2005. évi CXLIV. törvény
a Magyar Köztársaság és az Indiai Köztársaság között a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a jövedelemadók területén, Új-Delhiben, 2003. november 3-án aláírt Egyezmény kihirdetéséről1
1. § Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság és az Indiai Köztársaság között a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a jövedelemadók területén, Új-Delhiben, 2003. november 3-án aláírt Egyezményt e törvénnyel hirdeti ki.
(Az Egyezmény megerősítéséről szóló jegyzékváltás 2005. február 1. napján megtörtént, és az Egyezmény nemzetközi jogilag 2005. március 3. napján hatályba lépett.)
2. § Az Egyezmény hiteles magyar nyelvű szövege a következő:
„Egyezmény a Magyar Köztársaság és az Indiai Köztársaság között a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a jövedelemadók területén
A Magyar Köztársaság és a Indiai Köztársaság
attól az óhajtól vezetve, hogy Egyezményt kössenek a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a jövedelemadók területén és azzal a céllal, hogy a két ország gazdasági együttműködését elősegítsék,
megállapodtak a következőkben:
1. Cikk
Személyi hatály
1. Az Egyezmény azokra a személyekre terjed ki, akik az egyik vagy mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségűek.
2. Cikk
Az Egyezmény hatálya alá tartozó adók
1. Az Egyezmény azokra a jövedelemadókra terjed ki, amelyeket egy Szerződő Állam vet ki, a beszedés módjára való tekintet nélkül.
2. Jövedelemadónak tekintendők mindazok az adók, amelyeket a teljes jövedelem vagy a jövedelem részei után vetnek ki, beleértve az ingó vagy ingatlan vagyon elidegenítéséből származó nyereség utáni adókat, a vállalkozások által fizetett bérek vagy fizetések teljes összege utáni adókat, valamint a tőke értéknövekedésének adóját.
3. Az Egyezmény különösen a következő, jelenleg létező adókra terjed ki:
a) Magyarország esetében:
(i) a személyi jövedelemadóra,
(ii) a társasági adóra,
(iii) az osztalékadóra
(a továbbiakban „magyar adó”);
b) India esetében:
a jövedelemadóra, beleértve az azzal kapcsolatos bármely pótadót
(a továbbiakban „indiai adó”).
4. Az Egyezmény kiterjed minden olyan azonos vagy lényegét tekintve hasonló adóra is, amelyet az Egyezmény aláírása után a hatályban lévő adók mellett vagy azok helyett vezetnek be. A Szerződő Államok illetékes hatóságai a vonatkozó adójogszabályaikban végrehajtott bármely lényeges változásról értesítik egymást.
3. Cikk
Általános meghatározások
1. Az Egyezmény alkalmazásában, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván:
a) a „Magyarország” kifejezés földrajzi értelemben használva a Magyar Köztársaság területét jelenti;
b) az „India” kifejezés India területét jelenti, és magába foglalja a parti tengert és a fölötte lévő légteret, valamint minden olyan tengeri övezetet, ahol India jogszabályai szerint és a nemzetközi joggal - ideértve a Tengerjogról szóló ENSZ Egyezményt - összhangban Indiának szuverenitása, egyéb joga és joghatósága van;
c) az „egyik Szerződő Állam” és a „másik Szerződő Állam” kifejezés Magyarországot vagy Indiát jelenti a szövegösszefüggésnek megfelelően;
d) a „személy” kifejezés magában foglalja a magánszemélyt, a társaságot, a személyi egyesülést és minden más jogalanyt, amely a Szerződő Állam hatályos adójogszabályai alapján adóalanynak tekintendő;
e) a „társaság” kifejezés jogi személyeket vagy egyéb olyan jogalanyokat jelent, amelyek az adóztatás szempontjából jogi személynek tekintendők;
f) az „egyik Szerződő Állam vállalkozása” és „a másik Szerződő Állam vállalkozása” kifejezések az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, illetve a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által folytatott vállalkozást jelentik;
g) a „nemzetközi forgalom” kifejezés az egyik Szerződő Állam vállalkozása által üzemeltetett hajó vagy légi jármű igénybevételével végzett bármilyen szállítást jelent, kivéve, ha a hajót vagy légi járművet kizárólag a másik Szerződő Államban lévő helyek között üzemeltetik;
h) az „illetékes hatóság” kifejezés a következőket jelenti:
(i) Magyarország esetében a pénzügyminisztert vagy meghatalmazott képviselőjét,
(ii) India esetében a Pénzügyminisztérium Központi Kormányzóságát (Bevételi Főosztály) vagy annak meghatalmazott képviselőjét;
i) az „állampolgár” kifejezés jelenti:
(i) minden olyan magánszemélyt, aki rendelkezik valamelyik Szerződő Állam állampolgárságával,
(ii) minden olyan jogi személyt, személyegyesülést, egyesülést, társaságot vagy más jogalanyt, amely ezt a jogállását az egyik Szerződő Államban hatályban lévő jogszabályokból nyeri;
j) az „adóév” kifejezés jelenti:
(i) India esetében a pénzügyi évet, amely április elsején kezdődik,
(ii) Magyarország esetében a naptári évet;
k) az „adó” kifejezés indiai vagy magyar adót jelent, ahogy a szövegösszefüggés kívánja, amelybe semmilyen olyan összeg nem tartozik bele, amelyet az Egyezmény hatálya alá tartozó adókkal kapcsolatos bármilyen késedelem vagy mulasztás kapcsán kell fizetni, vagy amely ezen adókkal kapcsolatosan kirótt bírságot vagy büntetést jelent.
2. Az Egyezménynek az egyik Szerződő Állam által bármely időpontban történő alkalmazásánál az Egyezményben meghatározás nélkül szereplő kifejezéseknek - amennyiben a szövegösszefüggés mást nem kíván - olyan jelentése van, mint amit ennek az Államnak a jogszabályaiban az adott időpontban azokra az adókra vonatkozóan jelentenek, amelyekre az Egyezmény alkalmazást nyer, azzal, hogy az ezen Állam adójogszabályai szerinti értelmezés irányadó, szemben az Állam egyéb jogszabályaiban található értelmezéssel.
4. Cikk
Belföldi illetőségű személy
1. Az Egyezmény alkalmazásában az „egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy” kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek az Államnak a jogszabályai szerint ott lakóhelye, tartózkodási helye, üzletvezetési helye, a bejegyzés helye vagy bármilyen más hasonló ismérv alapján adóköteles, valamint magában foglalja az Államot és annak helyi hatóságát is. Nem foglalja azonban magába azokat a személyeket, akik ebben az Államban kizárólag az ebben az Államban lévő forrásokból származó jövedelem alapján adókötelesek.
2. Amennyiben egy magánszemély az 1. bekezdés rendelkezései értelmében mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, jogállását az alábbiak szerint kell meghatározni:
a) csak abban az Államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben állandó lakóhellyel rendelkezik. Amennyiben mindkét Államban rendelkezik állandó lakóhellyel, csak abban az Államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amellyel személyi és gazdasági kapcsolatai szorosabbak (létérdekek központja);
b) amennyiben nem határozható meg, hogy melyik Államban van létérdekeinek a központja, vagy ha egyik Államban sem rendelkezik állandó lakóhellyel, csak abban az Államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben szokásos tartózkodási helye van;
c) amennyiben mindkét Államban van szokásos tartózkodási helye, vagy egyikben sincs, csak abban az Államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelynek állampolgára;
d) amennyiben mindkét Állam állampolgára, vagy egyiké sem, a Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik a kérdést.
3. Amennyiben az 1. bekezdés rendelkezései értelmében valamely nem természetes személy mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, abban az Államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben tényleges üzletvezetésének helye van. Ha nem lehet meghatározni azt az Államot, amelyben a tényleges üzletvezetés helye található, akkor a Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik a kérdést.
5. Cikk
Telephely
1. Az Egyezmény alkalmazásában a „telephely” kifejezés olyan állandó üzleti helyet jelent, amelyen keresztül a vállalkozás üzleti tevékenységét részben vagy egészben kifejti.
2. A „telephely” kifejezés magába foglalja különösen:
a) az üzletvezetés helyét;
b) a fiókot;
c) az irodát;
d) a gyárat;
e) a műhelyt;
f) a bányát, az olaj- és a földgázkutat, a kőfejtőt és a természeti kincsek kiaknázására szolgáló bármely más telepet.
3. Az építési terület vagy az építési, beszerelési vagy összeszerelési munkálat, vagy az azzal kapcsolatos felügyeleti tevékenység csak akkor képez telephelyet, ha az ilyen terület, munkálat vagy tevékenység kilenc hónapnál tovább tart.
4. E Cikk előző rendelkezéseire tekintet nélkül nem minősítendők „telephelynek”:
a) az olyan berendezések, amelyeket kizárólag a vállalkozás javainak vagy áruinak raktározására, kiállítására vagy kiszolgáltatására használnak;
b) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag raktározás, kiállítás vagy kiszolgáltatás céljából tartanak;
c) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag abból a célból tartanak, hogy azt egy másik vállalkozás feldolgozza;
d) az állandó üzleti hely, amelyet kizárólag abból a célból tartanak fenn, hogy a vállalkozás részére javakat és árukat vásároljanak, vagy információt szerezzenek;
e) az állandó üzleti hely, amelyet kizárólag abból a célból tartanak fenn, hogy a vállalkozás részére bármilyen más előkészítő vagy kisegítő jellegű tevékenységet folytassanak;
f) az állandó üzleti hely, amelyet kizárólag az a)-e) pontokban említett tevékenységek valamilyen kombinációjára tartanak fenn, feltéve, hogy az állandó üzleti helynek az ilyen tevékenységek kombinációjából adódó teljes tevékenysége előkészítő vagy kisegítő jellegű.
5. Az 1. és 2. bekezdés rendelkezéseire tekintet nélkül amennyiben egy személy - kivéve a független képviselőt, akire a 6. bekezdés vonatkozik - a másik Szerződő Állam vállalkozásának érdekében tevékenykedik, úgy e vállalkozás az először említett Államban telephellyel rendelkezőnek tekintendő azon tevékenységek vonatkozásában, amelyeket ez a személy a vállalkozás számára végez, ha e személy:
a) felhatalmazással rendelkezik, amellyel rendszeresen él, hogy ebben az Államban a vállalkozás nevében szerződéseket kössön, kivéve ha az ilyen személy tevékenysége azokra a 4. bekezdésben említett tevékenységekre korlátozódik, amelyek, ha azokat egy állandó üzleti helyen keresztül fejtenék ki, nem tennék ezt az állandó üzleti helyet telephellyé azon bekezdés rendelkezései értelmében; vagy