(3) A megkeresett hatóság nem köteles részt venni az együttműködésnek e címben említett különös formáiban, amennyiben a kért nyomozás típusa a megkeresett tagállam nemzeti joga alapján tiltott vagy nem szabályozott. Ebben az esetben a megkereső hatóság fordított esetben ugyanezen okból elutasíthatja a megkeresett tagállam hatóságának a határokon átnyúló együttműködés megfelelő típusa iránti megkeresését.

(4) Amennyiben a tagállam nemzeti joga alapján szükséges, a részt vevő hatóságok igazságügyi hatóságaik hozzájárulását kérik a tervezett nyomozáshoz. Amennyiben a hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatóságok hozzájárulásukat feltételhez vagy követelményhez kötik, a részt vevő hatóságok biztosítják az említett feltételnek vagy követelménynek a betartását a nyomozás során.

(5) Amennyiben egy tagállam tisztviselői e cím alapján más tagállam területén folyó tevékenységben vesznek részt, és tevékenységükkel kárt okoznak, a kárt az a tagállam téríti meg nemzeti jogszabályai alapján, amelynek a területén a kárt okozták, ugyanúgy, mintha a kárt saját tisztviselői okozták volna. Az említett tagállamnak a kárt okozó tisztviselő tagállama teljes mértékben megtéríti azt az összeget, amelyet az előbbi tagállam a sértett, illetve más jogosult személy vagy intézmény részére kifizetett.

(6) A harmadik felekkel szemben fennálló jogaik gyakorlásának sérelme nélkül, és az (5) bekezdés második mondatában megállapított kártérítési kötelezettségre való tekintet nélkül, a tagállamok az (5) bekezdés első mondatában foglalt esetben tartózkodnak a más tagállamtól elszenvedett kár összegének megtérítésére irányuló követelésektől.

(7) A 20-24. cikkben szabályozott, határokon átnyúló együttműködés során a tisztviselők által szerzett információkat - annak a tagállamnak a nemzeti joga szerint és a hatáskörrel rendelkező hatóságai által megállapított különös feltételekre is figyelemmel, amelynek területén az információkat beszerezték -, az információt fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező szervei bizonyítékként felhasználhatják.

(8) A 20-24. cikkben említett műveletek során a más tagállam területén szolgálatban lévő tisztviselők az ellenük vagy általuk elkövetett jogsértések tekintetében a tagállam tisztviselőivel azonos bánásmódban részesülnek.

20. cikk

Határon átnyúló üldözés

(1) A tagállam vámigazgatási szervének az a tisztviselője, aki országának területén a 19. cikk (2) bekezdésében említett, kiadatással járó jogsértések egyikének elkövetése közben megfigyelt vagy ilyen jogsértésben részt vevő személyt üldöz, előzetes engedély nélkül más tagállam területén folytathatja az üldözést, amennyiben, a helyzet különös sürgőssége miatt a másik tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságait a másik tagállam területére történő belépést megelőzően nem lehetett értesíteni, vagy ha az említett hatóságok nem tudtak időben a helyszínre érni ahhoz, hogy átvegyék az üldözést.

Az üldöző tisztviselők legkésőbb a határ átlépésekor kötelesek felvenni a kapcsolatot annak a tagállamnak a hatáskörrel rendelkező hatóságaival, amelynek területén az üldözést folytatni kívánják. Az üldözést azonnal abba kell hagyni annak a tagállamnak a kérelmére, amelynek területén azt végzik. Az üldöző tisztviselők kérésére a tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai az üldözött személyt személyazonosságának megállapítása vagy letartóztatása érdekében feltartóztatják. A tagállamok a letéteményest tájékoztatják az üldözést végző tisztviselőkről, akikre ez a rendelkezés alkalmazható, a többi tagállamot pedig a letéteményes tájékoztatja.

(2) Az üldözést a következő eljárások szerint folytatják, amelyet a (6) bekezdés szerinti nyilatkozatban határoznak meg:

a) az üldöző tisztviselőknek nincs joga az üldözött személyt elfogni;

b) ha azonban az üldözés beszüntetését nem kérik, és ha azon tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai, amelyben az üldözést folytatják, nem tudnak elég gyorsan beavatkozni, az üldöző tisztviselők elfoghatják az üldözött személyt, amíg az említett tagállam - haladéktalanul értesítendő - tisztviselői meg tudják állapítani az illető személyazonosságát, vagy foganatosítani tudják a letartóztatást.

(3) Az üldözést az (1) és (2) bekezdéseknek megfelelően és a következő módok egyike szerint folytatják, amelyet a (6) bekezdés szerinti nyilatkozatban határoznak meg:

a) a határ átlépésétől számított, a nyilatkozatban meghatározandó területen, illetve időtartamon belül;

b) területi vagy időbeli korlátozás nélkül.

(4) Az üldözést a következő általános feltételek szerint folytatják le:

a) az üldözést folytató tisztviselőknek be kell tartaniuk e cikk rendelkezéseit, és azon tagállam jogszabályait, amelynek a területén tevékenykednek; követniük kell az említett tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságainak rendelkezéseit;

b) amennyiben az üldözés a tengeren folyik, és kiterjed a nyílt tengerre vagy a kizárólagos gazdasági övezetre, azt az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményében megfogalmazott nemzetközi tengerjog betartásával kell végezni, amennyiben pedig más tagállam területén folyik, e cikk rendelkezéseinek megfelelően kell végezni;

c) a magánlakásokba és a nyilvánosság elől elzárt helyekre való belépés tilos;

d) az üldöző tisztviselőknek egyenruhájuk, karszalag vagy a járművükre erősített felszerelések alapján egyértelműen felismerhetőeknek kell lenniük; civil öltözék és a fent említett azonosító jelek nélküli, megjelöletlen jármű együttes használata tilos; az üldöző tisztviselőknek mindenkor képesnek kell lenniük annak igazolására, hogy hivatalos minőségükben járnak el;

e) az üldöző tisztviselők maguknál tarthatják szolgálati fegyvereiket, kivéve (i) ha a megkeresett tagállam általános nyilatkozatot tett arra vonatkozóan, hogy területére fegyver nem vihető be, vagy (ii) ha a megkeresett tagállam eltérő eseti döntést hoz. Amennyiben más tagállam tisztviselője viselheti szolgálati fegyverét, a fegyverhasználat a jogos védelem esetét kivéve tilos;

f) amennyiben a (2) bekezdés b) pontjának rendelkezései szerint az üldözött személyt azon tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai elé állítás céljából elfogták, amely tagállamban az üldözés folyt, vele szemben csak biztonsági átvizsgálást lehet végezni; szállítása alatt kézbilincs használható; az üldözött személynél talált tárgyak lefoglalhatók;

g) az (1), (2) és (3) bekezdésben említett egyes műveletek után az üldöző tisztviselők megjelennek annak a tagállamnak a hatáskörrel rendelkező hatóságai előtt, amelynek területén tevékenykedtek, és jelentést tesznek tevékenységükről; e hatóságok kérelmére mindaddig rendelkezésre állnak, amíg a tevékenységük körülményeit megfelelően nem tisztázták; ezt az előírást kell alkalmazni akkor is, ha az üldözés nem járt az üldözött személy letartóztatásával;

h) azon tagállam hatóságai, amelyből az üldöző tisztviselők érkeztek, azon tagállam hatóságainak a megkeresésére, amelynek területén az üldözést folytatták, segítséget nyújtanak a műveletet követő vizsgálathoz, amelyben részt vettek, ideértve a bírósági eljárást is.

(5) Azt a személyt, akit a (2) bekezdésben meghatározott intézkedést követően az üldözés helye szerinti tagállam eljárni jogosult hatóságai letartóztattak, állampolgárságára való tekintet nélkül ki lehet hallgatni. A nemzeti jog megfelelő szabályait értelemszerűen kell alkalmazni.

Amennyiben az adott személy nem annak a tagállamnak az állampolgára, amelynek területén letartóztatták, a letartóztatást követő legkésőbb hat órán belül el kell engedni - amelybe az éjfél és a délelőtt 9 óra közötti időszak nem számít bele - kivéve, ha a hatáskörrel rendelkező hatóságok előzőleg bármilyen formájú megkeresést kaptak a személy ideiglenes letartóztatására kiadatás céljából.

(6) Ennek az egyezménynek az aláírásakor valamennyi tagállam nyilatkozatot tesz, amelyben a (2), a (3) és a (4) bekezdés alapján meghatározza a területén végzett üldözésre vonatkozó eljárást.

A tagállamok nyilatkozatukat bármikor új nyilatkozattal válthatják fel, feltéve, hogy e korábbi nyilatkozata hatályát az utóbbi nem korlátozza.

A nyilatkozatokat az érintett tagállamokkal folytatott konzultációt követően kell megtenni, arra törekedve, hogy egyenértékű szabályozást biztosítsanak ezekben az államokban.

(7) A tagállamok az (1) bekezdés alkalmazási körét kétoldalú alapon kiterjeszthetik, és e cikk végrehajtása érdekében további rendelkezéseket fogadhatnak el.

(8) A tagállamok az ennek az egyezménynek az elfogadására vonatkozó okirat letétbe helyezésekor nyilatkozatot tehetnek arról, hogy e cikk vagy annak egy része rájuk nézve nem kötelező. Az ilyen nyilatkozat bármikor visszavonható.

21. cikk

Határon átnyúló megfigyelés

(1) A tagállamok egyike vámigazgatási szerveinek tisztviselői, akik országukban olyan személyt tartanak megfigyelés alatt, akiről alapos okkal feltételezhető a 19. cikk (2) bekezdésében említett jogsértések egyikében való részvétel, jogosultak arra, hogy a megfigyelést más tagállam területén folytassák, amennyiben az utóbbi az előzetesen előterjesztett segítségnyújtás iránti megkeresés alapján engedélyezte a határon átnyúló megfigyelést. Az engedélyt feltételekhez lehet kötni.

A tagállamok a letéteményest tájékoztatják azon tisztviselőkről, akikre e rendelkezés vonatkozik; a letéteményes tájékoztatja a többi tagállamot.

Megkeresés alapján a megfigyelést annak a tagállamnak a tisztviselőire bízzák, amelynek területén a megfigyelést végzik.

Az első albekezdésben említett megkeresést a tagállamok által kijelölt, a kért engedély megadására vagy a kérelem továbbítására jogosult hatóságnak kell megküldeni.

A tagállamok tájékoztatják a letéteményest az e célra kijelölt hatóságról; a letéteményes tájékoztatja a többi tagállamot.

(2) Amennyiben különleges sürgősség okán nem lehet előzetesen engedélyt kérni a másik tagállamtól, a megfigyelést végző tisztviselők jogosultak arra, hogy a határon túl is folytassák annak a személynek a megfigyelését, akiről alapos okkal feltételezhető, hogy a 19. cikk (2) bekezdésében említett jogsértések egyikének elkövetésében részt vett, amennyiben eleget tesznek a következő feltételeknek:

a) a megfigyelés során azonnal értesítik a határátlépésről annak a tagállamnak a hatáskörrel rendelkező hatóságát, amelynek területén a megfigyelést folytatni kívánják;

b) az (1) bekezdésnek megfelelően haladéktalanul megkeresést terjesztenek elő, amelyben ismertetik, hogy milyen okok indokolják a határ előzetes engedély nélküli átlépését.

A megfigyelést azonnal abba kell hagyni, amint az a tagállam, amelynek területén azt végzik, az a) pontban említett értesítést vagy a b) pontban említett megkeresést követően ezt kéri, vagy ha az engedélyt a határátlépést követő öt órán belül nem adták meg.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett megfigyelést csak a következő általános feltételeknek megfelelően lehet végezni:

a) a megfigyelést végző tisztviselőknek be kell tartaniuk e cikk rendelkezéseit és azon tagállam jogát, amelynek területén tevékenykednek; követniük kell az említett tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságainak utasításait;