b) e bevétele ekhoalapnak tekintett része 9 százalékát ekho különadóként

köteles adóbevallásában feltüntetni és a bevallás benyújtására előírt határidőig megfizetni.

(2) A magánszemély az (1) bekezdés b) pontjának rendelkezésétől eltérően 18 százalék különadót köteles megfizetni azon ekhoalap után,

a) amely az adóévben a 25 millió forintot meghaladja, és/vagy

b) amelyre az ekho választására vonatkozó nyilatkozatát a tevékenységére tekintettel nem tehette volna meg.

A magánszemélyt terhelő ekho mértékének helyesbítése

7. § Ha a magánszemély a 4. § (2) bekezdése szerinti nyilatkozattételi lehetőségével - annak feltételei fennállta ellenére - nem élt, illetőleg nyugdíjjárulék (magán-nyugdíjpénztári tagdíj) fizetésére a Tbj. rendelkezései szerint nem volt kötelezett, az ekhoalap 4 százalékának megfelelő különbözetet a Tbj.-nek és Art.-nak a nyugdíjjárulék (magán-nyugdíjpénztári tagdíj) különbözet visszaigénylésére vonatkozó szabályai alkalmazásával igényli vissza.

Az ekhóval teljesített közterhek

8. § A jogszerűen ekhoalapként figyelembe vett bevétel után a közterhek e törvényben szabályozott megfizetésével teljesülnek

a) a Tbj.-ben meghatározott, a foglalkoztatót terhelő társadalombiztosítási járulék,

b) a Tbj.-ben meghatározott, a biztosítottat terhelő nyugdíjjárulék (magán-nyugdíjpénztári tagdíj),

befizetési, illetve levonási, továbbá

c) a kifizetőt és a magánszemélyt terhelő személyi jövedelemadózási

kötelezettségek.

Az ekho megoszlása

9. § (1) A 4. § (2) bekezdése szerinti, a magánszemélyt terhelő ekhóból az ekhoalap

a) 11 százaléka személyi jövedelemadónak,

b) 4 százaléka - kivéve, ha a magánszemély nyugdíjas, vagy az adóévben a nyugdíjjárulékot a járulékfizetés felső határáig megfizette - nyugdíjjáruléknak; magánnyugdíjpénztár-tag magánszemély esetében az ekhoalap 0,1 százaléka nyugdíjjáruléknak, az ekhoalap 3,9 százaléka magán-nyugdíjpénztári tagdíjnak

minősül.

(2) A 4. § (3) bekezdése szerint a kifizetőt terhelő ekhóból az ekhoalap

a) 11 százaléka egészségbiztosítási járuléknak,

b) 9 százaléka nyugdíjbiztosítási járuléknak

minősül.

Az ekho megfizetése, bevallása

10. § (1) A kifizetőt terhelő - megállapított és a magánszemélytől levont - ekhót a kifizető az Art. rendelkezései szerint vallja be és fizeti meg.

(2) A magánszemély magán-nyugdíjpénztári tagsága esetén az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően a kifizető a tárgyhót követő hónap 12-éig a magánszemélyt terhelő, 15 százalékos mértékkel levont ekho összegének 26 százalékát - ha az meghaladja a száz forintot - a magánszemély magánnyugdíjpénztára részére utalja át. A kifizető a magánnyugdíjpénztárnak átutalt összeget a Tbj. rendelkezései szerint vallja be a magánszemély magánnyugdíjpénztárához. A magánszemély magán-nyugdíjpénztári tagsága esetén a kifizető az állami adóhatóságnak benyújtandó bevallásában - ha az ekhót a magánszemélyt megillető kifizetésből 15 százalékos mértékkel volt köteles levonni - az ekhoalapot képező bevétel 11,1 százalékát tünteti fel fizetési kötelezettségként. Ha az e bekezdés rendelkezései szerint a magánszemély magánnyugdíjpénztára részére átutalandó összeg nem haladja meg a száz forintot, azt levonni, bevallani és megfizetni nem kell.

Az ekhóval teljesített közterhek nyilvántartása, átutalása

11. § (1) Az állami adóhatóság a magánszemélyt terhelő 11 százalékos mértékkel levont ekho megfizetett összegét személyi jövedelemadóként tartja nyilván. A magánszemélyt terhelő 15 százalékos mértékkel levont ekho megfizetett összegéből az állami adóhatóság

a) 73 százalékot személyi jövedelemadóként tart nyilván, 27 százalékot a Nyugdíjbiztosítási Alapnak utal át;

b) a magánszemély magán-nyugdíjpénztári tagsága esetén 99 százalékot személyi jövedelemadóként tart nyilván, 1 százalékot a Nyugdíjbiztosítási Alapnak utal át.

(2) Az állami adóhatóság a kifizetőt terhelő, megfizetett ekho összegéből

a) 45 százalék nyugdíjbiztosítási járulékot a Nyugdíjbiztosítási Alapnak,

b) 55 százalék egészségbiztosítási járulékot az Egészségbiztosítási Alapnak

utal át.

(3) Az állami adóhatóság a különadó megfizetett összegéből

a) 54 százalékot a Nyugdíjbiztosítási Alapnak,

b) 46 százalékot az Egészségbiztosítási Alapnak

utal át.

A magánszemélyt megillető társadalombiztosítási ellátások

12. § A befizetett ekho alapján a magánszemély egészségügyi szolgáltatásra, baleseti egészségügyi szolgáltatásra, baleseti járadékra és nyugdíjbiztosítási ellátásra jogosult.

Vegyes rendelkezések

13. § (1) Az általános forgalmi adóalany magánszemély az általános forgalmi adóval összefüggő adókötelezettségeit az általános forgalmi adóról szóló törvény és az adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerint teljesíti.

(2) A magánszemélynek az Szja tv. rendelkezéseiben előírt nyilvántartásait úgy kell vezetnie, hogy azok alkalmasak legyenek az e törvény rendelkezéseiben előírt kötelezettségek és jogosultságok alátámasztására, különös tekintettel az ekho választásával kapcsolatos nyilatkozat(ok) jogszerű megtételéhez szükséges adatok megállapítására.

(3) Az Szja tv. alkalmazásában a magánszemély által jogszerűen ekhoalapként figyelembe vett bevételt a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni, illetőleg az nem minősül vállalkozói bevételnek.

(4) A vállalkozói szerződés alapján elért bevétele után ekhót fizető egyéni vállalkozó magánszemély az Szja tv. költségelszámolásra vonatkozó rendelkezéseit azzal az eltéréssel alkalmazhatja, hogy az adóévben felmerült vállalkozói költségeit (az értékcsökkenési leírást is ideértve) olyan arányban számolhatja el, amilyen arányt a vállalkozói bevétele és a jogszerűen figyelembe vett ekhóalap adóévi együttes összegében a vállalkozói bevétel képvisel.

(5) A (3) bekezdés rendelkezésétől függetlenül a magánszemély jogszerűen ekhoalapként figyelembe vett bevétele egészét az Szja tv. 3. §-ának 75. pontja szerinti éves összes jövedelme megállapításánál beszámítja.

(6) A kifizető az ekho alapjaként figyelembe vett kifizetésről, a levont, megfizetett ekhóról a magánszemély részére a kifizetéssel egyidejűleg igazolást ad.

(7) Az ekhót fizető magánszemély biztosítási jogviszonyára és e jogviszonyával összefüggő nyilvántartási, adatszolgáltatási, a járulék- és egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség (eho) teljesítésére, valamint jogosultságaira az e törvényben meghatározott eltéréssel a Tbj. és az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Eho.) rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

(8) Az ekhót választó magánszemély önadózóként az adóévről személyi jövedelemadó bevallást nyújt be, amelyben feltünteti a jogszerűen ekhoalapként figyelembe vett bevételét és az abból levont ekho összegét.

(9) A kifizetőt és a magánszemélyt az ekho alapját képező bevétellel összefüggésben az e törvényben szabályozott kötelezettségeken túlmenően - ide nem értve az Eho.-nak a tételes egészségügyi hozzájárulásra vonatkozó rendelkezéseit, valamint a kifizető e törvényben szabályozott kötelezettségei megsértésével összefüggő, az Art. szerint kiszabható mulasztási bírságot - egyéb adóval és más közteherrel összefüggő fizetési kötelezettség nem terheli.

(10) Az e törvényben nem szabályozott egyéb kérdésekben - így különösen a fogalmi meghatározások, az ekhoalapot nem képező bevétellel összefüggő kifizetői adó- és más kötelezettségek tekintetében, valamint a magánszemélyt kifizetői minőségében terhelő, illetőleg más jogszabály előírása szerint rá vonatkozó nyilvántartási, bizonylatkiállítási, adatszolgáltatási, a számla-, illetőleg nyugtaadási kötelezettség tekintetében - az egyes, ilyen előírásokat megállapító törvények rendelkezései az irányadóak.

Záró rendelkezések

14. § (1) E törvény 2006. január 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit az ezt követő időponttól megszerzett bevételre és az azzal összefüggő kötelezettségekre kell alkalmazni.

(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Tbj. 26. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:

„(9) Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (a továbbiakban: ekho) fizetését megalapozó jogviszonyból származó jövedelem után a foglalkoztató az e törvény szerinti társadalombiztosítási, a biztosított az e törvény szerinti nyugdíjjárulék- (tagdíj-) fizetési kötelezettségét az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló törvényben meghatározottak szerint teljesíti. Az ekhót fizető biztosítottat egészségbiztosítási járulékfizetési kötelezettség nem terheli.”

(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 22. §-ának (1) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:

[Az öregségi nyugdíj összegét az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért (kifizetett) - a kifizetés idején érvényes szabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló -, a személyi jövedelemadót is tartalmazó, csökkentés nélküli bruttó kereset, jövedelem havi átlaga alapján kell meghatározni. Keresetként, jövedelemként kell figyelembe venni:]

„g) azon egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) alap 50 százalékát, amely után a magánszemélyt terhelő ekho mértéke 15 százalék.”