2008. évi CI. törvény

a nemzeti agrárkár-enyhítési rendszerről és a kárenyhítési hozzájárulásról1

Az Országgyűlés a mezőgazdaságot sújtó elemi károk hatásának enyhítésében való termelői érdekközösség kialakítása, öngondoskodó felelősségük megerősítése és az állami segítség hatékonyabbá tétele érdekében a következő törvényt alkotja:

Általános rendelkezések

1. § (1) A törvény célja a mezőgazdasági termelők befizetéséből és az állam ezzel legalább azonos összegű költségvetési támogatásából keletkező pénzügyi forrás létrehozása, amely a befizető mezőgazdasági termelők körében az elemi kár okozta károk részbeni megtérítésére (a továbbiakban: kárenyhítő juttatás) szolgál.

(2) A kárenyhítő juttatással kapcsolatos egyes feladatokat az agrárkár-enyhítési szerv, valamint az agrárkár-megállapító szerv látja el.

(3) Az agrárkár-enyhítési szerv eljárására - ideértve a kárenyhítő hozzájárulás meg nem fizetésével kapcsolatos eljárást is - a mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény (a továbbiakban: eljárási tv.) I., III., IV., VI. és VII. fejezeteiben, valamint a 77-78. §-ában foglalt, a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szervre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

2. § (1) A gazdálkodó szervezetnek vagy egyéni vállalkozónak minősülő mezőgazdasági termelők e törvény erejénél fogva a használatukban lévő termőföld alapján kötelesek részt venni a nemzeti agrárkár-enyhítési rendszerben.

(2) A mezőgazdasági őstermelőnek minősülő mezőgazdasági termelők a használatukban lévő termőföld alapján szabad választásuk szerint vesznek részt a nemzeti agrárkár-enyhítési rendszerben.

3. § E törvény alkalmazásában:

a) elemi kár: a mezőgazdasági termelő használatában lévő termőföldön bekövetkezett aszály-, belvíz- és fagykár;

b) mezőgazdasági termelő: az a természetes személy, jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet

1. aki (amely) a mezőgazdasági tevékenységet, az ahhoz kapcsolódó jog gyakorlását, illetve kötelezettség teljesítését saját nevében és kockázatára végzi, és

2. akit (amelyet) legkésőbb a támogatási kérelmével egyidejűleg az eljárási törvény szerint nyilvántartásba vesznek;

c) kis- és középvállalkozás: az EK-Szerződés 87. és 88. cikke alkalmazásában a támogatások bizonyos fajtáinak a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánításáról (általános csoportmentességi rendelet) szóló, 2008. augusztus 6-i 800/2008/EK bizottsági rendelet I. melléklete szerinti kis- és középvállalkozás;

d) gazdálkodó szervezet: a kis- és középvállalkozásnak minősülő jogi személy, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet;

e) egyéni vállalkozó: az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény szerinti egyéni vállalkozó, egyéni cég, amennyiben e törvény szerint kis- és középvállalkozásnak minősül;

f) mezőgazdasági őstermelő: a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 3. § 18-19. pontja szerinti magánszemély;

g) termőföld: közösségi jogi aktusban foglaltak alapján föld használatához kötött támogatás igénybevételére jogosító, jogszabályban meghatározott terület;

h) egységes kérelem: a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszer részét képező közösségi jogi aktusban meghatározottak szerinti közvetlen kifizetés iránti kérelem;

i) használatban lévő termőföld: az egységes kérelemben megjelölt jogosult terület, növelve a mezőgazdasági termelő által művelt szőlőterülettel, és csökkentve a mezőgazdasági termelő által használt gyep-, illetve legelőterülettel;

j) tárgyévi hozamérték: a használatban lévő termőföldről a tárgyévben betakarított termékek külön jogszabályban meghatározott áron számított értéke;

k) referencia hozamérték: a tárgyévet megelőző - elemi csapástól mentes - három év átlagtermése és a tárgyévben a mezőgazdasági termelő használatában lévő termőföld területének alapulvételével külön jogszabályban meghatározott áron számított hozamérték;

l) hozamérték-csökkenés: a referencia hozamérték és a tárgyévi hozamérték különbsége;

m) elemi csapás: a tárgyévben a mezőgazdasági termelő használatában lévő termőföld területére számítva több mint 30%-os hozamérték-csökkenést okozó elemi kár.

A kárenyhítő hozzájárulás megfizetése

4. § (1) E törvény alapján kárenyhítő hozzájárulás fizetésére köteles:

a) a gazdálkodó szervezetnek vagy egyéni vállalkozónak minősülő mezőgazdasági termelő, valamint

b) az a mezőgazdasági őstermelőnek minősülő mezőgazdasági termelő, aki a törvényben foglaltak szerint kárenyhítési hozzájárulás fizetésére kötelezettséget vállal [az a)-b) pontban foglaltak a továbbiakban együtt: kárenyhítési hozzájárulás fizetésére kötelezett mezőgazdasági termelő].

(2) A kárenyhítési hozzájárulás megfizetése csak a jogszabályban meghatározott feltételek teljesítése esetén jogosít kárenyhítő juttatás igénybevételére.

(3) A megfizetett kárenyhítési hozzájárulás nem követelhető vissza.

5. § (1) A mezőgazdasági őstermelőnek minősülő mezőgazdasági termelő közokiratba, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt nyilatkozattal (a továbbiakban: nyilatkozat) határozatlan időre kötelezettséget vállalhat kárenyhítési hozzájárulás fizetésére. A nyilatkozat legkésőbb az egységes kérelem jogszabályban meghatározott benyújtási határidejéig tehető meg. A nyilatkozat elfogadásáról az agrárkár-enyhítési szerv dönt. Az agrárkár-enyhítési szerv a nyilatkozat elfogadását kizárólag az e törvényben foglalt feltételek teljesítésének hiányában tagadhatja meg. A nyilatkozat megtételének részletes szabályait külön jogszabály állapítja meg.

(2) Megszűnik a mezőgazdasági őstermelőnek minősülő mezőgazdasági termelő e jogviszony alapján történő kárenyhítési hozzájárulás fizetési kötelezettsége, ha a mezőgazdasági őstermelőnek minősülő mezőgazdasági termelő:

a) az egységes kérelem benyújtására jogszabályban előírt határidőt megelőzően meghal,

b) közokiratba, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt nyilatkozattal visszavonja az (1) bekezdésben foglaltak szerint tett nyilatkozatát,

c) egyéni vállalkozónak minősülő mezőgazdasági termelőként nyújt be egységes kérelmet.

(3) Ha a mezőgazdasági őstermelőnek minősülő mezőgazdasági termelő egyben egyéni vállalkozónak minősülő mezőgazdasági termelő is, a kárenyhítési hozzájárulás fizetési kötelezettségét az egyéni vállalkozóra vonatkozó szabályok szerint kell teljesítenie.

(4) A (2) bekezdés b) pontja szerinti nyilatkozat a tárgyévben csak az egységes kérelem benyújtására előírt határidő lejártáig tehető meg.

(5) A mezőgazdasági őstermelőnek minősülő mezőgazdasági termelő egységes kérelem benyújtását követő halála esetén a kárenyhítési hozzájárulás megfizetésére az az örökös kötelezett, akinek részére az örökhagyó által benyújtott egységes kérelem alapján járó támogatást kifizetik.

(6) Az egyéni vállalkozónak minősülő mezőgazdasági termelő halála esetén a kárenyhítési hozzájárulás megfizetésére az (5) bekezdésben foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.

6. § (1) A kárenyhítési hozzájárulás mértéke a kárenyhítési hozzájárulás fizetésére kötelezett mezőgazdasági termelő használatában levő:

a) szőlő és gyümölcs ültetvényterület után évenként és hektáronként 2000 forint,

b) egyéb termőföldterület után évenként és hektáronként 800 forint.

(2) A kárenyhítési hozzájárulás fizetésére kötelezett mezőgazdasági termelő a kárenyhítési hozzájárulás (1) bekezdés szerint kiszámított összegét a tárgyév június 30-áig banki átutalással, a befizető azonosítására alkalmas módon, a regisztrációs szám és az adószám vagy az adóazonosító jel megadásával köteles befizetni az agrárkár-enyhítési szerv külön jogszabályban meghatározott számlájára. Határidőben történő befizetésnek kizárólag az agrárkár-enyhítési szerv számláján tárgyév június 30-áig jóváírt összeg tekinthető.

(3) A meg nem fizetett kárenyhítési hozzájárulás adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül. A kárenyhítési hozzájárulás megfizetésének elmulasztása esetén az eljárási tv. 58-62. §-ában foglaltakat kell alkalmazni.

A kárenyhítő juttatás pénzügyi forrásai

7. § A kárenyhítési hozzájárulás a kárenyhítő juttatás forrásául szolgáló, az agrárpolitikáért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) által vezetett minisztérium költségvetési fejezet fejezeti kezelésű előirányzatának (a továbbiakban: előirányzat) bevételét képezi.

8. § (1) Az állam évenként a központi költségvetési forrásból az összes kárenyhítési hozzájárulás fizetésére kötelezett mezőgazdasági termelő által befizetett kárenyhítési hozzájárulással legalább azonos összegű támogatással járul hozzá a kárenyhítés pénzügyi forrásaihoz.

(2) A Kormány nyilvános határozatban dönthet az összes kárenyhítési hozzájárulást meghaladó összegű többlet költségvetési hozzájárulás biztosításáról, továbbá szempontokat határozhat meg a többlet költségvetési hozzájárulás igénybevételének szakmai feltételrendszerére. A kárenyhítési igények elbírálása során a többlet költségvetési támogatás azon kárenyhítő hozzájárulás fizetésére kötelezett mezőgazdasági termelők között osztható fel, akik teljesítik a külön jogszabályban meghatározott feltételeket.

(3) Az előirányzat központi költségvetésből történő támogatása nem lehet kevesebb, mint a tárgyévet megelőző évi összes kárenyhítési hozzájárulás összege.

(4) A kárenyhítési hozzájárulás és az (1) és (2) bekezdés szerinti költségvetési támogatás kizárólag a törvény szerinti célokra használható fel.

(5) A (4) bekezdés szerinti támogatási forrás maradványa nem vonható el, nem csoportosítható át, nem csökkenthető és nem zárolható, arra a mindenkori költségvetési törvény által előírt tartalék- és maradványképzési kötelezettség nem vonatkozik. Az összeg tárgyévben kárenyhítő juttatásra fel nem használt részét a következő évre kötelezően át kell vinni.

A kárenyhítő juttatásra való jogosultság feltételei

9. § (1) A kárenyhítő juttatásra a kárenyhítési hozzájárulás fizetésére kötelezett mezőgazdasági termelő abban az esetben jogosult, amennyiben