2008. évi CX. törvény
egyes törvényeknek a tizenharmadik havi illetmény, munkabér kifizetési rendjével összefüggő módosításáról1
1. § (1) A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 193/T. §-a a következő (6)-(7) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A munkáltatói igazolásnak a 98. § (2) bekezdésben meghatározottakon túlmenően tartalmaznia kell a következőket:
a) a tizenharmadik havi munkabérnek a munkaviszony megszűnése évében történő kifizetését, összegét, valamint a tizenharmadik havi illetményre jogosító időtartamot, illetve - jogosító időtartam hiányában - a kifizetés elmaradását,
b) a munkaviszony megszűnésének évében
ba) a keresőképtelenséget okozó betegség időtartamát,
bb) igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartamát, valamint
bc) jogcímenként - a rendes szabadság és a munkaszüneti napok kivételével - minden olyan munkában nem töltött időtartamot, amely alatt a munkavállaló átlagkereset-, illetve távollétidíj-kifizetésben részesült.
(7) A (6) bekezdés alkalmazásában időtartamon az időtartam kezdő és befejező időpontjának naptárilag történő megjelölését kell érteni.”
(2) Az Mt. 193/V. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„193/V. § (1) A munkavállaló tizenharmadik havi munkabérre jogosult, ha a tárgyév teljes tartama alatt közigazgatási szervnél munkaviszonyban állt. A tizenharmadik havi munkabér a munkavállalót időarányosan illeti meg, ha a tárgyévben legalább 90 nap munkaviszonnyal rendelkezik.
(2) A tizenharmadik havi munkabérre jogosító idő számítása során a közigazgatási szerveknél tárgyévben fennállt munkaviszonyok időtartamát össze kell számítani. Összeszámítás esetén a munkavállaló részére járó tizenharmadik havi munkabér összegének megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni annak a tárgyévben már megszűnt munkaviszonynak az időtartamát, amely után a munkavállaló a tizenharmadik havi munkabért időarányosan megkapta.
(3) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott idő számításánál - a (4) bekezdésben foglaltak kivételével - nem vehető figyelembe a munkaviszony szünetelésének időtartama.
(4) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott időtartamok számításánál a rendes szabadság és a szülési szabadság időtartamát, valamint - ha ezek együttes időtartama a 183 napot nem haladja meg -
a) a keresőképtelenséget okozó betegség időtartamát,
b) a 30 napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság időtartamát, valamint
c) minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt a munkavállaló átlagkereset-, illetve - a rendes szabadság kivételével - távollétidíj-fizetésben részesült
figyelembe kell venni.
(5) A tizenharmadik havi munkabér összege a munkavállaló munkaszerződésében foglalt,
a) tárgyév december 1-jei személyi alapbérének havi összegével egyezik meg, illetve
b) a munkába lépés napján irányadó személyi alapbérének havi összegével egyezik meg, ha a munkavállaló tárgyév december 1-jét követően létesített munkaviszonyt.
(6) A tizenharmadik havi munkabért a tárgyév decemberében, a hónap 20. napjáig a munkavállaló számára ki kell fizetni.
(7) Ha a munkaviszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi munkabér időarányos részét az utolsó munkában töltött napon a munkavállaló részére ki kell fizetni. Ebben az esetben - az (5) bekezdéstől eltérően - a tizenharmadik havi munkabér mértékét a kifizetés időpontjában irányadó személyi alapbér összege alapján kell meghatározni.
(8) Ha a tárgyévi jogszerző időszakot figyelembe véve megállapítható, hogy túlfizetés történt, akkor azt a munkavállalótól a 162. § (1)-(2) bekezdésének alkalmazásával vissza kell követelni. Amennyiben kevesebb jogszerző időt vettek figyelembe, mint ami az (1)-(4) bekezdés alapján megállapítható, akkor a munkavállaló részére a különbözetet a tárgyévet követő január 15-éig ki kell fizetni.
(9) A (3)-(4) bekezdés alkalmazásában nem tekinthető szünetelésnek a munkaszüneti nap miatt kiesett idő, illetőleg a heti pihenőnap (pihenőidő) miatti távollét.
(10) E § alkalmazásában a közigazgatási szervnél fennálló munkaviszonyon a közalkalmazotti, közszolgálati, bírói szolgálati, igazságügyi alkalmazotti szolgálati jogviszonyt, az ügyészségi szolgálati viszonyt, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjának, továbbá a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak szolgálati jogviszonyát is érteni kell.”
2. § (1) A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 49. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„49. § (1) A köztisztviselő tizenharmadik havi illetményre jogosult, ha a tárgyév teljes tartama alatt közszolgálati jogviszonyban állt. A tizenharmadik havi illetmény a köztisztviselőt időarányosan illeti meg, ha a tárgyévben legalább 90 nap közszolgálati jogviszonnyal rendelkezik.
(2) A tizenharmadik havi illetményre jogosító idő számítása során a tárgyévben fennállt közszolgálati jogviszonyok időtartamát össze kell számítani. Összeszámítás esetén a köztisztviselőnek járó tizenharmadik havi illetmény összegének megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni annak a tárgyévben már megszűnt közszolgálati jogviszonynak az időtartamát, amely után a köztisztviselő a tizenharmadik havi illetményt időarányosan megkapta.
(3) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott idő számításánál - a (4) bekezdésben foglaltak kivételével - nem vehető figyelembe a közszolgálati jogviszony szünetelésének időtartama.
(4) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott időtartamok számításánál a rendes szabadság és a szülési szabadság időtartamát, valamint - ha ezek együttes időtartama a 183 napot nem haladja meg -
a) a keresőképtelenséget okozó betegség időtartamát,
b) a 30 napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság időtartamát, valamint
c) minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt a köztisztviselő átlagkereset-, illetve - a rendes szabadság kivételével - távollétidíj-fizetésben részesült
figyelembe kell venni.
(5) A tizenharmadik havi illetmény összege a köztisztviselő kinevezésében foglalt,
a) tárgyév december 1-jei illetményének összegével egyezik meg, illetve
b) a munkába lépés napján irányadó illetményének összegével egyezik meg, ha a köztisztviselő tárgyév december 1-jét követően létesített közszolgálati jogviszonyt.
(6) A tizenharmadik havi illetményt a tárgyév decemberében, a hónap 20. napjáig a köztisztviselő számára ki kell fizetni.
(7) Ha a közszolgálati jogviszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi illetmény időarányos részét az utolsó munkában töltött napon a köztisztviselő részére ki kell fizetni. Ebben az esetben - az (5) bekezdéstől eltérően - a tizenharmadik havi illetmény mértékét a kifizetés időpontjában irányadó illetmény összege alapján kell meghatározni.
(8) Ha a tárgyévi jogszerző időszakot figyelembe véve megállapítható, hogy túlfizetés történt, akkor azt a köztisztviselőtől a Munka Törvénykönyve 162. § (1)-(2) bekezdésének alkalmazásával vissza kell követelni. Amennyiben kevesebb jogszerző időt vettek figyelembe, mint ami az (1)-(4) bekezdés alapján megállapítható, akkor a köztisztviselő részére a különbözetet a tárgyévet követő január 15-éig ki kell fizetni.
(9) A (3)-(4) bekezdés alkalmazásában nem tekinthető szünetelésnek a munkaszüneti nap miatt kiesett idő, illetőleg a heti pihenőnap (pihenőidő) miatti távollét.
(10) E § alkalmazásában közszolgálati jogviszonyon az e törvény hatálya alá tartozó szervnél fennálló munkaviszonyt, valamint a közalkalmazotti jogviszonyt, a bírói szolgálati, az igazságügyi alkalmazotti szolgálati jogviszonyt, az ügyészségi szolgálati viszonyt, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjának, továbbá a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak szolgálati jogviszonyát is érteni kell.”
(2) A Ktv. 50. §-a (2) bekezdése c) pontjának a helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) A fegyelmi vétséget elkövető köztisztviselővel szemben kiszabható fegyelmi büntetések:]
c)~„c) a 49. § szerinti juttatás - még ki nem fizetett összegének tárgyévre történő - csökkentése, megvonása;”
(3) A Ktv. 64. §-a a következő (4)-(6) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A munkáltató a közszolgálati jogviszony megszűnésekor, megszüntetésekor a köztisztviselő részére közszolgálati igazolást ad.
(5) A közszolgálati igazolásnak tartalmaznia kell különösen
a) a köztisztviselő természetes személyazonosító adatait (név, születési név, anyja neve, születési hely, év, hónap, nap),
b) a köztisztviselő taj-számát,
c) a munkáltatónál közszolgálati jogviszonyban töltött idő tartamát,
d) a köztisztviselő illetményéből jogerős határozat vagy jogszabály alapján levonandó tartozást, illetve ennek jogosultját,
e) a köztisztviselő által a közszolgálati jogviszony megszűnésének évében igénybe vett betegszabadság időtartamát,
f) a 19. § (2) bekezdése alapján meghatározott, emelt összegű végkielégítésben való részesülést,
g) a köztisztviselő munkakörét,
h) a jubileumi jutalom kifizetését és ennek időpontját,
i) a tizenharmadik havi illetménynek a közszolgálati jogviszony megszűnése évében történő kifizetését, összegét, valamint a tizenharmadik havi illetményre jogosító időtartamot, illetve - jogosító időtartam hiányában - a kifizetés elmaradását,
j) a közszolgálati jogviszony megszűnésének évében
ja) a keresőképtelenséget okozó betegség időtartamát,
jb) igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartamát, valamint
jc) jogcímenként - a rendes szabadság és a munkaszüneti napok kivételével - minden olyan munkában nem töltött időtartamot, amely alatt a köztisztviselő átlagkereset-, illetve távollétidíj-kifizetésben részesült,
k) a közszolgálati jogviszony megszűnésének módját, és ha e törvény indokolási kötelezettséget ír elő, a megszüntetés okát. Ez utóbbiakat a köztisztviselő kérésére a közszolgálati igazolásból mellőzni kell.
(6) Az (5) bekezdés i)-j) pontjainak alkalmazásában időtartamon az időtartam kezdő és befejező időpontjának naptárilag történő megjelölését kell érteni.”
3. § (1) A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 36. §-a (2) bekezdésének c)-d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A közalkalmazotti igazolásnak - a Munka Törvénykönyve 98. § (2) bekezdésének a)-e) pontjában és (3)-(4) bekezdésében foglaltakon túlmenően - tartalmaznia kell]
c)~„c) a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének évében
ca) a keresőképtelenséget okozó betegség időtartamát,
cb) igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartamát, valamint
cc) jogcímenként - a rendes szabadság és a munkaszüneti napok kivételével - minden olyan munkában nem töltött időtartamot, amely alatt a közalkalmazott átlagkereset-, illetve távollétidíj-kifizetésben részesült,
d) a tizenharmadik havi illetménynek a közalkalmazotti jogviszony megszűnése évében történő kifizetését, összegét, valamint a tizenharmadik havi illetményre jogosító időtartamot, illetve - jogosító időtartam hiányában - a kifizetés elmaradását,”