2009. évi LXI. törvény
egyes fémek begyűjtésével és értékesítésével összefüggő visszaélések visszaszorításáról1
Az Országgyűlés a jelentős gazdasági károkat okozó és a közszolgáltatások biztonságát fenyegető fémlopások és illegális fémkereskedelem visszaszorítása, valamint a kulturális javak védelme érdekében a következő törvényt alkotja:
Általános rendelkezések
1. § (1) A törvény hatálya a fémkereskedelmi engedélyköteles anyaggal a Magyar Köztársaság területén végzett fémkereskedelmi tevékenységre, a fémkereskedelmi tevékenység engedélyezésére, valamint a fémkereskedelmi engedélyköteles anyagnak a Magyar Köztársaság területén teljesített értékesítésére, felvásárlására, továbbá begyűjtésére és hasznosítására terjed ki.
(2) Az e törvényben foglalt rendelkezések megtartása nem mentesít a hulladékgazdálkodással kapcsolatban külön jogszabályban meghatározott kötelezettségek teljesítése alól.
2. § E törvény alkalmazásában:
a) fémkereskedelmi engedélyköteles anyag: a fémtermékek előállítását üzletszerűen folytató jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet által előállított elsődleges alapanyag, félgyártmány, továbbá a gumiabroncs és a csomagolás kivételével az e törvény mellékletében meghatározott fémet, annak törmelékét vagy ötvözetét tartalmazó tárgy,
b) fémkereskedelmi tevékenység: fémkereskedelmi engedélyköteles anyagnak a fémkereskedő által - a fémkereskedő vagy más személy által történő hasznosítás céljából - történő felvásárlása, fuvarozása, tárolása, raktározása és értékesítése,
c) fémkereskedő: a fémkereskedelmi engedély jogosultja,
d) begyűjtés: fémkereskedelmi engedélyköteles anyag ellenérték fizetése nélküli összegyűjtése és fémkereskedelmi tevékenységnek nem minősülő beszerzése,
e) felvásárlás: fémkereskedelmi engedélyköteles anyag ellenérték fejében történő üzletszerű beszerzése,
f) hasznosítás: fémkereskedelmi engedélyköteles anyag fémtartalmának feldolgozása, beolvasztása, megmunkálása, átalakítása.
Fémkereskedelmi engedélyköteles anyag begyűjtése
3. § (1) Fémkereskedőnek nem minősülő személy e törvény szerinti engedély nélkül végezheti
a) fémkereskedelmi engedélyköteles anyag begyűjtését,
b) saját tulajdonú fémkereskedelmi engedélyköteles anyag értékesítését.
(2) Az (1) bekezdés szerinti begyűjtés és értékesítés kizárólag írásba foglalt megállapodás alapján történhet.
(3) A (2) bekezdéstől eltérően nem szükséges írásba foglalt megállapodás a közterületre a tulajdonos által az ellenérték fizetése nélküli begyűjtés lehetővé tételének szándékával kihelyezett tárgy begyűjtéséhez. A fémkereskedő az így begyűjtött fémkereskedelmi engedélyköteles anyagot a begyűjtéstől számított tizenöt napon belül veheti át.
(4) A fémkereskedő az (1) bekezdés alapján begyűjtött vagy külön engedély nélkül értékesített fémkereskedelmi engedélyköteles anyagot tizenhatodik életévét betöltött személytől vehet át.
Fémkereskedelmi engedélyköteles tevékenységek
4. § (1) Fémkereskedelmi tevékenység kizárólag a fémkereskedelmi hatóság által kiadott érvényes engedéllyel (a továbbiakban: fémkereskedelmi engedély) rendelkező fémkereskedő folytathat. Az engedély a kérelmező nevére szól.
(2) A fémkereskedő fémkereskedelmi engedélyköteles anyagot - a (3) bekezdésben foglalt eset kivételével - kizárólag írásba foglalt megállapodás alapján szerezhet be.
(3) Ha a fémkereskedelmi engedélyköteles anyagot fémkereskedő természetes személytől vesz át, és a természetes személy a személyazonosságát igazolja, a fémkereskedelmi engedélyköteles anyag a természetes személynek az anyag jogszerű szerzésére vonatkozó nyilatkozata alapján is átvehető. Amennyiben a természetes személy a személyazonosságát nem igazolja, az átvételt meg kell tagadni.
(4) A fémkereskedő a fémkereskedelmi engedélyköteles anyagot kizárólag a fémkereskedelmi engedélyben meghatározott telephelyen raktározhatja és tárolhatja.
(5) A fémkereskedő az általa természetes személytől, illetve üzletszerű gazdasági tevékenységet nem folytató jogi személytől vagy jogi személyiség nélküli szervezettől átvett fémkereskedelmi engedélyköteles anyagot a telephelyén az átvételtől számított hatodik naptári napig tárolni köteles.
(6) A fémkereskedő az (5) bekezdés hatálya alá nem tartozó fémkereskedelmi engedélyköteles anyagot telephely fenntartása nélkül is felvásárolhat és értékesíthet.
(7) A fémkereskedelmi engedélyben meghatározott telephelyen a fémkereskedő saját tulajdonú fémkereskedelmi engedélyköteles anyagával folytatott engedélyköteles tevékenysége mellett
a) más személy tulajdonát képező fémkereskedelmi engedélyköteles anyag fémkereskedő általi, a fém kinyerésére irányuló feldolgozása vagy más anyag vagy termék előállításához való felhasználása,
b) nem a fémkereskedő tulajdonát képező fémkereskedelmi engedélyköteles anyag más személy általi, a fém kinyerésére irányuló feldolgozása vagy más anyag vagy termék előállításához való felhasználása,
c) más személy tulajdonát képező, betárolt fémkereskedelmi engedélyköteles anyag raktározása
is végezhető, feltéve, ha az a)-b) pont szerinti felhasználásról, tárolásról, raktározásról a felek írásban megállapodtak.
(8) Fémkereskedelmi engedélyköteles anyagot a fémkereskedő csak a külön jogszabályban meghatározott adattartalmú anyagkísérő okmánnyal együtt szállíthatja és raktározhatja. Az anyagkísérő okmányt más célra készített, az e törvény és a külön jogszabály szerinti adatokat tartalmazó okirat helyettesítheti.
(9) A (8) bekezdésben meghatározott anyagkísérő okmány olyan bizonylat, amely a szállított fémkereskedelmi engedélyköteles anyag származásának, eredetének, valamint a fémkereskedő általi átvételének és értékesítésének, a kereskedő telephelyei közötti szállításnak igazolására szolgál.
(10) A fémkereskedelmi hatóság a fémkereskedőkről, telephelyeikről, valamint a telephelyek nyitva tartásáról nyilvántartást vezet, amelyet honlapján közzétesz.
A fémkereskedő nyilvántartási és bejelentési kötelezettsége
5. § (1) A fémkereskedő a fémkereskedelmi engedélyköteles anyag értékesítéséről eladónként és vevőnként (címzettenként) az anyag jogszerű beszerzésének igazolása céljából külön nyilvántartást köteles vezetni, és a beszerzett és értékesített anyag értékét és mennyiségét naponta, a nap végén összesíteni. A fémkereskedő a nyilvántartásban szereplő adatokról külön jogszabályban meghatározott módon az ügyfélkapu nyitásához szükséges regisztrációs eljárást követően elektronikus úton adatot szolgáltat a fémkereskedelmi hatóságnak, amely azt a fémkereskedelmi engedélyköteles anyag jogszerű beszerzésének ellenőrzésére használhatja fel.
(2) Az (1) bekezdés szerinti nyilvántartás tartalmazza
a) eladónként és vevőnként a fémkereskedelmi engedélyköteles anyag megnevezését, a külön jogszabályban meghatározottak szerinti felismerésre alkalmas jellemzőjét, számla szerinti mennyiségi egységét, mennyiségét, és vámtarifaszámát, a számla számát, valamint az anyagkísérő okmány számát,
b) a jogi személy eladó és a vevő (címzett) nevét, székhelye (telephelye) címét és adóazonosító számát,
c) a természetes személy eladó és vevő (címzett) természetes személyazonosító adatait, valamint személyazonosságát igazoló hatósági okmánya számát,
d) a vásárlás és a teljesítés időpontját.
(3) A fémkereskedő és a fémkereskedelmi hatóság a nyilvántartásba felvett személyes adatokat
a) az ügylet évét követő ötödik év végén,
b) ha az a) pontban meghatározott határidőn belül a fémkereskedelmi engedélyköteles anyagbeszerzésével összefüggésben bírósági vagy hatósági eljárás indult, és a határidő lejártakor az még folyamatban van, az eljárás jogerős befejezését követően haladéktalanul
törli.
(4) Ha a fémkereskedő észleli, hogy számára jogellenesen szerzett fémkereskedelmi engedélyköteles anyagot ajánlottak fel megvételre, erről a fémkereskedelmi hatóságot haladéktalanul értesíteni köteles.
A fémkereskedelmi engedély
6. § (1) Fémkereskedelmi engedélyre olyan személy jogosult,
a) aki az e törvény szerinti nyilvántartási rendszerét úgy alakítja ki, hogy annak alapján az átvett, tárolt és raktározott fémkereskedelmi engedélyköteles termék mennyiségi számbavétele ellenőrizhető,
b) akinek a vámhatóság, az adóhatóság és a telephely székhelye szerint illetékes települési önkormányzat felé nincs meg nem fizetett vám- vagy adótartozása, társadalombiztosítási járulék tartozása, kivéve, ha arra részletfizetést vagy fizetési halasztást engedélyeztek, továbbá, aki nyilatkozik arról, hogy egyéb köztartozása sem áll fenn,
c) aki nem áll csőd-, felszámolási vagy végelszámolási eljárás alatt,
d) aki a 8. § (2) bekezdésében meghatározott tevékenységi biztosítékot rendelkezésre bocsátotta, letétbe helyezte vagy átutalta,
e) aki a fémkereskedelmi tevékenység vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettségét a fémkereskedelmi hatóság részére az ügyfélkapu nyitásához szükséges regisztrációs eljárást követően elektronikus úton teljesíti, és
f) aki rendelkezik a külön jogszabályban meghatározott képesítéssel vagy amely a külön jogszabályban meghatározott képesítéssel rendelkező személyt foglalkoztat.
(2) Nem adható engedély, ha a kérelmezőt vagy a kérelmező szervezet vezetőjét, vezető tisztségviselőjét gazdasági bűncselekmény vagy a közélet tisztasága elleni bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen elítélték, és a kérelem benyújtásakor még nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól.
7. § (1) A kérelmező a 6. §-ban foglalt feltételek fennállása esetén is csak arra a raktározásra, tárolásra használt telephelyre kaphat engedélyt, ahol az előállított, raktározott fémkereskedelmi engedélyköteles anyagok biztonságos tárolásához, pontos mennyiségi számbavételéhez, a hatósági felügyelet ellátásához, az ellenőrzések folytatásához szükséges tárgyi feltételek adottak.
(2) A telephely (1) bekezdés szerinti feltételeit a fémkereskedelmi hatóság előzetesen a helyszínen megvizsgálja.
(3) Egy fizikai hely telephelyként való működése bármely kérelmező részére csak azt követően engedélyezhető, ha a korábban ott folytatott, e törvény hatálya alá tartozó tevékenységgel összefüggésben megállapított, fémkereskedelmi engedélyköteles anyagot terhelő közterhekkel és e törvény szerinti bírsággal kapcsolatos valamennyi tartozást megfizették. Nem akadálya az engedély kiadásának a közteher- és bírságtartozás kiegyenlítetlensége, ha a fizikai hely tulajdonjogát a kérelmező hatósági határozattal vagy árverés útján szerezte meg.