(2) Az Európai Közösségek Bírósága hatáskörrel rendelkezik a tagállamok és a Bizottság között az ezen egyezmény értelmezésére vagy alkalmazására vonatkozó, tárgyalásos úton nem rendezhetőnek bizonyult viták eldöntésére. A vitát attól az időponttól számított hat hónap lejártát követően lehet a Bíróság elé terjeszteni, amikor a felek egyike a másik felet a vita fennállásáról értesítette.

(3) A Bíróság hatáskörrel rendelkezik ezen egyezmény értelmezéséről szóló előzetes döntés meghozatalára, a (4)-(7) bekezdésben megállapított feltételek szerint.

(4) A tagállamok ezen egyezmény aláírásakor vagy azt követően bármikor tett nyilatkozattal elfogadhatják az Európai Közösségek Bíróságának ezen egyezmény értelmezéséről szóló előzetes döntés meghozatalára vonatkozó, az (5) bekezdés a) vagy b) pontja szerinti hatáskörét.

(5) A (4) bekezdés szerinti nyilatkozatot tevő tagállamnak meg kell határoznia, hogy:

a) az állam bármely olyan bírósága, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, az Európai Közösségek Bíróságának előzetes döntését kérheti egy előtte folyamatban lévő ügyben felmerülő, és az ezen egyezmény értelmezésére vonatkozó kérdésben, ha ez a bíróság úgy ítéli meg, hogy ítéletének meghozatalához szükség van a kérdés eldöntésére, vagy

b) az állam bármely bírósága az Európai Közösségek Bíróságának előzetes döntését kérheti egy előtte folyamatban lévő ügyben felmerülő, és az ezen egyezmény értelmezésére vonatkozó kérdésben, ha ez a bíróság úgy ítéli meg, hogy ítéletének meghozatalához szükség van a kérdés eldöntésére.

(6) Az Európai Közösségek Bíróságának alapokmányáról szóló jegyzőkönyvet és a Bíróság eljárási szabályzatát alkalmazni kell.

(7) Bármely tagállam, függetlenül attól, hogy tett-e a (4) bekezdés szerinti nyilatkozatot vagy sem, jogosult az (5) bekezdés alapján felmerülő esetekben a Bíróság részére beadványokat vagy írásbeli észrevételeket benyújtani.

(8) A Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel az eljárni jogosult bűnüldöző szervek ezen egyezmény alapján végzett tevékenysége jogszerűségének vagy arányosságának ellenőrzésére, valamint a tagállamokra a közrend fenntartásának, valamint a belső biztonság védelmének körébe tartozó kötelezettségeik teljesítésének tárgyában történő határozathozatalra.

VII. CÍM

VÉGREHAJTÁS ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

27. cikk

Titkos információk

A vámigazgatási szervek az információcsere minden konkrét esetében figyelembe veszik a nyomozás titkosságára vonatkozó követelményeket. A tagállamok e célból az általuk átadott információk más tagállamok általi felhasználására vonatkozóan feltételeket szabhatnak.

28. cikk

A segítségnyújtás kötelezettsége alóli kivételek

(1) Ez az egyezmény nem kötelezi segítségnyújtásra a tagállamok hatóságait, amennyiben az ilyen segítség az érintett államban a közérdeket vagy más alapvető érdeket - különösen az adatvédelem területén - valószínűsíthetően sértené, vagy amennyiben a kérelmezett tevékenység - különösen az együttműködésnek a IV. címben szabályozott különleges formái összefüggésében - a feltételezett jogsértés súlyosságához képest nyilvánvalóan aránytalan. A segítségnyújtás ilyen esetekben egészben vagy részben megtagadható, illetve feltételek teljesítéséhez köthető.

(2) A segítségnyújtás megtagadását meg kell indokolni.

29. cikk

Költségek

(1) A tagállamok rendszerint lemondanak az ezen egyezmény végrehajtása során felmerült költségek megtérítéséről, a szakértői díjak költségeinek kivételével.

(2) Amennyiben a megkeresés teljesítéséhez jelentős mértékű és rendkívüli jellegű költségek szükségesek vagy válnak szükségessé, az érintett vámigazgatási szervek a megkeresés teljesítési feltételeinek, valamint a költségviselés módjának meghatározására irányuló konzultációt folytatnak.

30. cikk

Fenntartás

(1) Ezen egyezmény tekintetében a 20. cikk (8) bekezdésében, a 21. cikk (5) bekezdésében és a 23. cikk (5) bekezdésében szabályozott esetek kivételével fenntartás nem tehető.

(2) Azon tagállamok, amelyek egymás között ezen egyezmény IV. címében szabályozott kérdések tekintetében megállapodást kötöttek, az (1) bekezdés szerinti fenntartást csak akkor tehetnek, ha az az ilyen megállapodások alapján rájuk háruló kötelezettségeket nem érinti.

(3) Ennek megfelelően ez az egyezmény a közös határokon történő, ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló, 1985. június 14-én Schengenben kötött megállapodás végrehajtásáról szóló, 1990. június 19-én aláírt egyezménynek a szorosabb együttműködést előíró rendelkezéseit nem érinti az említett rendelkezések hatálya alá tartozó tagállamok közötti kapcsolatok vonatkozásában.

31. cikk

Területi hatály

(1) Ez az egyezmény a tagállamoknak az Osztrák Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság csatlakozási feltételeiről, valamint az Európai Unió alapjául szolgáló szerződések kiigazításairól szóló intézkedéssel3 módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet4 3. cikkének (1) bekezdésében, valamint az Európai Parlament és a Tanács 1996. december 19-i 82/97/EK rendeletében5 említett területén - beleértve Németország esetében Heligoland szigetét és Büsingen területét (a Németország és a Svájci Államszövetség közötti, a Büsingen am Hochrhein községnek a Svájci Államszövetség vámterületéhez történő csatolásáról szóló, 1964. november 23-i szerződés vagy annak hatályos változata keretében és alapján), továbbá az Olasz Köztársaság esetében Livigno és Campione d’Italia területeit -, valamint a tagállamok felségvizein, parti tengerén és légterében alkalmazandó.

(2) A Tanács az Európai Unióról szóló szerződés VI. címében szabályozott eljárás alapján egyhangúlag az (1) bekezdést az abban említett közösségi jogszabályok rendelkezéseinek módosításaihoz igazíthatja.

32. cikk

Hatálybalépés

(1) Ezt az egyezményt a tagállamok alkotmányos követelményeiknek megfelelően fogadják el.

(2) A tagállamok értesítik a letéteményest az alkotmányos követelményeik szerint az egyezmény elfogadásához szükséges eljárások teljesítéséről.

(3) Ez az egyezmény 90 nappal az után lép hatályba, hogy az utolsó állam is, amely az ezen egyezmény létrehozásáról szóló tanácsi jogi aktus elfogadásának időpontjában az Európai Unió tagja, megtette a (2) bekezdésben említett értesítést.

(4) Ennek az egyezménynek a hatálybalépéséig a tagállamok a (2) bekezdésben említett értesítés megtételekor vagy később bármikor nyilatkozatot tehetnek arról, hogy ezt az egyezményt - 23. cikkének kivételével - az ugyanilyen nyilatkozatot tett tagállamokkal fennálló kapcsolataikban alkalmazzák. Az ilyen nyilatkozat a letétbe helyezésétől számított 90 nap elteltével lép hatályba.

(5) Ezt az egyezményt csak a hatálybalépésének vagy a megkeresett tagállam és a megkereső tagállam közötti alkalmazásának időpontját követően benyújtott kérelmekre kell alkalmazni.

(6) Ezen egyezmény hatálybalépésekor a vámigazgatási szervek közötti kölcsönös segítségnyújtásról szóló, 1967. szeptember 7-i egyezmény hatályát veszti.

33. cikk

Csatlakozás

(1) Az egyezményhez bármely állam csatlakozhat, amely az Európai Unió tagjává válik.

(2) Az egyezménynek az Európai Unió Tanácsa által a csatlakozó állam nyelvén elkészített szövege hiteles.

(3) A csatlakozási okiratot a letéteményesnél helyezik letétbe.

(4) A csatlakozó állam tekintetében ez az egyezmény a csatlakozási okirat letétbe helyezését követő kilencven nappal lép hatályba, vagy pedig az egyezmény hatálybalépésének időpontjában, ha az említett kilencven napos időszak lejártakor még nem lépett hatályba.

(5) Amennyiben az egyezmény a csatlakozási okirat letétbe helyezésének időpontjában még nem lépett hatályba, a csatlakozó tagállamokra a 32. cikk (4) bekezdése alkalmazandó.

34. cikk

Módosítás

(1) Bármely tagállam, amely Magas Szerződő Fél, javasolhatja ezen egyezmény módosítását. Minden módosításra irányuló javaslatot a letéteményesnek kell megküldeni, aki továbbítja azt a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(2) A 31. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül a módosításokat a Tanács fogadja el és ajánlja, hogy a tagállamok alkotmányos követelményeiknek megfelelően fogadják el azokat.

(3) A (2) bekezdésnek megfelelően elfogadott módosítások a 32. cikk (3) bekezdésének megfelelően lépnek hatályba.

35. cikk

A letéteményes

(1) Ezen egyezmény letéteményese az Európai Unió Tanácsának főtitkára.

(2) A letéteményes az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában közzéteszi az elfogadások és csatlakozások, a végrehajtás, a nyilatkozatok és fenntartások alakulására vonatkozó információt, valamint az egyezménnyel kapcsolatos összes értesítést.

Fentiek hiteléül az alulírott meghatalmazottak ezt az egyezményt alább aláírásukkal látták el.

Kelt Brüsszelben, az ezerkilencszázkilencvenhetedik év december havának tizennyolcadik napján, egyetlen eredeti példányban, angol, dán, holland, finn, francia, görög, ír, német, olasz, portugál, spanyol és svéd nyelven, amely nyelveken készült szövegek mindegyike egyaránt hiteles; az eredeti példányt az Európai Unió Tanácsa Főtitkárságának irattárában helyezték letétbe.

MELLÉKLET

Az egyezményhez csatolandó és a hivatalos lapban közzéteendő nyilatkozatok

1. Az 1. cikk (1) bekezdéséhez és a 28. cikkhez

Az egyezmény 28. cikke alapján a segítségnyújtás kötelezettsége alóli kivételekre hivatkozással Olaszország kijelenti, hogy az olasz jog alapján a nemzeti vagy közösségi vámjogszabályok megsértését nem megvalósító jogsértéseket érintő kölcsönös segítségnyújtás iránti megkereséseknek az egyezményen alapuló végrehajtása - a bűncselekmények megelőzése és üldözése terén a hazai hatóságok közötti hatáskörmegosztással kapcsolatos okokból - a közérdeket vagy más alapvető nemzeti érdeket sértheti.

2. Az 1. cikk (2) bekezdéséhez és a 3. cikk (2) bekezdéséhez

Dánia és Finnország kijelentik, hogy az egyezmény 1. cikkének (2) bekezdésében és 3. cikkének (2) bekezdésében szereplő „igazságügyi hatóságok” vagy „igazságügyi hatóság” kifejezést a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló, 1959. április 20-án Strasbourgban aláírt európai egyezmény 24. cikke alapján tett nyilatkozatuk szerint értelmezik.

3. A 4. cikk (3) bekezdésének második francia bekezdéséhez

Dánia kijelenti, hogy rá vonatkozóan a 4. cikk (3) bekezdése második francia bekezdése alá kizárólag az olyan tevékenységek tartoznak, amelyek keretében valamely személy egy közös cél érdekében tevékenykedő csoport általi egy vagy több érintett jogsértés elkövetésében vesz részt, beleértve az olyan helyzeteket is, amikor az érintett személy a kérdéses bűncselekmény vagy bűncselekmények tényleges elkövetésében nem vesz részt; az ilyen részvétel a csoport általános bűnözői tevékenységének vagy céljának, illetve a csoport bűncselekmény(ek) elkövetésére irányuló szándékának ismeretén kell alapulnia.