2001. évi XXXIV. törvény
az egészségügyi szakellátási kötelezettségről, továbbá egyes egészségügyet érintő törvények módosításáról1
1. § E törvény 2-5. §-a szerinti rendelkezéseket az egészségügyi szakellátási kötelezettség keretében nyújtott járóbeteg- és fekvőbeteg-szakellátásra (a továbbiakban együtt: egészségügyi szakellátás) kell alkalmazni.
2. § A települési és a megyei önkormányzatok (a továbbiakban együtt: helyi önkormányzat) egészségügyi szakellátási kötelezettségüket - figyelemmel a 4. §-ban foglaltakra is - a 2001. január 1. napján rájuk érvényes normatív kapacitáslekötési megállapodások, valamint a külön jogszabály alapján 2001. évben történt normatíván belüli kapacitáslekötési módosítások szerinti mértéknek és szakmai összetételnek megfelelően teljesítik, ideértve a saját tulajdonban lévő egészségügyi szolgáltatónál, valamint feladatátadási megállapodás alapján más egészségügyi szolgáltatónál lekötött kapacitást is.
3. § (1) Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (a továbbiakban: OEP) a 2. §-ban meghatározottak szerinti szolgáltatásokra biztosítja a szakellátás nyújtásához szükséges kapacitás lekötését, a teljesített szolgáltatások finanszírozását és ellenőrzését, továbbá ennek érdekében az ellátást nyújtó egészségügyi szolgáltatóval finanszírozási szerződést köt.
(2) Az egészségügyi miniszter a pénzügyminiszter egyetértésével engedélyezheti, hogy az OEP az (1) bekezdésben foglalt kapacitáson túlmenően azzal a jogszabályi feltételeknek megfelelő egészségügyi szolgáltatóval is finanszírozási szerződést kössön, amely
a) a korábban finanszírozott szolgáltatásokhoz képest költséghatékonyabb megoldást kínál, vagy
b) progresszív egészségügyi ellátást nyújt, vagy
c) speciális ellátási igényt elégít ki, vagy
d) országos, illetve regionális ellátási területtel működik, vagy
e) az ellátott terület népegészségügyi mutatóihoz szakmai összetételében a meglévőnél jobban igazodó szolgáltatást nyújt.
(3) A (2) bekezdés szerinti, engedéllyel rendelkező egészségügyi szolgáltatóval az OEP minden év december 31-ig köt finanszírozási szerződést.
4. § (1) A 2. § szerinti egészségügyi szakellátási kötelezettség mértékét a szolgáltatói kapacitások tartós kihasználatlansága esetén a helyi önkormányzat csökkentheti, illetve szakmai összetételét megváltoztathatja.
(2) A kapacitások tartós kihasználatlanságának tényét az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat területileg illetékes megyei, fővárosi tisztifőorvosa (a továbbiakban: tisztifőorvos) a helyi önkormányzat kérelmére hatósági bizonyítvánnyal igazolja.
(3) A 2. § szerinti egészségügyi szakellátási kötelezettség mértékét a helyi önkormányzat csökkentheti, szakmai összetételét megváltoztathatja, ha az ellátást - a hatékonyság növelésével - más módon biztosítani tudja. Erről a helyi önkormányzat előzetesen kikéri a tisztifőorvos véleményét.
(4) A helyi önkormányzat mentesül a 2. § szerinti egészségügyi szakellátási kötelezettség teljesítése alól, ha más egészségügyi szakellátási kötelezettség teljesítésére kötelezettel megállapodik saját kötelezettségének átvállalásáról.
5. § A 2-4. §-ban foglalt rendelkezések a többségi állami tulajdonban levő egészségügyi szolgáltatók által nyújtott egészségügyi szakellátások tekintetében is megfelelően irányadók.
6. § (1) Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló 1991. évi XI. törvény (a továbbiakban: Ántv.) 2. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:
[A Szolgálat felügyeletet gyakorol az ország közegészségügyi-járványügyi (a továbbiakban együtt: közegészségügyi) viszonyai felett. Ennek keretében]
„a) az ország egész területén - a fegyveres erők, beleértve az országban tartózkodó külföldi fegyveres erőket is, és a rendvédelmi szervek (ide nem értve a büntetés-végrehajtási szervezetet) tevékenységének kivételével - közegészségügyi ellenőrzést végez;”
(2) Az Ántv. 2. §-ának (3) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„(3) A fegyveres erők közegészségügyi feladatainak ellátását - a Szolgálat szakmai irányelveinek betartásával és vele együttműködve - a Magyar Honvédség, illetőleg a Határőrség esetén a Belügyminisztérium egészségügyi szolgálata végzi.”
(3) Az Ántv. 2. §-ának (4) bekezdése az alábbi szövegrésszel egészül ki:
[(4) A Szolgálat és a külön felhatalmazás alapján közegészségügyi feladatokat ellátó, valamint a Szolgálat feladatköréhez kapcsolódó tevékenységet végző egyéb szervek együttműködnek.]
„A büntetés-végrehajtás közegészségügyi feladatainak ellátásában a büntetés-végrehajtási szervezet közreműködik.”
(4) Az Ántv. 5. §-ának (1) bekezdése az alábbi e) ponttal egészül ki:
[A Szolgálat az egészségfejlesztési (egészségvédelmi, egészségnevelési és egészségmegőrzési) tevékenysége keretében összehangolja, szervezi és felügyeli a népbetegségek megelőzését szolgáló feladatok végrehajtását, így különösen]
„e) a lakossági célzott szűrővizsgálatokat.”
(5) Az Ántv. 15. §-a az alábbi (5)-(8) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Felhatalmazást kap a 2. § (1) bekezdésének a) pontja szerint érintett miniszter, hogy a közegészségügyi feladatok ellátásának, valamint a Szolgálattal való együttműködés rendjét az egészségügyi miniszterrel együttes rendeletben szabályozza.
(6) Felhatalmazást kap a honvédelmi miniszter és az egészségügyi miniszter, hogy a fegyveres erők feladatával kapcsolatos közegészségügyi követelményeket, a közegészségügyi feladatok ellátásának, valamint a Szolgálattal való együttműködés rendjét együttes rendeletben szabályozza.
(7) Felhatalmazást kap a belügyminiszter és az egészségügyi miniszter, hogy a BM Állampolgársági és Bevándorlási Hivatal menekülteket befogadó állomásaira, valamint a Határőrség átmeneti szállásaira vonatkozó közegészségügyi követelményeket, a közegészségügyi ellenőrzés, valamint a Szolgálattal való együttműködés rendjét együttes rendeletben szabályozza.
(8) Felhatalmazást kap az igazságügyminiszter és az egészségügyi miniszter, hogy a büntetés-végrehajtási szervek tevékenységével kapcsolatos közegészségügyi követelményeket, a közegészségügyi feladatok ellátásának, valamint a Szolgálattal való együttműködés rendjét együttes rendeletben szabályozza.”
7. § (1) Az élelmiszerekről szóló 1995. évi XC. törvény (a továbbiakban: Ét.) 6. §-ának (2) bekezdésében a „népjóléti miniszter” szövegrész helyébe a „Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (a továbbiakban: OÉTI)” szövegrész lép.
(2) Az Ét. 6. §-a (3) bekezdésében és 7. §-ában „a népjóléti miniszter” szövegrész helyébe „az OÉTI” szövegrész lép.
8. § Az állategészségügyről szóló 1995. évi XCI. törvény
a) 27. §-a (2) bekezdésében „a népjóléti miniszterrel” szövegrész helyébe „az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Országos Tisztifőorvosi Hivatalával (a továbbiakban: ÁNTSZ OTH)”,
b) 30. §-ának f) pontjában „a Népjóléti Minisztérium” szövegrész helyébe „az ÁNTSZ OTH” szövegrész lép.
9. § (1) A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 18. §-a (5) bekezdésének c) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:
(A gyógyító céllal rendelt ellátások közül nem az egészségbiztosítás terhére vehetők igénybe:)
„c) mentés, ideértve a sürgős és az őrzött betegszállítást is, kivéve a külföldön történő sürgősségi betegszállítást, amennyiben nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik;”
(2) Az Ebtv. 26. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:
(Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatója - az E. Alap éves költségvetésében meghatározott keretek között - méltányosságból)
„a) a biztosított által részleges térítési díj megfizetése mellett az egészségbiztosítás terhére igénybe vehető egészségügyi szolgáltatások térítési díját vagy annak egy részét átvállalhatja,”
(3) Az Ebtv. 26. §-ának (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„(2) A méltányossági jogkör gyakorlása nem terjed ki a 23. § d) és g) pontjai, valamint a szakmai szempontok figyelembevételével összeállított várólista alapján igénybe vehető ellátásokra.”
(4) Az Ebtv. 27. §-ának (1)-(3) bekezdései helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:
„(1) Amennyiben a biztosított - ide nem értve a megállapodás alapján egészségügyi ellátásra jogosultakat - külföldön munkát vállal, tanulmányokat folytat, vagy egyéb jogcímen átmenetileg külföldön tartózkodik és a 12-14. §-okban, továbbá a 15. § (1) bekezdésében meghatározott valamely egészségügyi szolgáltatást - a feltétlenül szükséges mértékig -, továbbá sürgősségi betegszállítást azért vesz igénybe külföldi tartózkodási helyén, mert annak elmaradása az életét vagy testi épségét súlyosan veszélyezteti, illetve maradandó egészségkárosodáshoz vezetne, a megyei (fővárosi) egészségbiztosítási pénztár (a továbbiakban: MEP) a felmerült és igazolt költségeket az igénybevétel idején érvényes belföldi költség mértékének megfelelő összegben, sürgősségi betegszállítás esetén a számla szerinti összegnek a Magyar Nemzeti Bank Rt. által közzétett, az igénybevételkor érvényes középárfolyamon számított forint összegben megtéríti.
(2) Amennyiben a biztosított devizabelföldi munkáltatója egybefüggően három hónapot meghaladó időtartamra a biztosítottat külföldön foglalkoztatja, és ez alatt az idő alatt a biztosított, illetve a vele együtt külföldön tartózkodó házastársa és gyermeke a 12-14. §-okban, továbbá a 15. § (1) bekezdésében meghatározott valamely egészségügyi szolgáltatást, továbbá sürgősségi betegszállítást indokoltan vesz igénybe külföldi tartózkodási helyén, a MEP a felmerült és igazolt költségeket, az igénybevétel idején érvényes belföldi költség mértékének megfelelő összegben, sürgősségi betegszállítás esetén a számla szerinti összegnek a Magyar Nemzeti Bank Rt. által közzétett, az igénybevételkor érvényes középárfolyamon számított forint összegben megtéríti.
(3) A (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően a közszolgálati vagy közalkalmazotti jogviszonyban álló, tartósan külföldön foglalkoztatott biztosított, a vele együtt külföldön tartózkodó házastársa és gyermeke által indokoltan igénybe vett egészségügyi ellátás külföldön felmerült és igazolt költségének 85 százalékát, sürgősségi betegszállítás esetén 100 százalékát az illetékes MEP megtéríti.”