrendű árvízvédelmi fővonalakon a kerékpáros forgalom számára megnyitott utat is.”

11. § A Kkt. 34. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A közutat, annak műszaki, minőségi, forgalmi, baleseti adatait, valamint a forgalmi rendjét meghatározó jelzéseket, továbbá a közút üzemeltetésére, fenntartására és fejlesztésére fordított költségeket a kezelőnek nyilván kell tartania.”

12. § (1) A Kkt. 44. §-a (2) bekezdésének harmadik mondata helyébe a következő mondat lép:

„A külföldi járművek ellenőrzését a rendőrhatóság, illetve a közlekedési hatóság (a tengelyterhelés és az össztömeg helyszíni ellenőrzését a közlekedési hatóság a rendőrhatóság közreműködésével) végzi.”

(2) A Kkt. 44. §-ának (3) bekezdése az alábbi mondattal egészül ki:

„Az ellenőrzés során az ellenőrző hatóság a jármű műszeres ellenőrző vizsgálatát rendelheti el, amelynek a helyszínére történő közlekedésre a jármű vezetőjét utasíthatja. A megengedett - külön jogszabályban meghatározott - vezetési időre vonatkozó előírások megsértése esetén az ellenőrző hatóság pihenőidő letöltését is elrendelheti.”

13. § A Kkt. 46. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„46. § (1) E törvény 29. §-ának (5) és (6) bekezdésében meghatározott kivételekkel a közlekedési hatósági feladatokat a Közlekedési Főfelügyelet, a Központi Közlekedési Felügyelet és a területi (megyei, fővárosi) közlekedési felügyeletek látják el.

(2) Azokban a közlekedési hatósági ügyekben, amelyekben első fokon a települési önkormányzat jegyzője - a fővárosi kerületek esetében a kerület jegyzője - jár el, a másodfokú hatóság a területileg illetékes közlekedési felügyelet. Azokban az ügyekben, amelyekben első fokon a főváros főjegyzője jár el, a másodfokú hatóság a Fővárosi Közlekedési Felügyelet.”

14. § A Kkt. 47. §-ának k) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(47. § A törvény alkalmazásában:)

„k) Az út tartozéka: a várakozóhely, a vezetőoszlop, a korlát, az útfenntartási és közlekedésbiztonsági célokat szolgáló műszaki és egyéb létesítmény, berendezés (segélykérő telefon, pihenőhely), a zajárnyékoló fal és töltés, az út kezelője által létesített hóvédő erdősáv, fasor vagy cserjesáv (védelmi rendeltetésű erdő), valamint a közút határától számított két méter távolságon belül ültetett fa, az összefüggő üzemi gyümölcsöshöz tartozó fák kivételével.”

15. § A Kkt. 48. § (3) bekezdése a) pontjának 1. és 5. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a 8. alpont hatályát veszti és a 9-11. alpontok számozása 8-10.-re változik:

[(3) Felhatalmazást kap

a) a Kormány, hogy]

„1. a szakirányú továbbképzés és az utánképzés általános szabályait,

5. a közúti közlekedési szolgáltatások és a közúti járművek üzemben tartásának általános szabályait,”

(rendeletben állapítsa meg.)