2003. évi XLIII. törvény

az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi közszolgáltatások szervezéséről1

Az Országgyűlés az egészségügyi ellátórendszer korszerűsítésének, az új típusú működési formák elterjedésének és a befektetések ösztönzésének céljából, a betegellátás szakmai követelményeit szem előtt tartva a következő törvényt alkotja:

I. Fejezet

BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK

1. § (1) E törvény hatálya az egészségügyi szolgáltatókra, az egészségügyi közszolgáltatásokra és az egészségügyi közszolgáltatásért felelős szervekre terjed ki.

(2) Az orvosok, a gyógyszerészek, valamint más egészségügyi dolgozók jogállásáról külön törvény rendelkezik.

2. § (1) E törvény alkalmazásában

a) egészségügyi szolgáltatás: az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. évi törvény (a továbbiakban: Eütv.) 3. § e) pontjában meghatározott tevékenység;

b) egészségügyi közszolgáltatás: a részben vagy egészben az államháztartás terhére finanszírozott egészségügyi szolgáltatás;

c) egészségügyi szakterület: amelyre nézve külön jogszabály szerint egészségügyi szakképesítés szerezhető;

d) egészségügyi szakma: az Eütv. 3. § q) pontjában meghatározott egészségügyi szakképesítéssel, továbbá jogszabályban meghatározott szakmai (személyi és tárgyi) minimumfeltételekkel ellátható olyan egészségügyi szolgáltatások összessége, mely szerepel az egészségügyi szakmai kódjegyzékben;

e) gyógyintézet: az Eütv. 3. § g) pontjában meghatározott, rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó egészségügyi intézmény;

f) fenntartó:

fa) költségvetési szerv egészségügyi szolgáltató esetén az alapító okiratban felügyeleti szervként megjelölt állami szerv, helyi önkormányzat vagy önkormányzati társulás,

fb) egyházi jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező egyházi egészségügyi szolgáltató esetén az alapító okiratban fenntartóként megjelölt egyházi jogi személy,

fc) alapítványi, közalapítványi egészségügyi szolgáltató esetén az alapítvány, közalapítvány,

fd) más szervezet egészségügyi szolgáltató egységeként működő gyógyintézet esetén a tulajdonosi jogokat gyakorló szervezet.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakon túl e törvény alkalmazásában az Eütv. 3. §-ában foglalt fogalommeghatározásokat kell figyelembe venni.

II. Fejezet

AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLTATÓK

Általános rendelkezések

3. § (1) Egészségügyi szolgáltatás kizárólag az egészségügyi hatóság által kiadott működési engedély birtokában, az abban meghatározottak szerint kezdhető meg, illetve folytatható.

(2) Egészségügyi szolgáltatásra bármely természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság kaphat működési engedélyt, ha megfelel a külön jogszabályban előírt szakmai (tárgyi és személyi) minimumfeltételeknek, szakképesítési előírásoknak és rendelkezik az egészségügyi szolgáltatás nyújtásával összefüggésben okozott kár megtérítésére felelősségbiztosítási szerződéssel (a továbbiakban: egészségügyi szolgáltató).

(3) A működési engedélyben fel kell tüntetni a szolgáltató által folytatható egészségügyi szakmát, szakmákat.

(4) Több telephelyen működő egészségügyi szolgáltató esetén a telephelyekre külön működési engedélyt kell kérni.

4. § (1) Egészségügyi szolgáltatás - a (2)-(4) bekezdésben foglalt kivétellel - bármilyen tulajdoni és szervezeti formában megszervezhető.

(2) Gyógyintézet csak jogi személyiséggel rendelkező egészségügyi szolgáltató vagy annak szervezeti egysége lehet.

(3) Jogszabály előírhatja, hogy valamely egészségügyi szolgáltatás csak gyógyintézetben vagy fekvőbeteg-gyógyintézetben nyújtható.

(4) A gyógyszertárak létesítését és működtetését külön törvény szabályozza.

Egyes egészségügyi szolgáltatókra vonatkozó külön rendelkezések

Egyetemi klinika

5. § (1) Az egyetemi klinika az orvostudományi (egészségtudományi) képzést folytató egyetem (a továbbiakban: egyetem) olyan szervezeti egysége, mely a progresszív ellátás (Eütv. 75. §) felső szintjén és a területi ellátási kötelezettség keretében nyújtott gyógyító-megelőző feladatain keresztül biztosítja az adott egészségügyi szakterület - elméleti és gyakorlati képzését is magába foglaló - graduális, illetve posztgraduális oktatását.

(2) Az egyetemi klinika a szakterületét illetően kapcsolatot tart más egészségügyi szolgáltatókkal, részt vesz az orvostudomány adott ágának elméleti és gyakorlati fejlesztésében, illetve e területen kutatómunkát végez.

(3) Egészségügyi szolgáltató a „klinika” elnevezés használatára csak az (1)-(2) bekezdésekben foglaltak teljesítése esetén jogosult.

Oktató és gyakorló egészségügyi szolgáltató

6. § (1) Az egészségügyi képzés, szakképzés és továbbképzés gyakorlati szakmai ismereteit - a felsőoktatási vagy oktatási intézménnyel kötött szerződés alapján - olyan gyógyintézet vagy egyéb egészségügyi szolgáltató is nyújthatja, amely nem minősül egyetemi klinikának.

(2) Az (1) bekezdés szerinti gyógyintézet vagy egyéb egészségügyi szolgáltató a szerződésben foglaltak szerint a neve kiegészítéseként használhatja az „oktató” vagy „gyakorló” minősítést.

(3) Amennyiben a képzési feladatokat csak az egészségügyi szolgáltató egyes szervezeti egységei látják el, az (1)-(2) bekezdésben foglalt szabályok értelemszerű alkalmazásával ezen szervezeti egységek jogosultak az „oktató” vagy „gyakorló” minősítés használatára.

Egyéni egészségügyi vállalkozó

7. § (1) Egyéni egészségügyi vállalkozási tevékenység folytatására az egészségügyi dolgozók működési nyilvántartásában szereplő és a külön jogszabályokban meghatározott egészségügyi szakképesítéssel rendelkező személy jogosult.

(2) Az egyéni egészségügyi vállalkozó egyéni vállalkozói igazolvány, érvényes működési engedély és felelősségbiztosítási szerződés birtokában, a saját nevében és kockázatára nyújtja a működési engedélyében meghatározott egészségügyi szakmákhoz tartozó szolgáltatásokat.

(3) Az egyéni egészségügyi vállalkozó köteles személyesen közreműködni az egészségügyi szolgáltató tevékenység folytatásában.

(4) Az egyéni egészségügyi vállalkozó a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint alkalmazottat foglalkoztathat. Az általa foglalkoztatott, egészségügyi szolgáltató tevékenységet végző személynek rendelkeznie kell a külön jogszabályban meghatározott alkalmassági vizsgálattal. Az egyéni egészségügyi vállalkozó által alkalmazott szakirányú szakképesítéssel nem rendelkező személy egészségügyi szolgáltató tevékenységet csak akkor végezhet, ha szakmai tevékenységének közvetlen irányítását az egyéni egészségügyi vállalkozó vagy az általa alkalmazott megfelelő szakképesítéssel rendelkező személy látja el.

(5) Az egyéni egészségügyi vállalkozás folytatásához szükséges szakképesítés meglétét a működési engedélyezés során az egészségügyi hatóság vizsgálja.

III. Fejezet

AZ EGÉSZSÉGÜGYI KÖZSZOLGÁLTATÁSOK SZERVEZÉSE

Egészségügyi közszolgáltatás nyújtására jogosult egészségügyi szolgáltatók

8. § (1) Egészségügyi közszolgáltatás nyújtására bármely egészségügyi szolgáltató jogosult, ha a külön jogszabályban foglaltaknak megfelelően

a) egészségügyi szolgáltatás nyújtására jogosító működési engedéllyel rendelkezik, és

b) az Országos Egészségbiztosítási Pénztár igazgatási szerveivel [a továbbiakban együtt: megyei (fővárosi) egészségbiztosítási pénztár (MEP)] finanszírozási szerződést köt, vagy

c) az egészségügyi szolgáltatásra költségvetési támogatásban részesül.

(2) Az egészségügyi közszolgáltatást nyújtó egészségügyi szolgáltató szociális szolgáltatásokon kívül csak a működési engedélyében meghatározott egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggő tevékenységet végezhet.

(3) Egészségügyi közszolgáltatás nyújtásában közreműködik az az egészségügyi szolgáltató is, aki tevékenységét az e törvény szerinti közreműködői szerződés alapján valamely egészségügyi közszolgáltatás nyújtására jogosult egészségügyi szolgáltató számára és költségére végzi.

Felelősség az egészségügyi közszolgáltatások szervezéséért

9. § (1) Az egészségügyi közszolgáltatások szervezése magában foglalja különösen

a) a progresszív ellátás adott szintjének megfelelő egészségügyi ellátás szervezését;

b) az egészségügyi közszolgáltatást nyújtó központi vagy önkormányzati költségvetési szervek fenntartását, illetőleg az állami, önkormányzati tulajdoni részesedéssel működő gazdasági társaságokban a tulajdonosi jogok gyakorlását, valamint

c) a közszolgáltatás finanszírozását.

(2) Az egészségügyi közszolgáltatás szervezéséről az állam

a) a helyi önkormányzatok,

b) az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium,

c) az egészségügyi szolgáltatót fenntartó minisztériumok (a továbbiakban együtt: ágazati minisztérium), illetve

d) az orvostudományi (egészségtudományi) képzést folytató felsőoktatási intézmények

[a továbbiakban az a)-d) pont alattiak együtt: egészségügyi közszolgáltatásért felelős szerv], valamint

e) az egészségbiztosítási rendszer működtetése

útján gondoskodik.

(3) Az egészségügyi közszolgáltatásért felelős szervek az a)-d) pontokban foglalt feladataik tekintetében külön törvényben meghatározott mértékben és szakmai összetételben kötelesek gondoskodni az egészségügyi közszolgáltatásokról (a továbbiakban: ellátási kötelezettség):

a) a helyi önkormányzatok szervezik a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) alapján a területükön élő lakosság egészségügyi alap- és szakellátását;

b) az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium feladatköre azokra az egészségügyi közszolgáltatásokra terjed ki, amelyek a progresszív ellátás felső szintjein elhelyezkedő országos és/vagy regionális feladatot látnak el, illetőleg az országos népegészségügyi programok kiemelt céljait szolgálják vagy speciális ellátási igényt elégítenek ki;