(2) A jelen Egyezményben meghatározott bűncselekményben joghatósággal bíró Részes Államtól érkező megkeresést követően a megkeresett Részes Állam intézkedéseket foganatosít a jelen Egyezmény 12. cikkének (1) bekezdésében hivatkozott, bűncselekményből származó jövedelem, vagyon, eszköz vagy más segédeszköz azonosítása, nyomon követése vagy lefoglalása érdekében a megkereső Részes Állam, vagy a jelen cikk (1) bekezdése alapján benyújtott kérelemben megkeresett Részes Állam által történő későbbi elkobzása céljából.

(3) A jelen Egyezmény 18. cikke mutatis mutandis alkalmazandó a jelen cikkre is. A 18. cikk (15) bekezdésében meghatározott információkon túlmenően, a jelen cikk alapján benyújtott megkereséseknek az alábbiakat kell tartalmazniuk:

a) a jelen cikk (1) bekezdés a) pontja szerinti megkeresés esetén az elkobzandó vagyon leírását, valamint annak a tényállásnak a kifejtését, amelyre a megkereső Részes Állam a kérelmét alapítja, és amely elégséges ahhoz, hogy a megkeresett Részes Állam hazai joga szerint a határozatot beszerezhesse;

b) a jelen cikk (1) bekezdés b) pontja szerinti megkeresés esetén a megkereső Részes Állam által kiadott elkobzási határozatnak a jogilag elfogadható példányát, amelyre a kérelmet alapozták, a tényállás kifejtését, valamint az arra vonatkozó információkat, hogy milyen mértékig kérik a végzés végrehajtását;

c) a jelen cikk (2) bekezdése szerinti megkeresés esetén annak a tényállásnak a kifejtését, amelyre a megkereső Részes Állam hivatkozik, illetve a kért intézkedés leírását.

(4) A jelen cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott döntéseket és intézkedéseket a megkeresett Részes Állam hazai jogával és eljárási szabályaival összhangban és annak rendelkezései szerint, illetve olyan kétoldalú egyezmény, szerződés vagy megállapodás alapján hozza meg, amely az illető Részes Államot a megkereső Részes Állammal szemben kötelezi.

(5) Minden Részes Állam köteles az Egyesült Nemzetek főtitkára részére megküldeni a jelen cikket hatályba léptető jogszabályainak, valamint azok bármely módosításának, vagy leírásának egy-egy példányát.

(6) Ha valamely Részes Állam úgy dönt, hogy a jelen cikk (1) és (2) bekezdésében hivatkozott intézkedések meghozatalának feltételéül szabja egy vonatkozó nemzetközi szerződés meglétét, az illető Részes Állam a jelen Egyezményt szükséges és elégséges szerződéses alapnak tekinti.

(7) A Részes Állam megtagadhatja a jelen cikk alapján történő együttműködést, ha az a bűncselekmény, amelyre a kérelem vonatkozik, nem tartozik a jelen Egyezmény hatálya alá.

(8) A jelen cikk rendelkezései nem értelmezhetők oly módon, hogy jóhiszemű harmadik felek jogait csorbítsák.

(9) A Részes Államok megvizsgálják olyan két- vagy többoldalú nemzetközi egyezmények, szerződések vagy megállapodások megkötésének lehetőségét, amelyek célja a jelen cikk alapján folytatandó nemzetközi együttműködés hatékonyságának javítása.

14. cikk

A bűncselekményből származó, elkobzott jövedelem és vagyon felhasználása

(1) A Részes Állam által a jelen Egyezmény 12. cikkének vagy a 13. cikkének (1) bekezdése alapján elkobzott, bűncselekményből származó jövedelmeket a Részes Állam hazai joga vagy közigazgatási eljárásai szerint használja fel.

(2) Ha valamely Részes Állam a jelen Egyezmény 13. cikke szerint egy másik Részes Állam megkeresése alapján jár el, akkor a hazai jogában megengedett mértékig, és erre irányuló kérelem esetén elsőbbséget biztosít annak, hogy az elkobzott, bűncselekményből származó jövedelmeket vagy vagyont visszajuttassa a megkereső Részes Államnak annak érdekében, hogy az kártérítést nyújthasson a bűncselekmény áldozatainak, illetve visszaadhassa a bűncselekményből származó jövedelmet és vagyont jogos tulajdonosainak.

(3) Ha valamely Részes Állam a jelen Egyezmény 12. és 13. cikke értelmében egy másik Részes Állam megkeresése alapján jár el, külön megvizsgálhatja szerződés vagy megállapodás megkötésének lehetőségét az alábbiakról:

a) az érintett bűncselekményből származó jövedelem vagy vagyon, illetve a bűncselekményből származó jövedelem vagy vagyon értékesítéséből befolyt összegeknek vagy azok egy részének átutalásáról, a jelen Egyezmény 30. cikke (2) bekezdésének c) pontja szerint kijelölt számlára, illetve a szervezett bűnözés elleni harcra szakosodott kormányközi szervezetek javára;

b) az érintett bűncselekményből származó jövedelem vagy vagyon, illetve a bűncselekményből származó jövedelem vagy vagyon értékesítéséből befolyt összegeknek vagy azok egy részének más Részes Államokkal történő rendszeres vagy eseti megosztásáról, hazai jogával vagy közigazgatási eljárásával összhangban.

15. cikk

Joghatóság

(1) Minden Részes Állam olyan intézkedéseket vezet be, amelyek szükségesek lehetnek ahhoz, hogy megállapítsa joghatóságát a jelen Egyezmény 5., 6., 8. és 23. cikkei szerint megállapított bűncselekmények kapcsán, amikor

a) a bűncselekményt az illető Részes Állam területén követték el;

b) a bűncselekményt az elkövetés időpontjában az illető Részes Állam lobogója alatt közlekedő hajó, vagy az illető Részes Állam törvényei szerint bejegyzett légi jármű fedélzetén követték el.

(2) A jelen Egyezmény 4. cikke értelmében, a Részes Állam akkor is megállapíthatja joghatóságát a fenti bűncselekmény felett, ha

a) a bűncselekményt az illető Részes Állam állampolgára ellen követik el;

b) a bűncselekményt az illető Részes Állam állampolgára vagy olyan hontalan személy követi el, aki tartósan annak területén él; vagy

c) a bűncselekmény:

(i) a jelen Egyezmény 5. cikkének (1) bekezdésében megállapítottak között szerepel és a Részes Állam területén kívül követték el, egy másik, a területén elkövetett súlyos bűncselekményre tekintettel;

(ii) a jelen Egyezmény 6. cikk (1) bekezdés b) pontjának (ii) alpontjában megállapítottak között szerepel és a Részes Állam területén kívül követték el, egy a 6. cikk (1) bekezdés a) pontjának (i) vagy (ii), vagy b) pontjának (i) alpontjában megállapított, a területén elkövetendő bűncselekményre tekintettel.

(3) A jelen Egyezmény 16. cikkének (10) bekezdése alkalmazása érdekében minden Részes Állam olyan intézkedéseket fogad el, amelyek szükségesek lehetnek ahhoz, hogy megállapítsa joghatóságát a jelen Egyezményben meghatározott bűncselekmények esetében akkor, amikor a feltételezett elkövető az ő területén tartózkodik, és akit kizárólag azért nem ad ki, mert az a saját állampolgára.

(4) Minden Részes Állam ezen kívül olyan intézkedéseket is bevezethet, amelyek szükségesek lehetnek ahhoz, hogy megállapítsa joghatóságát a jelen Egyezményben tárgyalt bűncselekmények felett, ha a feltételezett elkövető az ő területén tartózkodik, és nem adja ki az illető személyt.

(5) Ha egy, a jelen cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott joghatóságát gyakorló Részes Államnak értesítés útján, vagy egyéb módon a tudomására jut, hogy egy másik vagy több Részes Állam ugyanazon cselekmény miatt nyomozást, büntető vagy bírósági eljárást folytat, az illető Részes Államok illetékes hatóságai szükség esetén egyeztetnek egymással lépéseik összehangolása érdekében.

(6) A jelen Egyezmény, az általános nemzetközi jogi normákat nem érintve, nem zárja ki bármely Részes Állam hazai jogával összhangban megállapított bármilyen büntető joghatósága gyakorlását.

16. cikk

Kiadatás

(1) A jelen cikk alkalmazandó az Egyezményben meghatározott bűncselekményekre vagy olyan esetekben, amikor a 3. cikk (1) bekezdésének a) vagy b) pontjában meghatározott bűncselekményben szervezett bűnözői csoport is részt vesz, és a kiadatási kérelemben megnevezett személy a megkeresett Részes Állam területén tartózkodik, feltéve, hogy az a bűncselekmény, amely alapján kiadatást kérik, mind a megkereső, mind a megkeresett Részes Állam hazai joga szerint bűncselekménynek minősül.

(2) Ha a kiadatási kérelem több elkülönülő súlyos bűncselekményt tartalmaz, amelyek közül egyesek nem tartoznak a jelen Egyezmény hatálya alá, a megkeresett Részes Állam azokra a bűncselekményekre is alkalmazhatja a jelen cikk rendelkezéseit.

(3) Minden bűncselekmény, amelyre a jelen cikk alkalmazandó, kiadatást megalapozó bűncselekménynek tekintendő a Részes Államok között hatályban lévő kiadatási egyezményekben is. A Részes Államok vállalják, hogy az ilyen bűncselekményeket felveszik a kiadatást megalapozó bűncselekmények közé, a közöttük kötendő minden kiadatási egyezményben.

(4) Ha egy olyan Részes Állam, amelyik nemzetközi szerződés meglétéhez köti a kiadatást, egy olyan Részes Államtól kap kiadatási kérelmet, amellyel nem kötött kiadatási egyezményt, a kiadatás jogi alapjaként számításba veheti a jelen Egyezményt olyan bűncselekmény esetében, amelyre a jelen cikk kiterjed.

(5) Azok a Részes Államok, amelyek nemzetközi szerződés meglétéhez kötik a kiadatást,

a) a jelen Egyezmény megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okiratainak letétbe helyezésekor tájékoztatják az Egyesült Nemzetek főtitkárát, hogy elfogadják-e a jelen Egyezményt jogi alapnak a jelen Egyezményhez csatlakozott többi Részes Állammal folytatott kiadatási együttműködéshez; és

b) ha nem fogadják el a jelen Egyezményt jogi alapnak a kiadatási együttműködéshez, akkor - ha lehetséges - a jelen Egyezményhez csatlakozott többi Részes Állammal kiadatási egyezményeket kötnek a jelen cikk rendelkezéseinek végrehajtása érdekében.

(6) Azok a Részes Államok, amelyek a kiadatást nem kötik nemzetközi szerződés meglétéhez, egymás között kiadatást megalapozó bűncselekménynek ismerik el a jelen cikk hatálya alá tartozó bűncselekményeket.

(7) A kiadatás a megkereső Részes Állam hazai jogában, vagy a vonatkozó kiadatási egyezményben előírt feltételekkel történik ideértve - egyebek mellett - kiadatáshoz szükséges minimális büntetési tételre vonatkozó feltételeket és azokat az indokokat, amelyekkel a megkeresett Részes Állam megtagadhatja a kiadatást.

(8) A Részes Államok hazai joguk rendelkezéseivel összhangban, törekednek a kiadatási eljárások felgyorsítására és az ahhoz kapcsolódó bizonyítási követelmények egyszerűsítésére az olyan bűncselekmények tekintetében, amelyek a jelen cikk hatálya alá tartoznak.

(9) A megkeresett Részes Állam hazai jogának és az általa megkötött kiadatási egyezmények rendelkezéseivel összhangban, a megkereső Részes Állam kérésére, amint kielégítő módon meggyőződött arról, hogy a körülmények úgy kívánják és az eset sürgős, jogosult a saját területén tartózkodó személyt, akinek a kiadatást kérik, őrizetbe venni, vagy egyéb megfelelő intézkedéseket tenni annak érdekében, hogy az illető jelenlétét biztosítsa a kiadatási eljárásban.

(10) Az a Részes Állam, amelynek a területén egy feltételezett elkövető tartózkodik, és a jelen cikk hatálya alá tartozó bűncselekmény kapcsán nem adja ki az illető személyt azzal az indokkal, hogy az illető a saját állampolgára, a kiadatást kérő Részes Állam megkeresésére, késedelem nélkül átadja az ügyet illetékes hatóságainak büntetőeljárás lefolytatása céljából. A nevezett hatóságok ugyanolyan módon hozzák meg döntésüket és folytatják le az eljárást, mint a Részes Állam hazai jogában meghatározott, más súlyos bűncselekmény esetében. Az érintett Részes Államok együttműködnek egymással, különösen az eljárási és bizonyítási kérdésekben annak érdekében, hogy biztosítsák az ilyen büntetőeljárás hatékonyságát.