(4) A települési önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek esetén ápolási díj állapítható meg annak a hozzátartozónak, aki 18. életévét betöltött tartósan beteg személy gondozását végzi.

(5) Az ápolási díjról az ápolást végző személy lakóhelye szerinti települési önkormányzat képviselő-testülete dönt.”

8. § (1) Az Szt. 42. §-a (1) bekezdésének a)-b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Nem jogosult ápolási díjra a hozzátartozó, ha)

„a) az ápolt személy két hónapot meghaladóan fekvőbeteg-gyógyintézeti, valamint nappali ellátást nyújtó vagy bentlakásos szociális intézményi ellátásban, illetőleg óvodai, gyermekvédelmi szakellátást nyújtó bentlakásos intézményi elhelyezésben részesül, vagy közoktatási intézmény tanulója, illetőleg felsőoktatási intézmény nappali tagozatos hallgatója kivéve, ha

aa) a közoktatási intézményben eltöltött idő a kötelező tanórai foglalkozások időtartamát nem haladja meg, vagy

ab) az óvoda, a nappali ellátást nyújtó szociális intézmény igénybevételének, illetőleg a felsőoktatási intézmény látogatási kötelezettségének időtartama átlagosan a napi 5 órát nem haladja meg, vagy

ac) az óvoda, a közoktatási, illetőleg a felsőoktatási intézmény látogatása, vagy a nappali ellátást nyújtó szociális intézmény igénybevétele csak az ápolást végző személy rendszeres közreműködésével valósítható meg;

b) rendszeres pénzellátásban részesül, ide nem értve azt a táppénzt, amelyet az ápolási díj folyósításának időtartama alatt végzett keresőtevékenységéből adódó biztosítási jogviszony alapján - keresőképtelenné válása esetén - folyósítanak.”

(2) Az Szt. 42. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az ápolási díjra való jogosultságot meg kell szüntetni, ha

a) az ápolt személy állapota az állandó ápolást már nem teszi szükségessé,

b) az ápolást végző személy a kötelezettségét nem teljesíti,

c) az ápolt személy meghal,

d) az ápolást végző személy vagy az ápolt személy lakóhelyét egy másik állam területére helyezi át és ott életvitelszerűen letelepedik,

e) az (1) bekezdésben megjelölt jogosultságot kizáró körülmény következik be.”

(3) Az Szt. 42. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az ápolt személy halála esetén az ápolási díj folyósítását a halál időpontját követő harmadik hónap első napjával kell megszüntetni.”

9. § Az Szt. 43. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„43. § (1) Az ápolási díj megállapítása iránti kérelemhez csatolni kell a háziorvos

a) igazolását arról, hogy az ápolt súlyosan fogyatékos vagy tartósan beteg, és

b) szakvéleményét arra vonatkozóan, hogy az ápolt önmaga ellátására képtelen, ezért állandó és tartós felügyeletre, gondozásra szorul.

(2) A háziorvos az igazolását az Országos Orvosszakértői Intézet I. fokú orvosi bizottságának szakvéleménye, vagy a megyei gyermek-szakfőorvos igazolása, illetőleg a fekvőbeteg-szakellátást nyújtó intézmény vagy a területileg illetékes szakrendelő intézet szakorvosa által kiadott zárójelentés, igazolás alapján állítja ki. Az ápolási díjat kérelmező, illetve a települési önkormányzat az (1) bekezdés b) pontja szerinti szakvélemény felülvizsgálatát az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat területileg illetékes városi intézetének tisztifőorvosa által kijelölt, az ápolást indokoló diagnózis szerinti szakorvostól vagy szervtől kérheti.”

10. § Az Szt. 44. §-a a következő új (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) Az ápolási díjra való jogosultság feltételeit a települési önkormányzat kétévente legalább egyszer felülvizsgálja.”

11. § Az Szt. 55. §-a helyébe a következő rendelkezés lép, és a §-t megelőzően a következő új címmel egészül ki:

„Adósságkezelési szolgáltatás

55. § (1) A települési önkormányzat lakhatást segítő adósságkezelési szolgáltatásban részesítheti azt a családot vagy személyt,

a) akinek az adóssága meghaladja az ötvenezer forintot, és

b) akinek a (2) bekezdésben meghatározott adósságok valamelyikénél fennálló tartozása legalább hat havi, továbbá

c) akinek a háztartásában az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének másfélszeresét, egyedül élő esetén a kétszeresét, valamint

d) aki a településen elismert minimális lakásnagyságot és minőséget meg nem haladó lakásban lakik.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazása során adósságnak minősül

a) a lakhatási költségek körébe tartozó közüzemi díjtartozás (vezetékes gáz-, áram-, távhőszolgáltatási, víz- és csatornahasználati, valamint szemétszállítási díjtartozás),

b) a társasházi lakások esetén fizetendő közösköltség-hátralék,

c) a lakbérhátralék,

d) a hitelintézettel kötött lakáscélú kölcsönszerződésből fennálló hátralék.”

12. § Az Szt. III. fejezete a következő új 55/A-55/C. §-okkal egészül ki:

„55/A. § (1) Az adósságkezelési szolgáltatás esetén a jogosult

a) adósságkezelési tanácsadásban, és

b) adósságcsökkentési támogatásban

részesül, amelyet az adósságkövetelés jogosultjának kell folyósítani.

(2) Az adósságcsökkentési támogatás mértéke nem haladhatja meg az adósság 75%-át, és összege legfeljebb kettőszázezer forint lehet. A támogatás nyújtható egy összegben, vagy havi részletekben az adós vállalásától függően.

(3) Az adósságkezelési szolgáltatásban részesülő személy részére az adósságkezelés időtartamára, de legalább egy évre a települési önkormányzat lakásfenntartási támogatást nyújt.

55/B. § (1) Az adósságcsökkentési támogatás tovább nem folyósítható, és a kifizetett összeget vissza kell téríteni, ha a jogosult

a) az adósságkezelési tanácsadást nem veszi igénybe, vagy

b) az általa vállalt adósságtörlesztést nem teljesíti, illetőleg

c) az adósságkezelési szolgáltatás igénybevételét követően a lakásfenntartási kiadásokkal kapcsolatos fizetési kötelezettségének három hónapig nem tesz eleget.

(2) Az adósságcsökkentési támogatás (1) bekezdésben foglaltak szerinti megszüntetésétől számított 24 hónapon belül ismételten nem állapítható meg.

55/C. § (1) A települési önkormányzat adósságkezelési szolgáltatást akkor nyújthat, ha

a) az adósságkezelési szolgáltatás működtetéséről önkormányzati rendeletet alkot,

b) adósságkezelési tanácsadást működtet, továbbá

c) az adósságcsökkentési támogatás nyújtásához saját forrást különít el.

(2) Az önkormányzat rendeletében szabályozza az adósságkezelési szolgáltatás részletes szabályait, így különösen a helyben elismerhető lakásnagyságot és minőséget, az adósságszolgáltatásra vonatkozó eljárási szabályokat, az adósságkezelési tanácsadáson való részvétel módját.”

13. § Az Szt. 57. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A személyes gondoskodás keretébe tartozó szociális alapellátási formák a következők:

a) étkeztetés,

b) házi segítségnyújtás,

c) családsegítés,

d) speciális alapellátási feladatok.”

14. § Az Szt. 57/A. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A települési önkormányzat a szociálisan rászorultak ellátása érdekében gondozási központot működtethet.

(2) A gondozási központ alaptevékenysége körébe ellátja az étkeztetést, a házi segítségnyújtást, valamint a nappali ellátást. Ezen feladatokon túlmenően gondoskodik még az alábbi feladatok közül legalább további kettő biztosításáról:

a) az ellátási területen jelentkező igények felmérése, a gondozás megszervezése, más szolgáltatási formákhoz történő hozzáférés segítése, valamint tanácsadás biztosítása,

b) az alap- és nappali ellátást nyújtó intézmények tevékenységének összehangolása,

c) speciális alapellátási feladatok megszervezése,

d) bentlakásos intézmény működtetése.”

15. § Az Szt. 58/A. §-a a következő új (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) A szociális és családügyi miniszter ágazati irányító jogkörében együttműködik az egyházi és más nem állami szociális intézmények fenntartóival, létrehozza és működteti az Egyházi Fenntartók Tanácsát. Az egyházakat érintő kérdések tekintetében a Tanács a szociális és családügyi miniszter véleményező, javaslattevő, tanácsadó szerve.”

16. § Az Szt. 59. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„59. § (1) Az alapellátás megszervezésével a települési önkormányzat segítséget nyújt a szociálisan rászorulók részére saját otthonukban és lakókörnyezetükben önálló életvitelük fenntartásában, valamint egészségi állapotukból, mentális állapotukból vagy más okból származó problémáik megoldásában.

(2) A települési önkormányzat az alapellátás keretében gondoskodik különösen az időskorúak, a fogyatékos személyek, a pszichiátriai betegek, a szenvedélybetegek, továbbá a hajléktalan személyek ellátásának megszervezéséről. Ennek megvalósítása érdekében az alapellátást biztosító szociális intézmények, szolgáltatók együttműködnek az egészségügyi, oktatási, gyermekjóléti és gyermekvédelmi, illetve munkaügyi intézményekkel, szolgáltatókkal, szervezetekkel. Ezen intézmények tevékenységének összehangolása a szolgáltatást igénybe vevő személy szociális ellátása érdekében - ha gondozási központ nem működik a települési önkormányzat feladata.

(3) Az alapellátás körébe tartozó ellátások, szolgáltatások közül a 62-63. §-okban szabályozott ellátások, szolgáltatások igénybevételének lehetőségét valamennyi településen biztosítani kell.

(4) Az alap- és nappali ellátás során az egyes szolgáltatást igénylők esetében - a külön jogszabályban meghatározottak szerint - a szociális szolgáltatást végző személy gondozási tervet készít az ellátott részére nyújtott szolgáltatások formáiról, rendszerességéről, időtartamáról.

(5) A megyei, fővárosi módszertani intézmény - a külön jogszabályban meghatározottak szerint - módszertani segítséget nyújt a települési önkormányzat alapellátási feladatainak megszervezéséhez.”

17. § Az Szt. 60. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„60. § (1) A falugondnoki, illetve tanyagondnoki szolgáltatás célja az aprófalvak és a külterületi vagy egyéb belterületi, valamint a tanyasi lakott helyek intézményhiányából eredő hátrányainak enyhítése, az alapvető szükségletek kielégítését segítő szolgáltatásokhoz, közszolgáltatáshoz, valamint egyes alapellátásokhoz való hozzájutás biztosítása, továbbá az egyéni, közösségi szintű szükségletek teljesítésének segítése.