2003. évi CVII. törvény
„A sivatagosodás elleni küzdelemről a súlyos aszállyal és/vagy sivatagosodással sújtott országokban, különös tekintettel Afrikára” ENSZ Egyezmény kihirdetéséről1
1. § Az Országgyűlés „A sivatagosodás elleni küzdelemről a súlyos aszállyal és/vagy sivatagosodással sújtott országokban, különös tekintettel Afrikára” ENSZ Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. (A Magyar Köztársaság csatlakozási okiratának letétbe helyezése az ENSZ Főtitkáránál 1999. július 13-án megtörtént, és az Egyezmény a Magyar Köztársaság vonatkozásában 1999. október 11-én lépett hatályba.)
2. § Az Egyezmény hiteles magyar nyelvű fordítása a következő:
„ENSZ Egyezmény
a sivatagosodás elleni küzdelemről a súlyos aszállyal és/vagy sivatagosodással sújtott országokban, különös tekintettel Afrikára
Az ezen Egyezményben Részes Felek
megerősítve, hogy a sivatagosodás leküzdésére és az aszály hatásainak enyhítésére tett erőfeszítések középpontjában az érintett vagy fenyegetett területeken élő emberek állnak,
kinyilvánítva, hogy a sivatagosodás és aszály káros hatásainak kezelése a nemzetközi közösség, beleértve az egyes államokat és a nemzetközi szervezeteket, sürgősen megoldandó feladata,
tudatában annak, hogy az arid, a szemi-arid és száraz szub-humid területek együttesen a Föld szárazföldi területeinek jelentős részét teszik ki és a népesség nagy részének lakóhelye és megélhetési forrása,
tudomásul véve, hogy a sivatagosodás és az aszály globális méretű kérdések abban az értelemben, hogy hatással vannak a világ minden részére, és hogy együttes nemzetközi fellépés szükséges a sivatagosodás leküzdésére és/vagy az aszály hatásainak enyhítésére,
figyelembe véve, hogy a súlyos aszállyal sújtott és/vagy sivatagosodásnak kitett országok között zömmel fejlődő, mégpedig a legkevésbé fejlett országok vannak, és hogy ezeknek a jelenségeknek különösen Afrikában tragikusak a következményei,
figyelembe véve továbbá, hogy a sivatagosodás fizikai, biológiai, politikai, szociális, kulturális és gazdasági tényezők bonyolult kölcsönhatásainak eredménye,
mérlegelve a kereskedelemnek, valamint a nemzetközi gazdasági kapcsolatok megfelelő szempontjainak meghatározó szerepét az érintett országoknak a sivatagosodás elleni adekvát küzdelmében,
tisztában lévén azzal, hogy a fenntartható gazdasági növekedés, a társadalmi fejlődés és a szegénység felszámolása a fentieknek kitett fejlődő országok elsődleges törekvése, különösen Afrikában, és ez nélkülözhetetlen a fenntarthatóság céljainak eléréséhez,
tekintettel arra, hogy a sivatagosodás és az aszály, olyan fontos társadalmi problémákkal való kölcsönkapcsolata révén, mint a szegénység, a rossz egészség és táplálkozás, az élelmezésbiztonság hiánya, továbbá a migrációval, az emberek költözésével és a demográfiai fejlődéssel fennálló kölcsönkapcsolata révén befolyásolja a fenntartható fejlődést,
méltányolva az államoknak és a nemzetközi szervezeteknek a sivatagosodás leküzdése és az aszály hatásainak enyhítése érdekében a múltban kifejtett erőfeszítése és tevékenysége jelentőségét, különösképpen azokét, amelyeket a Cselekvési Terv a Sivatagosodás Leküzdésére érdekében tettek, melyet az ENSZ Konferencia a Sivatagosodásról értekezletén fogadtak el 1977-ben,
felismerve, hogy az eddigi erőfeszítések ellenére a sivatagosodás leküzdése és az aszály hatásainak enyhítése terén elért eredmények nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, valamint felismerve azt, hogy a fenntartható fejlődés terén minden szinten új és hatékonyabb megközelítésre van szükség,
elismerve az ENSZ Környezet és Fejlődés Konferenciája döntéseinek, különösen az Agenda 21.12. fejezetének keretében hozott döntések érvényességét és fontosságát, amelyek alapul szolgálnak a sivatagosodás leküzdéséhez,
megerősítve mindezek alapján a fejlett országoknak az Agenda 21.33. fejezet 13. paragrafusában foglaltak szerinti kötelezettségvállalásait,
emlékeztetve a Közgyűlés 47/188 sz. határozatára, jelesül az Afrikára vonatkozó elsődlegességre, és az Egyesült Nemzeteknek a sivatagosodással és az aszállyal kapcsolatban hozott valamennyi fontos határozatára, döntésére és programjára, továbbá az afrikai országok és más egyéb térségek országainak a tárggyal kapcsolatos nyilatkozataira,
újból megerősítve a riói Környezet és Fejlődés Nyilatkozatot, amely 2. alapelvében kimondja, hogy az ENSZ Kartával és a nemzetközi jog alapelveivel összhangban az egyes államok szuverén joga saját erőforrásaik saját környezeti és fejlesztési politikájuk szerinti kiaknázása, és felelősek azért, hogy biztosítsák, hogy a hatáskörükben vagy ellenőrzési körükben végzett tevékenységek nem károsítják más államok, vagy a nemzeti joghatóság határain túli területek természeti környezetét,
felismerve, hogy az egyes nemzetek kormányai kritikus szerepet játszanak a sivatagosodás elleni küzdelemben és az aszály hatásainak enyhítésében, és felismerve azt, hogy az előrehaladás attól függ, hogyan hajtják végre a cselekvési programokat helyileg az érintett területeken,
felismerve továbbá a nemzetközi együttműködés és partnerség fontosságát és szükségességét a sivatagosodás leküzdésében és az aszály hatásainak enyhítésében,
felismerve továbbá annak fontosságát, hogy az érintett fejlődő országok - főként Afrikában - hatékony eszközöket, többek közt alapvető pénzügyi forrásokat kapjanak, beleértve az új és pótlólagos pénzügyi támogatást, és hozzájussanak a technológiához, amely nélkül nehézségekbe ütközik az ezen Egyezményben vállalt kötelezettségeik maradéktalan teljesítése,
kifejezve aggodalmukat, hogy a sivatagosodás és az aszály súlyos hatással van bizonyos országokra Közép-Ázsiában és a Kaukázuson túl,
kiemelve azt a fontos szerepet, amelyet a sivatagosodásnak és/vagy az aszálynak kitett területeken, főként a fejlődő országokban a rurális területeken a nők töltenek be, valamint annak fontosságát, hogy mind a férfiak, mind a nők minden szinten részt vegyenek a sivatagosodás leküzdésére és az aszály hatásainak enyhítésére irányuló programokban,
hangsúlyozva a nemkormányzati szervezetek és más nagyobb csoportok sajátságos szerepét a sivatagosodás leküzdésére és az aszály hatásainak enyhítésére szolgáló programokban,
emlékezvén a sivatagosodás és a nemzetközi és nemzeti közösségek előtt álló más globális méretű környezetvédelmi kérdések közötti összefüggésre,
nem feledkezvén meg arról sem, hogy a sivatagosodás elleni küzdelem hozzájárulhat az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény, a Biológiai Sokféleség Egyezmény és más idevágó környezetvédelmi egyezmények céljainak eléréséhez,
abban a meggyőződésben, hogy a sivatagosodás leküzdésére és az aszályok hatásainak enyhítésére irányuló stratégiák akkor a leghatásosabbak, ha kifogástalan és rendszeres megfigyelésekre és alapos tudományos ismeretekre épülnek, és ha a stratégiákat folyamatosan újraértékelik,
elismerve, hogy sürgős szükség van a nemzetközi együttműködés hatékonyságának és koordinálásának javítására a nemzeti tervek és feladatok megvalósításának elősegítése érdekében,
elszánva arra, hogy megfelelő intézkedéseket tesznek a sivatagosodás leküzdésére és az aszályok hatásainak enyhítésére a mai és a jövő generációi érdekében,
a következőkben állapodtak meg:
I. RÉSZ
BEVEZETÉS
1. Cikk
Fogalmak használata
Ezen Egyezmény alkalmazásában:
a) a „sivatagosodás” a különböző tényezők, köztük az éghajlat-ingadozások és az emberi tevékenység okozta földterület degradációt jelenti az arid, a szemi-arid és a száraz szub-humid területeken;
b) a „sivatagosodás leküzdése” fogalomkörébe tartozik minden olyan tevékenység, amely részét képezi az arid, a szemi-arid és a száraz szub-humid területeken a fenntartható fejlődés érdekében végzett átfogó földterület-minőség javító munkálatoknak, amelyek arra irányulnak, hogy
(i) megakadályozzák és/vagy csökkentsék a földterület degradációját,
(ii) rehabilitálják a részben már degradálódott földet, és
(iii) termővé tegyék a sivatagosodon területeket;
c) „aszály” az olyan természetszerűen előforduló jelenség, amelyről akkor beszélünk, ha a csapadék tetemes mértékben a szokásosan előforduló értéke alatt marad, ezzel súlyos hidrológiai egyensúlyhiányt okozva, ami kedvezőtlenül befolyásolja a földi erőforrást gyarapító rendszereket;
d) „az aszály hatásainak enyhítése” azokat a tevékenységeket jelöli, amelyek az aszályok előrejelzésére irányulnak azzal a céllal, hogy csökkentsék a társadalom és a természeti rendszerek aszályérzékenységét a sivatagosodás leküzdésével kapcsolatban;
e) a „földterület” a szárazföldi biológiailag produktív rendszert jelenti, ami a talajból, a növényzetből, az élővilág egyéb elemeiből, valamint a rendszeren belül működő ökológiai és hidrológiai folyamatokból áll;
f) a „földterület degradáció” az arid, a szemi-arid és a száraz szub-humid területeken a biológiai vagy gazdasági termőképesség, valamint az esővízzel táplált, az öntözött termőföld, a vadászterületek, legelők, fás területek és erdőségek együttesének csökkenését vagy elvesztését jelenti, ami a földhasználatnak vagy valamely alábbi folyamat vagy folyamatkombináció - beleértve az emberi tevékenységből és a településszerkezetből származó folyamatokat - következménye, úgymint
(i) szél és/vagy víz okozta talajerózió,
(ii) a talaj fizikai, kémiai és biológiai vagy gazdasági tulajdonságainak romlása, és
(iii) a természetes növénytakaró tartós elvesztése;
g) „arid, szemi-arid és száraz szub-humid területek” azok a területek a poláris és szubpoláris régión kívül, ahol az évi csapadék és a potenciális evapotranszpiráció hányadosa 0,05 és 0,65 közé esik;
h) „érintett területek” azok az arid, szemi-arid és/vagy száraz szub-humid területek, melyeken a sivatagosodás megindult vagy amelyeket sivatagosodás fenyeget;
i) „érintett országok” azok az országok, amelyekben - részben vagy egészben - érintett területek vannak;
j) „regionális gazdasági integrációs szervezet” az adott régió szuverén államaiból álló szervezet, amely illetékes az Egyezményben szabályozott ügyekben, és amely kellő felhatalmazással rendelkezik, hogy belső szabályzatával összhangban ezen Egyezményt aláírja, ratifikálja, elfogadja, jóváhagyja vagy csatlakozzék hozzá;
k) „a Fejlett Ország Részes Felek” a Fejlett Ország Részes Feleket és a fejlett országokból álló regionális gazdasági integrációs szervezeteket jelenti.
2. Cikk
Célkitűzés
1. Ennek az Egyezménynek az a célja, hogy minden szinten hatékony, nemzetközi együttműködéssel és közös fellépéssel támogatott intézkedésekkel, koordináltan, az Agenda 21. ajánlásainak megfelelő módon küzdjön a sivatagosodás ellen és enyhítse az aszályok hatását azokban az országokban, amelyekben súlyos aszály és/vagy sivatagosodás tapasztalható, különös tekintettel Afrikára, azzal a szándékkal, hogy elősegítse a fenntartható fejlődés elérését az érintett területeken.