2001. évi CXXI. törvény

a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról1

1. § A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 6. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

„(6) Külföldi bíróság ítéletén törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződéssel, továbbá az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa kötelező határozatával létrehozott nemzetközi büntető bíróság jogerős ítéletét is érteni kell.”

2. § A Btk. 35. §-a a következő új (3) bekezdéssel egészül ki, és a (3) bekezdés számozása (4) bekezdésre módosul:

„(3) Az elévülés határidejébe nem számít be az a tartam sem, amely alatt személyes mentesség folytán a büntetőeljárás azért nem volt megindítható vagy folytatható, mert a törvényben biztosított mentelmi jogot a döntésre jogosult nem függesztette fel, illetőleg az eljárás megindításához vagy folytatásához a hozzájárulását nem adta meg. Ez a rendelkezés nem alkalmazható olyan magánindítványra büntethető bűncselekmény esetén, amely miatt a vádat a magánvádló képviseli.”

3. § A Btk. 38. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A (2) bekezdés 2-5. pontjában felsorolt mellékbüntetések önállóan, főbüntetés kiszabása helyett (88. §) is alkalmazhatók, ha az alkalmazásuk egyéb törvényi feltételei fennállnak.”

4. § A Btk. 40. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A határozott ideig tartó szabadságvesztés legrövidebb tartama két hónap, leghosszabb tartama tizenöt év; halmazati vagy összbüntetés, illetőleg bűnszervezetben történő elkövetés esetén húsz év.”

5. § (1) A Btk. 42. § (2) bekezdése b) pontjának 2. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Fegyházban kell végrehajtani a három évi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztést, ha)

„2. az emberölés, az emberrablás, az emberkereskedelem, az erőszakos közösülés, a szemérem elleni erőszak, a természet elleni erőszakos fajtalanság, a közveszélyokozás, a nemzetközi jogi kötelezettség megszegése és a rablás súlyosabban minősülő esetei [166. § (2) bek., 175/A. § (2)-(4) bek., 175/B. § (3)-(6) bek., 197. § (2)-(3) bek., 198. § (2)-(3) bek., 200. § (2)-(3) bek., 259. § (2)-(3) bek., 261/A. § (3) bek., 321. § (3)-(4) bek.],”

(miatt szabták ki.)

(2) A Btk. 42. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Fegyházban kell végrehajtani a kétévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztést, ha az elítélt többszörös visszaeső, vagy a bűncselekményt bűnszervezetben követte el.”

6. § A Btk. 47. §-a (4) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Nem bocsátható feltételes szabadságra)

„d) aki a bűncselekményt bűnszervezetben követte el,”

7. § A Btk. 54. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A közügyektől eltiltott)

„d) nem viselhet tisztséget társadalmi szervezetben, köztestületben, közalapítványban,”

8. § (1) A Btk. 57. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A foglalkozástól eltiltás végleges hatályú vagy határozott ideig tart. Végleges hatállyal az tiltható el, aki a foglalkozás gyakorlására alkalmatlan, vagy arra méltatlan. A határozott ideig tartó eltiltás legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama tíz év.”

(2) A Btk. 57. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Határozott ideig tartó eltiltás esetén a szakképzettséget igénylő foglalkozás újból való gyakorlása attól tehető függővé, hogy az eltiltott a foglalkozás gyakorlásához szükséges jártasságot az eltiltás tartamának letelte után meghatározott módon igazolja. A végleges hatályú eltiltás alól a bíróság az eltiltottat kérelemre mentesítheti, ha az eltiltás óta tíz év eltelt, és az eltiltott a foglalkozás gyakorlására alkalmas, illetőleg arra érdemes. Nem mentesíthető, aki a bűncselekményt bűnszervezetben követte el, és méltatlanság miatt a bíróság a foglalkozástól véglegesen eltiltotta.”

9. § A Btk. 67. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (2)-(3) bekezdés számozása (3)-(4) bekezdésre módosul:

„(2) A kiutasítás végrehajthatósága elévül:

a) ötévi vagy ezt meghaladó tartam esetén tíz év,

b) öt évet el nem érő tartam esetén öt év

elteltével.”

10. § A Btk. 68. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (2)-(4) bekezdés számozása (3)-(5) bekezdésre módosul:

„(2) A kiutasítás elévülésének határideje, ha főbüntetés mellett alkalmazzák, a főbüntetés végrehajtása befejezésének, illetőleg a végrehajthatósága megszűnésének napján, egyéb esetben a határozat jogerőre emelkedésének napján kezdődik.”

11. § (1) A Btk. 70. §-ának (1) bekezdése a következő 6. és 8. ponttal egészül ki:

[70. § (1) Intézkedések]

„6. vagyonelkobzás,”

„8. a jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedések.”

(2) A Btk. 70. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az (1) bekezdés 1-3. pontjában felsorolt intézkedések önállóan, büntetés helyett, a 4. pontjában megjelölt intézkedés büntetés mellett, az 5. és 6. pontjában megjelölt intézkedés önállóan, és büntetés vagy intézkedés mellett is, a 7. pontjában megjelölt intézkedés büntetés, illetve intézkedés mellett alkalmazható.”

(3) A Btk. 70. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Az (1) bekezdés 8. pontja szerinti intézkedésekről külön törvény rendelkezik.”

12. § A Btk. 77. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„77. § (1) El kell kobozni azt a dolgot,

a) amelyet a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak, vagy arra szántak,

b) amelynek birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti, vagy jogszabályba ütközik,

c) amely bűncselekmény elkövetése útján jött létre,

d) amelyre a bűncselekményt elkövették.

(2) El kell kobozni azt a sajtóterméket, amelyben a bűncselekmény megvalósul.

(3) Az (1) bekezdés a) és d) pontja esetében az elkobzást nem lehet elrendelni, ha a dolog nem az elkövető tulajdona, kivéve, ha a tulajdonos az elkövetésről előzetesen tudott, feltéve, hogy az elkobzás mellőzését nemzetközi jogi kötelezettség nem zárja ki.

(4) Az elkobzást akkor is el kell rendelni, ha az elkövető gyermekkor, kóros elmeállapot vagy a cselekmény társadalomra veszélyességének csekély foka miatt nem büntethető.

(5) Nincs helye elkobzásnak a cselekmény büntethetőségének elévülésére megállapított idő, de legalább öt év elteltével.

(6) Nem lehet elrendelni annak a dolognak az elkobzását, amelyre a vagyonelkobzás kiterjed.

(7) Az elkobzott dolog tulajdonjoga az államra száll.”

13. § A Btk. 77/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„77/A. § (1) A 77. § (1) bekezdésének a) és d) pontjában meghatározott esetben az elkobzás kivételesen mellőzhető, ha az elkövetőre vagy a tulajdonosra a bűncselekmény súlyával arányban nem álló, méltánytalan hátrányt jelentene, feltéve, hogy az elkobzás mellőzését nemzetközi jogi kötelezettség nem zárja ki.

(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható, ha az elkövető a bűncselekményt bűnszervezetben követte el.”

14. § A Btk. a következő alcímmel és 77/B. §-sal egészül ki:

„Vagyonelkobzás

77/B. § (1) Vagyonelkobzást kell elrendelni arra

a) a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett,

b) a vagyonra, amelyet az elkövető bűnszervezetben való részvétele ideje alatt szerzett,

c) a vagyonra, amely a bűncselekmény elkövetéséből eredő, a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett vagyon helyébe lépett,

d) a vagyonra, amelyet a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételek biztosítása végett szolgáltattak vagy arra szántak.

(2) A vagyonelkobzást el kell rendelni arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő, a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett vagyonra is, amellyel más gazdagodott. Ha gazdálkodó szervezet gazdagodott ilyen vagyonnal, a vagyonelkobzást vele szemben kell elrendelni.

(3) Ha az elkövető, vagy a (2) bekezdés szerint gazdagodott személy meghalt, illetőleg a gazdálkodó szervezet átalakult, a vagyonelkobzást a jogutóddal szemben kell elrendelni arra az (1) bekezdés szerinti vagyonra, amelyre a jogutódlás történt.

(4) Az (1) bekezdés b) pontja esetében, az ellenkező bizonyításáig vagyonelkobzás alá eső vagyonnak kell tekinteni a bűnszervezetben való részvétel ideje alatt szerzett valamennyi vagyont.

(5) Vagyonelkobzás nem rendelhető el

a) arra a vagyonra, amely a büntetőeljárás során érvényesített polgári jogi igény fedezetéül szolgál,

b) arra a vagyonra, amelyet jóhiszeműen, ellenérték fejében szereztek,

c) az (1) bekezdés b) pontja esetében, ha a vagyon törvényes eredete bizonyított.”

15. § A Btk. a következő 77/C. §-sal egészül ki:

„77/C. § (1) A vagyonelkobzást pénzösszegben kifejezve kell elrendelni,

a) ha a vagyon már nem lelhető fel,

b) ha a 77/B. § alapján vagyonelkobzás alá eső vagyon az egyéb vagyontól nem különíthető el, vagy az elkülönítése aránytalan nehézséget okozna,

c) a 77/B. § (5) bekezdésének b) pontjában meghatározott esetben.

(2) A vagyonelkobzást akkor is el kell rendelni, ha az elkövető gyermekkor, kóros elmeállapot vagy a cselekmény társadalomra veszélyességének csekély foka miatt nem büntethető.

(3) Az elkobzott vagyon törvény eltérő rendelkezése hiányában az államra száll.

(4) A 77/B. § és a 77/C. § alkalmazásában vagyonon annak hasznát, a vagyoni értékű jogot, követelést, továbbá bármely pénzben kifejezhető értékkel bíró előnyt is érteni kell.”

16. § A Btk. 90. §-ának c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A büntetés végrehajtása nem függeszthető fel, ha)

„c) az elkövető a bűncselekményt bűnszervezetben követte el,”

17. § A Btk. 98. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő alcím és rendelkezés lép:

„A bűnszervezetben történő elkövetésre vonatkozó rendelkezések

98. § (1) Azzal szemben, aki az ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekményt bűnszervezetben (137. § 8. pont) követte el, a bűncselekmény büntetési tételének felső határa a kétszeresére emelkedik, de a húsz évet nem haladhatja meg. Halmazati büntetés esetén a 85. § (2) bekezdése szerinti büntetési tételt, a tárgyalásról lemondás esetén a 87/C. § szerinti büntetési tételt kell alapul venni.

(2) A büntetés a 87. § (2) bekezdése alapján csak különös méltánylást érdemlő esetben (138/B. §) enyhíthető.

(3) Azzal szemben, aki a bűncselekményt bűnszervezetben követte el, mellékbüntetésként kitiltásnak is helye van.

(4) A bűncselekmény bűnszervezetben történő elkövetésének megállapítása esetén az e törvényben a bűncselekmény bűnszövetségben történő elkövetésének esetére megállapított jogkövetkezmények nem alkalmazhatók.”