(2) A tagállam, amikor a 13. cikk (2) bekezdésében említett értesítést átadja, nyilatkozhat arról, hogy az e cikk (1) bekezdése nem köti őt a következő egy vagy több esetben:

a) ha a külföldön hozott ítélet alapjául szolgáló tények teljes egészében vagy részben a saját területén következtek be; az utóbbi esetben ez a kivétel nem alkalmazható, ha azok a tények részben azon tagállam területén következtek be, amelyben az ítéletet hozták;

b) ha a külföldön hozott ítélet alapjául szolgáló tények a tagállam biztonsága vagy egyéb alapvető érdekei ellen irányuló bűncselekménynek minősülnek;

c) ha a külföldön hozott ítélet alapjául szolgáló tényeket a tagállamnak egy hivatali kötelességeit megszegő tisztviselője követte el.

(3) Ha egy tagállamban ugyanazon tények alapján további büntetőeljárást indítanak egy személy ellen, akinek a perében egy másik tagállamban már jogerős ítéletet hoztak, az utóbbi tagállamban az említett tények alapján letöltött, bármilyen időtartamú szabadságvesztést be kell számítani a kiszabott büntetésbe. A nemzeti jogszabályok által megengedett mértékben, a szabadságvesztéssel nem járó büntetéseket is figyelembe kell venni, amennyiben végrehajtották azokat.

(4) Azok a kivételek, amelyek a (2) bekezdés szerinti nyilatkozat tárgyát képezhetik, nem alkalmazhatók, ha az érintett tagállam ugyanazon tények alapján felkérte a másik tagállamot, hogy indítson büntetőeljárást, vagy kiadta az érintett személyt.

(5) A tagállamok között létrejött, tárgyhoz tartozó multilaterális vagy bilaterális megállapodásokat és a megfelelő nyilatkozatokat ez a cikk nem érinti.

11. cikk

Belső rendelkezések

Ezen egyezmény egyik rendelkezése sem akadályozza a tagállamokat az ebből az egyezményből következő kötelezettségeken túlmutató belső jogi rendelkezések elfogadásában.

12. cikk

Bíróság

(1) Ezen egyezmény értelmezéséről vagy alkalmazásáról a tagállamok között keletkezett bármely vitát, amelynek kétoldalú megoldása nem bizonyult lehetségesnek, kezdeti szakaszban a Tanácsnak az Európai Unióról szóló szerződés VI. címében foglalt eljárás szerint kell megvizsgálnia a megoldás megtalálásának céljával. Amennyiben hat hónapon belül nem találnak megoldást, az ügyet a vitában érintett valamely fél az Európai Bíróság elé utalhatja.

(2) Egy vagy több tagállam és az Európai Közösségek Bizottsága között, az 1. cikkel kapcsolatban - de annak c) pontja kivételével - vagy a 2., a 3. és a 4. cikkel kapcsolatban zajló bármely vitát, amennyiben az a közösségi jog kérdésére vagy a Közösségek pénzügyi érdekeire vonatkozik, vagy az Európai Közösségeket létrehozó szerződések alapján felállított intézmények vagy szervek tagjait vagy tisztviselőit érinti, és amelyet tárgyalások útján nem lehetett rendezni, a vitában érintett felek egyike az Európai Bíróság elé utalhatja.

(3) Az egyes tagállamok bármely bírósága felkérheti az Európai Bíróságot, hogy előzetes döntést hozzon az 1-4. és 12-16. cikk értelmezésére vonatkozó, egy e bíróság előtt folyamatban lévő olyan ügyben felmerült kérdésben, amelyben az Európai Közösségeket létrehozó szerződések alapján felállított intézmények vagy szervek feladatuk gyakorlása során eljáró tagjai vagy tisztviselői érintettek, ha a tagállam bírósága úgy látja, hogy ítéletének meghozatalához szükség van a kérdés eldöntésére.

(4) Az Európai Bíróság (3) bekezdésben előírt hatásköre attól függ, hogy az érintett tagállam a 13. cikk (2) bekezdésében említett értesítés időpontjában vagy bármely azt követő időpontban elfogadja-e azt magára nézve egy ilyen értelmű nyilatkozattal.

(5) A (4) bekezdés szerinti nyilatkozatot tevő tagállam azokra a bíróságokra korlátozhatja azt a lehetőséget, hogy az Európai Bíróságtól előzetes döntést kérjenek, amelyek határozata ellen a nemzeti jog szerint nincs jogorvoslati lehetőség.

(6) Az Európai Közösségek Bíróságának alapokmányát és eljárási szabályzatát alkalmazni kell. Az alapokmánnyal összhangban a Bizottság, vagy bármely tagállam, függetlenül attól, hogy tett-e a (4) bekezdés szerinti nyilatkozatot vagy nem, jogosult a (3) bekezdés alapján felmerülő esetekben a Bíróság részére beadványokat vagy írásos észrevételeket benyújtani.

13. cikk

Hatálybalépés

(1) Minden tagállam saját alkotmányos követelményeivel összhangban fogadja el ezt az egyezményt.

(2) A tagállamok értesítik az Európai Unió Tanácsának főtitkárát azon eljárás befejeződéséről, amelyet saját alkotmányos követelményeik határoznak meg ezen egyezmény elfogadására.

(3) Ez az egyezmény kilencven nappal az után lép hatályba, hogy az utolsó tagállam is megtette a (2) bekezdésben említett értesítést.

(4) Ezen egyezmény hatálybalépéséig a (2) bekezdésben említett értesítés átadásakor vagy azután bármikor bármely tagállam tehet olyan nyilatkozatot, hogy a 12. cikk kivételével alkalmazni fogja ezt az egyezményt azon tagállamokkal való viszonyában, amelyek ugyanilyen nyilatkozatot tettek. Ez az egyezmény azon tagállam vonatkozásában, amely ilyen nyilatkozatot tett, a nyilatkozat letétbe helyezését követő kilencven nap letelte után következő hónap első napján válik alkalmazhatóvá.

(5) Az a tagállam, amelyik nem tett a (4) bekezdésben említett nyilatkozatot, ezt az egyezményt más szerződő tagállamok vonatkozásában kétoldalú megállapodások alapján alkalmazhatja.

14. cikk

Új tagállamok csatlakozása

(1) Ehhez az egyezményhez minden olyan állam csatlakozhat, amely az Európai Unió tagjává válik.

(2) Ennek az egyezménynek az Európai Unió Tanácsa által a csatlakozó állam nyelvén elkészített szövege hiteles.

(3) A csatlakozási okiratokat a letéteményesnél kell letétbe helyezni.

(4) Ez az egyezmény minden csatlakozó állam tekintetében a csatlakozási okirat letétbe helyezését követő kilencven nap elteltével, illetve - amennyiben az említett kilencven nap lejártával az egyezmény még nem lépett hatályba - az egyezmény hatálybalépésének napján lép hatályba.

(5) Amennyiben ez az egyezmény még nem lépett hatályba akkor, amikor a csatlakozási okiratot letétbe helyezik, a csatlakozó államokra a 13. cikk (4) bekezdését kell alkalmazni.

15. cikk

Fenntartások

(1) Fenntartásokat nem lehet tenni, a 7. cikk (2) bekezdésében és a 10. cikk (2) bekezdésében előírtak kivételével.

(2) Bármely tagállam, amely fenntartással élt, a letéteményes értesítése útján teljes egészében vagy részben bármikor visszavonhatja azt. A visszavonás abban az időpontban lép hatályba, amikor a letéteményes kézhez kapja az értesítést.

16. cikk

Letéteményes

(1) Ennek az egyezménynek a letéteményese az Európai Unió Tanácsának főtitkára.

(2) A letéteményes az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában közzéteszi az elfogadásokról és csatlakozásokról, a nyilatkozatokról és fenntartásokról szóló információkat, valamint az egyezménnyel összefüggő egyéb értesítéseket.

A fentiek hiteléül az alulírott teljhatalmú meghatalmazottak ezt az egyezményt az alább kézjegyükkel látták el.

Kelt Brüsszelben, 1997. május 26-án, egy eredeti példányban, angol, dán, finn, francia, görög, holland, ír, német, olasz, portugál, spanyol és svéd nyelven, a szövegek mindegyike egyformán hiteles; az eredeti példányt az Európai Unió Tanácsa Főtitkárságának levéltárában helyezik letétbe.

[Aláírások]”

3. § (1) A Magyar Köztársaság csatlakozási okiratának letétbe helyezésekor az alábbi fenntartásokat tette az egyezményhez:

- A Magyar Köztársaság az egyezmény 7. cikk (2) bekezdése alapján kijelenti, hogy a 7. cikk (1) bekezdés c) pontjában megállapított joghatósági szabályt nem fogja alkalmazni.

- A Magyar Köztársaság az egyezmény 10. cikk (2) bekezdése alapján kijelenti, hogy a 10. cikk (1) bekezdése nem köti, ha a külföldön hozott ítélet alapjául szolgáló tények a Magyar Köztársaság biztonsága vagy egyéb alapvető érdekei ellen irányuló bűncselekménynek minősülnek [10. cikk (2) bekezdés b) pont].

- A Magyar Köztársaság az egyezmény 10. cikk (2) bekezdése alapján kijelenti, hogy a 10. cikk (1) bekezdése nem köti, ha a külföldön hozott ítélet alapjául szolgáló tények a Magyar Köztársaság egyik köztisztviselőjének tevékenysége során jöttek létre, és hivatali kötelességével ellentétesek [10. cikk (2) bekezdés c) pont].

(2) A Magyar Köztársaság csatlakozási okiratának letétbe helyezésekor az alábbi nyilatkozatot tette az egyezményhez:

A Magyar Köztársaság az Európai Bíróság joghatóságát az Európai Unióról szóló szerződés 35. cikke (3) bekezdésének b) pontjában meghatározottak szerint fogadja el.

4. § (1) Ez a törvény kihirdetése napján lép hatályba.

(2) E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről az igazságügyminiszter gondoskodik.