2003. évi LXXX. törvény
a jogi segítségnyújtásról1
Annak érdekében, hogy létrejöjjön a szociálisan hátrányos helyzetben lévők számára egy olyan intézményrendszer, amelyben a támogatottak szakszerű jogi tanácsot és eljárási jogi képviseletet kaphatnak jogaik érvényesítése és jogvitáik megoldása során, az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
I. Rész
A JOGI SEGÍTSÉGNYÚJTÁS KERETÉBEN NYÚJTOTT TÁMOGATÁSOK ÉS IGÉNYBEVÉTELÜK FELTÉTELEI
I. Fejezet
A PEREN KÍVÜLI TÁMOGATÁSOK
A támogatás formái
1. § (1) Az állam a jogi segítségnyújtás keretében jogi segítő e törvény szerinti igénybevételének jogát biztosítja peren kívül (a továbbiakban e Fejezetben: támogatás) a támogatott személynek (a továbbiakban: fél).
(2) A jogi segítő a fél számára jogi tanácsot ad vagy beadványt, egyéb iratot készít (a továbbiakban: jogi szolgáltatás), amelynek jogszabályban meghatározott mértékű munkadíját és költségeit (a továbbiakban együtt: a jogi szolgáltatás díja) az állam a fél helyett a jogi segítő részére megfizeti vagy megelőlegezi.
(3) A jogi segítő óradíját a központi költségvetésről szóló törvényben az Országgyűlés állapítja meg úgy, hogy annak összege az előző évi összegnél nem lehet alacsonyabb.
2. § (1) Ha a fél a jövedelmi és vagyoni viszonyai alapján arra szerez jogosultságot, hogy helyette a jogi szolgáltatás díját az állam viseli (5. §), a jogi szolgáltatás igénybevétele a fél számára nem jár költségekkel.
(2) Ha a fél a jövedelmi és vagyoni viszonyai alapján arra szerez jogosultságot, hogy helyette a jogi szolgáltatás díját az állam megelőlegezze (6. §), az előlegezett díjat a támogatás engedélyezéséről szóló határozatban megállapított határidőn belül kell az állam részére visszatérítenie. A visszatérítésre legfeljebb egyéves határidő biztosítható, e határidőn belül pedig a részletekben történő teljesítés is engedélyezhető.
Tárgyi hatály
3. § (1) A támogatás abban az esetben biztosítható a félnek, ha
a) olyan jogvitában érintett, amellyel kapcsolatban a későbbiekben per lefolytatására kerülhet sor és a fél eljárási jogainak, kötelességeinek megismeréséhez jogi tanácsadásra vagy a későbbi perbeli jognyilatkozat megtétele érdekében beadvány készítésére van szükség,
b) peren kívül is lezárható jogvitában érintett és e felet a jogvita peren kívüli lezárásának lehetőségeiről indokolt tájékoztatni vagy részére olyan iratot készíteni, amely a jogvita lezárását szolgálja,
c) jogvita lezárását szolgáló peren kívüli közvetítésben vesz részt, és a közvetítést lezáró megállapodás aláírását megelőzően szükséges részére a jogi tanácsadás,
d) mindennapi megélhetését közvetlenül érintő kérdésben (így különösen lakhatással, munkajoggal összefüggő kérdések, közüzemi szolgáltatások igénybevétele) szükséges a jogról való tájékoztatás,
e) kötelezettséget keletkeztető közigazgatási eljárásban vesz részt, és a fél eljárási jogainak, kötelességeinek megismeréséhez jogi tanácsadásra vagy jognyilatkozat megtétele érdekében beadvány készítésére van szükség,
f) részére abban a kérdésben szükséges jogi tanácsadás, hogy jogainak védelme érdekében mely hatóságnál milyen típusú eljárást kell indítania, illetve ilyen eljárás kezdeményezése érdekében beadvány készítésére van szükség,
g) bűncselekmény sértettje, és a feljelentés megtételéhez, büntetőeljárásbeli jogainak megismeréséhez vagy a bűncselekménnyel okozott kár megtérítése iránti eljárás megindításához van szüksége jogi tanácsadásra vagy beadvány készítésére,
h) polgári vagy büntetőeljárásban rendkívüli jogorvoslati kérelem elkészítéséhez kér segítséget.
(2) Magyarországi lakóhellyel rendelkező személy ügyében jogi tanácsadásra akkor is sor kerülhet, ha az érintett bírósági vagy hatósági eljárás külföldön van folyamatban.
(3) Nem lehet támogatást nyújtani
a) szerződés készítésére, kivéve, ha a szerződést kötő felek közösen kérik a támogatást, és valamennyiük vonatkozásában fennállnak annak a feltételei,
b) jogi tanácsadásra a következő területeken:
1. pénzintézet által folyósított kölcsön felvételének feltételei,
2. olyan jogügylet tárgyában, amelyben a jognyilatkozatot csak ügyvéd által ellenjegyzett okiratba vagy közjegyzői okiratba foglaltan lehet tenni, kivéve, ha a jogügylet a fél és családja lakhatását szolgáló ingatlan elidegenítése vagy megterhelése,
c) alkotmányjogi panasszal kapcsolatban,
d) a magánszemély vállalkozási jellegű tevékenységével kapcsolatos ügyben,
e) társadalmi szervezet létrehozásával és működésével kapcsolatos ügyben,
f) vámügyekkel kapcsolatban.
Személyi hatály
4. § (1) Támogatásban részesíthető a fél, ha
a) magyar állampolgár;
b) Magyarország területén bejelentett lakóhellyel rendelkező vagy menekültügyi eljárásban részt vevő külföldi személy;
c) nem magyar állampolgár az államának a Magyar Köztársasággal kötött nemzetközi megállapodása vagy viszonosság alapján;
d) az Európai Unió tagállamának állampolgára;
e) az Európai Unión kívüli államnak az Európai Unió tagállamában jogszerűen tartózkodó állampolgára.
(2) A viszonosság fennállása tekintetében az igazságügyminiszter nyilatkozata irányadó.
(3) E törvénynek az Európai Unió tagállamaira vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók Dániára.
Rászorultság
5. § (1) A jogi szolgáltatás díját a fél helyett az állam viseli, ha a fél rendelkezésre álló havi nettó jövedelme (munkabére, nyugdíja, egyéb rendszeres pénzbeli juttatása), nem haladja meg a munkaviszony alapján megállapított öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét (a továbbiakban: nyugdíjminimum), vagyona pedig - a 9. §-ban foglaltak figyelembevételével - nincs.
(2) Jövedelmi és vagyoni helyzetére tekintet nélkül rászorultnak tekintendő az a fél, aki
a) rendszeres szociális segélyben részesül,
b) közgyógyellátásban részesül vagy egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságát állapították meg, vagy
c) átmeneti szállást igénybe vevő hajléktalan személy,
d) menekült, menedékes, illetve menekültkénti vagy menedékeskénti elismerését kérő személy és a jövedelmi és vagyoni helyzetéről tett nyilatkozata alapján a számára biztosított ellátásra és támogatásra jogosult.
6. § A jogi szolgáltatás díját a fél helyett az állam előlegezi, ha a fél rendelkezésre álló havi nettó jövedelme nem haladja meg a teljes munkaidőben történő foglalkoztatás alapján járó munkabér mindenkori legkisebb összegét (minimálbér), és vagyona - a 9. §-ban foglaltak figyelembevételével - nincs.
7. § (1) A rendelkezésre álló jövedelem számításánál a havi jövedelembe be kell számítani a féllel egy háztartásban élő személy jövedelmét is - kivéve, ha ellenérdekű személy a féllel fennálló jogvitában vagy államigazgatási eljárásban -, és ezt az összeget kell elosztani a féllel egy háztartásban élő személyek számával.
(2) A rendelkezésre álló jövedelem megállapításánál az (1) bekezdés alapján kiszámított összegből le kell vonni
a) jogszabály alapján a fél által fizetendő tartásdíj vagy járadék összegét, és
b) lakás vásárlásához, felújításához, építéséhez pénzintézet (munkáltató) által folyósított hitel havi törlesztőrészletének a félre eső összegét, ha a lakás a hitel felvételekor megfelelt a méltányolható lakásigény külön jogszabályban meghatározott feltételeinek.
8. § (1) A rászorultságot akkor is meg kell állapítani, ha a fél rendelkezésre álló jövedelme az 5. vagy a 6. §-ban megállapított összeghatárt meghaladja, de a fél
a) a jogi szolgáltatás igénybevételét lehetetlenné tévő mértékben akadályoztatva van a jövedelmével való rendelkezési joga gyakorlásában,
b) számára a jogi szolgáltatás igénybevétele egyéb személyes körülményeire - így különösen fogyatékosságára, illetve a lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye államának magas megélhetési költségeire - tekintettel még ilyen összegű jövedelem mellett is lehetetlen, vagy
c) a jövedelmét a jogi szolgáltatás igénybevételétől eltérő más célra kell fordítania és ennek elmaradása a fél vagy a vele egy háztartásban élők életét, testi épségét, egészségét vagy megélhetését közvetlenül veszélyeztetné.
(2) Nem lehet a rászorultságot megállapítani, ha a félnek a támogatás iránti kérelem előterjesztését megelőző évben elért nettó átlagkeresete legalább 30 százalékkal meghaladja a rászorultsághoz vizsgált, levonások [7. § (2) bek.] nélküli havi nettó jövedelmét.
9. § (1) Nem lehet a rászorultságot megállapítani akkor, ha a fél rendelkezésre álló jövedelme nem haladja meg az 5. vagy a 6. §-ban megállapított összeghatárt, de a fél olyan vagyonnal rendelkezik, amelynek felhasználásával (értékesítésével, megterhelésével stb.) a jogi szolgáltatás igénybevételének költségeit fedezni tudná. E szabály alkalmazásában nem vehető figyelembe az a vagyontárgy, amelynek felhasználásával járó veszteség nem áll arányban a jogi szolgáltatás igénybevétele folytán elérhető előnyökkel.
(2) Nem lehet az (1) bekezdésben meghatározott vagyonnak tekinteni különösen
a) a szokásos életszükségleti és berendezési tárgyakat,
b) a fél olyan ingatlanát, amely saját és az általa eltartottak lakhatását szolgálja,
c) a mozgáskorlátozott személy gépjárművét és azt a gépjárművet, amely nélkül a fél foglalkozásának gyakorlása lehetetlenné válik, és
d) azokat a vagyontárgyakat, amelyek az 5. és 6. §-ban meghatározott mértékű jövedelem megszerzéséhez szükségesek.
A támogatás kizártsága
10. § (1) Nem lehet támogatást nyújtani, ha a szükséges támogatást az ügyben a fél korábban már megkapta, vagy ha a fél ügyében eljáró közigazgatási szerv a fél beadványának elkészítésében segítséget nyújtott.
(2) Nem részesíthető a fél támogatásban, ha
a) valamely, korábban nyújtott támogatást valótlan adatok szolgáltatása miatt megvontak tőle, a megvonás időpontjától számított 2 évig,
b) a fél a korábban igénybe vett jogi szolgáltatás díját - bár arra köteles lett volna - nem térítette vissza az államnak, vagy
c) a támogatás iránti kérelmében foglaltak ellenőrzésére irányuló vizsgálat elvégzését akadályozza.
(3) A (2) bekezdés b) pontjában foglalt esetben a fél kivételesen részesíthető támogatásban, ha igazolja, hogy a jövedelmi és vagyoni helyzete, egyéb személyes körülményei olyan fokban romlottak meg, hogy önhibáján kívül nem képes a jogi szolgáltatás díjának visszatérítésére.