2008. évi CIV. törvény

a pénzügyi közvetítőrendszer stabilitásának erősítéséről1

A pénzügyi közvetítőrendszernek a gazdaság egészének működésében betöltött meghatározó és megkérdőjelezhetetlen szerepére tekintettel, e rendszer stabilitásának megőrzése, a vele szembeni befektetői bizalom megerősítése, a rendszer részét képező egyes intézmények tulajdonosainak érdekei és a közérdek közötti egyensúly biztosítása, valamint a közérdekkel arányos beavatkozás lehetőségének megteremtése érdekében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:

A TÖRVÉNY HATÁLYA

1. § (1) E törvény hatálya kiterjed

a) a Magyar Köztársaság területén székhellyel rendelkező hitelintézetre,

b) az a) pontban meghatározott szervezetben a Magyar Állam nevében történő, e törvény szerinti befolyásszerzésre és befolyás megszüntetésére,

c) a Magyar Állam által az a) pontban meghatározott szervezetnek a hitelezőivel szemben fennálló tartozásaira vonatkozó garanciavállalásra, és

d) az a) és b) pontban meghatározottak felügyeletére.

(2) A Gt., a Ctv., az Áht., a Hpt. és a Tpt. rendelkezéseit az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK

2. § (1) Az e törvényben hivatkozott jogszabályok rövidítését a mellékletben foglaltak szerint kell érteni.

(2) E törvényben és az e törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabályban

1. alapszabály: a Gt.-ben meghatározott alapszabály és alapító okirat,

2. befolyás: a Tpt.-ben meghatározott fogalom,

3. befolyásoló részesedés: a Hpt.-ben meghatározott fogalom,

4. értékpapír: a Tpt.-ben meghatározott fogalom,

5. forgalomba hozatal: a Tpt.-ben meghatározott fogalom,

6. hitelintézet: a Hpt. szerinti hitelintézet, ide nem értve a fióktelep formájában működő hitelintézetet,

7. szabályozott intézmény: a Psztv. 4. §-a szerinti szervezet és személy,

8. vezető tisztségviselő: a Gt.-ben meghatározott fogalom,

9. vezető állású személy: a Hpt.-ben meghatározott fogalom,

10. pénzügyi eszköz: a Bszt. 6. §-ában meghatározott fogalom,

11. MNB rendkívüli likviditási hitele: az MNB tv. 14. §-a szerinti - a 7. §-ban meghatározott monetáris politikai eszközök közé nem tartozó, egyedi feltételek mellett nyújtott - rendkívüli jegybanki hitel.

A SZABÁLYOZOTT INTÉZMÉNYEK HELYZETÉNEK FOLYAMATOS ÉRTÉKELÉSE

3. § (1) A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (a továbbiakban: Felügyelet) és a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) folyamatosan értékeli a szabályozott intézmények helyzetét, amelyről a (2) bekezdésben meghatározott tartalommal a pénz-, tőke- és biztosítási piac szabályozásáért felelős miniszter tájékoztatást kérhet.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott tájékoztatás tartalmazza legalább

a) az MNB által készített

aa) az egyes hitelintézetek pénzügyi közvetítőrendszer stabilitása szempontjából történő értékelését, a más szabályozott intézményekre, pénzügyi piacokra, pénzügyi infrastruktúrára, és a reálgazdaságra gyakorolt hatásának vizsgálatát,

ab) a pénzügyi rendszerkockázati tényezőnek minősített hitelintézetek rövid távú likviditási helyzetének értékelését, és

ac) a legfontosabb pénzügyi piacok helyzetéről, a rendelkezésre álló likviditásról szóló elemzést,

b) a Felügyelet által készített

ba) az egyes hitelintézetek szavatoló tőke helyzetéről szóló értékelést,

bb) az egyes pénzügyi rendszerkockázati tényezőnek minősített hitelintézetek közép- és hosszú távú likviditási helyzetéről szóló értékelést, és

bc) összevont alapú felügyelet vagy kiegészítő felügyelet alá tartozó hitelintézet esetén a csoportszintű közép- és hosszú távú likviditási és szavatoló tőke helyzet megítéléséről szóló értékelést.

A PÉNZÜGYI KÖZVETÍTŐRENDSZER STABILITÁSÁNAK MEGŐRZÉSE ÉS BIZTOSÍTÁSA ÉRDEKÉBEN MEGHOZHATÓ INTÉZKEDÉSEK

4. § (1) A Nemzetközi Valutaalaptól 2008-2010. években felvett hitel összegéből legfeljebb hatszázmilliárd forint értékű devizaösszeget a Magyar Állam az MNB-nél külön erre a célra megnyitott számlákon helyez el azzal, hogy a forintösszeg meghatározása az elhelyezés napján érvényes, MNB által közzétett hivatalos devizaárfolyamon történik.

(2) Az (1) bekezdés szerinti számlákon lévő szabad pénzeszközt az államháztartásért felelős miniszter az MNB útján kezeli. E pénzeszköz kezelésének szabályairól az államháztartásért felelős miniszter az MNB elnökével megállapodást köt.

Az intézkedések közös szabályai

5. § (1) A Magyar Állam a pénzügyi közvetítőrendszer stabilitásának megőrzése és biztosítása érdekében

a) garanciát vállalhat a hitelintézet hitelezőivel szemben fennálló tartozásaira,

b) tőkét emelhet a hitelintézetben.

(2) A Magyar Állam az (1) bekezdésben meghatározott intézkedésből eredő kiadásait a 4. § (1) bekezdésében meghatározott számla terhére teljesíti. A forintban történő kifizetések teljesítéséhez a számlát a kifizetés napján érvényes MNB által közzétett hivatalos devizaárfolyamon számítva kell terhelni.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott esetekben a Magyar Állam nevében az államháztartásért felelős miniszter jár el.

A garanciavállalás szabályai

6. § (1) A hitelintézet kérelmére az 5. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott intézkedésre kerülhet sor, ha

a) a kérelmezett intézkedés megfelel az e törvényben foglaltaknak,

b) a kérelmező hitelintézet Felügyelet által megállapított szavatoló tőkéje eléri a Hpt. 76. §-ának (1) bekezdése szerinti tőkekövetelményt,

c) a hitelintézet vállalja a létrehozandó megállapodásban foglaltak teljesítését, és

d) a hitelintézet, ha esetében az 5. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott intézkedésre a garanciavállalás kezdő időpontjáig nem került sor, az alapszabálya szerint a 13. § (1) bekezdésében meghatározott részvényt bocsát ki, figyelemmel a 7. § (8)-(10) bekezdéseiben foglaltakra.

(2) Az (1) bekezdés c) pontja szerinti megállapodásban rendelkezni kell legalább

a) a Magyar Állam által e törvény előírásai szerint vállalt garancia díjáról,

b) az (1) bekezdés d) pontja értelmében kibocsátásra kerülő részvények névértékéről és kibocsátási értékéről,

c) a Magyar Államot a garanciavállalás időtartama alatt megillető, az (1) bekezdés d) pontja alapján kibocsátott részvényhez kapcsolódó, a hitelintézetben ellenőrzést biztosító jogokról, és

d) a hitelintézet által a vezető állású személyeinek munkabérére, díjazására és jutalmazására vonatkozó, a garanciavállalás időtartamára vállalt korlátozásokról.

(3) Ha az 5. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti garanciavállalásra olyan hitelintézet tekintetében kerül sor, amelyben e törvény hatálybalépése napján a Magyar Állam rendelkezik olyan szavazatelsőbbségi részvénnyel, amely megfelel a 13. § (2) bekezdésében foglaltaknak, a 6. § (1) bekezdésének d) pontjában foglalt kötelezettséget teljesítettnek kell tekinteni.

7. § (1) Az Országgyűlés felhatalmazza az államháztartásért felelős minisztert, hogy a következő feltételek együttes fennállása esetén a hitelintézet forrásbevonásához a Magyar Állam nevében állami garanciát vállaljon, ha

a) a garanciavállalást a Felügyelet Felügyeleti Tanácsának elnöke és az MNB elnöke együttesen javasolja,

b) a kötelezettség alapja hitelszerződés vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapír,

c) a hitelintézet kötelezettségének lejárata legalább három hónap, és legfeljebb öt év,

d) a hitelintézet kötelezettsége e törvény hatálybalépése és 2009. december 31. között keletkezik,

e) a kötelezettség euróban, svájci frankban vagy forintban van meghatározva, és a kötelezettség meghatározásával azonos devizanemben teljesítendő.

(2) Az (1) bekezdés szerinti állami garancia a hitel, a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír tőkeösszegére és a kapcsolódó járulékok összegére terjed ki.

(3) Az állami garanciavállalások együttes, forintban számított összege legfeljebb ezerötszázmilliárd forint lehet azzal, hogy e keretösszegen belül

a) ezerötvenmilliárd forint összegű állami garanciavállalás a legalább három hónap, és legfeljebb három év lejáratú,

b) négyszázötvenmilliárd forint összegű állami garanciavállalás a legalább három hónap, és legfeljebb öt év lejáratú

hitelintézeti forrásbevonáshoz kapcsolódhat.

(4) Az állami garancia a vállalás napján érvényes, MNB által közzétett hivatalos devizaárfolyamon számítva terheli a (3) bekezdésben meghatározott keretösszeget. A 2009. december 31. előtt lejáró garanciavállalások a lejárat napját követően nem terhelik tovább a (3) bekezdésben meghatározott keretösszeget.

(5) Az állami garancia beváltását kezdeményezni a hitelszerződés, a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír lejáratának napját követő harmincadik napon belül lehet az államháztartásért felelős miniszternél.

(6) A hitelintézet hitelnyújtójának, illetve hitelviszonyt megtestesítő értékpapírja megvásárlójának nem kell

a) az állami garancia melletti fedezetet előírnia, továbbá

b) vizsgálnia a hitelcél teljesülését.

(7) A hitelintézet az állami garancia vállalásáért díjat fizet a Magyar Államnak. A fizetendő díjat az Európai Bizottság vonatkozó ajánlásainak és közleményeinek figyelembevételével kell a 6. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott megállapodásban rögzíteni.

(8) A 6. § (1) bekezdésének d) pontja alapján kibocsátott részvények esetében

a) ahol e törvény a Magyar Állam és a hitelintézet között létrehozandó megállapodásra utal, ott a 6. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott megállapodást kell érteni, és

b) a 15. § (1) bekezdésében foglaltakat nem kell alkalmazni.

(9) A 6. § (1) bekezdésének d) pontja alapján kibocsátott különleges vétójogot biztosító szavazatelsőbbségi részvény által megtestesített jogok a Magyar Állam által vállalt garancia megszűnését követő harmincegyedik napon e törvény erejénél fogva megszűnnek, ha annak terhére kifizetés nem történt vagy a kifizetett összeg késedelmi kamattal növelt összegét a hitelintézet a Magyar Állam számára megtérítette, és ha eddig az időpontig a hitelintézet esetében az 5. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott intézkedésre nem került sor.

(10) A hitelintézet a különleges vétójogot biztosító részvényt bevonja, ha az általa megtestesített jogok megszűntek.

(11) Az e § alapján vállalt állami garanciákkal kapcsolatos eljárási szabályokat a Kormány rendeletben állapítja meg.

A tőkeemelés és befolyásszerzés szabályai

8. § (1) Az 5. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott intézkedések meghozatalára a Felügyelet Felügyeleti Tanácsának elnöke és az MNB elnöke együttes javaslata alapján, az e törvényben meghatározottak szerint