2002. évi XXXIX. törvény

a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény módosításáról1

A magyar szabadalmi rendszer európai integrációjának megvalósítása, valamint a biotechnológiai találmányok szabadalmi oltalmának és a növényfajták oltalmának korszerű - nemzetközi és európai követelményekhez igazodó - szabályozása érdekében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:

1. § A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Szt.) 1. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Szabadalmazható minden új, feltalálói tevékenységen alapuló, iparilag alkalmazható találmány a technika bármely területén.”

2. § Az Szt. 2. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A technika állásához tartozónak kell tekinteni az olyan korábbi elsőbbségű belföldi szabadalmi vagy használati mintaoltalmi bejelentés tartalmát is, amelyet a bejelentési eljárásban az elsőbbségi időpontot követően tettek közzé, illetve hirdettek meg. Az ilyen európai szabadalmi bejelentés [84/B. § (2) bek.] és nemzetközi szabadalmi bejelentés [84/P. § (1) bek.] tartalmát csak az e törvényben külön meghatározott feltételekkel [84/D. § (2) bek. és 84/T. § (2) bek.] kell a technika állásához tartozónak tekinteni. E rendelkezések alkalmazásában a kivonat nem tartozik a bejelentés tartalmához.”

3. § Az Szt. a következő alcímmel és 5/A. §-sal egészül ki:

„A szabadalmazható biotechnológiai találmány

5/A. § (1) Az 1-5. §-okban meghatározott követelményeknek megfelelő találmány szabadalmazható akkor is, ha biológiai anyagból álló vagy azt tartalmazó termékre, vagy olyan eljárásra vonatkozik, amelynek révén biológiai anyagot állítanak elő, dolgoznak fel vagy alkalmaznak. Biológiai anyagnak minősül bármely olyan - genetikai információt tartalmazó - anyag, amely önmagában képes a szaporodásra vagy biológiai rendszerben szaporítható.

(2) Találmánynak minősülhet a természetes környezetéből izolált vagy műszaki eljárással előállított biológiai anyag akkor is, ha a természetben korábban már előfordult.

(3) Kialakulásának és fejlődésének semelyik szakaszában sem lehet szabadalmazható találmány tárgya az emberi test, sem pedig az emberi test bármely részének puszta felfedezése, ideértve valamely gén szekvenciájának vagy részszekvenciájának felfedezését is.

(4) Az emberi testből izolált vagy valamely műszaki eljárással más módon előállított rész, ideértve a gén szekvenciáját vagy részszekvenciáját is, szabadalmazható találmány tárgya lehet akkor is, ha az ilyen rész szerkezete megegyezik valamely természetben előforduló rész szerkezetével.”

4. § Az Szt. 6. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„6. § (1) A találmányra szabadalmat kell adni, ha a találmány

a) kielégíti az 1-5/A. §-okban meghatározott követelményeket, valamint a (2)-(4) bekezdés alapján nincs kizárva a szabadalmi oltalomból; és

b) bejelentése megfelel az e törvényben megszabott feltételeknek.

(2) A találmány nem részesülhet szabadalmi oltalomban, ha hasznosítása a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközne; a hasznosítás nem tekinthető a közrendbe ütközőnek pusztán azért, mert valamely jogszabállyal ellentétben áll.

(3) A (2) bekezdés alapján nem részesülhet szabadalmi oltalomban különösen

a) az ember klónozására szolgáló eljárás;

b) az ember csíravonalának genetikai azonosságát módosító eljárás;

c) az emberi embrió alkalmazása ipari vagy kereskedelmi célra;

d) az állatok genetikai azonosságát módosító eljárás, ha az szenvedést okozhat az állatoknak anélkül, hogy bármilyen jelentős gyógyászati előnyt nyújtana az emberek vagy az állatok számára;

e) a d) pontban megjelölt eljárással létrejövő állat.

(4) Nem részesülhetnek szabadalmi oltalomban

a) a növényfajták (105. § a) pont) és az állatfajták;

b) a növények vagy állatok előállítására szolgáló, lényegében biológiai eljárások.

(5) A növényekre vagy állatokra vonatkozó találmány szabadalmi oltalomban részesülhet, ha műszaki megvalósíthatósága nem korlátozódik valamely meghatározott növény- vagy állatfajtára.

(6) A növényfajták a XIII. fejezetben foglalt rendelkezések szerint fajtaoltalomban részesülhetnek.

(7) A növények vagy állatok előállítására szolgáló eljárás lényegében biológiai, ha egészében keresztezésből, szelekcióból vagy más természeti folyamatból áll.

(8) A (4) bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezés nem érinti azoknak a találmányoknak a szabadalmazhatóságát, amelyek mikrobiológiai vagy más műszaki eljárásra vagy ilyen eljárással előállított termékre vonatkoznak.

(9) Mikrobiológiai az az eljárás, amelyet mikrobiológiai anyag felhasználásával vagy ilyen anyagon hajtanak végre, vagy amely mikrobiológiai anyagot eredményez.”

5. § Az Szt. 16. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A Magyar Szabadalmi Hivatal mellett működő iparjogvédelmi szakértői testület (114/Z. §) szakértői véleményt ad a titokban tartott találmány szabadalmazhatóságával, valamint a szolgálati vagy alkalmazotti találmány feltalálóját megillető díjazással kapcsolatos ügyben is.”

6. § Az Szt. 19. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A kizárólagos hasznosítási jog alapján a szabadalmas bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül

a) előállítja, használja, forgalomba hozza, illetve forgalomba hozatalra ajánlja a találmány tárgyát képező terméket, vagy e terméket ilyen célból raktáron tartja vagy az országba behozza;2

b) használja a találmány tárgyát képező eljárást, vagy - ha tud arról, illetve a körülmények alapján nyilvánvaló, hogy az eljárás nem használható a szabadalmas engedélye nélkül - másnak az eljárást használatra ajánlja;

c) előállítja, használja, forgalomba hozza, illetve forgalomba hozatalra ajánlja, vagy ilyen célból raktáron tartja vagy az országba behozza a találmány tárgyát képező eljárással közvetlenül előállított terméket.”3

7. § Az Szt. 20. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„20. § A szabadalmi oltalomból eredő kizárólagos hasznosítási jog nem terjed ki a szabadalmas által vagy az ő kifejezett hozzájárulásával az Európai Közösségben forgalomba hozott termékkel kapcsolatos további cselekményekre, kivéve, ha a szabadalmasnak jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy a termék további forgalmazását ellenezze.”

8. § Az Szt. a következő alcímmel és 20/A. §-sal egészül ki:

„A biotechnológiai találmányok szabadalmi oltalmának tartalmára és kimerülésére vonatkozó szabályok

20/A. § (1) Ha a találmány tárgya olyan biológiai anyag [5/A. § (1) bek.], amelynek a találmány eredményeként sajátos jellemzői vannak, a szabadalmi oltalomból eredő kizárólagos hasznosítási jog (19. §) kiterjed arra a biológiai anyagra is, amely szaporítás vagy többszörözés útján - azonos vagy eltérő formában - a találmány tárgyát képező biológiai anyagból származik, és azzal azonos jellemzőkkel rendelkezik.

(2) Ha a találmány tárgya olyan eljárás, amellyel a találmány eredményeként sajátos jellemzőkkel rendelkező biológiai anyag [5/A. § (1) bek.] állítható elő, a szabadalmi oltalomból eredő kizárólagos hasznosítási jog (19. §) kiterjed a találmány tárgyát képező eljárással közvetlenül előállított biológiai anyagra, továbbá arra a biológiai anyagra is, amely szaporítás vagy többszörözés útján - azonos vagy eltérő formában - a találmány tárgyát képező eljárással közvetlenül előállított biológiai anyagból származik, és azzal azonos jellemzőkkel rendelkezik.

(3) Ha a találmány tárgya genetikai információt tartalmazó vagy abból álló termék, a szabadalmi oltalomból eredő kizárólagos hasznosítási jog (19. §) kiterjed - az 5/A. § (3) bekezdésében meghatározott kivételekkel - arra az anyagra is,

a) amelyben a termék megtestesül, illetve

b) amely a genetikai információt tartalmazza, és amelyben az ellátja a funkcióját.

(4) A szabadalmi oltalomból eredő - az (1)-(3) bekezdésben foglaltak szerinti - kizárólagos hasznosítási jog nem terjed ki a szabadalmas által vagy az ő kifejezett hozzájárulásával belföldön forgalomba hozott biológiai anyag szaporításával vagy többszörözésével előállított biológiai anyagra, ha a szaporítás vagy a többszörözés szükségszerű eredménye annak a felhasználásnak, amelynek céljára a biológiai anyagot forgalomba hozták, feltéve, hogy az így előállított anyagot ezt követően nem használják másféle szaporításra vagy többszörözésre.

(5) Az (1)-(3) bekezdésben foglaltaktól eltérően, ha a szabadalmas vagy bárki más az ő kifejezett hozzájárulásával valamely növény szaporítóanyagát gazdálkodó számára adja el vagy értékesíti más módon, azt úgy kell tekinteni, hogy a gazdálkodó engedélyt kapott a betakarításból származó termény saját gazdaságában szaporítás vagy többszörözés céljából történő felhasználására.4

(6) A gazdálkodót az (5) bekezdés alapján megillető jogosultság mértékére és feltételeire a közösségi növényfajta-oltalomról szóló 2100/94/EK tanácsi rendelet 14. Cikkében foglaltak az irányadók.

(7) Az (1)-(3) bekezdésben foglaltaktól eltérően, ha a szabadalmas vagy bárki más az ő kifejezett hozzájárulásával valamely tenyészállatot vagy egyéb állati szaporítóanyagot gazdálkodó számára ad el vagy értékesít más módon, azt úgy kell tekinteni, hogy a gazdálkodó engedélyt kapott a szabadalmi oltalom alatt álló állatállomány mezőgazdasági célra történő felhasználására. Ez a jogosultság az állatnak vagy más állati szaporítóanyagnak a saját mezőgazdasági tevékenység céljára történő felhasználására vonatkozik; nem terjed ki azonban a kereskedelmi jellegű szaporító tevékenység keretében vagy annak céljából történő eladásra. A gazdálkodó e jogosultságának mértékére és feltételeire külön jogszabály rendelkezései az irányadók.”5

9. § Az Szt. a következő alcímmel és 22/A. §-sal egészül ki:

„Kiegészítő oltalom

22/A. § (1) Az Európai Közösség rendeleteiben meghatározott esetben, feltételekkel és időtartamra a találmány tárgya kiegészítő oltalomban részesül azt követően, hogy a szabadalmi oltalom az oltalmi idő lejártával megszűnik.

(2) Az (1) bekezdésben említett európai közösségi rendeletek végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat külön jogszabály állapítja meg.

(3) Az (1) bekezdésben említett európai közösségi rendeletek, illetve a (2) bekezdésben említett külön jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a kiegészítő oltalmi tanúsítványokkal kapcsolatos ügyekben e törvény rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.”

10. § Az Szt. 31. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„31. § Ha a szabadalmas a szabadalmi bejelentés napjától számított négy év, illetve - ha ez a hosszabb - a szabadalom megadásától számított három év alatt a találmányt az ország területén a belföldi kereslet kielégítése érdekében nem hasznosította, erre komoly előkészületet nem tett, és másnak sem adott hasznosítási engedélyt, az ezt kérelmező számára kényszerengedélyt kell adni, kivéve, ha a szabadalmas mulasztását igazolja.”