MEGGYŐZŐDVE ARRÓL, hogy az Európai Közösség pénzügyi érdekeinek védelme szükségessé teszi az ezeket az érdekeket sértő csalás büntetőjogi üldözését, és e célból megköveteli egy egységes fogalom meghatározás bevezetését;
MEGGYŐZŐDVE ARRÓL, hogy hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetőjogi szankciókkal büntetendővé kell tenni az ilyen magatartást, a különböző esetekben szükségessé váló egyéb szankciók alkalmazása lehetőségének sérelme nélkül, valamint arról, hogy - legalábbis súlyos esetekben - lehetővé kell tenni a szabadságvesztés büntetésének alkalmazását, ami alapját képezheti a kiadatásnak;
FELISMERVE, hogy a vállalkozások fontos szerepet játszanak az Európai Közösségek által finanszírozott területeken, és hogy a vállalkozások döntéshozói megfelelő körülmények között nem vonhatják ki magukat a büntetőjogi felelősség alól;
AZZAL A SZÁNDÉKKAL, hogy együttesen küzdenek az Európai Közösségek pénzügyi érdekeit sértő csalás ellen, és ezért joghatóságra, kiadatásra és kölcsönös együttműködésre vonatkozó kötelezettségeket vállalnak,
MEGÁLLAPODTAK A KÖVETKEZŐ RENDELKEZÉSEKBEN:
1. Cikk
Általános rendelkezések
(1) Ennek az egyezménynek az alkalmazásában az Európai Közösségek pénzügyi érdekeit sértő csalás:
a) a kiadások tekintetében a következőkre vonatkozó minden szándékos cselekmény vagy mulasztás:
- olyan hamis, helytelen vagy hiányos nyilatkozatok vagy dokumentumok felhasználása vagy előterjesztése, amelyek következménye az Európai Közösségek általános költségvetéséből vagy az Európai Közösségek kezelésében levő, illetve az Európai Közösségek nevében kezelt költségvetésekből biztosított pénzeszközök jogtalan megszerzése vagy visszatartása,
- információ elhallgatása és ezzel egy konkrét kötelezettség megszegése, az előbbiekkel megegyező következményekkel,
- az ilyen pénzeszközök nem az eredetileg megjelölt és a döntés alapjául szolgáló célokra történő jogellenes felhasználása;
b) a bevételek tekintetében a következőkre vonatkozó minden szándékos cselekmény vagy mulasztás:
- olyan hamis, helytelen vagy hiányos nyilatkozatok vagy dokumentumok felhasználása vagy előterjesztése, amelyek következménye az Európai Közösségek általános költségvetése vagy az Európai Közösségek kezelésében levő, illetve az Európai Közösségek nevében kezelt költségvetés forrásainak jogtalan csökkentése,
- információ elhallgatása és ezzel egy konkrét kötelezettség megszegése, az előbbiekkel megegyező következményekkel,
- a jogszerűen szerzett haszon jogellenes felhasználása, az előbbiekkel megegyező következményekkel.
(2) A 2. cikk (2) bekezdésére is figyelemmel, minden tagállam megteszi a szükséges és megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy átültesse az (1) bekezdést a nemzeti büntetőjogba oly módon, hogy a benne említett magatartás bűncselekménynek minősüljön.
(3) A 2. cikk (2) bekezdésére is figyelemmel minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében is, hogy a hamis, helytelen vagy hiányos, az (1) bekezdésben említett következményekkel járó nyilatkozatok vagy dokumentumok szándékos elkészítése vagy mások azokkal való ellátása bűncselekménynek minősüljön, amennyiben - akár önálló bűncselekményként, akár az (1) bekezdésben említett cselekményben való részvételként, arra való felbujtásként vagy annak kísérleteként - eddig nem minősült büntetendő cselekménynek.
(4) Az (1) és (3) bekezdésben említett cselekmény vagy mulasztás szándékos jellegére a tárgyilagos, tényszerű körülményekből lehet következtetni.
2. Cikk
Szankciók
(1) Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az 1. cikkben említett magatartást, valamint az 1. cikk (1) bekezdésében említett magatartásban való részvételt, felbujtást vagy ilyen magatartás kísérletét hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal büntesse, beleértve, legalábbis a csalás súlyos eseteiben, a kiadatást megalapozó szabadságvesztéssel járó büntetést; súlyosnak minősül az a csalás, ahol az elkövetési érték eléri vagy meghaladja az egyes tagállamok által meghatározott minimális összeget. A minimális összeg nem lehet magasabb 50 000 ECU-nél.
(2) Kisebb csalásoknál azonban, ahol az összérték kevesebb, mint 4000 ECU, és a hatályos jogszabályok értelmében súlyosbító körülmények nem merülnek fel, egy tagállam az (1) bekezdésben említettektől eltérő szankciókat is megállapíthat.
(3) Az Európai Unió Tanácsa egyhangúlag módosíthatja a (2) bekezdésben említett összeget.
3. Cikk
Vállalkozások vezetőinek büntetőjogi felelőssége
Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a vállalkozások vezetőit vagy egy vállalkozáson belül döntési jogosultsággal rendelkező vagy ellenőrzést gyakorló személyeket büntetőjogi felelősségre lehessen vonni - a nemzeti jogban meghatározott elvekkel összhangban - az Európai Közösség pénzügyi érdekeit sértő csalásnak e személyek felügyelete alá tartozó és a vállalkozás érdekében eljáró személy által elkövetett, az 1. cikkben említett eseteiben.
4. Cikk
Joghatóság
(1) Mindegyik tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket joghatóságának megállapítására az 1. cikkel és a 2. cikk (1) bekezdésével összhangban meghatározott bűncselekmények tekintetében, amennyiben:
- az Európai Közösségek pénzügyi érdekeit sértő csalást, a csalásban való részvételt vagy a csalás kísérletét teljesen vagy részben a tagállam területén követték el, beleértve azt a csalást, amely tekintetében a hasznot az adott tagállam területén szerezték,
- egy személy az adott tagállam területén tudatosan segíti vagy ösztönzi a csalásnak egy másik tagállam területén történő megvalósítását,
- az elkövető az érintett tagállam állampolgára, feltéve, hogy azon tagállam jogszabályai megkövetelhetik, hogy a csalás legyen büntetendő abban a tagállamban is, ahol a csalás megvalósult.
(2) Mindegyik tagállam a 11. cikk (2) bekezdésében említett értesítés során nyilatkozhat arról, hogy nem alkalmazza az e cikk (1) bekezdésének harmadik francia bekezdésében meghatározott szabályt.
5. Cikk
Kiadatás és büntetőeljárás
(1) Minden tagállam, amely saját jogszabályai szerint nem adja ki saját állampolgárait, meghozza a szükséges intézkedéseket, hogy megállapítsa joghatóságát az 1. cikkel és a 2. cikk (1) bekezdésével összhangban megállapított bűncselekmények tekintetétben, ha a bűncselekményt állampolgára a tagállam területén kívül követi el.
(2) Ha egy tagállam állampolgárát az 1. cikkben és a 2. cikk (1) bekezdésében említett bűncselekmény elkövetésével vádolják egy másik tagállamban, és a tagállam pusztán állampolgársága alapján nem adja ki e személyt a másik tagállamnak, a tagállam az ügyet - amennyiben indokolt - büntetőeljárás céljából illetékes hatósága elé terjeszti. A büntetőeljárás lefolytatásának lehetővé tétele céljából a bűncselekménnyel kapcsolatos aktákat, információkat és bizonyítékokat az európai kiadatási egyezmény 6. cikkében megállapított eljárás szerint kell átadni. A megkereső tagállamot értesíteni kell a megindított büntetőeljárásról és annak kimeneteléről.
(3) Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeit sértő csalás esetében egy tagállam nem tagadhatja meg a kiadatást pusztán abból az okból, hogy a bűncselekmény adóval vagy vámmal kapcsolatos bűncselekményre vonatkozik.
(4) E cikk alkalmazásában az egy tagállam „állampolgára” kifejezést az adott állam által az európai kiadatási egyezmény 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti nyilatkozattal, és ugyanazon cikk (1) bekezdésének c) pontjával összhangban kell értelmezni.
6. Cikk
Együttműködés
(1) Ha az 1. cikkben meghatározott csalás bűncselekménynek minősül, és legalább két tagállamot érint, a tagállamok kötelesek hatékonyan együttműködni egymással a nyomozás, a büntetőeljárás és a kiszabott büntetés végrehajtása során, például kölcsönös jogsegély, kiadatás, eljárás átadása vagy más tagállamban kiszabott büntetés végrehajtása útján.
(2) Amennyiben egynél több tagállam rendelkezik joghatósággal és lehetőséggel a hatékony eljárásra egy azonos tényeken alapuló bűncselekmény tekintetében, az érintett tagállamok együttműködnek egymással annak eldöntésében, melyik indít büntetőeljárást az elkövető vagy elkövetők ellen annak érdekében, hogy a büntetőeljárást, ha lehetséges, egyetlen tagállamra koncentrálják.
7. Cikk
Ne bis in idem
(1) A tagállamok alkalmazzák nemzeti büntetőjogukban a „ne bis in idem” szabályt, amelynek értelmében az a személy, akinek ügyében jogerős ítéletet hoztak az egyik tagállamban, nem vonható büntetőeljárás alá egy másik tagállamban ugyanazon tények alapján, feltéve, hogy ha szankció kiszabására került sor, azt végre is hajtották, a végrehajtás folyamatban van, vagy az az ítéletet hozó állam jogszabályai szerint már nem végrehajtható.
(2) A tagállam, amikor a 11. cikk (2) bekezdésében említett értesítést átadja, nyilatkozhat arról, hogy e cikk (1) bekezdése nem köti őt a következő egy vagy több esetben:
a) ha a külföldön hozott ítélet alapjául szolgáló tények teljes egészében vagy részben a saját területén következtek be; az utóbbi esetben ez a kivétel nem alkalmazható, ha azok a tények részben azon tagállam területén következtek be, amelyben az ítéletet hozták;
b) ha a külföldön hozott ítélet alapjául szolgáló tények a tagállam biztonsága vagy egyéb alapvető érdekei ellen irányuló bűncselekménynek minősülnek;
c) ha a külföldön hozott ítélet alapjául szolgáló tényeket a tagállamnak egy hivatali kötelességeit megszegő tisztviselője követte el.
(3) Azok a kivételek, amelyek a (2) bekezdés szerinti nyilatkozat tárgyát képezhetik, nem alkalmazhatók, ha az érintett tagállam ugyanezen tények tekintetében felkérte a másik tagállamot, hogy indítson büntetőeljárást, vagy kiadta az érintett személyt.
(4) A tagállamok között létrejött, tárgyhoz tartozó multilaterális vagy bilaterális megállapodásokat és a megfelelő nyilatkozatokat ez a cikk nem érinti.
8. Cikk
Bíróság
(1) Ezen egyezmény értelmezéséről vagy alkalmazásáról a tagállamok között keletkezett bármely vitát első lépésként a Tanácsnak az Európai Unióról szóló szerződés VI. címében foglalt eljárás szerint kell megvizsgálnia a megoldás megtalálásának céljával.
Amennyiben hat hónapon belül nem találnak megoldást, az ügyet a vitában érintett valamely fél az Európai Közösségek Bírósága elé utalhatja.
(2) Az egy vagy több tagállam és az Európai Közösségek Bizottsága között ezen egyezmény 1. vagy 10. cikkének alkalmazásával kapcsolatban keletkezett és tárgyalásokkal nem rendezhető vita a Bíróság elé utalható.
9. Cikk
Belső rendelkezések
Ennek az egyezménynek egyetlen rendelkezése sem akadályozza a tagállamokat az ebből az egyezményből származó kötelezettségeken túlmutató belső jogi rendelkezések elfogadásában.
10. Cikk
Továbbítás
(1) A tagállamok továbbítják az Európai Közösségek Bizottságának az ezen egyezmény rendelkezései alapján rájuk háruló kötelezettségek hazai jogba történő átültetéséről szóló rendelkezések szövegét.