(2) Az (1) bekezdés nem érinti azt a lehetőséget, hogy a megkeresések megküldése vagy visszaküldése különleges esetekben

a) egy tagállam központi hatósága és egy másik tagállam központi hatósága között; vagy

b) egy tagállam igazságügyi hatósága és egy másik tagállam központi hatósága között

történjen.

(3) Az (1) bekezdés rendelkezései ellenére az Egyesült Királyság és Írország a 27. cikk (2) bekezdése szerinti értesítés megküldésekor kijelentheti, hogy a nyilatkozatban meghatározottak szerint a neki megküldött megkereséseket vagy közléseket központi hatóságán keresztül kell továbbítani. Ezek a tagállamok abból a célból, hogy az (1) bekezdés rendelkezéseinek hatályát erősítsék, egy további nyilatkozat megtételével bármikor korlátozhatják ilyen nyilatkozatuk hatályát. Ilyen módon kell eljárniuk, amikor a Schengeni Végrehajtási Egyezmény kölcsönös jogsegélyre vonatkozó rendelkezéseit számukra hatályba léptetik.

A fent említett nyilatkozatok vonatkozásában bármely tagállam alkalmazhatja a viszonosság elvét.

(4) Sürgős esetekben bármely kölcsönös jogsegély iránti megkeresés a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrségi Szervezet (Interpol) vagy az Európai Unióról szóló szerződés értelmében elfogadott rendelkezések szerint illetékes más szerv útján is előterjeszthető.

(5) Ha a 12., 13. vagy 14. cikk szerinti megkeresések esetében az illetékes hatóság az egyik tagállamban egy igazságügyi hatóság vagy központi hatóság, a másik tagállamban pedig egy rendőrhatóság vagy vámhatóság, a megkeresések és az azokra adott válaszok ezen hatóságok között közvetlenül is továbbíthatók. Az ilyen kapcsolattartásra a (4) bekezdést kell alkalmazni.

(6) Ha a kölcsönös jogsegély iránti megkeresések a 3. cikk (1) bekezdésében említett eljárásokra vonatkoznak és az illetékes hatóság az egyik tagállamban egy igazságügyi hatóság vagy központi hatóság, a másik tagállamban pedig egy közigazgatási hatóság, a megkereséseket és az azokra adott válaszokat közvetlenül ezek között a hatóságok között is lehet továbbítani.

(7) A 27. cikk (2) bekezdésének rendelkezései szerinti értesítések megküldésekor bármely tagállam tehet olyan nyilatkozatot, hogy e cikk (5) bekezdésének első mondata vagy (6) bekezdése vagy mindkettő rendelkezéseinek az alkalmazását nem tekinti magára nézve kötelezőnek, illetve ezeket a rendelkezéseket csak bizonyos, általa külön meghatározandó feltételek között alkalmazza. Az ilyen nyilatkozat bármikor visszavonható vagy módosítható.

(8) A következő megkereséseket vagy értesítéseket a tagállamok központi hatóságain keresztül kell továbbítani:

a) az ezen egyezmény 9. cikke, az Európai Kölcsönös Jogsegélyegyezmény 11. cikke és a Benelux Szerződés 33. cikke szerinti, a fogva tartott személyek ideiglenes átadására vagy átszállítására irányuló megkereséseket;

b) az Európai Kölcsönös Jogsegélyegyezmény 22. cikke és a Benelux Szerződés 43. cikke szerinti elítélésekről szóló tájékoztatásokat. Az Európai Kölcsönös Jogsegélyegyezmény kiegészítő jegyzőkönyvének 4. cikkében említett ítéletekről és intézkedésekről készített másolatok megküldésére irányuló megkereséseket az illetékes hatóságok számára közvetlenül is meg lehet küldeni.

7. cikk

Megkeresés nélküli információcsere

(1) Nemzeti joguk keretei között a tagállamok illetékes hatóságai erre irányuló megkeresés nélkül is folytathatnak információcserét olyan bűncselekmények és a 3. cikk (1) bekezdésében említett szabálysértések vonatkozásában, amelyek büntetése vagy az ügyükben való eljárás az információ szolgáltatásának időpontjában az információt átvevő hatóság illetékességébe tartozik.

(2) Az információt továbbító hatóság nemzeti jogának megfelelően meghatározhatja azokat a feltételeket, amelyeket az információkat átvevő hatóságnak az információk felhasználásánál figyelembe kell vennie.

(3) Ezeket a feltételeket az információt átvevő hatóság köteles betartani.

II. CÍM

A KÖLCSÖNÖS JOGSEGÉLY EGYES KÜLÖNLEGES FORMÁIRA VONATKOZÓ MEGKERESÉSEK

8. cikk

Visszaszolgáltatás

(1) A megkeresett tagállam - a megkereső tagállam kérelmére és jóhiszemű harmadik személyek jogainak a sérelme nélkül - a bűncselekmény útján megszerzett tárgyakat a megkereső tagállam rendelkezésére bocsáthatja abból a célból, hogy azokat a jogos tulajdonosnak visszaszolgáltassák.

(2) Az Európai Kölcsönös Jogsegélyegyezmény 3. és 6. cikke, valamint a Benelux Szerződés 24. cikkének (2) bekezdése és 29. cikke alkalmazásakor a megkeresett tagállam a megkereső tagállam számára történő átadást megelőzően vagy azt követően lemondhat az ilyen tárgyak visszaküldéséről, ha ezáltal a tárgyaknak a jogos tulajdonos számára történő visszaszolgáltatását megkönnyíti. Ez jóhiszemű harmadik személyek jogait nem sértheti.

(3) Ha a megkeresett tagállam a megkereső tagállam számára történő átadást megelőzően mond le a tárgyak visszaküldéséről, ezen tárgyakra vonatkozóan nem gyakorolhat zálogjogot, illetve semmilyen más adó- vagy vámjogi előíráson alapuló megtérítésre vonatkozó igényt nem érvényesíthet.

A (2) bekezdés szerinti lemondás nem érinti a megkeresett tagállam jogát arra vonatkozóan, hogy a jogos tulajdonostól adót vagy vámot szedjen be.

9. cikk

Fogva tartott személyek ideiglenes átadása nyomozati célból

(1) Ha egy tagállam olyan nyomozati cselekmény miatti megkeresést terjesztett elő, amelynél a területén fogva tartott személy jelenléte szükséges, akkor ezt a személyt - amennyiben az érintett tagállamok illetékes hatóságai egy erre irányuló megállapodást hoztak létre - ideiglenesen annak a tagállamnak a területére szállíthatják át, ahol a nyomozást le kell folytatni.

(2) A megállapodásnak tartalmaznia kell az érintett személy ideiglenes átadásával kapcsolatos szabályokat, valamint azt a határidőt, amikorra az érintett személyt viasza kell szállítani a megkereső tagállam területére.

(3) Ha az átadáshoz az érintett személy hozzájárulása szükséges, a hozzájáruló nyilatkozatot vagy annak másolatát haladéktalanul továbbítják a megkeresett tagállamnak.

(4) A megkeresett tagállam területén töltött fogva tartást be kell számítani abba a fogva tartási időtartamba, amelyet az érintett személy a megkereső tagállam területén tölt vagy tölteni fog.

(5) Az Európai Kölcsönös Jogsegélyegyezmény 11. cikkének (2) és (3) bekezdését, 12. és 20. cikkét e cikk rendelkezései vonatkozásában értelemszerűen alkalmazni kell.

(6) A 27. cikk (2) bekezdése szerinti értesítés megküldésekor bármely tagállam olyan nyilatkozatot tehet, hogy az e cikk (1) bekezdésében említett megállapodás megkötését megelőzően, általános érvénnyel vagy a nyilatkozatban meghatározott egyes feltételek esetén, megköveteli az e cikk (3) bekezdésében említett hozzájáruló nyilatkozatot.

10. cikk

Videokonferencia útján történő kihallgatás vagy meghallgatás

(1) Ha valamely tagállam területén tartózkodó személyt egy másik tagállam igazságügyi hatóságai tanúként vagy szakértőként kívánnak kihallgatni vagy meghallgatni, és a területén az érintett személy személyes megjelenése kihallgatás vagy meghallgatás céljából nem célszerű vagy nem lehetséges, a másik tagállam kérheti, hogy a kihallgatás vagy meghallgatás videokonferencia útján, a (2)-(8) bekezdés rendelkezései szerint történjen.

(2) A megkeresett tagállam engedélyezi a videokonferencia útján történő kihallgatást vagy meghallgatást, ha a videokonferencia alkalmazása nem ellentétes jogának alapelveivel, és ha rendelkezésére állnak a kihallgatás vagy meghallgatás ily módon történő lefolytatásához szükséges technikai eszközök. Ha a megkeresett tagállamnak nem állnak rendelkezésére a kihallgatás vagy meghallgatás videokonferencia útján történő lefolytatásához szükséges technikai eszközök, azokat kölcsönös megállapodás alapján a megkereső tagállam rendelkezésére bocsáthatja.

(3) A videokonferencia útján történő kihallgatás vagy meghallgatás lefolytatására irányuló megkeresésnek az Európai Kölcsönös Jogsegélyegyezmény 14. cikkében és a Benelux Szerződés 37. cikkében előírt információkon túlmenően tartalmaznia kell azt az okot is, amely miatt nem célszerű vagy lehetséges a tanú vagy szakértő személyes megjelenése, valamint az igazságügyi hatóság megnevezését és a kihallgatást vagy meghallgatást végző személyek nevét.

(4) A megkeresett tagállam igazságügyi hatósága az érintett személyt a belső joga által előírt formában idézi.

(5) A videokonferencia útján történő kihallgatást vagy meghallgatást az alábbi szabályok alkalmazásával kell végezni:

a) a megkeresett tagállam igazságügyi hatósága egy képviselőjének - szükség esetén a hatóságot segítő tolmáccsal együtt - jelen kell lennie a kihallgatás vagy meghallgatás során, és felel a kihallgatni vagy meghallgatni kívánt személy személyazonosságának a megállapításáért, valamint a megkeresett tagállam jogrendszere alapelveinek betartatásáért. Abban az esetben, ha a megkeresett tagállam igazságügyi hatóságának a képviselője úgy ítéli meg, hogy a kihallgatás vagy meghallgatás folyamán a megkeresett tagállam jogrendszerének alapelvei sérülnek, azonnal megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a kihallgatás vagy meghallgatás ezeknek az alapelveknek a betartásával folytatódjon;

b) adott esetben a megkeresett és a megkereső tagállam illetékes hatóságai megállapodnak a kihallgatni vagy meghallgatni kívánt személy védelmét szolgáló intézkedésekről;

c) a kihallgatást vagy meghallgatást a megkereső tagállam belső joga szerint és közvetlenül a megkereső tagállam igazságügyi hatósága által, vagy annak irányításával kell lefolytatni;

d) a megkeresett tagállam a megkereső tagállam vagy a kihallgatni vagy meghallgatni kívánt személy kérelmére gondoskodik arról, hogy szükség esetén a kihallgatni vagy meghallgatni kívánt személynek tolmács álljon a rendelkezésére;

e) a kihallgatni vagy meghallgatni kívánt személy hivatkozhat a vallomás megtagadásának jogára, amelyet akár a megkeresett, akár a megkereső tagállam joga biztosít számára.

(6) Az érintett személyek védelmével kapcsolatos intézkedések sérelme nélkül a megkeresett tagállam igazságügyi hatósága a kihallgatás vagy meghallgatás lefolytatását követően a kihallgatásról vagy meghallgatásról jegyzőkönyvet vesz fel, amelyben feltünteti a kihallgatás vagy meghallgatás időpontját és helyét, a kihallgatott vagy meghallgatott személy személyi adatait, a megkeresett tagállamban a kihallgatáson vagy meghallgatáson részt vevő egyéb, személyek személyi adatait és a kihallgatás vagy meghallgatás során ellátott feladatait, az esetleges eskütételekkel kapcsolatos információkat, valamint a kihallgatás vagy meghallgatás lefolytatásának technikai feltételeit. Ezt a jegyzőkönyvet a megkeresett tagállam illetékes hatósága továbbítja a megkereső tagállam illetékes hatóságának.

(7) A videokapcsolat létesítésének költségeit, a videokapcsolatnak a megkeresett tagállamban történő fenntartásának költségeit, valamint a tolmácsok díjazásának költségeit, a tanúk és szakértők számára fizetett költségtérítést, valamint a megkeresett tagállamban történő utazásuk során felmerült költségeket a megkereső tagállam megtéríti a megkeresett tagállamnak, kivéve ha a megkeresett tagállam ezek egészének vagy egy részének a megtérítéséről lemond.

(8) Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy amikor területükön személyeket e cikk szerint hallgatnak ki tanúként, illetve hallgatnak meg szakértőként, és ezek a személyek a vallomástételi kötelezettség ellenére megtagadják a tanúvallomást, illetve a szakértői nyilatkozat megtételét, vagy pedig hamis tanúvallomást, illetve hamis nyilatkozatot tesznek, nemzeti joguk ugyanúgy alkalmazásra kerüljön, mintha a kihallgatásra vagy meghallgatásra nemzeti eljárás keretében került volna sor.