2005. évi CXX. törvény
az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról1
Az Országgyűlés azon kötelezettségére tekintettel, hogy a közügyek szabad megvitatását, a közügyekkel összefüggő információhoz való hozzájutást, továbbá a művészeti élet szabadságának megvalósulását előmozdítsa, figyelemmel arra, hogy mint törvényalkotó egyes alkotmányos és társadalompolitikai célkitűzéseinek érvényesítése érdekében a közterhek vonatkozásában kedvezményeket állapíthat meg, elismerve azon személyek tevékenységének sajátosságait, akik e célok elérésében közreműködnek, a következő törvényt alkotja:
A törvény hatálya
1. § (1) A Magyar Köztársaságban egyes, az e törvényben meghatározott foglalkozásnak megfelelő tevékenységet munkaviszonyban vagy vállalkozási, megbízási szerződés alapján folytató magánszemély és a magánszeméllyel e szerződéses kapcsolatban álló munkáltató, kifizető (a továbbiakban: kifizető) - a magánszemély erre vonatkozó nyilatkozatával tett választása alapján - az említett tevékenység ellenértékeként fizetett bevétel után a közteherviselési kötelezettségeit e törvény szerint egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (a továbbiakban: ekho) által teljesíti.
(2) Az ekho az e törvényben meghatározott megoszlásban a központi költségvetést és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjait - magánnyugdíjpénztár-tag magánszemély esetében a magánszemély javára a magánnyugdíj-pénztárát is - illeti meg.
(3) A kifizető és a magánszemély az ekhóval összefüggő adókötelezettségeit e törvény, valamint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) rendelkezései szerint teljesíti.
(4) Az ekhóval összefüggő adóztatási feladatok az állami adóhatóság hatáskörébe tartoznak.
Fogalmak
2. § E törvény alkalmazásában
a) munkaviszony: az Art. szerinti munkaviszony;
b) vállalkozási szerződés: a magánszemély által a Polgári Törvénykönyvről szóló törvény (a továbbiakban: Ptk.) szabályai szerint kötött vállalkozási szerződés;
c) megbízási szerződés: a magánszemély által kötött, a Ptk. szerinti megbízási szerződés, ideértve a felhasználási szerződést is;
d) nyugdíjas: a saját jogú nyugdíjas vagy az olyan özvegyi nyugdíjas, aki betöltötte a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, a 3. § (1) bekezdésének b) alpontja, valamint a 3. § (4) bekezdésének c) alpontja alkalmazásában mindkét esetben csak akkor, ha az adóévben legalább 183 napig nyugdíjas.
Az ekho választásának feltételei
3. § (1) Ekhóval teljesíthető a közterhek megfizetése, ha a magánszemély
a) az adóévben bármely tevékenységgel összefüggésben
aa) munkaviszonyból származó,
ab) egyéni vállalkozóként vállalkozói kivét címén,
ac) társas vállalkozás tagjaként személyes közreműködés ellenértéke címén,
ad) vállalkozási, megbízási szerződés alapján a személyi jövedelemadóról szóló törvény (a továbbiakban: Szja tv.) szerint egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemélyként
olyan jövedelmet szerez, amely után a közteherviselési kötelezettségek teljesítése az általános szabályok szerint történik, vagy
b) nyugdíjas
és
c) a tevékenysége alapján a (3) bekezdésben meghatározott foglalkozásúnak minősül, valamint
d) - figyelemmel a (2)-(5) bekezdés rendelkezéseire is - a kifizetőnek írásban nyilatkozik arról, hogy a c) pont szerinti tevékenysége alapján számára kifizetett bevételt, vagy annak a nyilatkozatában meghatározott részét terhelő közterhek megfizetésére az e törvény rendelkezéseinek alkalmazását választja.
(2) A közterhek e törvény szerinti megfizetését a (3) bekezdésben említett foglalkozású magánszemély azon bevételére választhatja, amely az adóévben a Magyar Köztársaság törvényes fizetőeszközében történő kifizetéssel (folyósítással)
a) munkaviszonyban, vagy társas vállalkozás személyesen közreműködő tagjaként illeti meg - feltéve, hogy e bevételt eredményező jogviszonyában kizárólag a foglalkozása szerinti tevékenységet folytat - és/vagy
b) a foglalkozása szerinti tevékenységére kötött
ba) vállalkozási szerződés és/vagy
bb) megbízási szerződés
alapján illeti meg,
és az a)-b) pontban említett esetekben külön-külön és együttesen sem haladja meg az adóévben a (4) bekezdésben meghatározott összeghatárt.
(3) Az (1) bekezdés c), valamint a (2) bekezdés a) és b) pontjában említett, FEOR-számmal azonosított foglalkozás:
2615 Könyv- és lapkiadó szerkesztője
2616 Újságíró
2617 Rádióműsor-, televízióműsor-szerkesztő
2619 Egyéb magasabb képzettséget igénylő kulturális foglalkozások
2621 Író (újságíró nélkül)
2622 Műfordító
2623 Képzőművész
2624 Iparművész
2625 Zeneszerző
2626 Rendező
2627 Operatőr, fotóművész
2629 Egyéb alkotóművész foglalkozások (díszlettervező, jelmeztervező, dramaturg)
2631 Színész, előadóművész, bábművész
2632 Zenész, énekes
2633 Koreográfus, táncművész
3714 Rádióműsor-, televízióműsor-szerkesztő munkatárs
3715 Könyv- és lapkiadó-szerkesztő munkatárs
3721 Segédszínész
3722 Segédrendező
3723 Népzenész
3725 Cirkuszművész
3729 Egyéb művészeti foglalkozások
5341 Fényképész, fotó- és mozgófilmlaboráns
5342 Világosító és egyéb filmgyártási foglalkozású
5349 Egyéb kulturális, sport-, szórakoztatási szolgáltatási foglalkozások, feltéve, hogy azok a mű elkészítésének folyamatában alkotó jelleggel, attól elválaszthatatlan módon vesznek részt. Ilyen foglalkozás különösen a fotóriporter, a korrektor, a designer, képszerkesztő, művészeti vezető, a hangmérnök.
(4) A (2) bekezdésben említett összeghatár
a) évi 25 millió forint, feltéve, hogy a magánszemély (1) bekezdés a) pontjában említett jövedelme az adóévben eléri az év első napján érvényes havi minimálbér 12-szeresét,
b) az a) pontban meghatározott feltétel hiányában az évi 25 millió forintnak olyan hányada, amilyen arányt az (1) bekezdés a) pontjában említett jövedelem összege az év első napján érvényes havi minimálbér 12-szereséhez viszonyítva képvisel,
c) nyugdíjas esetében - az a)-b) pontokban foglaltaktól függetlenül - évi 25 millió forint,
azzal, hogy, ha a magánszemély általános forgalmi adó fizetésére kötelezett, az összeghatáron az általános forgalmi adóval csökkentett bevétel értendő.
(5) A (4) bekezdés szerinti bevételi határt csökkenti az a bevétel,
a) amelyet az adóévben az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény (a továbbiakban: eva) hatálya alá tartozó egyéni vállalkozói tevékenységet (is) folytató magánszemélynek az eva alapjába tartozó bevételként kell figyelembe vennie, azzal, hogy a (2) bekezdés rendelkezése nem alkalmazható az eva hatálya alá tartozó egyéni vállalkozót a (2) bekezdés ba) pontjában említett vállalkozói szerződés alapján megillető bevételre, amelyet az eva alapjába tartozó bevételként kell figyelembe vennie,
b) amely az eva hatálya alá tartozó társas vállalkozás bevételéből a társas vállalkozás ekhót választó tagjára (tulajdonosára) a társasági szerződésben az adózott eredményből való részesedésére előírt mérték, ennek hiányában a jegyzett tőkéből való részesedése arányában jut.
(6) Nem tehet az adóévben az ekho választására vonatkozó nyilatkozatot a magánszemély azt követően, hogy a 25 millió forint bevételi határt már elérte.
Az ekho alapja, mértéke és megállapítása
4. § (1) Az ekho alapja a 3. § (2) bekezdésének rendelkezésében meghatározott bevétel, csökkentve - ha a magánszemély általános forgalmi adó fizetésére kötelezett - az általános forgalmi adóval.
(2) A magánszemély az (1) bekezdésben meghatározott ekhoalap összegéből 15 százalék ekhót fizet; ha azonban a magánszemély a kifizetést megelőzően nyilatkozik arról, hogy nyugdíjas, vagy az adóévben - minden más járulékalapot képező jövedelmét, valamint minden ekhoalapot képező bevételének 50 százalékát figyelembe véve - a nyugdíjjárulékot (magán-nyugdíjpénztári tagdíjat) a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény (a továbbiakban: Tbj.) előírása szerint a járulékfizetés felső határáig megfizette, az ekho mértéke 11 százalék. Ha a kifizetéssel a magánszemély a járulékfizetés felső határát átlépi, a nyilatkozatban a magánszemély megjelölheti az ekhoalapnak a járulékfizetés felső határa eléréséhez szükséges részét, ebben az esetben az ekhoalap fennmaradó részére alkalmazható a 11 százalékos ekhomérték.
(3) A kifizető az (1) bekezdésben meghatározott ekhoalap összege után 20 százalék ekhót fizet.
(4) A kifizető a magánszemélyt terhelő ekhót levonással állapítja meg, ideértve azt az esetet is, ha a kifizetést számla alapján - akár egyéni vállalkozónak, akár más magánszemélynek - teljesíti.
Az ekho választására vonatkozó nyilatkozat
5. § (1) Az a magánszemély, aki a 3. § (3) bekezdése szerinti foglalkozását munkaviszonyban, tartós megbízási jogviszonyban folytatja, az ekho választására, illetőleg mértékére vonatkozó nyilatkozatát az adóévben bármikor megteheti, azzal, hogy a kifizető a nyilatkozatot a még nem számfejtett összegre veszi figyelembe. A kifizető mindaddig a magánszemély említett nyilatkozata szerint jár el az adóévben, amíg a magánszemély a (2) bekezdés szerint vissza nem vonja az ekho választására vonatkozó nyilatkozatát.
(2) Az (1) bekezdésben említett magánszemélynek a számfejtést megelőzően az adóévben esedékes további kifizetések tekintetében vissza kell vonnia az ekho választására tett nyilatkozatát, ha az esedékes bevételére (vagy annak egy részére) a bevétel nagysága alapján a továbbiakban az ekho már nem alkalmazható az adóévben.
(3) Ha a magánszemély az olyan tevékenységét, amely alapján a 3. § (3) bekezdése szerinti foglalkozásúnak minősül, vállalkozási szerződés vagy eseti megbízási szerződés alapján végzi, az ekho választásáról az őt megillető bevétel kifizetése előtt nyilatkozik.
(4) A kifizető a magánszemély nyilatkozata ellenére, vagy annak visszavonása hiányában sem alkalmazhatja a továbbiakban az ekhót, ha a magánszemély tőle származó olyan bevétele, amely után ekhót fizetett, az adóévben a 25 millió forintot meghaladja.
Az ekho jogosulatlan választása
6. § (1) Amennyiben a kifizetőnek tett nyilatkozata alapján a magánszemély valamely bevétele után e törvény szerint történt a közterhek megfizetése, de az ekho választására a magánszemély bármely ok miatt nem volt jogosult:
a) e bevétel ekhóalapnak tekintett részét a személyijövedelemadó-kötelezettség megállapításánál - a kifizetővel fennálló jogviszony szerinti jogcímen - figyelembe kell venni, azzal, hogy a bevétel ekhóalapnak tekintett része 11 százalékát kifizető által levont személyijövedelemadó-előlegnek kell tekinteni, valamint