2004. évi CXXXVIII. törvény

a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény módosításáról1

1. § (1) A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Bt.) 1. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) Nem tartozik e törvény hatálya alá:

a) a geotermikus energiát hordozó felszín alatti vizek kutatása és kitermelése,

b) az építés, tereprendezés és a vizek medrének - a külön törvényben meghatározott - vízgazdálkodási célból végzett alakítása, továbbá a kézi erővel végzett aranymosás,

c) a katasztrófák elhárításához szükséges ásványi nyersanyag kitermelése, ha azt - külön jogszabály szerint - katasztrófahelyzetben végezték.”

(2) A Bt. 1. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:

„(7) Az építésügyi, illetve talajvédelmi hatósági engedély alapján végzett tereprendezéssel, továbbá a vízjogi engedély alapján végzett mederalakítással összefüggő ásványi nyersanyag kitermelésre az e törvény 20. és 41. §-ának rendelkezéseit kell alkalmazni.”

2. § A Bt. 3. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az ásványi nyersanyagok és a geotermikus energia természetes előfordulási helyükön állami tulajdonban vannak. A bányavállalkozó által kitermelt ásványi nyersanyag a kitermeléssel, az energetikai célra kinyert geotermikus energia a hasznosítással a bányavállalkozó tulajdonába megy át. A föld alatti gáztárolóban, mint természetes előfordulási helyén lévő, állami tulajdonban álló szénhidrogén tulajdonjogát, kérelemre, a bányavállalkozó - a bányajáradék mértékére vonatkozó általános szabályok alkalmazásával - a 20. § (3) bekezdésének b) pontja alapján meghatározott bányajáradék-összeg 1,4-szeresének megfizetésével a kitermelést megelőzően is megszerezheti.”

3. § A Bt. 14. §-ának (1)-(2) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(1) A koncesszió időtartamán belül a tervezett kutatási időszak 4 évnél hosszabb nem lehet. A kutatási időszak legfeljebb két alkalommal, esetenként az eredeti kutatási időszak felével meghosszabbítható.

(2) A bányavállalkozó a kutatás befejezésétől számított 1 év időtartamon belül kezdeményezheti a bányatelek megállapítását. Az 1 éves időtartamba nem számít bele a környezetvédelmi és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás időtartama.”

4. § (1) A Bt. 20. §-ának (2) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(2) Bányajáradékot köteles fizetni:]

„b) az 1. § (2) és (7) bekezdés szerinti tevékenységet végző,”

(2) A Bt. 20. §-ának (11) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(11) A bányajáradék pénzben kifejezett összege a kitermelt ásványi nyersanyag értékének e törvényben vagy koncessziós, illetőleg a 26/A. § (5) bekezdése szerinti szerződésben meghatározott százaléka. A bányajáradék számításának alapja a bányanyíláson kiszállított, kútfejen vagy ennek hiányában a kútfejre visszaszármaztatott módon mért mennyiség értéke.”

(3) A Bt. 20. §-a a következő (14) bekezdéssel egészül ki:

„(14) A bányateleknek az 5. § (2) bekezdés szerinti kiterjesztése, valamint bányatelek föld alatti gáztárolásra történő engedélyezése során a bányafelügyelet a Magyar Geológiai Szolgálat szakvéleményének figyelembevételével állapítja meg annak a föld alatti gáztárolóban lévő, állami tulajdonban álló szénhidrogénnek a mennyiségét, amelyre a bányatelek jogosultja tulajdonjogot szerezhet. A bányavállalkozó a föld alatti gáztárolásra megállapított bányatelekről rendelkező határozat jogerőre emelkedésétől számított 180 napon belül kérheti a föld alatti gáztárolóban levő, állami tulajdonban álló szénhidrogén tulajdonba adását. A kérelemről a bányafelügyelet határozattal dönt. A bányajáradékot az első műszaki üzemi terv jóváhagyását követő 30 napon belül meg kell állapítani.”

(4) A Bt. 20. §-a a következő (15) bekezdéssel egészül ki:

„(15) A bányavállalkozó, bányászati jogának fennállása alatt - ideértve a szüneteltetést is - köteles a bányafelügyeletnek bejelenteni, ha ellene a bíróság felszámolási eljárást indított, vagy az arra jogosult végelszámolást rendelt el.”

4/A. § A Bt. a 20. §-át követően a következő alcímmel és 20/A. §-sal egészül ki:

„A Tájrendezési Célelőirányzat

20/A. § (1) Az évente befizetett bányajáradék e törvényben meghatározott részét a bányavállalkozóra át nem hárítható, elmaradt, állami felelősségi körbe tartozó tájrendezési feladatok finanszírozására kell fordítani.

(2) Az (1) bekezdésben megjelölt cél pénzügyi forrását az éves költségvetési törvényben meghatározott Gazdasági és Közlekedési Minisztérium fejezeten belül, fejezeti kezelésű előirányzat, a Tájrendezési Célelőirányzat (a továbbiakban: célelőirányzat) biztosítja.

(3) A célelőirányzat bevételét a 20. § szerint megfizetett bányajáradék 10%-a képezi, kivéve a 20. § (3) bekezdésének b) pontja alapján beszedett bányajáradék 12%-ot meghaladó részét.

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott tájrendezési feladatok finanszírozása kiterjed

a) a bányászati tevékenység következtében maradandóan megváltozott külszíni terület (beleértve a bányatavat és környezetét is),

b) a bányászati tevékenységhez kapcsolódó műtárgy, ideértve a bányászati célú mélyfúrást is,

c) a 23. § hatálya alá nem tartozó meddőhányó

veszélytelenítéséhez, ökológiai, természeti és tájképi környezetbe illő kialakításához vagy újrahasznosíthatóvá tételéhez szükséges tevékenységre, a bányászati tevékenység során megsérült régészeti lelőhelyek stabilizálására és megmentésére, az ehhez kapcsolódó tájrendezési, kivitelezési terv elkészítésére, továbbá a bányászati tevékenységgel érintett területek és hatások felmérésére, valamint a finanszírozási eljárás dologi és személyi feltételeinek biztosítására.

(5) A célelőirányzatból folyósított finanszírozás összege nem haladhatja meg a (3) bekezdés szerinti bevétel összegét.

(6) A tájrendezési feladat nem hárítható át a bányavállalkozóra,

a) ha a bányavállalkozó jogutód nélkül megszűnt, és a felszámolási eljárásra vonatkozó jogszabályokban, valamint az e törvényben foglalt kötelezettségek végrehajtása során a tájrendezési feladatok elvégzésére nem került sor;

b) ha a bányavállalkozó vagy jogutódja nem deríthető fel;

c) bányászati célú mélyfúrással kapcsolatos tájrendezési feladat esetén, ha az érintett mélyfúrás állami tulajdonban áll.

(7) A bányavállalkozóra át nem hárítható tájrendezési feladatokról készített terv engedélyezésére a 36. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni. Az (1) bekezdés szerinti finanszírozási igényt csak jóváhagyott tájrendezési terv birtokában lehet beterjeszteni.

(8) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy a pénzügyminiszterrel és a környezetvédelmi miniszterrel egyetértésben a célelőirányzat kezelésére és felhasználására vonatkozó részletes szabályokat rendeletben állapítsa meg.”

5. § (1) A Bt. 22. §-ának (1)-(3) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(1) Meghatározott ásványi nyersanyag kutatására

a) zárt területen koncesszió keretében a miniszter a koncessziós szerződésben,

b) nyílt területen a bányafelügyelet

kutatási jogot adományoz.

(2) A kutatási jog a kutatási területen a bányavállalkozónak kizárólagos jogot ad az ásványi nyersanyag-kutatási műszaki üzemi terv benyújtására, a jóváhagyatás kezdeményezésére, és az ásványi nyersanyag jóváhagyott kutatási műszaki üzemi terv alapján végzett kutatására és elfogadott kutatási zárójelentés alapján a bányatelek megállapításának kezdeményezésére.

(3) A kutatási tevékenység az (1) bekezdésben meghatározott feltételen túlmenően csak jóváhagyott kutatási műszaki üzemi terv alapján kezdhető meg. A kutatási műszaki üzemi tervet a bányafelügyelet a külön jogszabályban meghatározott szakhatóságok hozzájárulásával, és a Magyar Geológiai Szolgálat szakvéleményére figyelemmel hagyja jóvá. Ha a kutatási tevékenység kivett helyet (49. § 16. pont) érint, a kivettség tárgya szerint hatáskörrel rendelkező hatóság szakhatósági közreműködése során a kivett helyre vonatkozóan külön is mérlegeli hozzájárulását, hozzájárulásához feltételeket állapíthat meg.”

(2) A Bt. 22. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) A tervezett kutatási időszakra, valamint a bányatelek megállapításának kezdeményezésére a koncessziónál előírt határidőket (14. §) a kutatási jog adományozás esetében is alkalmazni kell. E határidők elmulasztása esetén a (2) bekezdésben a bányavállalkozó részére biztosított kizárólagos jog megszűnik.”

(3) A Bt. 22. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(7) Ha a bányavállalkozó a munkavégzés során olyan ásványi nyersanyagokra bukkan, amelyre jogosultsága nem terjed ki, az előfordulást köteles bejelenteni a bányafelügyeletnek és kezdeményezheti a szerződésnek, engedélynek e nyersanyagra történő kiterjesztését. A kutatási jog a 22. § (1) bekezdésben meghatározott ásványi nyersanyagtól eltérő más ásványi nyersanyagra csak akkor terjeszthető ki, ha a kérelemben megjelölt ásványi nyersanyag szempontjából a kutatási terület nem minősül zártnak. A kiterjesztéssel érintett ásványi nyersanyag bányászatára a bányavállalkozót elsőbbség illeti meg.”

(4) A Bt. 22. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:

„(8) Az (1) bekezdésben foglaltak alapján adományozott kutatási jog megszűnik, ha a jogosult a kutatási jogot adományozó koncessziós szerződés aláírásától, illetve határozat végrehajthatóságától számított 6 hónapon belül a kutatási műszaki üzemi terv jóváhagyását a bányafelügyeletnél nem kezdeményezi, illetve a műszaki üzemi terv jóváhagyása iránti kérelmet a bányafelügyelet jogerős határozatában elutasította, és a határozat végrehajtható.”

6. § A Bt. 22. §-át követően új alcímmel és 22/A. §-sal egészül ki:

„A szénhidrogén-kutatás, -feltárás és -kitermelés engedélyezésének sajátos szabályai

22/A. § (1) A miniszter a 9. §-ban foglaltak alapján kijelöli azokat a zárt területeket, amelyeken a szénhidrogének kutatásának, feltárásának és kitermelésének koncesszió keretében történő engedélyezése a területeknek két országos terjesztésű napilapban, a Bányászati Közlönyben és az Európai Unió Hivatalos Lapjában történt közzétételét (hirdetmény) követő 90 nap elteltével, a benyújtott pályázatok egyidejű elbírálásával kezdődik meg.

(2) A hirdetmény közzétételéről a Magyar Bányászati Hivatal elnöke intézkedik.

(3) A hirdetményben meg kell határozni, hogy a koncesszió milyen tevékenységekre vonatkozik, azt a földrajzi területet, amelyre pályázatot lehet benyújtani, továbbá az elbírálás tervezett időpontját vagy határidejét, illetőleg az előnyben részesítés esetleges szempontjait. E szempontok meghatározásánál az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartani. A hirdetményben fel kell tüntetni azt is, hogy a területre és az engedélyezési eljárásra vonatkozóan hol lehet részletes információkat kapni.