2006. évi CVI. törvény

a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról1

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosítása

1. § A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 9. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„9. § A 62. életév betöltését megelőzően előrehozott öregségi nyugdíjra jogosult

a) az a nő, aki az 57. életévét betöltötte,

b) az a férfi, aki a 60. életévét betöltötte,

feltéve, hogy legalább 38 év szolgálati időt szerzett, és a Tbj. 5. §-a szerinti biztosítással járó jogviszonyban nem áll.”

2. § (1) A Tny. 10. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjra jogosult - ideértve az öregségi nyugdíj legkisebb összege szerinti ellátást is - az a személy, aki 33 év szolgálati időt szerzett, és megfelel a 9. §-ban meghatározott egyéb feltételeknek.”

(2) A Tny. 10. §-a (2) bekezdésének bevezető szövegrésze helyébe a következő rendelkezés lép:

„Az öregségi nyugdíj összegét annak, aki a 38 év szolgálati időnél”

3. § A Tny. 13. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„13. § (1) A 2013. január 1-je előtti időponttól megállapításra kerülő öregségi nyugdíj összegét a 22. § alapján meghatározott havi átlagkeresetből kell kiszámítani azzal, hogy az 1987. december 31-ét követően és 2013. január 1-jét megelőzően elért kereseteket, jövedelmeket - ideértve a minimálbér összegét is - naptári évenként csökkenteni kell

a) az elért keresetek, jövedelmek után a kifizetés időpontjában hatályos jogszabályok szerint számított - az elért keresetből, jövedelemből levont - egészségbiztosítási járulék, nyugdíjjárulék, magán-nyugdíjpénztári tagdíj, valamint munkavállalói járulék összegével, továbbá

b) a személyi jövedelemadónak a keresetek, jövedelmek a) pont szerinti csökkentése után fennmaradó összegre képzett összegével.

(2) Ha a 2013. január 1-je előtti időponttól megállapításra kerülő öregségi nyugdíj összegének kiszámítása során a 22. § (5) bekezdését kell alkalmazni, az 1988. január 1-je előtti kereseteket, jövedelmeket a nyugdíjjárulék 1988. január 1-jén érvényes mértékének alapulvételével kell csökkenteni.

(3) A havi átlagkereset megállapítása során a nyugdíjazást megelőző naptári év előtt elért keresetet, jövedelmet az országos nettó átlagkereset egyes években történő növekedését alapul véve a nyugdíjazást megelőző naptári év kereseti szintjéhez kell igazítani.”

4. § A Tny. 18. §-ának (2)-(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(2) A 62. életév betöltését megelőzően előrehozott öregségi nyugdíjra jogosult, aki

a) 2012. december 31-ig 59. életévét betöltötte, és

b) legalább 40 év szolgálati időt szerzett, valamint

c) a Tbj. 5. §-a szerinti biztosítással járó jogviszonyban nem áll.

(3) 2012. december 31-ét követően előrehozott öregségi nyugdíjra jogosult az, aki

a) 60. életévét betöltötte, és

b) legalább 41 év szolgálati időt szerzett, valamint

c) a Tbj. 5. §-a szerinti biztosítással járó jogviszonyban nem áll.

(4) Csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjra jogosult az a biztosított, akinek a (2) bekezdésben előírt szolgálati időből legfeljebb 3 év hiányzik és az 59. életévét betöltötte, valamint akinek a (3) bekezdésben meghatározott szolgálati időből legfeljebb 4 év hiányzik és a 60. életévét betöltötte.

(5) A csökkentés mértéke a (2) bekezdés vonatkozásában a társadalombiztosítási nyugdíj megállapításának időpontjától a 62. életév betöltéséig terjedő időszak minden 30 napjára az előírt szolgálati időnél

a) 1-365 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkező esetében havi 0,1 százalék,

b) 366-730 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkező esetében havi 0,2 százalék,

c) 731-1095 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkező esetében havi 0,3 százalék.

(6) A csökkentés mértéke a (3) bekezdés vonatkozásában a társadalombiztosítási nyugdíj megállapításának időpontjától a 62. életév betöltéséig terjedő időszak minden 30 napjára az előírt szolgálati időnél

a) 1-365 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkező esetében havi 0,1 százalék,

b) 366-730 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkező esetében havi 0,2 százalék,

c) 731-1095 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkező esetében havi 0,3 százalék,

d) 1096-1460 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkező esetében havi 0,4 százalék.”

5. § A Tny. a következő 22/A. §-sal egészül ki:

„22/A. § (1) Annak a saját jogú nyugellátásban részesülő, illetve a saját jogú nyugellátás szüneteltetését a 83/A-83/B. § alapján kérő személynek a nyugellátását, aki 2006. december 31-ét követően a Tbj. 5. §-a szerinti biztosítással járó jogviszonyban áll, kérelemre minden megszerzett 365 nap szolgálati idő után, a járulékalapot képező kereset, jövedelem havi átlagos - a 13. § (3) bekezdése szerint növelt - összegének 0,4 százalékával meg kell emelni.

(2) Az (1) bekezdés szerinti átlagos havi összeget úgy kell meghatározni, hogy a nyugellátás folyósítása, illetve szüneteltetése alatt elért, járulékalapot képező kereset, jövedelem együttes összegét el kell osztani ezen időszaknak a biztosításban töltött azon napjainak számával, amelyekre a nyugdíjasnak keresete, jövedelme volt. Az így kapott napi átlagot meg kell szorozni 365-tel, és el kell osztani 12-vel.”

6. § A Tny. 64. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki:

„(10) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a munkaképesség-csökkenésen alapuló ellátásban részesülő személyt az esedékes orvosi felülvizsgálattól eltérő időpontban is kötelezheti - a jogkövetkezményekről való tájékoztatás mellett - orvosi felülvizsgálat céljából történő személyes megjelenésre, ha olyan tény vagy körülmény jut a tudomására, amely valószínűsíti, hogy a korábban megállapított munkaképesség-csökkenés nem áll fenn vagy az a megállapítottnál kisebb mértékű. Amennyiben a munkaképesség-csökkenésen alapuló ellátásban részesülő személy az orvosi felülvizsgálaton nem jelenik meg, az ellátásra való jogosultságát - az erről szóló határozat keltét követő hónap első napjával - meg kell szüntetni.”

7. § A Tny. 72. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„72. § (1) A nyugellátás iránti igény elbírálásához a rokkantságról, illetőleg munkaképesség-csökkenés mértékéről az orvosszakértői szerv szakvéleményt ad. A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv eljárása során kizárólag az orvosszakértői szerv szakvéleményét veheti figyelembe.

(2) Az orvosszakértői szerv szakvéleményének megérkezéséig a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv az eljárását felfüggesztheti.”

8. § A Tny. a következő 83/A. §-sal egészül ki:

„83/A. § (1) Az öregségi, valamint a 6. § (4) bekezdése szerinti nyugdíj tárgyhónapra (tárgyhónapokra) járó folyósítását a Tbj. 5. §-a szerinti biztosítási jogviszonyban álló jogosult kérelmére mindaddig szüneteltetni kell, amíg annak újbóli folyósítását nem kéri.

(2) A nyugellátás szüneteltetésének időtartama alatt az érintett nyugdíjasnak minősül.

(3) Az újbóli folyósítás során a jogosultat az (1) bekezdés szerinti ellátás szüneteltetést megelőző összegének a 22/A. § szerinti emeléssel, továbbá az időközben végrehajtott emelésekkel - az egyes emelések esedékességi időpontjának figyelembevételével - növelt összege illeti meg. A tizenharmadik havi nyugdíjra jogosultságnál [6/A. § (1) bekezdésének a) pontja] a szünetelés időtartamát is figyelembe kell venni.”

9. § A Tny. a következő 83/B. §-sal egészül ki:

„83/B. § (1) Ha a 62. életévét be nem töltött,

a) előrehozott, csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjban,

b) korkedvezményes nyugdíjban,

c) bányásznyugdíjban,

d) korengedményes nyugdíjban, illetve

e) az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíjában

részesülő személy a tárgyévben a Tbj. 5. §-a szerinti biztosítással járó jogviszonyban áll, illetőleg egyéni vagy társas vállalkozóként kiegészítő tevékenységet folytat, és az ebből származó, járulékalapot képező jövedelme meghaladja a tárgyév első napján érvényes kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) összegének tizenkétszeresét (a továbbiakban: éves keretösszeg), az éves keretösszeg elérését követő hónap első napjától az adott tárgyév december 31-éig, de legfeljebb a 62. életév betöltéséig a nyugdíjfolyósító szervnek a nyugdíj folyósítását szüneteltetni kell. Ha a járulékalapot képező jövedelem az éves keretösszeget a tárgyév decemberében haladja meg, a nyugellátás szüneteltetésére nem kerül sor, de a tárgyév december havi nyugellátást - a 84. § alkalmazásával - vissza kell fizetni.

(2) A nyugdíjfolyósító szerv a nyugdíj folyósításának szüneteltetéséről az állami adóhatóság által közölt éves keretösszegre vonatkozó összesített adatok alapján határozatban intézkedik. Az ellátás újbóli folyósításáról is határozatban kell intézkedni.

(3) A nyugdíjfolyósító szerv a (2) bekezdésben említett szüneteltetésre vonatkozó döntésével egyidejűleg határozatban intézkedik a jogalap nélkül felvett nyugellátás visszafizettetéséről.

(4) A nyugellátás szüneteltetésének időtartama alatt az érintett nyugdíjasnak minősül. Az ellátás újbóli folyósítása során a 83/A. § (3) bekezdésében foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.

(5) Az (1)-(4) bekezdésben foglalt, kötelező szüneteltetéssel összefüggő rendelkezéseket a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati nyugdíjára is alkalmazni kell, a rájuk vonatkozó - külön törvény szerinti - eltérő nyugdíjkorhatárra vonatkozó szabályokra figyelemmel.”

10. § A Tny. a következő 88/A. §-sal egészül ki:

„88/A. § A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv jogosult a 87-88. §-ok szerinti megtérítési igényt megalapozó eseménnyel kapcsolatban a más hatóságnál, illetve egyéb szervnél indult eljárás során hozott, a megtérítési igény érvényesítéséhez szükséges döntés megismerésére, a döntés alapjául szolgáló iratokba betekinthet, azokról másolatot készíthet. Az eljáró nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv megkeresésére a kért iratok másolatát az érintett szerv 30 napon belül köteles megküldeni.”

11. § A Tny. 90. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„90. § Ha a nyugdíjfolyósító szerv a megállapított nyugellátást a határozat kézbesítését követő 15 napon belül nem folyósítja, a késedelmesen folyósított nyugellátás összege után - a határidő lejártát követő naptól - késedelmi kamatot fizet. A késedelmi kamat naptári napokra számított mértéke a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része.”