b) segítségnyújtás saját tagállamát vagy az általa képviselt tagállamot érintő nyomozásban;
c) támogatás nyújtása a segítségnyújtás iránti megkeresések elintézéséhez;
d) tanácsadás és segítségnyújtás a fogadó ország számára a határokon átnyúló tevékenységek előkészítése és végrehajtása során;
e) a tagállamok egymás közötti megállapodásában szereplő egyéb feladatok.
(4) A tagállamok az összekötő tisztviselők hatásköréről és elhelyezéséről két- vagy többoldalú megállapodásokat köthetnek. Az összekötő tisztviselő egy vagy több tagállam érdekeit is képviselheti.
7. cikk
A személyazonosság igazolásának kötelezettsége
Az egyezmény eltérő rendelkezése hiányában a megkereső hatóság más tagállamban tartózkodó tisztviselőjének az ebben az egyezményben megállapított jogai gyakorlásának érdekében mindenkor képesnek kell lennie a személyazonosságát és hivatalos funkcióit igazoló írásos felhatalmazás bemutatására.
II. CÍM
SEGÍTSÉGNYÚJTÁS MEGKERESÉS ALAPJÁN
8. cikk
Alapelvek
(1) A megkeresett hatóság vagy az a hatáskörrel rendelkező hatóság, amelyhez fordult, az e cím alapján kért segítségnyújtás érdekében úgy jár el, mintha saját nevében vagy saját tagállama más hatóságának megkeresése alapján járna el. A megkeresés teljesítése érdekében nemzeti joga szerint rendelkezésére álló valamennyi hatáskört igénybe veszi.
(2) A megkeresett hatóság e segítségnyújtást külön megkeresés nélkül kiterjeszti a jogsértés - a segítségnyújtás iránti megkeresés tárgyával felismerhetően összefüggő - valamennyi körülményére. Kétség esetén a megkeresett hatóság először a megkereső hatósággal lép kapcsolatba.
9. cikk
A segítségnyújtás iránti megkeresés formája és tartalma
(1) A segítségnyújtás iránti megkeresést mindig írásban kell benyújtani. A megkeresés teljesítéséhez szükséges dokumentumokat a megkereséshez csatolni kell.
(2) Az (1) bekezdés szerinti megkeresésnek a következő információkat kell tartalmaznia:
a) a megkeresést előterjesztő megkereső hatóság megnevezése;
b) a kért intézkedés;
c) a megkeresés tárgya és indokolása;
d) az érintett törvényi, rendeleti és egyéb jogszabályi rendelkezések;
e) a nyomozás célpontját képező természetes vagy jogi személyek lehető legpontosabb és legrészletesebb megjelölése;
f) a 13. cikkben szabályozott eseteket kivéve, a tényállás összefoglalása.
(3) A megkeresést a megkeresett hatóság tagállamának hivatalos nyelvén vagy az ilyen hatóság számára elfogadható nyelven kell benyújtani.
(4) Amennyiben a helyzet sürgős jellege megkívánja, a szóbeli megkeresés is elfogadható, de azt a lehető legrövidebb időn belül írásban is meg kell erősíteni.
(5) Amennyiben a megkeresés a formai követelményeknek nem felel meg, a megkeresett hatóság kérheti annak kijavítását vagy kiegészítését, a megkeresés teljesítéséhez szükséges intézkedések ez idő alatt is megkezdhetőek.
(6) A megkeresett hatóság hozzájárul a megkeresés teljesítésére szolgáló különleges eljárás alkalmazásához, amennyiben az az eljárás a megkeresett tagállam jogi és közigazgatási rendelkezéseivel nem ellentétes.
10. cikk
Információkérés
(1) A megkeresett hatóság a megkereső hatóság kérelmére minden olyan információt közöl, amely a megkereső hatóság számára lehetővé teheti a jogsértések megelőzését, felderítését és üldözését.
(2) A közölt információkat azon, a megkeresett hatóság birtokában lévő vagy az adatkérés teljesítése során készült vagy beszerzett jelentéseknek vagy más dokumentumoknak, illetve ezek hiteles másolatainak vagy kivonatainak kíséretében kell átadni, amelyeken ezek az információk alapulnak.
(3) A megkereső hatóság és a megkeresett hatóság megállapodása alapján a megkereső hatóság által felhatalmazott tisztviselő, a megkeresett hatóság részletes utasításaira is figyelemmel, a megkeresett tagállam hivatalaitól az (1) bekezdés alapján információkat szerezhet be. E rendelkezést minden olyan dokumentumból származó információra alkalmazni kell, amelyhez az említett hivatal személyzete hozzáférhet. E dokumentumokról az említett hivatal tisztviselői másolatot készíthetnek.
11. cikk
Megfigyelés iránti megkeresés
A megkeresett hatóság a megkereső hatóság kérelmére a lehető legnagyobb gondossággal megfigyeli vagy megfigyelteti az olyan személyeket, akikről alapos okkal feltételezhető a közösségi vagy a nemzeti vámjogszabályok megsértése, illetve az, hogy ilyen jogsértés elkövetésére irányuló előkészületi cselekményt követtek vagy követnek el. A megkereső hatóság kérelmére a megkeresett hatóság megfigyeli az olyan tevékenységgel kapcsolatos helyszínt, szállítóeszközt és árut, amely tevékenység az előzőekben említett vámjogszabályok megsértését valósíthatja meg.
12. cikk
A vizsgálat iránti megkeresés
(1) A megkeresett hatóság a megkereső hatóság kérelmére a jogsértést megvalósító vagy a megkereső hatóság által ilyennek vélt tevékenységet érintően megfelelő vizsgálatot végez vagy végeztet.
A megkeresett hatóság az ilyen vizsgálat eredményét közli a megkereső hatósággal. A 10. cikk (2) bekezdését értelemszerűen kell alkalmazni.
(2) A megkereső hatóság és a megkeresett hatóság megállapodása alapján a megkereső hatóság által kijelölt tisztviselő az (1) bekezdésben említett vizsgálatoknál jelen lehet. A vizsgálatot mindig a megkeresett hatóság tisztviselője végzi. A megkereső hatóság tisztviselője a megkeresett hatóság tisztviselőjének hatáskörében saját kezdeményezésére nem járhat el. A megkereső hatóság tisztviselője azonban közvetítőjén keresztül - kizárólag a vizsgálat elvégzésének céljából - ugyanazokba a helyiségekbe léphet be, és ugyanazokhoz a dokumentumokhoz férhet hozzá, mint a megkeresett hatóság tisztviselője.
13. cikk
Értesítés
(1) A megkeresett hatóság a megkereső hatóság kérelmére tagállama nemzeti jogszabályainak megfelelően értesíti vagy értesítteti a címzettet az ezen egyezmény alkalmazását érintő, a megkereső hatóság tagállamának hatáskörrel rendelkező hatósága által foganatosított intézkedésekről, illetve az e hatóság által hozott határozatokról.
(2) Az értesítés iránti megkereséshez - amelyen fel kell tüntetni a közlendő intézkedés vagy határozat tárgyát - csatolni kell a megkeresett hatóság tagállamának hivatalos nyelvén vagy egyik hivatalos nyelvén készített fordítást, a megkeresett hatóságnak a fordításról történő lemondáshoz való jogának sérelme nélkül.
14. cikk
Bizonyítékként való felhasználás
A ténymegállapítások, tanúsítványok, információk, okiratok, hiteles másolatok és más, a megkeresett hatóság tisztviselői által nemzeti joguknak megfelelően beszerzett és a megkereső hatóságnak a 10-12. cikkben szabályozott segítségnyújtás keretében átadott iratok a megkereső hatóság tagállamának hatáskörrel rendelkező hatóságainál a nemzeti jognak megfelelően használhatók fel bizonyítékként.
III. CÍM
SEGÍTSÉGNYÚJTÁS MEGKERESÉS NÉLKÜL
15. cikk
Alapelv
A tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai a 16. és a 17. cikkben megállapított módon, a nemzeti jog által előírt korlátozásokra is figyelemmel, más tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai részére előzetes megkeresés nélkül segítségnyújtást biztosítanak.
16. cikk
Megfigyelés
Amennyiben az adott intézkedés egy másik tagállamban elkövetésre kerülő jogsértés megelőzését, felderítését vagy üldözését szolgálja, a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai:
a) a lehetséges keretek között elvégzik a 11. cikkben leírt megfigyelést vagy megfigyeltetést;
b) közlik a más érintett tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságaival a birtokukban lévő, a tervezett vagy elkövetett jogsértéssel kapcsolatos tevékenységekre vonatkozó valamennyi információt, és különösen a jelentéseket és más dokumentumokat, illetve azok hiteles másolatait vagy kivonatait.
17. cikk
Információközlés megkeresés nélkül
A tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai haladéktalanul megküldik a más érintett tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai részére a tervezett vagy elkövetett jogsértésre vonatkozó jelentős információkat, és különösen az ilyen jogsértéssel érintett árukra és a jogsértés elkövetésének új módjaira vagy eszközeire vonatkozó információkat.
18. cikk
Bizonyítékként való felhasználás
A tagállam tisztviselője által beszerzett és egy másik tagállammal a 15-17. cikkben szabályozott megkeresés nélküli segítségnyújtás során közölt megfigyelési jelentések és információk az információt fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságainál a nemzeti jognak megfelelően használhatók fel bizonyítékként.
IV. CÍM
AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS KÜLÖNÖS FORMÁI
19. cikk
Alapelvek
(1) A vámigazgatási szervek a határon átnyúló együttműködést e cím rendelkezéseinek megfelelően végzik. A vámigazgatási szervek biztosítják egymás számára a szükséges személyi és szervezeti támogatást. Az együttműködés iránti megkeresést rendszerint a 9. cikknek megfelelő segítségnyújtás iránti megkeresés formájában nyújtják be. Az e címben említett különleges esetekben a megkereső hatóság tisztviselői a megkeresett hatóság jóváhagyásával a megkeresett állam területén is eljárhatnak.
A határokon átnyúló tevékenységek összehangolása és tervezése az 5. cikk szerinti központi koordináló egységek feladata.
(2) Az (1) bekezdés szerinti, határokon átnyúló együttműködés a következő jogsértések megelőzését, felderítését és üldözését szolgálhatja:
a) kábítószer és pszichotróp anyagok, fegyver, lőszer, robbanóanyag, kulturális javak, veszélyes és mérgező hulladék, nukleáris anyag vagy nukleáris, biológiai vagy vegyi fegyverek előállítására szánt anyagok, vagy berendezés (tiltott áruk) tiltott kereskedelme;
b) az Egyesült Nemzetek kábítószerek és pszichotróp anyagok tiltott kereskedelme elleni egyezménye I. és II. táblázatában felsorolt kábítószer jogellenes előállítására szánt anyagok (prekurzorok) kereskedelme;
c) adóköteles áru határon átnyúló tiltott kereskedelmi forgalma az adó elkerülése, vagy az áru kivitelével, illetve behozatalával kapcsolatos állami kifizetés jogosulatlan megszerzése céljából, amennyiben a kereskedelem mértéke és az annak a vonatkozó adó- vagy támogatás mértékében megtestesülő kockázata akkora, hogy az az Európai Közösségek vagy a tagállamok költségvetésére nézve jelentős költségvonzattal járhat;
d) a közösségi vagy nemzeti jogszabályok által tiltott bármely más áruforgalom.