2002. évi XLV. törvény
az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi 17. törvényerejű rendelet módosításáról1
1. § Az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi 17. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: At.) 2. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az anyakönyvet községben, városban, megyei jogú városban és fővárosi kerületben a települési önkormányzat polgármesteri hivatalának anyakönyvvezetője (a továbbiakban: anyakönyvvezető) vezeti. Anyakönyvvezetői feladatokat a jogszabályokban meghatározott képesítési feltételekkel rendelkező polgármester, jegyző, illetőleg az illetékes települési önkormányzat polgármesteri hivatalának köztisztviselője láthat el.”
2. § Az At. 3. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A megyei, fővárosi közigazgatási hivatal vezetője:
a) elrendeli - a hazai anyakönyvezés kivételével - az anyakönyvezést, ha annak alapja külföldi okirat vagy külföldi állampolgár által tett apai elismerő nyilatkozat;
b) intézkedik a megsemmisült, elveszett, részben vagy egészben használhatatlanná vált anyakönyvek pótlása iránt;
c) betekintést engedélyez az anyakönyvekbe, az anyakönyvi alapiratokba, a betűrendes névmutatókba, valamint az apa adatai nélkül anyakönyvezett születések nyilvántartásába (anyakönyvi nyilvántartások);
d) elbírálja a bemutatott külföldi okiratok elfogadhatóságát, amennyiben nem magyar állampolgár kíván Magyarországon házasságot kötni;
e) beszerzi külföldről az anyakönyvi okiratokat, illetőleg külföldre továbbítja azokat;
f) kiadja az előírt feltételek megléte esetén a Magyarországon élő magyar állampolgár, hontalan, illetőleg a magyar menekültügyi hatóság által menekültként elismert személy külföldön történő házasságkötéséhez szükséges tanúsítványt;
g) felmentést adhat indokolt esetben nem magyar állampolgár Magyarországon történő házasságkötése esetén annak igazolása alól, hogy a nem magyar állampolgár házasuló házasságkötésének személyes joga szerint nincs akadálya;
h) ellenőrzi az anyakönyvi nyilvántartásokat és az anyakönyvvezető tevékenységét;
i) az illetékes anyakönyvvezető(k) akadályoztatása esetére kijelöli a helyettesítő anyakönyvvezetőt;
j) előkészíti, szervezi és lebonyolítja az anyakönyvi szakvizsgát.”
3. § Az At. 4. §-ának (3) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Magyar állampolgár külföldön történt születését, házasságkötését és halálesetét a fővárosi főjegyző anyakönyvezi (hazai anyakönyvezés).
(4) A fővárosi főjegyző az e célra vezetett anyakönyvbe anyakönyvezi annak a nem magyar állampolgárnak külföldön történt születését, akit magyar állampolgár örökbe fogadott.”
4. § Az At. 4. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A fővárosi főjegyző anyakönyvezi a halálesetét annak a külföldön született nem magyar állampolgárnak, akit magyar bíróság nyilvánított holtnak.”
5. § Az At. 6. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„6. § (1) Ha törvény másként nem rendelkezik, az anyakönyvi nyilvántartásokba betekintés csak olyan állami vagy önkormányzati szerv nevében eljáró személynek engedélyezhető, aki igazolja a betekintés célját és jogalapját.
(2) Az anyakönyv teljes adattartalmának megismerésére törvényben feljogosított szerv részére anyakönyvi másolat adható ki.”
6. § Az At. 7. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„7. § (1) Az anyakönyvi és a házasságkötési eljárásban, ha e törvény másként nem rendelkezik, a bejegyzendő adatokat, illetőleg a házasság megkötésének törvényes előfeltételeit okirattal kell bizonyítani. Az idegen nyelvű okiratot hiteles magyar nyelvű fordítással ellátva kell bemutatni. A nem magyar állampolgár magyarországi házasságkötéséhez szükséges tanúsítványt - ha nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik - diplomáciai felülhitelesítéssel ellátva kell bemutatni.
(2) Okirat bemutatása helyett személyes nyilatkozat tehető, ha az okirat a Külügyminisztérium vagy az adott ország külképviseleti hatósága által kiadott írásbeli nyilatkozat szerint nem szerezhető be külföldről.”
7. § Az At. 8. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az anyakönyvi és a házasságkötési eljárásban a Magyarországon élő magyar állampolgár személyazonosságát érvényes személyazonosító igazolvánnyal vagy más a személyazonosság igazolására alkalmas hatósági igazolvánnyal igazolhatja.
(2) Külföldön élő magyar állampolgárok, valamint a nem magyar állampolgárok személyazonosságukat más, személyazonosításra alkalmas okmánnyal is igazolhatják.”
8. § Az At. 10. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A haláleset bejelentésekor az anyakönyvvezető részére át kell adni az elhalt magyar állampolgár személyazonosításra alkalmas okmányát, személyi azonosítóját és lakcímét igazoló hatósági igazolványát, az orvos által kiállított halottvizsgálati bizonyítványt, továbbá - ha a bejelentő rendelkezésére áll - az elhalt születési anyakönyvi kivonatát és a családi állapotát igazoló okiratot.”
9. § Az At. 10. §-a a következő (4)-(6) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A haláleset bejelentésekor a Magyarországon bevándoroltként vagy menekültként élt személy személyazonosító okmányait, személyi azonosítóját és lakcímét igazoló hatósági igazolványát, a családi állapotát tanúsító okiratát, továbbá az orvos által kiállított halottvizsgálati bizonyítványt az anyakönyvvezetőnek át kell adni. Az anyakönyvvezető az okmányokat bevonja.
(5) Az anyakönyvvezető az elhalt átadott személyi azonosítóját és lakcímét igazoló hatósági igazolványát érvényteleníti, majd a személyazonosításra alkalmas okmányokkal együtt továbbítja a haláleset helye szerint illetékes körzetközponti feladatokat ellátó jegyzőnek.
(6) Bevándorolt és menekült státussal nem rendelkező nem magyar állampolgár halálesetének bejelentésekor az elhalt személyazonosításra alkalmas okmányait, továbbá az orvos által kiállított halottvizsgálati bizonyítványt az anyakönyvvezetőnek át kell adni. Az anyakönyvvezető az elhalt úti okmányában lévő érvényes magyar vízumra, illetőleg a tartózkodási jogosultságra vonatkozó bejegyzést követően az anyakönyvi folyószám feltüntetésével „érvénytelen” bejegyzést tesz, és a külföldi hatóságok által kiállított okmányokat a bejelentőnek visszaadja.”
10. § Az At. 13. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„13. § (1) Az anyakönyvi és házasságkötési eljárásban az állampolgárságot vizsgálni kell.
(2) A magyar állampolgárság érvényes személyazonosító igazolvánnyal, illetőleg magyar útlevéllel vagy állampolgársági bizonyítvánnyal igazolható.
(3) A külföldi állampolgárság érvényes külföldi úti okmánnyal, a más állam által kiállított állampolgársági okirattal, a magyar hatóság által kiállított érvényes személyazonosító igazolvánnyal, valamint a magyar idegenrendészeti hatóság által kiállított úti okmánnyal, letelepedési engedéllyel igazolható.
(4) Annak a személynek a születési, halotti anyakönyvi bejegyzésében, akinek magyar, illetve külföldi állampolgársága vagy hontalansága nem igazolt, az anyakönyvben - az ellenkező bizonyításáig - az „állampolgársága ismeretlen” bejegyzést kell szerepeltetni.
(5) A hontalanság tényét okirattal kell igazolni.
(6) Amennyiben valakinek több állampolgársága van és ezek közül az egyik állampolgársága magyar, a külföldi állampolgársága nem anyakönyvezhető.
(7) Amennyiben valakinek több külföldi állampolgársága van és egyik sem magyar, ezek közül csak az az állampolgársága anyakönyvezhető, amely állam területén a lakóhelye van, ha több állam területén van lakóhelye, az az állampolgárság, amely állammal a kapcsolata a legszorosabb.”
11. § Az At. 15. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Nem magyar állampolgár és a külföldön élő magyar állampolgár házasulók esetén a házasulók egyike a házassági szándékát - az illetékes külföldi hatóság (közjegyző, anyakönyvvezető), illetve az illetékes magyar konzuli tisztviselő előtt tett hitelesített és hiteles magyar nyelvű fordítással ellátott nyilatkozatával - írásban is bejelentheti.”
12. § Az At. 16. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő alcím és rendelkezés lép:
„A házasulók bejelentése a névviselésről
16. § A házasulók a házassági szándék bejelentésekor a Csjt.-ben foglaltaknak megfelelően nyilatkoznak arról, hogy a házasságkötés után milyen házassági nevet kívánnak viselni. A házasság megkötéséig a korábbi nyilatkozat megváltoztatható.”
13. § Az At. 18. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„18. § (1) Amennyiben a szülők a házasságkötés után nem viselnek közös házassági nevet, a házasságkötést megelőző eljárás során meg kell állapodniuk arról, hogy a házasságból származó gyermekek az apa vagy az anya családi nevét, vagy a mindkét szülő családi nevéből képzett, legfeljebb kéttagú családi nevet viselik. A megállapodást a házassági anyakönyv is tartalmazza. A gyermekek nevére vonatkozó megállapodás legkésőbb az első közös gyermek születésének anyakönyvezéséig módosítható.
(2) Ha a gyermek születése anyakönyvi bejegyzésének időpontjában az egyik szülő a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben a szülői felügyeleti jogát - annak megszüntetése vagy szünetelése folytán - nem gyakorolhatja, a másik szülő egyedül határozhatja meg, hogy a gyermek melyik szülő családi nevét viselje.”
14. § Az At. 19. §-a (2) bekezdésének h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) Az anyakönyvvezető a házasságkötésnél való közreműködést megtagadja, ha]
„h) a házasulók a házasságkötés után viselni kívánt házassági nevükről nem nyilatkoztak;”
15. § Az At. 23. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„23. § (1) Az a Magyarországon élő magyar állampolgár, hontalan személy, vagy a magyar menekültügyi hatóság által menekültként elismert személy, aki külföldön kíván házasságot kötni, az ehhez szükséges tanúsítvány kiadását a lakóhelye, ennek hiányában a tartózkodási helye szerint illetékes anyakönyvvezetőnél kérheti. Bejelentett, érvényes lakcím hiányában az érintett kérelmét az utolsó bejelentett lakcíme szerint illetékes anyakönyvvezetőnél is előterjesztheti.
(2) A kérelemhez csatolni kell a nem magyar állampolgár házasulónak az illetékes külföldi hatóság (különösen: a közjegyző, anyakönyvvezető, a konzul) vagy az eljáró magyar anyakönyvvezető előtt tett és hitelesített nyilatkozatát, melyben kijelenti, hogy a tervezett házasságának legjobb tudomása szerint nincs törvényes akadálya. A nyilatkozat csak akkor fogadható el, ha tartalmazza a születési családi és utónevet, a házassági nevet, a születés helyét és idejét, a nemet, a családi állapotot, a szülők születési családi és utónevét, továbbá a nyilatkozó lakóhelye és állampolgársága is megállapítható belőle.