2005. évi CXV. törvény
az Európai Közösségek tisztviselőit és az Európai Unió tagállamainak tisztviselőit érintő korrupció elleni küzdelemről szóló, 1997. május 26-án kelt egyezmény kihirdetéséről1
1. § Az Országgyűlés az Európai Közösségek tisztviselőit és az Európai Unió tagállamainak tisztviselőit érintő korrupció elleni küzdelemről szóló, 1997. május 26-án kelt egyezményt e törvénnyel kihirdeti.
2. § Az egyezmény hiteles magyar nyelvű szövege a következő:
„Egyezmény
az Európai Unióról szóló szerződés K. 3. cikke (2) bekezdésének c) pontja alapján, az Európai Közösségek tisztviselőit és az Európai Unió tagállamainak tisztviselőit érintő korrupció elleni küzdelemről
Az egyezmény Magas Szerződő Felei, az Európai Unió tagállamai,
hivatkozva az Európai Unió Tanácsának 1997. május 26-i jogi aktusára,
mivel a tagállamok az igazságügyi együttműködés javítását a korrupció elleni küzdelemben közös érdeknek tartják, amely a Szerződés VI. címében meghatározott együttműködés körébe tartozik,
mivel a Tanács 1996. szeptember 27-i jogi aktusával olyan jegyzőkönyvet hozott létre, amely különösen olyan korrupciós cselekedetek ellen irányul, amelyek nemzeti vagy közösségi tisztviselőket érintenek, és károsítják vagy valószínűleg károsíthatják az Európai Közösségek pénzügyi érdekeit,
mivel a tagállamok közötti, büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés javítása céljából szükséges az, hogy az említett jegyzőkönyvnél tovább menjenek és egy olyan egyezményt hozzanak létre, amely az Európai Közösségek tisztviselőit, illetve általában a tagállamok tisztviselőit érintő korrupciós cselekedetek ellen irányul,
azzal az óhajjal, hogy ezen egyezmény következetes és hatékony alkalmazását az Európai Unióban mindenütt biztosítsák,
a következőkben állapodtak meg:
1. cikk
Fogalommeghatározások
Ennek az egyezménynek az alkalmazásában:
a) „tisztviselő” bármely közösségi vagy nemzeti tisztviselő, ideértve egy másik tagállam bármely nemzeti tisztviselőjét;
b) „közösségi tisztviselő”:
- az a személy, aki az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzata és az e Közösségek egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek értelmében tisztviselő vagy egyéb szerződéses munkavállaló,
- az a személy, akit a tagállamok vagy bármely köz vagy magánjogi szervezet az Európai Közösségekhez helyeznek és, aki az európai közösségi tisztviselőkével vagy egyéb alkalmazottakéval egyenértékű feladatokat lát el.
Az Európai Közösségeket létrehozó szerződések értelmében felállított szervek tagjait és e szervek személyzetét közösségi tisztviselőként kell kezelni, amennyiben az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzata és az e Közösségek egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek nem vonatkoznak rájuk;
c) „nemzeti tisztviselő” az adott tagállam büntetőjoga alkalmazása tekintetében azon tagállam nemzeti jogszabályaiban meghatározott „tisztviselő” vagy „hivatalos személy”, amely tagállamban a kérdéses személy e feladatot ellátja.
Mindazonáltal, abban az esetben, ha egy másik tagállam által kezdeményezett eljárás egy tagállam tisztviselőjét érinti, az előbbi csak annyiban köteles a nemzeti tisztviselő meghatározását alkalmazni, amennyiben az a meghatározás saját nemzeti jogszabályaival összeegyeztethető.
2. cikk
Passzív korrupció
(1) Ezen egyezmény alkalmazásában az a tisztviselő, aki szándékosan, közvetlenül vagy közvetítő útján bármilyen előnyt kér, vagy az előnyt elfogadja a maga vagy harmadik személy javára, vagy ilyen előny ígéretét elfogadja azért, hogy hivatali kötelességét megszegve, hatáskörébe tartozó intézkedést vagy hatásköre gyakorlása során intézkedést tegyen vagy ne tegyen, passzív korrupciót követ el.
(2) Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az (1) bekezdésben említett típusú magatartás bűncselekménynek minősüljön.
3. cikk
Aktív korrupció
(1) Ezen egyezmény alkalmazásában bárki, aki szándékosan, közvetlenül vagy közvetítő útján bármiféle előnyt ígér vagy ad egy tisztviselőnek a maga vagy harmadik személy javára azért, hogy a tisztviselő, hivatali kötelességét megszegve, hatáskörébe tartozó intézkedést vagy hatásköre gyakorlása során intézkedést tegyen vagy ne tegyen, aktív korrupciót követ el.
(2) Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az (1) bekezdésben említett típusú magatartás bűncselekménynek minősüljön.
4. cikk
Asszimiláció
(1) Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy büntetőjogában a 2. és a 3. cikkben említett azon bűncselekmények meghatározásait, amely bűncselekményeket a kormányának miniszterei, parlamenti kamaráinak választott tagjai, legfelsőbb bíróságainak tagjai vagy számvevőszékének tagjai, vagy azok sérelmére követtek el hivataluk gyakorlása során, hasonlóképpen alkalmazzák azokban az esetekben, amelyekben e bűncselekményeket az Európai Közösségek Bizottságának, az Európai Parlamentnek, az Európai Bíróságnak és az Európai Közösségek Számvevőszékének tagjai követik el, vagy azok tagjai sérelmére követik el hivataluk gyakorlása során.
(2) Amennyiben egy tagállam különleges jogszabályokat alkotott azon cselekedetek és mulasztások vonatkozásában, amelyekért a kormányának miniszterei felelősek az adott tagállamban különleges politikai helyzetüknél fogva, akkor az (1) bekezdés nem szükségszerűen alkalmazandó az ilyen jogszabályokra, feltéve, hogy a tagállam biztosítja, hogy az Európai Közösségek Bizottságának tagjaira is kiterjed a 2. és 3. cikket végrehajtó büntetőjogi jogszabály.
(3) Az (1) és a (2) bekezdés nem érinti az egyes tagállamokban a büntetőeljárásra és az illetékes bíróság meghatározására alkalmazandó rendelkezéseket.
(4) Ami a mentességek felfüggesztését illeti, ez az egyezmény teljes összhangban alkalmazandó az Európai Közösségeket létrehozó szerződések, az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv, a Bíróság alapokmánya és a végrehajtásuk céljából elfogadott szövegek megfelelő rendelkezéseivel.
5. cikk
Szankciók
(1) Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 2. és 3. cikkben említett magatartást és az arra való bűnsegélyt vagy felbujtást hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal büntessék, beleértve, legalábbis súlyos esetekben, a kiadatást megalapozó szabadságvesztéssel járó büntetéseket.
(2) Az (1) bekezdés nem érinti a hatáskörrel rendelkező hatóság fegyelmi jogkörének gyakorlását a nemzeti tisztviselővel vagy közösségi tisztviselővel szemben. A kiszabandó szankció meghatározásakor a nemzeti büntetőbíróságok, nemzeti joguk elveivel összhangban, figyelembe vehetik az ugyanazon személyre ugyanazon magatartás miatt már kiszabott bármely fegyelmi szankciót.
6. cikk
Vállalkozások vezetőinek büntetőjogi felelőssége
Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a vállalkozások vezetőit vagy egy vállalkozáson belül döntési jogosultsággal rendelkező vagy ellenőrzést gyakorló személyeket büntetőjogilag felelősségre lehessen vonni - a nemzeti jogban meghatározott elvekkel összhangban - a korrupciónak e személyek felügyelete alá tartozó, a vállalkozás érdekében eljáró személy által elkövetett, a 3. cikkben említett eseteiben.
7. cikk
Joghatóság
(1) Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket joghatóságának megállapítására azon bűncselekmények tekintetében, amelyeket a 2., a 3. és a 4. cikkből fakadó kötelezettségeivel összhangban állapított meg, amennyiben:
a) a bűncselekményt teljesen vagy részben a saját területén követték el;
b) az elkövető saját állampolgára vagy tisztviselője;
c) a bűncselekményt egy az 1. cikkben említett személy sérelmére, vagy az Európai Közösségek 4. cikk (1) bekezdésében említett intézményeinek egyik tagja sérelmére követték el, aki egyúttal saját állampolgára;
d) az elkövető közösségi tisztviselő, aki az Európai Közösség egyik intézményénél dolgozik, vagy az Európai Közösségeket létrehozó szerződések értelmében létrehozott szervezetnél, amelynek székhelye a kérdéses tagállamban található.
(2) Minden tagállam a 13. cikk (2) bekezdésében említett értesítés során nyilatkozhat arról, hogy nem, vagy csak különleges esetekben vagy feltételekkel alkalmazza az (1) bekezdés b), c) és d) pontjában megállapított joghatósági szabályokat.
8. cikk
Kiadatás és büntetőeljárás
(1) Bármely tagállam, amely jogszabályai szerint nem adja ki saját állampolgárait, meghozza a szükséges intézkedéseket, hogy megállapítsa joghatóságát azon bűncselekmények tekintetében, amelyeket a 2., a 3. és a 4. cikkből fakadó kötelezettségeivel összhangban állapított meg, ha a bűncselekményt állampolgára az állam területén kívül követi el.
(2) Ha bármely tagállam egyik állampolgárát olyan bűncselekmény elkövetésével vádolják egy másik tagállamban, amelyet a 2., a 3. és a 4. cikkből fakadó kötelezettségekkel összhangban állapítottak meg, és azt a személyt e tagállam pusztán állampolgársága alapján nem adja ki a másik tagállamnak, a tagállam az ügyet - amennyiben indokolt - büntetőeljárás céljából illetékes hatósága elé terjeszti. A büntetőeljárás lefolytatásának lehetővé tétele céljából a bűncselekménnyel kapcsolatos aktákat, információkat és bizonyítékokat az 1957. december 13-i európai kiadatási egyezmény 6. cikkében megállapított eljárás szerint kell átadni. A megkereső tagállamot értesíteni kell a megindított büntetőeljárásról és annak kimeneteléről.
(3) E cikk alkalmazásában az egy tagállam „állampolgára” kifejezést az adott állam által az európai kiadatási egyezmény 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti nyilatkozattal, és ugyanazon cikk (1) bekezdésének c) pontjával összhangban kell értelmezni.
9. cikk
Együttműködés
(1) Ha a 2., a 3. és a 4. cikkből fakadó kötelezettségekkel összhangban megállapított bűncselekménnyel kapcsolatos bármely eljárás legalább két tagállamot érint, az érintett államok hatékonyan együttműködnek a nyomozásban, a büntetőeljárás során és a kiszabott büntetés végrehajtásában, például kölcsönös jogsegély, kiadatás, eljárás átadása vagy más tagállamban kiszabott büntetés végrehajtása útján.
(2) Amennyiben egynél több tagállamnak van joghatósága és lehetősége a hatékony eljárásra egy azonos tényeken alapuló bűncselekmény tekintetében, az érintett tagállamok együttműködnek annak eldöntésében, hogy melyikük indít büntetőeljárást az elkövető vagy elkövetők ellen annak érdekében, hogy a büntetőeljárást - ha lehetséges - egyetlen tagállamra koncentrálják.
10. cikk
Ne bis in idem
(1) A tagállamok alkalmazzák nemzeti büntetőjogukban a ne bis in idem szabályt, amely szerint azon személy, akinek ügyében jogerős ítéletet hoztak az egyik tagállamban, nem vonható büntetőeljárás alá egy másik tagállamban ugyanazon tények alapján, feltéve, hogy ha szankció kiszabására került sor, azt végre is hajtották, illetve a végrehajtás folyamatban van, vagy az már nem végrehajtható az ítélkező állam jogszabályai szerint.