2009. évi LXXVIII. törvény
az egyes nagy értékű vagyontárgyakat terhelő adóról1
A Magyar Köztársaság Országgyűlése a vagyonarányos közteherviselés elvének fokozottabb érvényre juttatása érdekében a következő törvényt alkotja:
I. fejezet
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1. § (1) Adóköteles az e törvény szerinti lakóingatlan, vízi jármű, légi jármű, nagy teljesítményű személygépkocsi.
(2) Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) rendelkezéseit kell alkalmazni.
Értelmező rendelkezések
2. § E törvény alkalmazásában:
1. építmény: a rendeltetésére, szerkezeti megoldására, anyagára és kiterjedésére tekintet nélkül minden olyan helyhez kötött műszaki alkotás, amely a talaj, a víz vagy azok feletti légtér megváltoztatásával, beépítésével jött létre;
2. épület: az olyan építmény, vagy az építmény azon része, amely a környező külső tértől szerkezeti elemekkel részben vagy egészben mesterségesen kialakított, elválasztott teret alkot és ezzel az állandó vagy időszakos tartózkodás, illetőleg használat feltételeit biztosítja, ideértve az olyan önálló létesítményt is, amely részben vagy teljes belmagasságával a környező csatlakozó terepszint alatt van;
3. épületrész: a társasházban, társasüdülőben önálló helyrajzi számmal rendelkező lakás, üdülő, továbbá az épület önálló rendeltetésű, a szabadból vagy az épület közös közlekedőjéből nyíló önálló bejárattal ellátott helyisége vagy helyiség-csoportja, amely a 4. és 5. pontban foglaltak szerint azzal felel meg lakásnak, üdülőnek, hogy az ingatlan-nyilvántartásban önálló ingatlanként nem szerepel;
4. lakás: a lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény 91/A. §-a 1-6. pontjában foglaltak alapján ilyennek minősülő és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház, lakóépület, lakás, kastély, villa, udvarház megnevezéssel nyilvántartott, vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan;
5. üdülő: az ingatlan-nyilvántartásban üdülőként, üdülőépületként, hétvégi házként, apartmanként, nyaralóként, csónakházként feltüntetett vagy ilyenként feltüntetésre váró épület, épületrész;
6. lakóingatlan: lakásnak, üdülőnek minősülő épület, épületrész az ahhoz tartozó telekkel, telekhányaddal együtt;
7. lakáshoz, üdülőhöz tartozó telekhányad: ha a telken több épület, épületrész áll, akkor a lakáshoz, üdülőhöz tartozó telekhányad megegyezik azzal az aránnyal, amit a lakás, üdülő hasznos alapterülete a telken található valamennyi épület, épületrész összes hasznos alapterületében képvisel, társasház, társasüdülő esetén pedig az alapító okiratban ilyenként meghatározott telekhányad;
8. hasznos alapterület: a teljes alapterületnek olyan része, ahol a belmagasság legalább 1,90 m. A teljes alapterületbe a lakáshoz, üdülőhöz tartozó kiegészítő helyiségek kivételével valamennyi helyiség összegzett alapterülete, valamint a többszintes lakrészek belső lépcsőjének egy szinten számított vízszintes vetülete is beletartozik. Az épülethez tartozó fedett és három oldalról zárt külső tartózkodók (lodzsa, fedett és oldalt zárt erkélyek), és a fedett terasz, tornác alapterületének 50%-a tartozik a teljes alapterületbe;
9. kiegészítő helyiség: a lakáshoz, üdülőhöz tartozó, jellegénél és kialakításánál fogva csak tárolásra alkalmas padlás, pince;
10. forgalmi érték: az a pénzben kifejezhető érték, amely a vagyontárgy eladása esetén - a vagyontárgyat terhelő adósságok figyelembevétele nélkül - árként általában elérhető;
11. vízi jármű: a víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény szerinti úszó létesítmények közül az a tengeri hajó, belvízi hajó, a motoros vízi sporteszköz, amelynek névleges vitorlafelülete a 25 m2-t, illetve főgépének motorteljesítménye az 50 kilowattot meghaladja;
12. légi jármű: a légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény szerinti polgári légi járművek közül az a helikopter, hőlégballon, léghajó, sárkányrepülő, vitorlázó repülőgép, repülőgép, amelynek legnagyobb felszálló tömege a 100 kg-ot meghaladja;
13. személygépkocsi: a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.) 18. §-ának 3. pontja szerinti személygépkocsi;
14. a lakóingatlan tulajdonosa: az a személy vagy szervezet, aki vagy amely az ingatlan-nyilvántartásban tulajdonosként szerepel. Amennyiben a lakóingatlan tulajdonjogának átruházására irányuló szerződést az ingatlanügyi hatósághoz benyújtották - melynek tényét az ingatlanügyi hatóság széljegyezte -, a szerző felet kell tulajdonosnak tekinteni. Újonnan létrehozott lakóingatlan tulajdonjogának - a használatbavételi engedély jogerőre emelkedését megelőző - átruházása esetén a szerződés ingatlanügyi hatósághoz történő benyújtását követően a szerző felet a használatbavételi engedély jogerőre emelkedésének időpontjától kell tulajdonosnak tekinteni. Egyéb módon történő tulajdonszerzés esetére a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) vonatkozó szabályai az irányadók;
15. a vízi jármű, légi jármű tulajdonosa: hatósági nyilvántartásban szereplő vízi-, légi jármű esetén az a személy vagy szervezet, aki vagy amely a nyilvántartásban tulajdonosként szerepel, egyéb esetben a Ptk. szerinti tulajdonos;
16. vagyoni értékű jog: a kezelői jog, a vagyonkezelői jog, a haszonélvezet, a használat;
17. a lakóingatlanon fennálló vagyoni értékű jog jogosítottja: az a személy vagy szervezet, aki vagy amely az ingatlan-nyilvántartásban a vagyoni értékű jog jogosítottjaként feltüntetésre került. Amennyiben az ingatlant terhelő vagyoni értékű jog alapításáról szóló okiratot az ingatlanügyi hatósághoz benyújtották - melynek tényét az ingatlanügyi hatóság széljegyezte -, az okiratban megjelölt, jogszerzésre feljogosított személyt vagy szervezetet kell a vagyoni értékű jog jogosítottjának tekinteni;
18. hatósági nyilvántartás: vízi járművek esetében a hajózási hatóság által vezetett úszólétesítmények lajstroma, légi járművek esetében a Magyar Köztársaság Állami Légijármű Lajstroma vagy egyéb, a légiközlekedési hatóság által vezetett nyilvántartás, nagyteljesítményű személygépkocsi esetén a Gjt. 2. §-ának (1) bekezdése szerinti hatósági nyilvántartás;
19. gépjárműtároló, garázs: olyan épület vagy épületrész, amely kialakításánál fogva gépjármű tárolására alkalmas, függetlenül attól, hogy az épület vagy az épületrész az ingatlan-nyilvántartásban önálló ingatlanként szerepel-e;
20. lakóingatlan-fajta: az ingatlanok csoportosítása (egylakásos lakóépületben lévő lakás; többlakásos lakóépületben, vagy egyéb épületben lévő lakás; üdülő);
21. települési átlagérték: az 1. számú mellékletben az egyes megyékben településtípusonként [megyei jogú város, város, község], illetve a fővárosi kerületekben a különböző lakóingatlan-fajtákra jellemző négyzetméterenkénti érték;
22. lakóépület: olyan épület, amelynek hasznos alapterülete legalább 50 százalékát lakások hasznos alapterülete teszi ki;
23. közeli hozzátartozó: a Ptk. 685. §-ának b) pontja szerinti közeli hozzátartozó;
24. háztartásban nevelt, eltartott gyermek: az a személy, aki az adóév első napján
a) kiskorú vagy
b) nagykorú és oktatási intézmény nappali tagozatának tanulója, hallgatója, de 25. életévét még nem töltötte be vagy
c) életkorától függetlenül a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény szerint súlyosan fogyatékosnak vagy tartósan betegnek minősül.
Az adómentesség
3. § Teljes személyes mentességben részesül:
a) a Magyar Állam, a helyi önkormányzatok és azok társulásai, a települési, területi és országos kisebbségi önkormányzatok, a költségvetési szerv, az egyház, az Észak-atlanti Szerződés Szervezete;
b) az, akinek vagy amelynek a mentességét nemzetközi szerződés biztosítja.
II. fejezet
A LAKÓINGATLANOK ADÓJA
Az adó tárgya
4. § Adóköteles a lakóingatlan.
Az adó alanya és az adófizetésre kötelezett
5. § (1) Az adó alanya az a személy vagy szervezet, aki vagy amely a naptári év (a továbbiakban: év) első napján a lakóingatlan tulajdonosa. Több tulajdonos esetén a tulajdonosok tulajdoni hányadaik arányában adóalanyok. Amennyiben a lakóingatlant az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett vagyoni értékű jog terheli, az annak gyakorlására jogosult az adó alanya, több jogosult esetén a jogosultak jogosultságaik arányában minősülnek adóalanynak.
(2) Az adót az adóalanynak kell megfizetnie. Ha az adó alanya a vagyoni értékű jog jogosítottja, és a végrehajtás vele szemben végrehajtható vagyon hiányában eredménytelenül zárult, úgy az adótartozást a tulajdonosnak kell tulajdoni hányada arányában megfizetni. Ha a vagyoni értékű jog jogosítottjának a lakóingatlan után adótartozása keletkezik, az adóhatóság a tartozás tényéről a tulajdonosokat értesíti.
(3) Több adóalany esetén bármely adóalany az adóbevallásában nyilatkozhat arról, hogy az adóévben az adóbevallás-benyújtási és az adófizetési kötelezettséget az adótárgy egésze vonatkozásában ő teljesíti.
(4) Ha a (3) bekezdés szerinti nyilatkozatot tevő személy adófizetési kötelezettségét nem teljesíti és a végrehajtás vele szemben végrehajtható vagyon hiányában eredménytelenül zárult, az adóalanyok kötelesek az adótartozást megfizetni.
Az adókötelezettség keletkezése, változása, megszűnése
6. § (1) Az adókötelezettség a használatbavételi, illetőleg a fennmaradási engedély jogerőre emelkedését követő év első napján keletkezik. Az engedély nélkül épült vagy anélkül használatba vett lakóingatlan esetén az adókötelezettség a tényleges használatbavételt követő év első napján keletkezik.
(2) Az adókötelezettségben bekövetkező változást a következő év első napjától kell figyelembe venni.
(3) Az adókötelezettség megszűnik a lakóingatlan megsemmisülése, lebontása, lakóingatlannak nem minősülő épületté átminősítése évének utolsó napján.
(4) A lakóingatlan használatának szünetelése az adókötelezettséget nem érinti.
Az adófelfüggesztés
7. § (1) Az adóév első napjáig a 62. életévét már betöltött, a rokkantsági nyugdíjban, a baleseti rokkantsági nyugdíjban, a rehabilitációs járadékban részesülő magánszemély a lakcímnyilvántartás szerint és ténylegesen (életvitelszerűen) is lakóhelyéül szolgáló lakóingatlana utáni, őt adóalanyként terhelő adófizetési kötelezettségét illetően, továbbá a lakóingatlant öröklés útján megszerző kiskorú adóalany adófelfüggesztés iránti kérelemmel élhet az adóhatóság felé. Az adófelfüggesztés időszaka alatt az adót nem kell megfizetni. Az adófelfüggesztés az adóév első napjától, annak (3) bekezdés szerinti megszűnése napjáig tart. Az arra jogosult adózó az adófelfüggesztést legkésőbb az adófelfüggesztés időszaka első adóévének bevallásában kérelmezheti. Az ezen időpontot követően beérkezett kérelmeket az adóhatóság az adóévet követő év első napjától veszi figyelembe.