2007. évi CLVI. törvény

a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról1

1. § A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 13. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) Az (1) bekezdés a) pontjában foglaltaktól eltérően 1991. évben munkavállalói járulék címén 0,2 százalékos, 2006. évben egészségbiztosítási járulék címén 4,6 százalékos, munkavállalói járulék címén 1,1 százalékos mértéket kell alkalmazni.”

2. § A Tny. 18. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Öregségi résznyugdíjra az jogosult, aki legalább tizenöt év szolgálati időt szerzett, és az (1) bekezdés szerint rá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötte.”

3. § A Tny. a következő 18/A-18/B. §-sal egészül ki:

„18/A. § (1) 2012. december 31-éig a 62. életév betöltését megelőzően előrehozott öregségi nyugdíjra jogosult az a férfi, aki 60. életévét betöltötte, illetve az a nő, aki 59. életévét betöltötte, és legalább 40 év szolgálati időt szerzett, valamint a Tbj. 5. §-a (1) bekezdésének a)-b) és e)-g) pontja szerinti biztosítással járó jogviszonyban nem áll.

(2) 2012. december 31-éig csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjra jogosult, aki legalább 37 év szolgálati időt szerzett, és megfelel az (1) bekezdésben meghatározott egyéb feltételeknek.

(3) A (2) bekezdés szerinti esetben a csökkentés mértéke a társadalombiztosítási nyugdíj megállapításának időpontjától a 62. életév betöltéséig terjedő időszak minden 30 napjára az előírt szolgálati időnél

a) 1-365 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkező esetében havi 0,1 százalék,

b) 366-730 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkező esetében havi 0,2 százalék,

c) 731-1095 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkező esetében havi 0,3 százalék.

(4) Az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése a csökkentést nem érinti.

18/B. § (1) 2013. január 1-jétől a 62. életév betöltését megelőzően előrehozott öregségi nyugdíjra jogosult, aki

a) 60. életévét betöltötte, és

b) legalább 37 év szolgálati időt szerzett, valamint

c) a Tbj. 5. §-a (1) bekezdésének a)-b) és e)-g) pontja szerinti biztosítással járó jogviszonyban nem áll.

(2) Az (1) bekezdés szerinti előrehozott öregségi nyugdíj összegét úgy kell megállapítani, hogy az öregségi nyugdíj összegét

a) annyiszor 0,3 százalékkal kell csökkenteni, ahányszor 30 naptári nap hiányzik a 62. életév betöltéséhez, ha a jogosult a 61. életévét betöltötte,

b) 3,6 százalékkal, továbbá annyiszor 0,4 százalékkal kell csökkenteni, ahányszor 30 naptári nap hiányzik a 61. életév betöltéséhez, ha a jogosult a 61. életévét nem töltötte be.

(3) Az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése a csökkentést nem érinti.”

4. § A Tny. 22/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A saját jogú nyugellátásban részesülő személy - ideértve azt a személyt is, akinek nyugellátása a 83/A-83/B. § szerint szünetel - nyugellátását kérelemre minden, 2006. december 31-ét követően saját jogú nyugdíjasként történt foglalkoztatása, illetve egyéni vagy társas vállalkozóként kiegészítő tevékenysége 365 napja után, az általa ezen időszakban fizetendő nyugdíjjárulék alapja havi átlagos - a 13. § (3) bekezdése szerint növelt - összegének 0,5 százalékával meg kell emelni.”

5. § A Tny. - a rehabilitációs járadékról szóló 2007. évi LXXXIV. törvénnyel (a továbbiakban: Rjtv.) megállapított - 36/D. §-ának (4) bekezdése a következő harmadik mondattal kiegészülve lép hatályba:

„Aki az öregségi nyugdíjra jogosító életkort - ide nem értve a korkedvezményre jogosult személyre irányadó életkort - a jogosultság egyéb feltételeinek ismételt bekövetkezésekor még nem töltötte be, feléledés helyett kérheti rokkantsági nyugdíjra való jogosultságának új igényként történő elbírálását.”

6. § (1) A Tny. - az Rjtv.-vel megállapított - 36/G. §-ának (1) bekezdése a következő harmadik mondattal kiegészülve lép hatályba:

„A baleseti sérült részére abban az esetben, ha a baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultság a kereseti korlátra való tekintettel szűnik meg, - a baleseti rokkantsági nyugdíj helyett - az Eb.-ben szabályozott 4. fokozatú baleseti járadékot kell megállapítani.”

(2) A Tny. - az Rjtv.-vel megállapított - 36/G. §-ának (4) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:

„(4) A baleseti rokkantsági nyugdíj állapotváltozás miatti módosítására és feléledésére a 36/D. § (4)-(5) bekezdésében foglaltakat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a baleseti rokkantsági nyugdíj mértékét egészségromlás miatt az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését követően is módosítani kell.”

7. § A Tny. 39. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a § jelenlegi szövegének jelölése (1) bekezdésre változik:

„(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit a Tbj. 30/A. §-ának (2) bekezdése szerinti mezőgazdasági őstermelő biztosítási idejének szolgálati időként történő figyelembevétele során is alkalmazni kell.”

8. § A Tny. 44. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a § jelenlegi szövegének számozása (1) bekezdésre változik:

„(2) A hozzátartozói nyugellátások megállapítása során - a 47. § (2) bekezdésének b) pontja, az 52. § (2) bekezdése, az 55. § (1) bekezdése, az 56. § (2) bekezdésének b) pontja, az 58. §-ának (1) és (3)-(4) bekezdése alkalmazásában - rokkant az, akinek az Rjtv. 1. §-ának a) pontjában meghatározott egészségkárosodása eléri az 50 százalékos mértéket.”

9. § A Tny. 47. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Özvegyi nyugdíj jár akkor is, ha az erre jogosító feltételek valamelyike

a) a házastárs 1993. március 1-je előtt bekövetkezett halála esetén az elhalálozástól számított tizenöt éven belül,

b) a házastárs 1993. február 28-a után bekövetkezett halála esetén az elhalálozástól számított tíz éven belül

következik be.”

10. § A Tny. 53. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Feléled az özvegyi nyugdíja annak, akinek az özvegyi nyugdíja nem házasságkötés miatt szűnt meg, ha az arra jogosító feltételek valamelyike

a) a házastárs 1993. március 1-je előtt bekövetkezett halála esetén az özvegyi nyugdíj megszűnésétől számított tizenöt éven belül,

b) a házastárs 1993. február 28-a után bekövetkezett halála esetén az özvegyi nyugdíj megszűnésétől számított tíz éven belül

bekövetkezik.”

11. § (1) A Tny. 79. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A saját jogú és a hozzátartozói nyugellátást, továbbá a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek hatáskörébe utalt nem társadalombiztosítási ellátást a nyugdíjfolyósító szerv a nyugdíjfolyósítási törzsszám mint azonosító szám alatt folyósítja. A nyugdíjfolyósító szerv az ellátás folyósításának kezdetekor a nyugdíjfolyósítási törzsszám igazolására - az e célra rendszeresített nyomtatványon - az érintett személy részére díjmentesen igazolást ad ki.”

(2) A Tny. 79. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A nyugdíjfolyósító szerv által folyósított ellátásokból történő levonásra a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.”

12. § A Tny. 89. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„89. § (1) A 87-88. § alapján megtérítésre kötelezett a ténylegesen nyújtott nyugellátásért felelős. A megtérítés összege nem csökkenthető azért, mert a megtérítés alapját képező nyugellátás a jogosultat egyéb jogcímen is megilletné.

(2) Az (1) bekezdés szerinti megtérítési kötelezettségnek havonta, a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig kell eleget tenni. A kötelezett azonban kérheti, hogy a nyugellátásnak az évenkénti emeléseket tartalmazó összegét évente előre - első alkalommal a határozat jogerőre emelkedését követő harminc napon belül, majd ezt követően minden év március 12-éig - téríthesse meg. Ha a megtérítendő ellátás folyósítása az adott naptári hónap vagy év folyamán megszűnik, akkor a befizetett összeg arányos részét vissza kell fizetni.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben foglaltaktól eltérően egyösszegű megtérítésre kerül sor, ha

a) a megtérítésre kötelezett azt kéri, vagy

b) a megtérítésre kötelezett gazdálkodó szervezet (foglalkoztató vagy egyéb szerv) a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) szerinti felszámolással, illetve a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény szerinti végelszámolással jogutód nélkül megszűnik.

(4) A (3) bekezdés szerinti egyösszegű megtérítés címén a megtérítési kötelezettség alapjául szolgáló

a) ideiglenes özvegyi nyugdíj egyhavi összegének tizenkétszeresét,

b) az árvaellátás egyhavi összegének az árva 25. életéve betöltéséig terjedő időtartamra számított összegét,

c) rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj, özvegyi nyugdíj, szülői nyugdíj, illetve baleseti hozzátartozói nyugellátás egyhavi összegének az ellátásban részesülő személyre irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig terjedő időtartamra számított összegét

kell megtéríteni.

(5) Az egyösszegű megtérítés összegét a megtérítendő ellátásnak

a) a (3) bekezdés a) pontja szerinti esetben a kérelem benyújtását megelőző hónapban,

b) a (3) bekezdés b) pontja szerinti esetben a felszámolást, illetőleg a végelszámolást elrendelő végzés közzétételét megelőző hónapban

érvényes összege alapulvételével kell meghatározni.

(6) A kötelezett az egyösszegű megtérítési kötelezettségnek a határozat jogerőre emelkedését követő 15 napon belül köteles eleget tenni.

(7) A (3) bekezdés a) pontja szerinti esetben a kötelezett kérheti, hogy megtérítési kötelezettségének az egyösszegű megfizetés helyett legfeljebb öt éven belül, évente fizetendő részletekben tehessen eleget. Az első részletet a határozat jogerőre emelkedését követő 15 napon belül, a további részleteket minden év március 12-éig kell megfizetni. A kötelezettség egy összegben esedékessé válik, ha a kötelezett az esedékes részletet határidőn belül nem fizeti meg. Az évi részletekben történő megfizetés esetén a 94. § (2) bekezdése szerinti fizetési kedvezmény egyidejűleg nem alkalmazható.

(8) A (3) bekezdés b) pontja szerinti esetben a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek a fennálló követelésről történő lemondására a Cstv. 80. §-ának rendelkezéseit kell alkalmazni.