2009. évi LXXX. törvény
a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról1
1. § A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 17. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A büntetést korlátlanul enyhíteni vagy mellőzni is lehet, ha a kísérletet alkalmatlan tárgyon, alkalmatlan eszközzel vagy alkalmatlan módon követik el.”
2. § A Btk. 19. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„19. § Elkövetők a tettes, a közvetett tettes és a társtettes (tettesek), valamint a felbujtó és a bűnsegéd (részesek).”
3. § A Btk. 20. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a jelenlegi (2) bekezdés jelölése (3) bekezdésre változik:
„(2) Közvetett tettes az, aki a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását e cselekményért gyermekkor, kóros elmeállapot, kényszer, fenyegetés miatt nem büntethető vagy tévedésben levő személy felhasználásával valósítja meg.”
4. § A Btk. 29. § (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Nem büntethető az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból túllépi.
(3) A megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől.”
5. § A Btk. a következő 29/A. §-sal egészül ki:
„29/A. § Nem büntethető, aki a saját, illetőleg a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzéséhez szükséges védelmi eszközt alkalmaz, ha az az élet kioltására nem alkalmas, és annak folytán a jogtalan támadó szenved sérelmet, továbbá ha a védekező a sérelem elkerülése érdekében mindent megtett, ami tőle az adott helyzetben elvárható volt.”
6. § (1) A Btk. 36. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Nem büntethető, aki a személy elleni (XII. fejezet I. és III. cím), közlekedési (XIII. fejezet) vagy vagyon elleni (XVIII. fejezet) vétség vagy három évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett elkövetését a vádemelésig beismerte, és közvetítői eljárás keretében a sértett által elfogadott módon és mértékben a bűncselekménnyel okozott sérelmet jóvátette.
(2) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az elkövető az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmények esetében az öt évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett elkövetését a vádemelésig beismerte, és közvetítői eljárás keretében a sértett által elfogadott módon és mértékben a bűncselekménnyel okozott sérelmet jóvátette.”
(2) A Btk. 36. § (3) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
[Az (1)-(2) bekezdés alkalmazásának nincs helye, ha az elkövető]
„e) korábban szándékos bűncselekménye miatt közvetítői eljárásban vett részt, és ennek eredményeként vele szemben a 36. § (1) vagy (2) bekezdését alkalmazták, ha az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésétől az újabb szándékos bűncselekmény elkövetéséig két év még nem telt el.”
7. § A Btk. 38. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„38. § (1) Büntetések
a) a szabadságvesztés,
b) a közérdekű munka,
c) a pénzbüntetés,
d) a foglalkozástól eltiltás,
e) a járművezetéstől eltiltás,
f) a kiutasítás.
(2) Mellékbüntetések
a) a közügyektől eltiltás,
b) a kitiltás.
(3) Ha a bűncselekmény büntetési tételének felső határa három évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb, akkor szabadságvesztés helyett közérdekű munka, pénzbüntetés, foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás vagy kiutasítás, illetőleg e büntetések közül több is kiszabható.
(4) A büntetések - az (5) és (6) bekezdésben foglalt kivétellel - egymás mellett is kiszabhatók.
(5) Ha a bűncselekményt e törvény kizárólag pénzbüntetéssel rendeli büntetni, e büntetés helyett vagy mellett más büntetés nem szabható ki.
(6) Nem szabható ki
a) szabadságvesztés mellett közérdekű munka,
b) kiutasítás mellett közérdekű munka vagy pénzbüntetés.
(7) Közügyektől eltiltás vagy kitiltás szabadságvesztés mellett szabható ki.”
8. § A Btk. 40. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A határozott ideig tartó szabadságvesztés legrövidebb tartama két hónap, leghosszabb tartama tizenöt év; életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntetendő bűncselekmény, bűnszervezetben, különös vagy többszörös visszaesőként történő elkövetés, továbbá halmazati vagy összbüntetés esetén húsz év.”
9. § (1) A Btk. 47. § (4) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
[Nem bocsátható feltételes szabadságra]
„c) az erőszakos többszörös visszaeső,”
(2) A Btk. 47. § (4) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
[Nem bocsátható feltételes szabadságra]
„e) aki a szabadságvesztés letöltését önhibájából nem kezdte meg,”
10. § (1) A Btk. 48. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A feltételes szabadság tartamára, de legkevesebb egy évre az elítélt pártfogó felügyelet alá helyezhető. Ha a feltételes szabadságra bocsátott elítélt visszaeső, pártfogó felügyelet alatt áll.”
(2) A Btk. 48. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, ha az elítéltet az ítélet jogerőre emelkedését megelőzően vagy azt követően elkövetett bűncselekmény miatt a feltételes szabadság alatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik. Ha az elítéltet egyéb büntetésre ítélik, vagy ha a magatartási szabályokat megszegi, a bíróság a feltételes szabadságot megszüntetheti.”
11. § A Btk. 48/A. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha az elítélttel szemben több határozott ideig tartó, összbüntetésbe nem foglalható szabadságvesztést kell végrehajtani - ideértve a pénzbüntetés vagy a közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztést is -, és a szabadságvesztések folyamatos végrehajtása során a bíróság az elítéltet bármely szabadságvesztésből feltételes szabadságra bocsátotta, a feltételes szabadság mindaddig nem kezdhető meg, amíg az elítélt más szabadságvesztést tölt.”
12. § A Btk. 49. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A közérdekű munka tartamát órákban kell meghatározni, legkisebb mértéke negyvenkettő, legnagyobb mértéke háromszáz óra.”
13. § (1) A Btk. 50. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A közérdekű munka, illetőleg ennek hátralévő része helyébe lépő szabadságvesztést úgy kell megállapítani, hogy hat óra közérdekű munkának egy napi szabadságvesztés felel meg. Az átváltoztatás után fennmaradó közérdekű munkának egy napi szabadságvesztés felel meg.”
(2) A Btk. 50. §-a a következő (3) bekezdése egészül ki:
„(3) A közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés két hónapnál rövidebb is lehet.”
14. § A Btk. 51. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„51. § (1) A pénzbüntetést úgy kell kiszabni, hogy - figyelemmel a cselekménnyel elért vagy elérni kívánt anyagi előnyre is - meg kell állapítani a pénzbüntetés napi tételeinek számát és - az elkövető vagyoni, jövedelmi, személyi viszonyaihoz és életviteléhez mérten - az egynapi tételnek megfelelő összeget.
(2) Akit határozott tartamú szabadságvesztésre ítélnek, és megfelelő keresete (jövedelme) vagy vagyona van, ha a bűncselekményt haszonszerzés céljából követte el, pénzbüntetésre is kell ítélni.
(3) A pénzbüntetés legkisebb mértéke harminc, legnagyobb mértéke ötszáznegyven napi tétel. Egy napi tétel összegét legalább kettőezer-ötszáz és legfeljebb kettőszázezer forintban kell meghatározni.
(4) A bíróság az ügydöntő határozatában - az elkövető vagyoni, jövedelmi viszonyaira tekintettel - rendelkezhet úgy, hogy az elkövető a pénzbüntetést legfeljebb két éven belül havi részletekben fizetheti meg.”
15. § A Btk. 52. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„52. § (1) Ha az elítélt a pénzbüntetést nem fizeti meg, illetve részletfizetés engedélyezése esetén egyhavi részlet megfizetését elmulasztja, a pénzbüntetést vagy annak meg nem fizetett részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni.
(2) A meg nem fizetett pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést úgy kell megállapítani, hogy egy napi tétel helyébe egy napi szabadságvesztés lép. Ilyenkor a szabadságvesztés két hónapnál rövidebb is lehet.
(3) Ha a pénzbüntetést végrehajtandó szabadságvesztés mellett szabták ki, vagy a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását elrendelték, a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtási fokozatára a szabadságvesztés fokozata az irányadó.
(4) A (3) bekezdésben meghatározott eseten kívül a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést fogház fokozatban kell végrehajtani.”
16. § A Btk. 57. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A foglalkozástól eltiltás tartama az ítélet jogerőre emelkedésével kezdődik. Ha a foglalkozástól eltiltást szabadságvesztés mellett szabják ki, a foglalkozástól eltiltás tartamába nem számít bele az az idő, amely alatt az elítélt a szabadságvesztését tölti, illetve amíg kivonja magát a szabadságvesztés végrehajtása alól. Ha a feltételes szabadságot nem szüntetik meg, a feltételes szabadságon töltött időt a foglalkozástól eltiltás tartamába be kell számítani.”
17. § (1) A Btk. 59. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A foglalkozástól eltiltás tartamának számítására [57. § (2) bekezdés], valamint a foglalkozáshoz szükséges jártasság igazolására és a végleges eltiltás alóli mentesítésre vonatkozó rendelkezést [57. § (3) bekezdés] a járművezetéstől eltiltás esetén megfelelően alkalmazni kell.”
(2) A Btk. 59. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A járművezetéstől eltiltás tartamába be kell számítani azt az időt, amelynek tartamára az elkövető vezetői engedélyét - a járművezetéstől eltiltásra ítélését megelőzően - a bűncselekménnyel összefüggésben visszavonták.”
18. § A Btk. 61. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Nem utasítható ki az, aki a külön törvényben meghatározottak szerint menedékjogot élvez.”
19. § (1) A Btk. 62. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:
„A közügyektől eltiltás”
(2) A Btk. a következő 62. §-sal egészül ki:
„62. § (1) Azt, akit szándékos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélnek, és méltatlan arra, hogy a közügyekben részt vegyen, azok gyakorlásától el kell tiltani.
(2) A közügyektől eltiltott
a) nem vehet részt népképviseleti szerv tagjainak választásában, népszavazásban és népi kezdeményezésben,