2002. évi LXVIII. törvény
a közlekedésről szóló egyes törvények módosításáról1
A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény, a vasútról szóló 1993. évi XCV. törvény, a légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény és a víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény módosításáról az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
I. Fejezet
A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény módosítása
1. § A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 18. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Az utánképzésen nem kell részt vennie a járművezetőnek, ha az eltiltás csak járműkategóriára vagy járműfajtára terjed ki, és az a vezetői engedély visszavonásával nem jár.”
2. § A Kkt. 20. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az e törvény és a külön jogszabály által engedélykötelesnek minősített közúti közlekedési szolgáltatási tevékenységre (a továbbiakban: engedélyköteles tevékenység), a közlekedési hatóság részére történő bejelentési kötelezettségre és az autóbusszal végzett saját számlás személyszállítási tevékenységre vonatkozó szabályok megsértői bírságot kötelesek fizetni. A bírságolással kapcsolatos eljárás lefolytatására a közlekedési hatóság jogosult.
(2) A bírság összege:
a) az engedélyköteles tevékenység engedély nélkül való végzése, a jogosulatlan személyszállítás, a jogosulatlan árufuvarozás végzése esetén 100 000 Ft-tól 500 000 Ft-ig, az e tevékenységekre vonatkozó szabályok megsértése esetén 30 000 Ft-tól 150 000 Ft-ig terjed,
b) a nem engedélyköteles tevékenység végzése esetén, a közlekedési hatóság részére történő bejelentési kötelezettségre és az autóbusszal végzett saját számlás személyszállítási tevékenységre vonatkozó szabályok megsértői 30 000 Ft-tól 200 000 Ft-ig terjedő összegű bírságot kötelesek fizetni.”
3. § A Kkt. 24. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha a jármű az (1) bekezdésben említett követelményeknek nem felel meg, a közlekedési hatóság a forgalomban tartását megtiltja, vagy feltételekhez köti, és erről - gépjármű, mezőgazdasági vontató, lassú jármű és ezek pótkocsija esetén - a közlekedési igazgatási hatóságot értesíti.”
4. § A Kkt. 33. §-a (2) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdés b) pontjában megjelölt közútkezelők az autópályák használatáért az autópályák és az autóutak üzemeltetésére, fenntartására és felújítására fordítandó úthasználati díjat szedhetnek, valamint kezelhetik - a követelés elévülésének időpontjáig - az úthasználati díjjal, illetve pótdíjjal összefüggő külön jogszabályban megjelölt személy- és járműazonosító adatokat.”
5. § A Kkt. 45. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A 33. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott közútkezelők az úthasználati díj megfizetésének ellenőrzése és a pótdíj behajtása, valamint az e törvényben meghatározott feladataik ellátása céljából olyan elektronikus ellenőrzési rendszer működtetésére is jogosultak, amely az érvényes matricával nem rendelkező gépjármű rendszámát, áthaladásának helyét és időpontját az adatfeldolgozást követően rögzíti.”
6. § A Kkt. a következő 46/C. §-sal egészül ki:
„46/C. § (1) A külön jogszabályban meghatározott ellenőrző hatóság jogosult a veszélyes árut szállító jármű ellenőrzéséről felvett ellenőrzési jegyzékben megjelölt, a gépjárművezetőre vonatkozó személyes adatok (név, állampolgárság, születési hely, születési idő, anyja neve, lakcím, a vezetői engedélyben található egészségi és pályaalkalmassági adatok, személyazonosító igazolvány/útlevél száma, ADR oktatási bizonyítvány száma), a kísérő nevére és állampolgárságára, a feladó nevére és címére, továbbá a címzett nevére vonatkozó személyes adatok kezelésére és nyilvántartására. Az adatokat öt évig kell megőrizni.
(2) A közlekedési hatóság jogosult a veszélyes áru szállítási biztonsági tanácsadó személyes adatainak [név, állampolgárság, anyja neve, lakcím, a veszélyes áru szállítási biztonsági tanácsadó képesítéséről szóló bizonyítványának érvényessége (alágazat, veszélyességi osztályok)] kezelésére és nyilvántartására. Az adatokat öt évig kell megőrizni.”
7. § (1) A Kkt. 48. §-a (3) bekezdése a) pontjának 8. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(3) Felhatalmazást kap
a) a Kormány, hogy]
„8. a közúti járművezetők és a közúti közlekedési szakemberek képzésének és vizsgáztatásának általános szabályait,”
(rendeletben állapítsa meg.)
(2) A Kkt. 48. §-a (3) bekezdése b) pontja a következő 18. alponttal egészül ki:
[(3) Felhatalmazást kap
b) a gazdasági és közlekedési miniszter, hogy]
„18. a közúti járművezetők és a közúti közlekedési szakemberek képzésének és vizsgáztatásának részletes szabályait”
(rendeletben állapítsa meg.)
II. Fejezet
A vasútról szóló 1993. évi XCV. törvény módosítása
8. § (1) A vasútról szóló 1993. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 16. §-a (3) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(3) A koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvényt a következő kiegészítésekkel, illetve eltérésekkel kell alkalmazni:]
„b) nem minősül koncesszióköteles tevékenységnek az FHéV Rt. vasúti pályája, a múzeumvasút, a sikló, a függőpálya - ideértve a sífelvonókat is - működtetése, valamint az azokkal (azokon), illetve a saját használatú vasúton végzett személyszállítás”.
(2) A Vtv. 17. §-ának (4) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
[(4) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy]
„e) a vasúti járművezetők képzésének, vizsgáztatásának és szakképesítésének”
(szabályait rendeletben állapítsa meg.)
III. Fejezet
A légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény módosítása
9. § A légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény (a továbbiakban: Lt.) a következő 3/B. §-sal egészül ki:
„3/B. § (1) A légiközlekedési hatóság jogosult külföldi lajstromba felvett polgári légijárművet (a továbbiakban: külföldi légijármű) és annak személyzetét a Magyar Köztársaság területén ellenőrizni.
(2) Ha a légiközlekedési hatóság az ellenőrzése során észleli, hogy a külföldi légijármű vagy annak személyzete nem felel meg a nemzetközi szerződésekben foglalt feltételeknek, arról a lajstromozó államot értesíti.
(3) Az ellenőrzés eredményéről a légiközlekedési hatóság tájékoztathatja más állam légiközlekedési hatóságát, továbbá az érintett nemzetközi szervezeteket.
(4) Abban az esetben, ha a légiközlekedési hatóság - (2) bekezdésben meghatározottakon túl - a külföldi légijármű olyan sérüléséről vagy meghibásodásáról szerez tudomást, amely a repülés biztonságát veszélyezteti, a légijármű további repülését megtiltja, a sérülés vagy a meghibásodás kijavításáig.”
10. § Az Lt. a következő alcímmel és 29/A. §-sal egészül ki:
„A hajózókra vonatkozó külön rendelkezések
29/A. § (1) A lajstromba felvett légijármű fedélzetén munkavállalóként munkát végző légijármű-vezető, navigátor, fedélzeti mérnök (szerelő) és légiutas-kísérő (a továbbiakban együtt: hajózó) teljes munkaideje - beleértve a rendkívüli munkavégzés és a készenlét idejét is - az évi 2000 órát nem haladhatja meg.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltakat alkalmazni kell a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony alapján vagy egyéni vállalkozóként munkát végző hajózók munkavégzésének időtartama tekintetében is.
(3) A hajózó részére naptári hónaponként legalább hét, naptári évenként legalább 96 olyan pihenőnapot kell adni, amelyet lakóhelyén tölthet.
(4) A hajózó alkalmazásához szükséges, illetve alkalmazását követő - külön jogszabályban meghatározott - egészségügyi vizsgálat költségét a munkáltató viseli.”
11. § Az Lt. 30. §-a (3) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A légiközlekedési szakszemélyzet képzésének szabályait a polgári légiközlekedés területén a miniszter, az állami légiközlekedés területén - a belügyminiszter egyetértésével - a honvédelmi miniszter rendeletben állapítja meg.”
12. § Az Lt. 31. §-ának első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„31. § A légiforgalmi irányító és repüléstájékoztató szakszolgálat ellátásához szükséges - az állami oktatási intézményekben meg nem szerezhető - szakmai ismeretekre vonatkozó képzést a miniszter, illetve a honvédelmi miniszter által kijelölt intézetek végzik.”
13. § Az Lt. 37. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A nyilvános repülőtér - a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 172. §-ának d) pontjában megjelölt nemzetközi kereskedelmi repülőtér (Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülőtér), valamint a közös felhasználású katonai és polgári repülőtér kivételével - és a polgári célú nem nyilvános repülőtér létesítésére, fejlesztésére és megszüntetésére a Kormány előzetes egyetértése alapján a miniszter a belügyminiszterrel, a honvédelmi miniszterrel, a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterrel, a környezetvédelmi és vízügyi miniszterrel, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszterrel, valamint a területileg illetékes települési önkormányzattal (önkormányzatokkal) egyetértésben ad engedélyt.”
14. § Az Lt. 52. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A lajstromozásra nem kötelezett légijárművel folytatott repülések és az azokkal összefüggő tevékenységek végrehajtásának szabályait a miniszter rendeletben állapítja meg.”
15. § (1) Az Lt. 61. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A légiközlekedés biztonsága érdekében a magyar légtérben légiforgalmi szolgálatokat kell fenntartani.”
(2) Az Lt. 61. §-a (3) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és a bekezdés a következő h) és i) ponttal egészül ki:
[(3) A légiforgalmi szolgálat feladata különösen:]
„g) riasztó szolgálat ellátása;