2008. évi LXXII. törvény
a Magyar Köztársaság, valamint Montenegró Köztársaság között a társadalombiztosításról és a szociális biztonság egyes kérdéseiről szóló, Budapesten, 2008. május 20-án aláírt Egyezmény kihirdetéséről1
1. § Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a Magyar Köztársaság, valamint Montenegró Köztársaság között a társadalombiztosításról és a szociális biztonság egyes kérdéseiről szóló Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) kötelező hatályának elismerésére.
2. § Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti.
3. § Az Egyezmény hiteles magyar nyelvű szövege a következő:
Egyezmény a Magyar Köztársaság, valamint Montenegró Köztársaság között a társadalombiztosításról és a szociális biztonság egyes kérdéseiről)~„Egyezmény a Magyar Köztársaság, valamint Montenegró Köztársaság között a társadalombiztosításról és a szociális biztonság egyes kérdéseiről
A Magyar Köztársaság, valamint Montenegró Köztársaság
azon kívánságuktól vezérelve, hogy szabályozzák kapcsolataikat a társadalombiztosítás és a szociális biztonság egyes kérdései területén,
az alábbiakban állapodtak meg:
I. RÉSZ
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1. cikk
Fogalommeghatározások
(1) A jelen Egyezményben használt fogalmak jelentése a következő:
1. „felségterület”
a Magyar Köztársaság tekintetében a Magyar Köztársaság felségterülete,
Montenegró Köztársaság tekintetében Montenegró Köztársaság felségterülete;
2. „jogszabályok”
a jelen Egyezmény tárgyi hatálya (2. cikk) által érintett területekre vonatkozó törvények, rendeletek és más általánosan kötelező érvényű előírások;
3. „illetékes hatóság”
a Magyar Köztársaság tekintetében:
a jelen Egyezmény 2. cikkében meghatározott jogszabályok által szabályozott területekért felelős miniszterek, minisztériumok vagy megfelelő hatóságok,
Montenegró Köztársaság tekintetében:
a Montenegró Köztársaságban működő, a jelen Egyezmény 2. cikkében meghatározott jogszabályok által szabályozott területekért felelős minisztérium;
4. „teherviselő”
az az intézmény vagy az a hatóság, amelynek feladata a jelen Egyezmény 2. cikkében meghatározott jogszabályok végrehajtása;
5. „illetékes teherviselő”
az a teherviselő, amelynél az illető személy az ellátási kérelem benyújtásának időpontjában biztosított, vagy igényjogosultsággal rendelkezik vagy rendelkezne;
6. „összekötő szerv”
a jelen Egyezmény szerint az Egyezmény hatékony végrehajtása érdekében kijelölt szerv;
7. „biztosítási idő”
a járulékfizetési és ezzel azonos megítélés alá eső olyan idő, amely a Szerződő Felek jogszabályai szerint annak minősül;
8. „nyugdíjbiztosítási idő”
biztosítási idő, vagy azzal azonos megítélés alá eső idő és a Szerződő Felek jogszabályai szerint külön megszerzett idő;
9. „pénzbeli ellátás”
a jelen Egyezmény 2. cikkében megjelölt jogszabályok szerinti nyugdíj és más pénzbeli ellátás, továbbá ezek valamennyi pótléka, kiegészítése, korrekciója és emelése;
10. „természetbeni ellátás”
a jelen Egyezmény 2. cikkében megjelölt jogszabályok szerint pénzbeli ellátásnak nem minősülő egészségügyi szolgáltatás és egyéb ellátás;
11. „lakóhely”
az állandó, szokásos tartózkodás helye;
12. „tartózkodás helye”
az ideiglenes tartózkodás helye, amelynél a tartózkodás időtartama rendszerint a tartózkodás céljától függ;
13. „biztosított”
az a személy, aki a jelen Egyezmény 2. cikkében meghatározott jogszabályok szerint biztosított vagy biztosított volt;
14. „jogosult”
a jelen Egyezmény 2. cikke által meghatározott jogszabályok alapján jogosultságot szerzett személy;
15. „családtag”
a Szerződő Felek által alkalmazott jogszabályokban családtagnak minősülő személy.
(2) A jelen Egyezményben használt más fogalmak és kifejezések jelentése az, amelyet azoknak a Szerződő Felek jogszabályai tulajdonítanak.
2. cikk
Tárgyi hatály
(1) Jelen Egyezmény
a) a Magyar Köztársaság jogszabályai tekintetében:
1. a társadalombiztosítás keretén belül:
1.1. az egészségbiztosítás természetbeni és pénzbeli ellátásairól,
1.2. a baleseti ellátásról,
1.3. a nyugellátásról,
2. a munkanélküli ellátások keretén belül:
2.1. az álláskeresési járadék,
2.2. az álláskeresési segély
és ezek fedezetéről szóló jogszabályokra vonatkozik;
b) Montenegró Köztársaság jogszabályai tekintetében:
1. az egészségbiztosításról, egészségvédelemről és az anyaságról,
2. a munkahelyi balesetekről és foglalkozási betegségekről,
3. a nyugdíj- és rokkantsági biztosításról,
4. a munkanélküliség esetén járó pénzbeli térítésről
szóló jogszabályokra vonatkozik.
(2) A jelen Egyezmény mindazokra a jogszabályokra is vonatkozik, amelyek összefoglalják, módosítják vagy kiegészítik az (1) bekezdésben felsorolt jogszabályokat.
(3) A jelen Egyezmény hatálya kiterjed az egyik Szerződő Fél azon jogszabályaira is, amelyek a szociális biztonság új rendszereit vagy ágait határozzák meg, feltéve, hogy ezekről a másik Szerződő Fél illetékes hatósága az írásbeli értesítés napjától számítva három hónapon belül nem fejezi ki ellenvéleményét.
3. cikk
Személyi hatály
A jelen Egyezmény hatálya kiterjed:
a) azokra a személyekre, akikre az egyik vagy mindkét Szerződő Fél jogszabályai vonatkoznak vagy vonatkoztak,
b) más olyan személyekre, akik jogaikat az a) pontban említett személyektől származtatják.
4. cikk
Az egyenlő bánásmód
(1) Az egyik Szerződő Fél jogszabályainak alkalmazásakor a másik Szerződő Fél állampolgárai az első Szerződő Fél állampolgáraival azonos elbírálás alá esnek.
(2) Az (1) bekezdés nem vonatkozik:
1. a biztosítottaknak és a munkáltatóknak a társadalombiztosítási teherviselők szerveiben való részvételéről szóló jogszabályokra, amennyiben e jogszabályok másként nem rendelkeznek,
2. a harmadik államokkal kötött nemzetközi szerződésekben rögzített biztosítási teherviselési szabályokra,
3. a Szerződő Felek harmadik országbeli hivatalos képviseleténél vagy egy ilyen képviselet tagjainál foglalkoztatott személyek biztosítására vonatkozó jogszabályokra.
5. cikk
Az ellátások átutalása
(1) Az egyik Szerződő Fél jogszabályain alapuló pénzbeli ellátások nem csökkenthetők, nem módosíthatók, nem függeszthetők fel, nem vonhatók meg vagy vonhatóak el azért, mert a jogosult a másik Szerződő Fél területén lakik vagy tartózkodik.
(2) Az (1) bekezdésben megállapított ellátások átutalása a másik Szerződő Fél állampolgárai részére a saját állampolgárokkal azonos feltételek szerint történik, abban az esetben is, ha harmadik országban laknak vagy tartózkodnak.
(3) Az (1) bekezdés nem vonatkozik Montenegró Köztársaság tekintetében a minimális nyugdíjra, a harmadik személynek nyújtott ápolásra és segítségnyújtásra, valamint a vagyoni helyzettől függően nyújtott egyéb ellátásokra.
6. cikk
Az ellátások halmozódásának tilalma
(1) Amennyiben az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerinti tényállás kihat valamely pénzbeli ellátásra, illetve jogosultságra, a másik Szerződő Félnél bekövetkező azonos tényállást az első Szerződő Fél úgy veszi figyelembe, mintha a saját területén történt volna, kivéve, ha a nyugellátásban részesülő munkát vállal vagy önálló tevékenységet végez.
(2) Ugyanazon biztosítási időből, nyugdíjbiztosítási időből származó több ellátásra vagy jövedelemre szóló igényjogosultságot a jelen Egyezmény alapján sem megszerezni, sem fenntartani nem lehet, kivéve a rokkantság, öregség, halál esetén nyújtandó pénzbeli ellátásokat.
II. RÉSZ
AZ ALKALMAZANDÓ JOGSZABÁLYOKRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK
7. cikk
Általános rendelkezés
A biztosítási kötelezettség - ha a jelen Egyezmény 8. és 9. cikk szerinti előírásai másként nem rendelkeznek - annak a Szerződő Félnek a jogszabályaihoz igazodik, amelynek területén az illető személy a jövedelemszerző tevékenységet végzi, abban az esetben is, ha a munkavállaló lakóhelye vagy a munkáltató székhelye a másik Szerződő Fél területén található.
8. cikk
Különleges rendelkezések
(1) Azokra az állami és közszolgálatban foglalkoztatott és más velük egy tekintet alá eső személyekre, akiket a másik Szerződő Fél felségterületére küldenek, a küldő Szerződő Fél jogszabályait kell alkalmazni.
(2) Amennyiben az egyik Szerződő Fél területén székhellyel rendelkező munkáltató a munkavállalóját a másik Szerződő Fél területére küldi, akkor a kiküldetést követően legfeljebb a 24. naptári hónap végéig továbbra is az első Szerződő Fél jogszabályai alkalmazandók úgy, mintha az illető személyt még ennek a területén foglalkoztatnák.
(3) Az önálló tevékenységet végző, ha a tevékenység ideiglenes folytatása céljából a másik Szerződő Fél területére utazik, akkor a kiutazásától számított legfeljebb 24. naptári hónap végéig továbbra is az első Szerződő Fél jogszabályait kell alkalmazni, mintha ennek a Szerződő Félnek a területén látná el a tevékenységet.
(4) Azokra a munkavállalókra, akiket az egyik Szerződő Fél felségterületén székhellyel rendelkező, a légi, a közúti vagy a vasúti közlekedéssel (szállítással, szállítmányozással és fuvarozással) foglalkozó munkáltató a másik Szerződő Fél területére küld, továbbra is a munkáltató székhelye szerinti Szerződő Fél jogszabályait kell alkalmazni úgy, mintha az illető személyt még ennek a területén foglalkoztatnák.
(5) A hajókon vagy egyéb vízi járműveken foglalkoztatottakra azon Szerződő Fél jogszabályai alkalmazandók, amelynek lobogója alatt az hajózik.
(6) Azon személyek tekintetében, akiket nem a hajón vagy egyéb vízi járműn foglalkoztatnak, de akiket annak rakodásával, javításával vagy felügyeletével megbíznak abban az időben, amíg az a másik Szerződő Fél kikötőjében tartózkodik, azon Szerződő Fél jogszabályait kell alkalmazni, amely felségterületéhez a kikötő tartozik.
(7) Az egyik Szerződő Fél jogszabályainak a (2) és (3) bekezdésben említett személyekre való alkalmazása a munkáltató és a munkavállaló közös kérésére -, illetve az önálló tevékenységet végző személy kérésére - kivételesen a tevékenység végzésének helye szerinti Szerződő Fél illetékes hatósága, illetve az általa meghatalmazott intézmény egyetértésével még 24 hónappal meghosszabbítható.