(2) A Kjt. 36. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A (2) bekezdés c)-d) pontjainak alkalmazásában időtartamon az időtartam kezdő és befejező időpontjának naptárilag történő megjelölését kell érteni.”
(3) A Kjt. 68. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„68. § (1) A közalkalmazott tizenharmadik havi illetményre jogosult, ha a tárgyév teljes időtartama alatt közalkalmazotti jogviszonyban állt. A tizenharmadik havi illetmény a közalkalmazottat időarányosan illeti meg, ha a tárgyévben legalább 90 nap közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik.
(2) A tizenharmadik havi illetményre jogosító idő számítása során a tárgyévben fennállt közalkalmazotti jogviszonyok időtartamát össze kell számítani. Összeszámítás esetén a közalkalmazottnak járó tizenharmadik havi illetmény összegének megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni annak a tárgyévben már megszűnt közalkalmazotti jogviszonynak az időtartamát, amely után a közalkalmazott a tizenharmadik havi illetményt időarányosan megkapta.
(3) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott idő számításánál - a (4) bekezdésben foglaltak kivételével - nem vehető figyelembe a közalkalmazotti jogviszony szünetelésének időtartama.
(4) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott időtartamok számításánál a rendes szabadság és a szülési szabadság időtartamát, valamint - ha ezek együttes időtartama a 183 napot nem haladja meg -
a) a keresőképtelenséget okozó betegség időtartamát,
b) a 30 napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság időtartamát, valamint
c) minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt a közalkalmazott átlagkereset-, illetve - a rendes szabadság kivételével - távollétidíj-fizetésben részesült
figyelembe kell venni.
(5) A tizenharmadik havi illetmény összege a közalkalmazott kinevezésében foglalt,
a) tárgyév december 1-jei illetményének összegével egyezik meg, illetve
b) a munkába lépés napján irányadó illetményének összegével egyezik meg, ha a közalkalmazott tárgyév december l-jét követően létesített közalkalmazotti jogviszonyt.
(6) A tizenharmadik havi illetményt a tárgyév decemberében, a hónap 20. napjáig a közalkalmazott számára ki kell fizetni.
(7) Ha a közalkalmazotti jogviszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi illetmény időarányos részét az utolsó munkában töltött napon a közalkalmazott részére ki kell fizetni. Ebben az esetben - az (5) bekezdéstől eltérően - a tizenharmadik havi illetmény mértékét a kifizetés időpontjában irányadó illetmény összege alapján kell meghatározni.
(8) Ha a tárgyévi jogszerző időszakot figyelembe véve megállapítható, hogy túlfizetés történt, akkor azt a közalkalmazottól a Munka Törvénykönyve 162. § (1)-(2) bekezdésének alkalmazásával vissza kell követelni. Amennyiben kevesebb jogszerző időt vettek figyelembe, mint ami az (1)-(4) bekezdés alapján megállapítható, akkor a közalkalmazott részére a különbözetet a tárgyévet követő január 15-éig ki kell fizetni.
(9) A (3)-(4) bekezdés alkalmazásában nem tekinthető szünetelésnek a munkaszüneti nap miatt kiesett idő, illetőleg a heti pihenőnap (pihenőidő) miatti távollét.
(10) E § alkalmazásában közalkalmazotti jogviszonyon a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervnél fennálló munkaviszonyt, a közszolgálati jogviszonyt, a bírói szolgálati, igazságügyi alkalmazotti szolgálati jogviszonyt, az ügyészségi szolgálati viszonyt, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjának, továbbá a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak szolgálati jogviszonyát is érteni kell.”
4. § (1) Az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Üsztv.) 46/B. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) Az ügyész az e törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén]
b)~„b) tizenharmadik havi illetményre,”
[jogosult.]
(2) Az Üsztv. 48. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„48. § (1) Az ügyész tizenharmadik havi illetményre jogosult, ha a tárgyév teljes tartama alatt ügyészségi szolgálati viszonyban állt. A tizenharmadik havi illetmény az ügyészt időarányosan illeti meg, ha a tárgyévben legalább 90 nap ügyészségi szolgálati viszonnyal rendelkezik.
(2) A tizenharmadik havi illetményre jogosító idő számítása során a tárgyévben fennállt ügyészségi szolgálati viszonyok időtartamát össze kell számítani. Összeszámítás esetén az ügyésznek járó tizenharmadik havi illetmény összegének megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni annak a tárgyévben már megszűnt ügyészségi szolgálati viszonynak az időtartamát, amely után az ügyész a tizenharmadik havi illetményt időarányosan megkapta.
(3) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott idő számításánál - a (4) bekezdésben foglaltak kivételével - nem vehető figyelembe az ügyészségi szolgálati viszony szünetelésének időtartama.
(4) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott időtartamok számításánál a rendes szabadság és a szülési szabadság időtartamát, valamint - ha ezek együttes időtartama a 183 napot nem haladja meg -
a) a keresőképtelenséget okozó betegség időtartamát,
b) a 30 napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság időtartamát, valamint
c) minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt az ügyész átlagkereset-, illetve - a rendes szabadság kivételével - távollétidíj-fizetésben részesült
figyelembe kell venni.
(5) A tizenharmadik havi illetmény összege
a) az ügyész tárgyév december 1-jei illetményének összegével egyezik meg, illetve
b) a munkába lépés napján irányadó illetmény összegével egyezik meg, ha az ügyész tárgyév december 1-jét követően létesített ügyészségi szolgálati viszonyt.
(6) A tizenharmadik havi illetményt a tárgyév decemberében, a hónap 20. napjáig az ügyész számára ki kell fizetni.
(7) Ha az ügyészségi szolgálati viszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi illetmény időarányos részét az utolsó munkában töltött napon kell az ügyész részére kifizetni. Ez esetben - az (5) bekezdéstől eltérően - a tizenharmadik havi illetmény mértékét a kifizetés időpontjában irányadó illetmény összege alapján kell meghatározni.
(8) Ha a tárgyévi jogszerző időszakot figyelembe véve megállapítható, hogy túlfizetés történt, akkor azt az ügyésztől a Munka Törvénykönyve 162. § (1)-(2) bekezdésének alkalmazásával vissza kell követelni. Amennyiben kevesebb jogszerző időt vettek figyelembe, mint ami az (1)-(4) bekezdés alapján megállapítható, akkor az ügyész részére a különbözetet a tárgyévet követő január 15-éig ki kell fizetni.
(9) Az (1)-(8) bekezdésben foglaltaktól eltérően a tizenharmadik havi illetmény, illetve időarányos része nem illeti meg az ügyészt, ha
a) ellene fegyelmi eljárás, illetőleg büntetőeljárás folyik,
b) fegyelmi büntetés hatálya alatt áll,
c) ügyészségi szolgálati viszonyát a fegyelmi eljárás befejezése előtt egyoldalúan megszüntette,
d) ügyészségi szolgálati viszonyát jogellenesen megszüntette.
(10) A tizenharmadik havi illetmény, illetve az időarányos része az ügyészt visszamenőleg illeti meg, ha fegyelmi, illetőleg büntetőjogi felelősségét nem állapították meg.
(11) A (3)-(4) bekezdés alkalmazásában nem tekinthető szünetelésnek a munkaszüneti nap miatt kiesett idő, illetőleg a heti pihenőnap (pihenőidő) miatti távollét.
(12) E § alkalmazásában ügyészségi szolgálati viszonyon a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervnél fennálló munkaviszonyt, a közszolgálati jogviszonyt, a közalkalmazotti, bírói szolgálati, igazságügyi alkalmazotti szolgálati jogviszonyt, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjának, továbbá a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak szolgálati jogviszonyát is érteni kell.”
(3) Az Üsztv. 66. §-a (2) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) A fegyelmi büntetés hatálya alatt álló ügyész]
e)~„e) tizenharmadik havi illetményben nem részesülhet.”
(4) Az Üsztv. 81/J. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„81/J. § (1) Az ügyészségi titkár, fogalmazó és nyomozó minden naptári évben egyhavi illetményére jogosult (tizenharmadik havi illetmény).
(2) A tizenharmadik havi illetményre egyebekben a 48. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.”
(5) Az Üsztv. 90/K. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„90/K. § (1) A tisztviselő, az írnok és a fizikai alkalmazott minden naptári évben egyhavi illetményére jogosult (tizenharmadik havi illetmény).
(2) A tizenharmadik havi illetményre egyebekben a 48. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.”
(6) Az Üsztv. 95. §-ának (3) bekezdése a következő új c) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi c)-g) pont megjelölése d)-h) pontra változik:
[Az ügyészségi alkalmazottak szolgálati viszonyára a Munka Törvénykönyve]
c)~„c) 98. § (2) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a munkáltatói igazolásnak tartalmaznia kell a következőket is:
ca) a tizenharmadik havi illetménynek az ügyészségi szolgálati viszony megszűnése évében történő kifizetését, összegét, valamint a tizenharmadik havi illetményre jogosító időtartamot, illetve - jogosító időtartam hiányában - a kifizetés elmaradását,
cb) az ügyészségi szolgálati viszony megszűnésének évében
(i) a keresőképtelenséget okozó betegség időtartamát,
(ii) igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartamát, valamint
(iii) jogcímenként - a rendes szabadság és a munkaszüneti napok kivételével - minden olyan munkában nem töltött időtartamot, amely alatt az ügyész átlagkereset-, illetve távollétidíj-kifizetésben részesült;”
(7) Az Üsztv. 95. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (4)-(7) bekezdés számozása (5)-(8) bekezdésre változik:
„(4) A (3) bekezdés c) pontja alkalmazásában időtartamon az időtartam kezdő és befejező időpontjának naptárilag történő megjelölését kell érteni.”
5. § (1) A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 61. § (2) bekezdése a következő g)-h) ponttal egészül ki, ezzel egyidejűleg az f) pont végén az írásjel pontosvesszőre változik:
[Az (1) bekezdésben említett igazolás tartalmazza a hivatásos állomány tagjának:]
g)~„g) a tizenharmadik havi illetmény szolgálati viszonya megszűnése évében történő kifizetését, összegét, valamint a tizenharmadik havi illetményre jogosító időtartamot, illetve - jogosító időtartam hiányában - a kifizetés elmaradását;
h) a szolgálati viszony megszűnésének évében
ha) az egészségügyi szabadsága időtartamát,
hb) igénybe vett illetmény nélküli szabadsága időtartamát, valamint
hc) jogcímenként - az alap-, pótszabadság, az egészségügyi szabadság, a szülési szabadság és a munkaszüneti napok kivételével - minden olyan munkában nem töltött időtartamát, amely alatt a hivatásos állomány tagja átlagkereset-, illetve távollétidíj-kifizetésben részesült.”
(2) A Hszt. 61. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a jelenlegi (3) bekezdés számozása (4) bekezdésre változik: