(3) Az (1) bekezdés a)-c) pontjának alkalmazása esetén havonta legalább egy pihenőnapot (pihenőidőt) vasárnap kell kiadni. Hat nap munkavégzést követően egy pihenőnap (pihenőidő) kiadása kötelező. Ez utóbbi alól a többműszakos, a megszakítás nélküli munkarendben, illetve munkakörben foglalkoztatott, továbbá az idénymunkát végző munkavállaló esetében a kollektív szerződés kivételt tehet.

(4) Ha a munkavállaló az (1) bekezdés alapján - a megszakítás nélküli, illetve három vagy ennél több műszakos munkarendben foglalkoztatott, valamint az idénymunkát végző munkavállaló kivételével - vasárnap végez munkát, számára az ezt közvetlenül megelőző szombaton rendes munkaidőben történő munkavégzés nem rendelhető el.”

13. § Az Mt. a következő új 149/A. §-sal egészül ki:

„149/A. § Vasárnapi munkavégzés esetén - a megszakítás nélküli munkarendben, illetve munkakörben, vagy a rendeltetése folytán vasárnap is működő munkáltatónál, illetve munkakörben foglalkoztatott, valamint az idénymunkát végző munkavállaló kivételével - a munkavállalót rendes munkabérén felül ötven százalékos bérpótlék illeti meg, ha a munkavégzésre

a) három vagy ennél több műszakos munkarendben, vagy

b) a 124. § (5)-(6) bekezdése alapján

a munkaidő-beosztása szerint, rendes munkaidőben kerül sor.”

Záró rendelkezések

14. § (1) E törvény - a (2) és (4) bekezdésben foglalt kivétellel - a kihirdetését követő második hónap 1. napján lép hatályba.

(2) E törvény 16. §-a a törvény kihirdetésének napján lép hatályba.

(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg

a) az Mt. 118. § (1) bekezdésében, 123. § (2) bekezdés bevezető szövegében, a 123. § (3) bekezdésében a „vagy a felek megállapodása” szövegrész és a 150. § (2) bekezdésében a „vagy a felek eltérő megállapodása” szövegrész, továbbá

b) az 1991. évi XXIX. törvény 3. § c) pontja

hatályát veszti.

(4) E törvény kihirdetésének napján az Mt. 31. §-ának (2)-(4) bekezdése hatályát veszti.

(5) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Mt. 117/A. § (2) bekezdése d) pontjában az „illetve a 124. § (4) és (6) bekezdésében foglaltaktól eltérhet.” szövegrész, „illetve a 124. § (6), valamint (8) bekezdésében foglaltaktól eltérhet.” szövegrészre változik.

Átmeneti rendelkezések

15. § (1) Az e törvény 2. §-ában foglalt rendelkezést az e törvény hatálybalépésének évében a hatálybalépéstől kezdődően arányosítva kell alkalmazni.

(2) Az e törvény 5. §-ában foglalt rendelkezést a törvény hatálybalépését követően elrendelt átirányítás esetében kell alkalmazni.

(3) Az e törvény 6-7. §-ában, 17. §-ában, 18. §-ának (1)-(2) bekezdésében foglalt rendelkezést az e törvény hatálybalépését követően közölt munkáltatói intézkedés következtében történő jogviszony megszüntetés (megszűnés) esetén kell alkalmazni.

(4) Az e törvény 8-9. §-ában foglalt rendelkezéseket az e törvény hatálybalépése után elrendelt kiküldetés, illetve kirendelés esetén kell alkalmazni.

(5) Az e törvény hatálybalépését követően elrendelt, illetve közölt munkarendre, munkaidő-beosztásra és munkavégzésre az e törvénnyel megállapított munkarendre, munkaidő-beosztásra és vasárnapi munkavégzésre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Ha a munkáltatónál az e törvény hatálybalépését megelőzően elrendelt, illetve közölt munkarend, munkaidő-beosztás nem felel meg az e törvény 12. §-ával megállapított rendelkezéseknek, a munkáltató legkésőbb 2003. január 1. napjától kezdődően köteles az e törvény 12. §-ával megállapított rendelkezéseket alkalmazni.

(6) Az e törvény hatálybalépését megelőzően az Mt. 31. §-ának (2) bekezdése alapján megkötött üzemi megállapodásra annak megszűnéséig (megszüntetéséig) az e törvény hatálybalépését megelőzően hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni.

Módosuló jogszabályok

16. § A munkavállalói érdek-képviseleti tagdíjfizetés önkéntességéről szóló 1991. évi XXIX. törvény 1-2. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„1. § A munkáltató a munkavállalók munkabéréből a szakszervezeti vagy egyéb érdek-képviseleti tagdíjat (a továbbiakban: tagdíjat) a munkavállaló írásbeli kérelmére köteles levonni, és a munkavállaló által megjelölt szakszervezet vagy egyéb munkavállalói érdekképviselet (a továbbiakban: érdekképviselet) javára köteles a kérelemben meghatározott összeget átutalni.

2. § (1) A munkáltató a megbízás megszűnéséig köteles

a) a tagdíjat a munkavállaló munkabéréből a bérfizetés esedékességekor levonni, és az érdekképviseletnek rendelkezése alapján kifizetni vagy a megjelölt bankszámlára átutalni;

b) évenként egy alkalommal - az érdekképviselet kérésére - a kérelmező munkavállalók nevét és a levont tagdíj mértékét tartalmazó jegyzéket az eltelt időszakra vonatkozóan összeállítani és az érdekképviselet rendelkezésére bocsátani.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt feladatok ellátásáért a munkáltatót nem illeti meg díjazás.”

17. § A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 19. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A végkielégítés összege, ha a felmentett köztisztviselő közszolgálati jogviszonyban töltött ideje legalább

a) három év: egyhavi,

b) öt év: kéthavi,

c) nyolc év: háromhavi,

d) tíz év: négyhavi,

e) tizenhárom év: öthavi,

f) tizenhat év: hathavi,

g) húsz év: nyolchavi

- a felmentési idő kezdetekor irányadó - illetményének megfelelő összeg. A végkielégítés mértéke négyhavi illetmény összegével emelkedik, ha a köztisztviselő közszolgálati jogviszonya az öregségi nyugdíjra [19/A. § (1) bek. a) pont], vagy a korkedvezményes öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelőző öt éven belül szűnik meg. Nem illeti meg az emelt összegű végkielégítés a köztisztviselőt, ha valamelyik jogcímen korábban már emelt összegű végkielégítésben részesült. A kifizetett végkielégítés összegét fel kell tüntetni a közszolgálati igazoláson.”

18. § (1) A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 36. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A közalkalmazotti igazolásnak - a Munka Törvénykönyve 98. § (2) bekezdésének a)-e) pontjában és (3) bekezdésében foglaltakon túlmenően - tartalmaznia kell

a) a közalkalmazott munkakörét,

b) a 22. § (3) bekezdés a)-d) pontjában meghatározottakat és a szülési szabadság időtartamát,

c) minden olyan, a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének évében munkában nem töltött időt, amely alatt a közalkalmazott átlagkereset fizetésben részesült,

d) a tizenharmadik havi illetménynek a közalkalmazotti jogviszony megszűnése évében történő kifizetését, illetve ennek elmaradását,

e) a jubileumi jutalom kifizetését és ennek időpontját,

f) a közalkalmazott 37. § (7) bekezdésében meghatározott, emelt összegű végkielégítésben való részesülését, továbbá

g) a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének módját, és ha e törvény indokolási kötelezettséget ír elő, a megszüntetés okát. Ez utóbbiakat a közalkalmazott kérésére a közalkalmazotti igazolásból mellőzni kell.”

(2) A Kjt. 37. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(7) A végkielégítés a (6) bekezdésben meghatározott mértéke négyhavi átlagkereset összegével emelkedik, ha a közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonya az öregségi nyugdíjra [37/B. § (1) bekezdés a) pont] vagy a korkedvezményes öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelőző öt éven belül szűnik meg. Nem illeti meg az emelt összegű végkielégítés a közalkalmazottat, ha valamelyik jogcímen korábban már emelt összegű végkielégítésben részesült.”

(3) A Kjt. 59. §-a (4) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

„d) 124. §-ának (6) és (8) bekezdésében foglaltaktól kollektív szerződés vagy a felek megállapodása eltérhet.”