2003. évi LXXXVI. törvény

a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról1

A nemzetgazdaság és a munkaerőpiac követelményeihez, a társadalmi folyamatokhoz és az információs társadalom igényeihez igazodó rugalmas és differenciált, a gazdaság dinamikus fejlődését segítő szakképzési rendszer fejlesztési forrásainak biztosítása, továbbá az Európai Unió által nyújtott támogatások strukturált tervezése és finanszírozási kereteinek kialakítása céljából az Országgyűlés a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról a következő törvényt alkotja:

ELSŐ RÉSZ

A szakképzési hozzájárulás

1. § (1) A szakképzés költségeihez való hozzájárulás (a továbbiakban: szakképzési hozzájárulás) célja

a) a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szt.) hatálya alá tartozó, az Országos Képzési Jegyzékben (a továbbiakban: OKJ) szereplő állam által elismert szakképesítés, továbbá munkakör betöltéséhez, foglalkozás, tevékenység gyakorlásához szükséges képesítés megszerzését, a szakmai tevékenység magasabb szintű gyakorlásához szükséges ismeretek elsajátítását biztosító iskolai és iskolarendszeren kívüli gyakorlati képzés,

b) a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Ftv.) hatálya alá tartozó gyakorlati képzés,

c) a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Kt.) által szabályozott és a szakképzési tanulmányokba az Szt. 11. §-a alapján történő beszámítás tekintetében a szakiskolai pályaorientáció, szakmai előkészítő ismeretek és szakmai alapozó oktatás, a szakközépiskolai szakmai orientáció, gyakorlati szakmacsoportos alapozó oktatás, továbbá

d) a gimnáziumban folyó informatikai, számítástechnikai oktatás [a továbbiakban az a)-d) pont alattiak együtt: gyakorlati képzés]

támogatása, valamint a gyakorlati képzés fejlesztésének támogatása.

(2) A szakképzési hozzájárulás célja az iskolarendszeren kívüli felnőttképzésnek a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) alapján történő támogatása, valamint a foglalkoztatottak szakmai tudásának továbbfejlesztéséhez képzési források biztosítása.

2. § (1) Szakképzési hozzájárulásra kötelezett - a (3)-(4) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - a belföldi székhelyű

a) gazdasági társaság,

b) szövetkezet, kivéve a lakásszövetkezetet, az iskolai szövetkezetet és az iskolai szövetkezeti csoportot,

c) állami vállalat, tröszt, tröszti vállalat, erdőbirtokossági társulat, vízgazdálkodási társulat - a víziközműtársulat kivételével -, egyes jogi személyek vállalata és a leányvállalat,

d) ügyvédi iroda, végrehajtó iroda és szabadalmi ügyvivő iroda,

e) a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott egyéni vállalkozó, az átalányadót fizető egyéni vállalkozó kivételével [a továbbiakban az a)-e) pont alattiak együtt: hozzájárulásra kötelezett].

(2) Szakképzési hozzájárulásra kötelezett a belföldön vállalkozási tevékenységet folytató, külföldi székhelyű jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező társas cég, személyi egyesülés, egyéb szervezet is, ha belföldön telephellyel, fiókteleppel rendelkezik.

(3) Annak a hozzájárulásra kötelezettnek, aki adófizetési kötelezettségének átalányadó megfizetésével tesz eleget (a továbbiakban: átalányadózó), szakképzési hozzájárulás tekintetében e törvény alapján nem keletkezik bevallási és elszámolási kötelezettsége, fizetési kötelezettségét az átalányadó megfizetésével teljesíti.

(4) Az egyszerűsített vállalkozói adó hatálya alá tartozó adóalany a külön törvényben meghatározott módon teljesíti a szakképzési hozzájárulási fizetési kötelezettségét.

(5) Nem köteles szakképzési hozzájárulásra

a) a büntetés-végrehajtásnál a fogva tartottak kötelező foglalkoztatására létrehozott gazdálkodó szervezet, valamint

b) az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral szerződést kötött nem költségvetési szervként működő egészségügyi szolgáltató a közfeladat ellátása során kifizetett bérköltsége tekintetében.

3. § (1) A szakképzési hozzájárulás alapja

a) a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számvitelről szóló törvény) 79. §-ának (2) bekezdése által meghatározott bérköltség,

b) az egyszeres könyvvitelt vezető hozzájárulásra kötelezettnél a számvitelről szóló törvény 111. §-ának (3) bekezdése szerint meghatározott (a pénzforgalmi könyvvitelben elszámolt) bérköltség.

(2) A szakképzési hozzájárulás alapja a számvitelről szóló törvény hatálya alá nem tartozó, hozzájárulás fizetésére kötelezett egyéni vállalkozó esetében a munkaviszony keretében foglalkoztatott magánszemély számára kifizetett bérköltség.

(3) A szakképzési hozzájárulás mértéke - a (4) bekezdés figyelembevételével - a bérköltség 1,5 százaléka (a továbbiakban: bruttó kötelezettség).

(4) A számvitelről szóló törvény hatálya alá tartozó hozzájárulásra kötelezett a szakképzési hozzájárulást az üzleti évre, az egyéb hozzájárulásra kötelezett a naptári évre (tárgyév) állapítja meg. A naptári évtől eltérő üzleti évet választó hozzájárulásra kötelezett az üzleti év első napján hatályos jogszabályok szerint állapítja meg, vallja be, fizeti meg hozzájárulási kötelezettségét, és fizet előleget.

(5) A kettős könyvvitelt vezető gazdálkodó a fizetendő szakképzési hozzájárulás alapjának az üzleti évet követő év ötödik hónap utolsó napjáig bekövetkezett - az üzleti évről készült bevallásában figyelembe nem vett - változása esetén a szakképzési hozzájárulás különbözetét az üzleti évet követő év ötödik hónap utolsó napjáig vallja be, és fizeti meg.

4. § (1) A szakképzési hozzájárulás teljesíthető

a) az Szt. 19. §-a és 27. §-a alapján kötött együttműködési megállapodás, illetőleg tanulószerződés alapján szakközépiskolai és szakiskolai (a továbbiakban: szakképző iskola) tanuló gyakorlati képzésének - ideértve a szorgalmi idő befejezését követő összefüggő szakmai gyakorlatot is - megszervezésével,

b) az Ftv. hatálya alá tartozó gyakorlati képzésnek e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott módon történő megszervezésével, amennyiben a gyakorlati képzésre a felsőoktatási intézmény és a gyakorlati képzésben közreműködő hozzájárulásra kötelezett együttműködési megállapodást kötött.

(2) A szakképzési hozzájárulást az (1) bekezdés szerinti gyakorlati képzés megszervezésével teljesítő hozzájárulásra kötelezett a bruttó kötelezettségét legfeljebb annak mértékéig

a) a tárgyévben elszámolt (kifizetett) - a mellékletben meghatározott - költségek (kiadások) összegével,

b) a csoportos gyakorlati képzést közvetlenül szolgáló tárgyi eszköz beszerzésére, bérleti díjára, karbantartására, felújítására, pótlására, illetőleg bővítésére, valamint ezen eszközök működését biztosító szoftverek beszerzésére a tárgyévben fordított, az Flt.-ben meghatározott Munkaerőpiaci Alap képzési alaprészéből (a továbbiakban: alaprész) nyújtott támogatás értékével csökkentett összeggel,

c) a szakmai alapképzés céljait is szolgáló, az Szt. 54/B. §-ának 22. pontja szerinti tanműhely (a továbbiakban: tanműhely) bérleti, munkavédelmi, tűzbiztonsági és közüzemi szolgáltatásai díjára a tárgyévben fordított ellenőrizhető és arányos költségek összegével, továbbá

d) a tanulószerződés alapján foglalkoztatott tanuló gyakorlati képzése során felhasznált anyagköltségre - tanulónként és évenként - legfeljebb a kötelező legkisebb munkabér 20 százalékának megfelelő ellenőrizhető összeggel

csökkentheti.

(3) Az a hozzájárulásra kötelezett, aki a szakképzési hozzájárulási kötelezettségének részben a (2) bekezdés alapján tett eleget, a még fennmaradó kötelezettségét a hozzájárulásra kötelezett saját munkavállalói számára a felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény (a továbbiakban: Fktv.) 20. §-ában meghatározott felnőttképzési szerződés, illetőleg a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Munka Törvénykönyve) szerinti tanulmányi szerződés alapján megszervezett képzés külön jogszabályban meghatározott költségei elszámolásával teljesítheti. Az elszámolt költségek összege nem haladhatja meg a hozzájárulásra kötelezett bruttó kötelezettségének 33 százalékát. Az OKJ-ben nem szereplő képzések szakképzési hozzájárulás terhére történő elszámolhatóságáról a megyei (fővárosi) munkaügyi tanács (a továbbiakban: munkaügyi tanács) dönt.

(4) Az a hozzájárulásra kötelezett, aki a szakképzési hozzájárulási kötelezettségének részben a (2)-(3) bekezdések alapján tett eleget, a fennmaradó kötelezettsége még nem teljesített részének, azonban a bruttó kötelezettsége legfeljebb 20 százalékának az Flt.-ben meghatározott Munkaerőpiaci Alap (a továbbiakban: Alap) Magyar Államkincstárnál (a továbbiakban: Kincstár) vezetett számlájára történő befizetéssel teljesíti.

(5) Az a hozzájárulásra kötelezett, aki a szakképzési hozzájárulási kötelezettségének a (2)-(4) bekezdések alapján nem teljes egészében tett eleget, a még fennmaradó kötelezettségét - fejlesztési megállapodás alapján - szakképző iskola számára a szakmai alapképzés, valamint felsőoktatási intézmény számára az Ftv. hatálya alá tartozó gyakorlati képzés tárgyi feltételeinek fejlesztését közvetlenül szolgáló felhalmozási támogatás (a továbbiakban: fejlesztési támogatás) nyújtásával is teljesítheti. A fejlesztési támogatást szakképzési hozzájárulásként a bérjárulékok között kell elszámolni. A fejlesztési támogatás összege csak a hozzájárulásra kötelezettnél képződött bruttó kötelezettség 75 százalékának megfelelő mértékig vehető figyelembe kötelezettségcsökkentő tételként. A felsőoktatási intézmények számára nyújtott fejlesztési támogatás a bruttó kötelezettség legfeljebb 37,5 százaléka lehet.

(6) Az (5) bekezdés alapján nyújtott fejlesztési támogatásból megvalósított, a szakképző iskolában szervezett szakmai alapképzést, valamint az Ftv. hatálya alá tartozó gyakorlati képzést szolgáló tárgyi eszköz működtetési költségeinek finanszírozására a fejlesztési támogatásnak legfeljebb 15 százaléka használható fel.

(7) A gyakorlati képzésnek több hozzájárulásra kötelezett által közösen működtetett, közös tulajdonukban lévő, vagy általuk közösen bérelt gyakorlati képzési célú létesítményben (üzemközi tanműhelyben) történő megszervezése esetén a hozzájárulásra kötelezett a (2) bekezdésben meghatározott tételekkel - közös megállapodás alapján a saját tanulója arányában - csökkentheti a bruttó kötelezettségét.