2001. évi LXXVI. törvény

a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség keretében a kiégett fűtőelemek kezelésének biztonságáról és a radioaktív hulladékok kezelésének biztonságáról létrehozott közös egyezmény kihirdetéséről1

1. § Az Országgyűlés a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség keretében a kiégett fűtőelemek kezelésének biztonságáról és a radioaktív hulladékok kezelésének biztonságáról létrehozott, Bécsben, 1997. szeptember 5-én kelt közös egyezményt (a továbbiakban: egyezmény) e törvénnyel kihirdeti.

2. § Az egyezmény hivatalos magyar és angol nyelvű szövege a következő:

„Közös egyezmény a kiégett fűtőelemek kezelésének biztonságáról és a radioaktív hulladékok kezelésének biztonságáról

Preambulum

A szerződő felek

(i) felismerve, hogy az atomreaktorok működése során kiégett fűtőelem és radioaktív hulladék keletkezik, továbbá, hogy a nukleáris technológiák egyéb alkalmazásai ugyancsak radioaktív hulladék keletkezésével járnak;

(ii) felismerve, hogy ugyanazon biztonsági célkitűzések vonatkoznak mind a kiégett fűtőelemek, mind pedig a radioaktív hulladékok kezelésére;

(iii) megerősítve abban, hogy a nemzetközi közösség számára fontos a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok kezelésének biztonsága érdekében a megfelelő eljárások tervezésének és alkalmazásának biztosítása;

(iv) felismerve annak fontosságát, hogy a közvéleményt a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok kezelésének biztonságával összefüggő kérdésekről tájékoztatni kell;

(v) attól a kívánságtól vezérelve, hogy elősegítsék a hatékony nukleáris biztonsági kultúra kialakítását világszerte;

(vi) megerősítve abban, hogy a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok kezelésének biztonságáért végső soron az állam felelős;

(vii) felismerve, hogy az üzemanyagciklusra vonatkozó politika meghatározása az állam feladata, és egyes államok a kiégett fűtőelemet újra feldolgozható, értékes forrásnak tekintik, míg mások a végleges elhelyezését választják;

(viii) felismerve, hogy azokat a kiégett fűtőelemeket és radioaktív hulladékokat, amelyeket azért zártak ki a jelen egyezmény hatálya alól, mert katonai vagy védelmi programokba tartoznak, a jelen egyezmény célkitűzéseivel összhangban kell kezelni;

(ix) hangsúlyozva, hogy a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok kezelési biztonságának növelése érdekében fontos a - kétoldalú és többoldalú keretek között, valamint ennek az ösztönző egyezménynek a létrehozásával megvalósuló - nemzetközi együttműködés;

(x) tekintettel a fejlődő és főleg a legkevésbé fejlett országok, illetve az átalakuló gazdaságú országok igényeire, továbbá annak szükségességére, hogy a már létező mechanizmusok segítsék elő a jelen ösztönző egyezményben meghatározott jogaik és kötelezettségeik teljesítését;

(xi) meggyőződve arról, hogy a radioaktív hulladékokat, ha a biztonsági előírásoknak megfelelő kezelésük megoldható, abban az országban kell elhelyezni, amelyben keletkeztek; ugyanakkor felismerve azt is, hogy bizonyos körülmények között a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok kezelésének biztonsága és hatékonysága növelhető a szerződő felek közötti olyan megállapodások révén, amelynek alapján valamely fél létesítményeit más felek javára is felhasználják, főleg azokban az esetekben, amikor a hulladékok közös projektekből származnak;

(xii) felismerve, hogy minden ország jogosult megtiltani, hogy területére idegen eredetű kiégett fűtőelemeket és radioaktív hulladékokat vigyenek be;

(xiii) figyelembe véve a Nukleáris biztonsági egyezményt (1994), a Nukleáris balesetekről adandó gyors értesítésről szóló egyezményt (1986), a Nukleáris baleset vagy sugaras veszélyhelyzet esetén való segítségnyújtásról szóló egyezményt (1986), a Nukleáris anyagok fizikai védelméről szóló egyezményt (1980), a Hulladékok és egyéb anyagok tengerbe süllyesztése által okozott szennyeződés megakadályozásáról szóló, módosított (1994) egyezményt és más vonatkozó nemzetközi megállapodásokat;

(xiv) figyelembe véve azokat az elveket, amelyek a „Nemzetközi biztonsági alapszabályzat: Az ionizáló sugárzás elleni védelem és a sugárforrások biztonsága” (1996), továbbá a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) a „Radioaktív hulladékok kezelésének elvei” című biztonsági alapelveiben (1995), valamint a radioaktív anyagok szállításának biztonságával összefüggő, érvényben lévő nemzetközi szabályzatokban szerepelnek;

(xv) emlékeztetve a „Feladatok a XXI. századra” című program 22. fejezetére, amelyet 1992-ben Rio de Janeiróban az ENSZ Környezet és fejlődés konferenciáján fogadtak el, amely ismételten megerősíti a radioaktív hulladékok biztonságos és környezetvédelmi szempontból megfelelő kezelésének alapvető fontosságát;

(xvi) felismerve annak szükségességét, hogy meg kell erősíteni a kifejezetten a radioaktív anyagokra vonatkozó nemzetközi ellenőrzési rendszert, ahogy arra a Veszélyes hulladékok országhatárokon túlra szállításának és elhelyezésének ellenőrzéséről szóló bázeli egyezmény (1989) 1 (3) Cikke utal; megállapodnak az alábbiakban:

1. fejezet

CÉLKITŰZÉSEK, MEGHATÁROZÁSOK ÉS AZ ALKALMAZÁSOK KÖRE

1. Cikk

Célkitűzések

Ezen egyezmény célkitűzése, hogy

(i) világszerte magas színvonalú nukleáris biztonságot hozzon létre és tartson fenn a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok kezelése terén az állami intézkedések és a nemzetközi együttműködés elősegítésével, beleértve - ahol lehetséges - a biztonsággal összefüggő műszaki együttműködést is;

(ii) hatásos védelmet biztosítson a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok kezelésének valamennyi fázisában az esetleges veszélyekkel szemben úgy, hogy az egyének, a társadalom és a környezet védett legyen az ionizáló sugárzás káros hatásaival szemben most és a jövőben, mindezt oly módon, hogy a jelen generáció igényei és elvárásai teljesüljenek a jövő generációk lehetőségeinek korlátozása nélkül úgy, hogy ők is kielégíthessék igényeiket és megvalósíthassák törekvéseiket;

(iii) megelőzze a sugárbaleseteket és enyhítse a következményeiket a kiégett fűtőelemek, illetve a radioaktív hulladékok kezelésének bármely szakaszában való előfordulásuk esetén.

2. Cikk

Meghatározások

Ezen egyezmény vonatkozásában:

a) a „lezárás” valamennyi művelet befejezése egy hulladéktároló létesítményben azután, hogy a kiégett fűtőelemeket, illetve a radioaktív hulladékokat véglegesen elhelyezték. Idetartozik minden olyan műszaki vagy egyéb munkálat, amely ahhoz szükséges, hogy a létesítményt hosszú időre biztonságos állapotba hozzák;

b) a „leszerelés” azoknak a műveleti lépéseknek az összessége, melyek - a radioaktív hulladékok végleges elhelyezésére szolgáló létesítményt kivéve - valamely nukleáris létesítmény hatósági ellenőrzés alóli mentesítéséhez kellenek. Ezek a lépések a dekontaminálás és a lebontás műveleteit ölelik fel;

c) a „kibocsátások” törvényes eljárásként, a hatóság által engedélyezett határértékeken belül azoknak a folyékony, illetve gáznemű radioaktív anyagoknak a tervezett és ellenőrzött környezeti kibocsátásai, amelyek a hatóságilag ellenőrzött nukleáris létesítményekben a normál üzemvitel során keletkeznek;

d) a „végleges elhelyezés” a kiégett fűtőelemek, illetve a radioaktív hulladékok elhelyezése egy arra alkalmas létesítményben, a hulladék visszanyerésének a szándéka nélkül;

e) az „engedély” a hatóságnak az a felhatalmazása, engedélye, illetve igazolása, amely alapján a kiégett fűtőelemek, illetve a radioaktív hulladékok kezelésével összefüggő bármiféle tevékenység végezhető;

f) a „nukleáris létesítmény” valamely polgári létesítmény, és a hozzá kapcsolódó földterület, épületek és berendezések, amelyekben radioaktív anyagok előállítása, feldolgozása, felhasználása, kezelése, tárolása, illetve végleges elhelyezése történik olyan mértékben, amely biztonsági megfontolásokat igényel;

g) az „üzemi élettartam” az az időtartam, amely alatt a kiégett fűtőelemeket, illetve a radioaktív hulladékokat kezelő létesítményt az eredeti céljaira használják. Végleges elhelyezésre szolgáló létesítmény esetében ez az időszak akkor kezdődik, amikor először helyeznek el kiégett fűtőelemeket, illetve radioaktív hulladékokat a létesítményben; az elhelyezés időtartama a létesítmény lezárásakor fejeződik be;

h) a „radioaktív hulladék” olyan gáz, folyékony vagy szilárd halmazállapotú radioaktív anyag, amelynek további használatát a szerződő fél, - illetve egy olyan természetes vagy jogi személy, akinek a döntését a szerződő fél elfogadja - nem tervezi, és amelynek radioaktív hulladékként való ellenőrzését valamely hatóság végzi a szerződő fél jogi és hatósági rendszerében;

i) a „radioaktívhulladék-kezelés” a radioaktív hulladék mozgatásával, előkezelésével, kezelésével, kondicionálásával, tárolásával, illetve végleges elhelyezésével összefüggő valamennyi tevékenység a telephelyen kívüli szállítás kivételével, s a leszerelési tevékenységet is magában foglalja. Idetartozhatnak a kibocsátások is;

j) „radioaktívhulladék-kezelő létesítmény” bármely olyan létesítmény vagy berendezés, amelynek elsődleges célja a radioaktív hulladékok kezelése, beleértve olyan leszerelés alatt álló nukleáris létesítményt is, melyet a szerződő fél radioaktívhulladék-kezelő létesítményként jelöl meg;

k) a „hatóság” olyan szervezetet vagy szervezeteket jelent, amelyeket a szerződő fél jogilag felhatalmazott arra, hogy szabályozzák a kiégett fűtőelem, illetve a radioaktív hulladék kezelésének bármely, a biztonsággal összefüggő kérdését, ideértve az engedélyek kiadását is;

l) az „újrafeldolgozás” olyan folyamat vagy művelet, amelynek célja radioaktív izotópok kinyerése kiégett fűtőelemből további felhasználás céljaira;

m) a „zárt sugárforrás” olyan szilárd állapotú radioaktív anyag, amelyet tartósan tokba zárnak, vagy pedig tartósan szilárd formába foglalnak, kivéve a reaktor-fűtőelemeket;

n) a „kiégett fűtőelem” olyan nukleáris üzemanyag, melyet már besugároztak, és a reaktorzónából véglegesen eltávolítottak;

o) a „kiégettfűtőelem-kezelés” mindazokat a tevékenységeket jelenti, amelyek a kiégett fűtőelem kezelésével, illetve tárolásával függnek össze, kivéve a helyszínen kívüli szállítást. Idesorolhatók a kibocsátások is;

p) „kiégettfűtőelem-kezelő létesítmény” bármely olyan létesítmény vagy berendezés, amelynek elsődleges célja a kiégett fűtőelemek kezelése;

q) a „célország” az az állam, ahová határokon keresztüli szállítást terveznek, vagy ahova szállítanak;

r) a „származási ország” az az ország, ahonnan a határokon keresztüli szállítást terveznek, vagy kezdeményeznek;